Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-06-19 / 25. szám
25. (1969.) Sátoralja-Ujhely, 1898. junius 19. Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN S _A_ E5 LT 3?. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- . mények a kiadóhivatalhoz intézendők. A magyar parasztság.*) Ha a magyar paraszt nem volna a legszaporább Szent István birodalmában s gazdaságilag nem volna képes legyőzni, a velünk szövetséges németségtől eltekintve, az összes többi fajok parasztságát: akkor sötét tájkép nyílnék meg a magyar politika előtt. Még a legjobb politika sem hóditná vissza nekünk az ország területét és nem létesíthetné sokat említett nemzeti konszolidációnkat ... Parasztságunk az amely, bár öntudatlanul, napróí-napra, lépésről-lépésre hódítva viszi előre a nemzeti eszme zászlóját. A benne rejlő faji erők hatalmának engedelmeskedik, de mégis a nemzeti ügyet juttatja diadalra. A midőn önmagára szabott keserves nélkülözésekkel és túlfeszített munkaerővel terjeszkedik a földbirtokban: a nemzeti eszme, a magyar nemzeti állam számára dolgozik, küzd, sanyarog és szenved. Mint a véderő anyaga, az összes hazai fajok közt a legjobb és legkiválóbb elemet szolgáltatja a hadsereghez, kimutatva ekkép a bámulatos hadra- termettséget. Mint a művelődésben gyorsan előre haladó népelem, megmutatja szellemi fölényét a többi fajok felett. Mint a szaporodás és gazdasági fejlődés csodálatos mintaképe, biztosítja nemzetünk számára a fényes jövendőt. A midőn az Alföld központjaiból nyomul előre Dél felé s a mint a Dunántúlról és Bácskából kivándorolva áttöri a délszlávizmus drávai vonalát s a mint a nemzetiségi vidékeken, Erdélyben és Felső-Magyarországon szaporodik és terjed: mindig és folyvást kiszélesíti a magyar nemzeti állam alapjait. Mi lenne a nemzeti állam ábrándképéből, ha parasztságunk, a helyett, hogy ekkép terjed, mindinkább visszaszorulna, a helyett, hogy hódit, vesztene, s a helyett, hogy szaporodik, fogyna ? A magyar nemzeti államot nem létesíthetnék akkor sem politikai, sem kulturális intézményekkel. Nyithatnánk iskolákat, ezekben azonban a késő nemzedékek csak azt tanulhatnák meg, hogy hagyatlásnak indulnak azok a nemzetek, amelyeknek parasztsága elpusztul, vagy a pusztulás elé megy. Róma hanyatlása már Sulla idejében kezdődött, midőn belforrongások s a *) Beksics Gusztávnak „A magyar faj terjeszkedése és nemzeti konszolidációnk, különös tekintettel a mezőgazdaságra, birtokviszonyokra és a népesedésre.“ c. füzetéből. Budapest, Athenaeum. TARGA. Bliktri! — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta : Polgár Sándor. I. Dömötör Béla, az öreg nagyságos ur, négyezer prima hold birtokosa, egy szép napon azzal lepte meg a kertben virágot öntöző leányát, hogy másnap este eljön egy fiatal báró, gazdag ember, s elfogja őt jegyezni. — Ez már a hatodik kérő. Ennek nem mutatok ajtót. Érted? Igent fogsz mondani. Akarom. Parancsolom — bliktri! A lányka feleletét be sem várva, elhagyta a kertet és a konyhában azt mondta a Zsuzsinak, hogy a kastélyban nemsokára lakzi lesz, adja tovább. Zsuzsi nem is volt rest, elmesélte fünek-fának, mindenekelőtt azonban az ostorosgyereknek, hogy szórja el a hirt a faluban. Az ostorosgyerek kettőt ugrott és szaladt az ispánhoz. Az ispán félbehagyta számadását s elment a kasznárhoz. A kasznár végigsimitotta szakálát és azt mondta rá hogy — hm 1 A kastélyban lakzi lesz. Fényes lesz, szép lesz. Az öreg ur sokszor mondotta, hogy olyan lakzi leszi itt, ha lesz, hogy hét vármegye fogja csodálni. De a kasznár csak annyit mondott: hm. A felesége többet akart mondani, de a férje tekintete elnémította. helytelen birtokrendszer létében támadták meg az itáliai parasztságok. Anglián szintén