Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-06-05 / 23. szám
nagyság ugorka-fájára. Ha azonban látsz valódi nagyságot, ki veritékes, érdemes mun kával önmaga építette meg azt a magas talapzatot, melyre a méltánylat és a tisztelet padkáin fölemelkedett, — fogod tapasztalni, amint számtalanszor tapasztaltad is, hogy — folyton tartó csodálatodra — ő vesz tégedet, a „minorum gentium “-hoz tartozót előbb észre s ugyancsak serénykedjél, ráadásul még ügyeskedjél is, ha neki amegsüvegelésben elébe akarsz vágni. Mert a valódi nagyság az ő nagyságának tudatát nem hordja önmagában, vagy ha igen: azt idomított külső pózokkal el nem árulja. Az igazán müveit emberi természet sajátja az, hogy ha személyes érdemeinek lajtorjáján mentül magasabbra hágott, annál inkább érzi: mennyire megbecsülendő a személyes érdem és megbecsülendő az aki ő utána, vagy feléje hasonló uton-módon szerényül törekszik. Úgy van azzal is, az igazi műveltséggel, mint a valódi bölcseséggel. Jelszava : aldzkodás! Szókratész is, lám, az antik világ legnagyobb bölcse, hogyan ébredt tudatára annak, hogy ő a legnagyobb bölcs? Meggyőződött róla. Elment azokhoz a pöffesz- kedő, ágáló bölcsekhez, kik magukat szintén valami „csutora“ feltalálóinak tartották. (Régen volt, akkor még Rimaszombatnak hire sem volt.) Nos, hát fölkereste őket, mindegyiküket a saját otthonában, (ahol legerősebbnek érezhették magukat) s kérdéseket intézett hozzájuk, — amikre őnagy- ságaik (?) feleltek is igen könnyedén, igen határozottan, hanem annál ostobábban. Ekkor látta be Szókratész, hogy ö amazoknál mégis bölcsebb, mert ő belátta, hogy semmit sem tud, azok ellenben azt hitték, hogy ők már mindent tudnak. És higyjétek el nekem, hogy tudás dolgában többet fog még köszönni ez a világ a szerény Szókratészoknak, mint köszönni oka lenne a szerencse pöffeszkedő léghajósainak. Különben is Andrée óta a széllel bélelt fennhéjázókra szomorú sors vár. Uraim! tisztelet és megbecsülés a szerényeknek ! Kató. Szervezkedjünk, — de lépésröl-lépésre. Örömmel olvastam a „Zemplén“ folyó évi 22-ik számában Szmrecsányi János t. barátom közleményét, melyben minket bodrogközieket szervezkedésre hiv fel abból a célból, hogy a szociális mozgalom alkalmából felszínre került beteges állapotokat bizottságok útján közelebbről tanulmányozzuk és orvosoljuk. híven elutasított házuktól minden kérőt. — Majd biz ő paraszthoz megy, mikor uriasszony lehet! — mondta lenézően. A szerelmes szivü Berkes Mihály, aki mióta édesanyja feltalálta a tulvilági boldogságot, egy bugafővel maradt a gazdaságban, nem tudott nősülni. A mióta Erzsi elutasította, úgy érezte magát, mintha üres kihalt lett volna minden. Jöhetett a tavasz, hozhatott virágot; az ő szemeiből csak bánat csillámlott ! Nehéz, sajgó keserűség árasztotta el szivét azért a leányért, ki az ő számára elérhetetlen. Régóta szerette már a szép Somos Erzsit, titkon, epedően. Hosszan tartó megfontolás után határozta el magát, hogy megkérette. Talán előre is remélte, hogy elutasitattik, mert éppen nem lepte meg, mikor Kenes Miklós kijelentette előtte a lesújtó hirt. — Édes öcsém! most már mást keress magadnak, mivelhogy Somosnál szállást úgy sem adnak! Két év múlt el ez idő óta. Hosszú nehéz teherrel járó két év Berkes Mihályra nézve. Szivében ott maradt a szerelem szúró tövise. Beszélhetett ott édesanyja, hogy igy, meg úgy ideje lenne már, ha feleséget hozna a házhoz, Berkes hallani sem akart erről. — Az enyém lesz még ő! . . . A szivem dobogja ; a lelkem azt mondja. Akármerre menjek, az ő arca kisér 1 . . . Várok még utána ... Két év múlva aztán meg is hozta Bim- bósné az örömhírt. Ezt az eszmét t. barátom még a f. é. márc. 8-án Perbenyiken tartott értekezlet alkalmával felvetette, keresztülvitele már akkor egyértelem- mel elhatároztatott s igy annak életrevalóságához s célszerűségéhez úgy a nép, mint asaját érdekünk szempontjából, semmi kétség nem fér; itt csupán az a kérdés merül fel, hogy melyik időpont legalkalmasabb ez eszme megvalósítására. Nekem szándékomban van Bodrogköz értelmiségét a további teendők iránt szükséges megbeszélésre összehívni, de a felvetett eszmét én részemről az aratás befej eztéig nem bolygatnám, mert az esetleg alkalmas volna a nép körében oly igények táplálására, melyek az aratási munkát megnehezítenék. Aratás után összehívnék azonban egy konferenciát, a midőn a bizottság terjedelmét és módozatait megbeszélnék s kiki elmondhatná véleményét, hogy azután egyesült erővel munkálkodhassunk. A „Zemplén“ f. é. ápril. 