láthatók a hanyatlás jelei, mióta parasztságát elpusztította és Gladstone a legigazibb nemzeti politikus színében akkor tiint fel, a midőn megindító tte a mozgalmat a parasztság restaurálására. Nemzeti konszolidációnkuak két hatalmas, szinte egyenlően fontos tényezőre van- Az egyiket képezik a városok, a most alakuló polgári elemmel; a másikat képezi parasztságunk. Város nélkül nincs asszimiláció, mert nincs kultúra s mert a fajok elkülönítve élnek. A kifejlett városrendszerek teremtették meg az egész Nyugaton az egységes nemzeteket és társadalmakat; ugyancsak egy hatalmasan kibontakozó városrendszer Magyarországon is létesíteni fogja nemzeti és társadalmi egységünket. Városaink azonban ma még fejletlenek, asszimiláló hivatásuk dolgában még csak a kezdet kezdetén vannak. A mig a kultúrái és gazdasági erők hatása következtében nagy szellemi és gazdasági emporiumaink nem lesznek a nemzetiségi vidékeken, addig nagy eredményeket városainktól nem remélhetünk. A magyar nyelv elsajátítása s a magyar nemzeti szellem hatása nagy sikereket ért el eddig is. Rendkívül örvendetes jelenség, hogy városaink, szinte kivétel nélkül, a magyar nemzeti érdek szolgálatában állnak s hogy a nemzetiségi elemek városainkban s különösen Erdélyben mindinkább visszaszorulnak. Diadalmas jövő nyilatkozik meg ama tényben, hogy minél nagyobb kultúrái pontot képez valamely városunk, annál kisebb százaléka van ott a nemzetiségnek. Városaink azonban csak saját határaik között amalgamizálnak s alig néhánytól eltekintve, nagyobb befolyást a vidékre még nem gyakorolnak. Ennek meghódítása egyelőre még parasztságunk feladata s e feladatnak pórnépünk derekasan megfelel. Kimutatom, hogy fajunk szaporodása nem a városokban, hanem a vidéken, a falukon történik ; sőt városaink legnagyobb része még nem is képez oly rezervoárt, amely a falusi nópszapo- rodás feleslegét felfoghatná. E népszaporodásnak tehát, a melytől fajunk jövendője függ, a mező- gazdaságnál kell elhelyezést találnia. A magyarság tömörülésének fő helyein : az Alföldön és a Dunántúl. Az ipar nem alkalmas arra, hogy a népszaporodást táplálhassa. Az ipar helye és valódi regiója Erdély- és Felső-Magyarország. Fajunk jövendőjére nézve Az ispán sehogysem tudta megérteni, mért ráncigálja a kasznár oly idegesen a szakálat és a kasznárné mért lett olyan fehér, mint a fal. Mi van ezen különös. A kisasszony szép, fiatal, gazdag, mért ne menjen férjhez. Elmehetett volna már régen, kérték már sokan, de egyik sem tetszett. Hát ez bizonyára tetszik. Az ispán még tovább fűzte volna gondolatait, ha a kasznár egy félreérthetetlen mozdulattal nem szólítja fel az eltávozásra Az ispánnak ez is nagyon különösnek tűnt fel, de a felebbvalóval durcáskodni nem szabad, ha az ember a kenyerét szereti. A kasznár, mikor egyedül maradt a feleségével, nagyot ütött az asztalra. — Hallod-e te asszony! El ne járjon a szád, csak annyit mondok. Mert ha az öreg megtudja, hogy az a harisnyakötés-tanulás csak azért volt, hogy annak a lánykának alkalma legyen a jegyzővel itt a te portádon találkozni, úgy kiröpit, hogy a harmadik falu tornya harangozza el a búcsúztatót. Csak ennyit mondok. Majd elvégzik ők azt maguk között. Sokszor mondottam az öregnek, jó lesz a kisasszonyt városba küldeni, mert nagyon unatkozik. Arra is figyelmeztettem, hogy a fiatal jegyző igen gyakran talál hivatalos teendőt a kastélyban. De ő csak azt felelte : bliktri! Maga ehhez nem ért. Nem unatkozik a lányka, hogy is unatkozna. A jegyző ha ide jár, nem az én lányomat nézi. Hogy is gondolhat maga ilyesmit. Az a „téntalovag“ csaknem bolondult meg, hogy, egy Dömötör lányára vesse a szemét.