3-iki számában saját részemről felállítottam egy programmot, melynek sorozatából egy már legközelebb teljesedésbe megy: a népkönyvtárak felállítása ; sok teendő vár reánk, de azt csak lépésről-lé- pésre kell végeznünk, mert a ki sokat markol, keveset fog s az orvoslásmódok közül azoknak kell elsőbbséget adni, melyek természetüknél fogva a kívánt hatást hamarább előidézik. Ilyeneknek tartom én a hitel- és fogyasztási szövetkezetek létesítését, nemcsak azért, mert ez nagy anyagi előnyökkel jár, de hogy alkalom adassék a népnek a jóra való szövetkezésre is ; most a nép felismerte a szövetkezés erejét s azt képes lett volna a legrosszabra is felhasználni; legelső dolog tehát most egyesíteni őket a jó célok érdekében, hogy rejtett szándékaik önként megszűnjenek az öntevékenységnek öntudatos kifejlesztése által. A szövetkezetek bámulatos eredményeket mutatnak fel a külföldön, Német-, Francziaország s különösen Angliában, mert nemcsak az uzsorától mentik meg a kisebb exisztenciákat, de takarékosságra is ösztönzik őket s mindezeken felül a magántevékenység érvényre jutása s állandósítása által tagjaikat erkölcsi tekintetben oly magasra emelik, hogy a szociális tanok szélsőségeitől utálattal fordulnak el; s tekintettel arra a körülményre, hogy a szövetkezetek mindenütt az értelmiség közreműködésével jönnek létre s állanak fen, az azok bánt érzett bizalom is a folytonos érintkezés által helyreáll és megerősödik. A szövetkezetek létesítését tartom én tehát a legközelebbi jövőben első teendőnek s e célból június hó közepe táján értekezletet szándékozom összehívni. — Addig is igyekezzék mindenki saját köréhen ez ügynek barátokat szerezni, mert a szövetkezeti eszmének csupán megked- veltetésével is már nagy haladást teszünk. A többi teendőre s igy a t. barátom által felelevenített eszme megvalósítására is tósőbb fogunk rátérni s újból hangsúlyozom, csak le- pésről-lépésre, mert ezt a kérdést nem szabad többé elaludni hagyni s számolván a fajunkban rejlő ama tulajdonsággal, hogy a komoly kérdések iránt is hamar lelkesül, de hamar lohad is — folyton tápot kell nyújtani az érdeklődésnek s az orvoslásmódok alkalmazását hosszabb időre kell beosztani, hogy az értelmiség folytonos érdeklődése és tevékenysége biztosítva legyen s a nép jogos igényei is folytonos táplálékot nyerjenek. Perbenyik, 1898. június 4. Gf. Mailáth József. — Hahaha! No, Mihály öcsém, előtted a leány vedd el, ha tetszik! . . Beadta derekát a kevély família! . . . Azt üzeni Sipos Pálné, hogy mennél el estve, szívesen látnának a házuknál. Berkes Mihály nézett, bámult csodálkozó arccal a beszédes asszonyra. Nem akarta hinni, hogy az ő régen epedett boldogsága oly közel van. Csak egy lépést kell tennie s azonnal elérheti. — Ugyan mit beszél néném? — mondá kételkedve. — Az igazat, öcsém, úgy éltesen az Isten ! Hát nem tudod : mi történt ? — Persze hogy nem tudod! ... No a drága jegyző szépen kitett velük! . . . Tudod-e, hogy hatszáz forintja bánta meg a biró urnái a pajtáskodást! . . . Elszökött a jegyző ur és ki kellett fizetni a tartozást. Bánta is ezt Berkes! Egy igét sem értett a szapora nyelvű asszony beszédéből. Csak egy szép leányarc lebegett előtte tündérfényességben. — Hát jól van! Mondja meg néném nekik : elmegyek, ha hívnak. . . Szívesen is fogadták Somosnál. El sem bocsátották, mig jegyet nem váltottak. A jámbor Berkes átölelte édes boldogságát. Bűvölő szemében elmerült a lánynak s nem tudta: mit beszél a nagy öröm miatt. Erzsi is mutatta a nagy szerelmet. Oda- hajlott a dobogó szivü legény vállaira s úgy enVármegyei ügyek A közigazgatási bizottság rendes havi ülését legközelebb jún. 7-én d. e. 9 órakor tartja. Jól megérdemelt nyugalom. Thomán Dávid dr., tb. vármegyei főorvos, a homonnai közkórháznál kiváló szaktudománynyal, nemes emberszeretettel és példás kötelességtudással betöltött főorvosi állásáról, előrehaladott korára hivatkozva, beadta lemondását, amit a vármegye közönségének legutóbb tartott Közgyűlése őszinte sajnálattal vett tudomásul és főispánunk Öméltósága indítványára a távozó főorvosnak elösme- rést szavazott, egyszersmind bizalmi szavazatát j.-könyvbe foglalni rendelte. — A klasszikus műveltségű, arisztidesi lelkületű főorvos, igen tisztelt bátyánk s barátunknak kívánjuk, hogy „memor pristinarum virtutum“ visszatérendő legteljesebb szellemi és testi frisseségben még igen sokáig élvezhesse a jól megérdemelt nyugalmat ! Községi számadások és költségvetések, melyek a legutóbb tartott vármegyei közgyűlésen jóváhagyást nyertek, a következők: N. -Kázmér, Lasztócz és Kolbása (94 és 95); havai körjegyzőség (95 és 96); O.-Liszka, M.- Zombor, Monok, radi, trautzonfalusi, ladmóczi és czéki körj. (96); Tokaj, Tállya, N.-Mihály, M.-Zombor, Ond, Homonna, Kesznyóten, T.-Har- kány, a girincsi, butkai, sajó-hidvógi, b.-olaszi és b.-kisfaludi körjegyzőségek 97. évi számadásai, — továbbá T.-Lucz, Megyasszó, Biste és O. -Liszka községek, úgyszintén a szécs-polyán- kai, varannai, kelesei, trautzonfalusi, agárdi, szta- rinai, b.-ujlaki, ulicsi, leleszi, füzesséri, e.-hor- váti és a bereczkii körjegyzőségek 1898. évi költségvetései — végre Szalók községnek 98. évi pótköltségvetése. Az országos iskola-egyesület értesítette a magyar nyelvet és népnevelést Zemplén- vármegyében terjesztő egyesületet, hogy a székes főváros részéről tett Andrássy-alapitvány évi kamatát, 400 ftot, az olyan tanítók megjutalma- zása céljából, akik magukat a magyarosodás terjesztése dolgában kitüntették, az egyesület választmányának, legjobb belátása szerint való fölhasználás végett 1898. évre is átengedte. A tanítók jutalmazására 300 ft jutalomdijat szavazott meg a magyarositó egyesület közgyűlése, saját pénztárából. A vármegyei közmivelődési pótadó a f. évben 0-5°/o. A pótadónak 1899-ben l°/o-ra leendő fölemelés iránt folyamodást intézett közmivelődési egyesületünk a vármegye közönségéhez. Székhely-változás. A vármegye alispánjának f. évi 6951. szám alatt kelt határozata alapján a körjegyzői és anyakönyvi székhely Nagy-Azarból Szécs-Keresztur községbe helyeztetett át. Az uzsora ellen. A m. kir. igazságügy- minister leiratában értesítette a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a vármegye területén elharapózott uzsora ellen a bűnvádi eljárásnak hivatalból leendő szorgalmazását az 1883. évi XXV. t. ez. 10. §-a értelmében elrendelte ős e végből az illetékes hatóságokat utasította. —.11 . ,,, gedte lehullani szőke fürtjeit ennek arcához. Értett hozzá, hogy hódítson, lépre kerítsen valakit. Pedig titkon most is azért epedett, ki távol jár a falutól s szökve, bujkálva igyekszik kikerülni a hatóság kezét. A jegyesek kihirdettettek már három Ízben, Berkes Mihály rendbehozatta a házat, az udvart. Egyre ott settengett s biztatgatta Farkasnét, hogy csak szép fehérre meszelgessen ki mindent. Ne legyen kifogása az ő kedves galambjának. Hétfőn estve már hozzáláttak Somosék házánál a lakodalmi előkészületekhez. Erzsi vig volt nagyon, dalra dalt zengett csókos ajka. Berkes Mihály sem aludt az éjen. Nem fogta szemeit az áiom. Boldogsága hajnala derengett. Nem lesz többé komor, magános életre kárhoztatva. Szive úgy túláradt édes érzelemmel, hogy még a szeme is könybelábadt tőle. Mikor meg már nem győzte bevárni a virradatot, előhívta a sánta Miskát. — Eredj mán te Miska, nézz szét ott! Mit csinálnak ? Van-e nagy készület ? ... Én nem mehetek, mert ilyenkor nem illik a menyasszo- nyos házba menni! De siess te Miska! . . . Nézz körül s különösen Erzsit figyeld meg van-e jókedve ? Hogy a Miska elment, széles jókedvében fütyölni kezdett. Majd kiment az udvarra s feltekintett a kékboltos égre, a derengő hajnal egymásután oltogatá el az ezüst-csillagszikrá- kat s hogy az a biborpalást feljebb terjedt, úgy úgy tetszett Berkes Mihálynak, mintha az euv Folytatás a mellékleten,