-------Én ezt jobban szintén kedvező' jel, hogy az ipar e régióiban a magyarság az ipar e terein diadalmasan mérkőzik s a németség mellett egyedül a magyarság bir iparos-hivatással. Jellemző, hogy 907 nagyiparos közt egyetlenegy román sem foglal helyet, tót is csak 18 van, szerb csak 2; ellenben 583 magyar. Az Alföldön azonban az iparfoglalkozás a legteljesebb ellentétben látszik lenni parasztságunk hagyományaival és ösztöneivel. Mind az a kísérlet, amely akár a háziipar, akár a fonó- és szövőipar tekintetében történt, az Alföldön egytől egyig hajótörést szenvedett. Parasztságunk, főképp az Alföldön, semmi mással nem akar foglalkqzni, mint a szellemének és hagyományainak megfelelő mezőgazdasággal. Ez az oka egyszersmind annak, miért nem lehet az iparral orvosolni az alföldi agrár- szociálizmust. Azt az elégedetlen mezei munkást, aki irigy és kaján szemmel nézi a virágzó latifundiumokat, nem lehet kibékíteni a társadalmi renddel akkép, hogy kezébe ásó és kapa helyett kalapácsot és szövőeszközöket adunk. Ennek földbirtok kell, kfilönben elégedetlen lesz mindig s elégedetlenségét és a társadalmi rend ellen forralt bosszúját örökségben hagyja utódainak. At kell tehát alakítani a birtokviszonyokat. Le kell dönteni parasztságunk terjeszkedése előtt a gátakat. Mi nem követhetünk parasztirtó rendszert, mint követett hosszú időn át Anglia, amelynek gazdasági politikája különösen Írországban a jelen század elejétől az volt, hogy a parasztság száma megfogyjon. Kegyetlen szivii földbirtokosok a civilizáció arculcsapása gyanánt egész falvakat gyújtottak fel, hogy bérlőiket elűzzék s a szántóföldeket átalakítsák vadászterületekké. Angliának sikerült millió és millió parasztjától megszabadulnia. Újabban is sikerült neki az egyoldalú iparos érdek hatása alatt a falusi népet beterelni a városokba: éhenhalatni a munkást s ekkép kényszeriteni, hogy mint iparos boldoguljon. De a gazdasági és nemzeti' visszaéléseknek Anglia is megadta az árát. A parasztirtó politika Magyarországot nemzeti katasztrófára vezetné, mert parasztságunk nem mehetne át, mint Angliában, az iparos foglalkozásra, s igy megszűnnék szaporodni, vagy még nagyobb*mértékben kivándorolna. A magyar gazdasági és nemzeti politika csak épp az ellenkező utón haladhat, nem lehet más mint parasztszaporitó politika. Ennek kell alárendelni minden szempontot. Fenn kell tartani paértem — bliktri! — (No ha jobban érti, akkor egye is meg a levest, amint főzte Én nem akarom a nyelvemet rajta megégetni.) Csak azért mondom asszony — el ne járjon a szád. A kastély kertjében kedves virágaival beszélgetett a jövendőbeli menyasszony. A virágok jó barátai, régi ösmerősei. Ezeknek mondotta el bánatát, örömét. A virágok meghallgatták, s megőrizték a titkot. Néha- néha üzenetet vittek annak a másiknak. A kasznárné lakása ablakán találta meg a fiataljegyző az üzenetet egy-egy virág alakjában. Az a virág aztán elmondotta néki, amit a küldője elmesélt : — Mondd meg neki, hogy szeretem. Szeretem az első bálom óta. Szeretem azóta, mikor elvették tőle első csárdásomat. Nem engedték, hogy véle táncoljak. Megszerettem, mert tudott a szemeimben olvasni, megértette néma könyörgésemet, mikor a megígért táncra felkért és én kosarat adtam neki, hogy az odasiető Klement bárónak a karját fogadhassam el. Megértette, hogy nem szívesen teszem, megértette, hogy nekem is fájt. Kinevették akkor, kigunyolták, de ő mindezt tűrte, mert szeretett. Gyávának is mondották, mert meghunyászkodott. Pedig nem volt gyáva, tanú rá a seb Klement báró homlokán. Mondd meg neki, hogy azért is szeretem, mert nem akkor vett rajta boszut, hanem később veszett vele össze, nem akarta nevemet a közvélemény gáncsoló szelének odadobni. Az a virág talán elmondotta, talán nem is A Zemplén mai száma tiz oldal.
