Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-05-08 / 19. szám

— Fürdő-megnyitás. A kies fekvésű „Hatfa“ fürdőt, Ujhelynek ezt a kedves kiránduló helyét ma nyitják meg.

— Biróválasztás Mádon. F. hó 5-én

ment végbe a polgárok élénk részvétele mellett Mád város biróválasztása. Es igazán ma a napnál is fényesebben bizonyitották be a város polgárai, hogy józanságuk, higgadtságuk és ítélőképességük bámulatosan előkelő színvonalon áll. Ugyanis oka állításomnak abban rejlik, hogy a két jelölt, az egyik reformátos, a másik izraelita, nem adott okot arra, hogy a felekezeti ellentétet kiélesitsék. Nem itatás, etetés és bármiféle presszió volt az argumentum, hanem minden egyes szavazó polgár saját belátása szerint szavazott egyik vagy a másik jelöltre tetszése szerint. A főszolgabíró pontban 10 órakor megérkezvén, a szavazás nyomban kezdetét vette. A szavazás megkezdése előtt, közben és az eredmény kihirdetése után a legcsekélyebb rendzavarás sem történt. Kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy Mád város lelkészei, felekezeti különbség nélkül, szent hivatásuk magaslatán állanak, amennyiben nem oda iparkodnak hatni, hogy a felekezeti egyenétlenséget szítsák, hanem szivébe csöpögtetik a népnek a türel- mességet és a szószékről a vallás szent tanainak titkait tárják fel előttük. Hála és köszö- ezért városunk lelkészeinek ! — A bírói állásra a közbizalom Schneider Károly, köztiszteletben álló, tekintélyes mádi polgárt választotta, ami annál is érdekesebb, hogy dacára az immár megválasztott főbíró izraelita voltának, neve óriási szótöbbséggel került ki a választó úrnából. Pintér István járásunk főszolgabirája fényes beszéd kíséretében adta át az ujonan meg válasz - főbírónak a mandátumot, aki viszont megígérte, hogy főbírói ténykedésében neki mindenkor az igazság, és szülővárosa érdeke fog szemei előtt lebegni. ^ (n—j)

— Tűzvész. Magyar-Jesztreb községben, írja levelezőnk, f. hó 2-án déli 12 órakor egy istálló kigyuladt, s dacára az éppen otthon levő nép erőfeszítésének, néhány perc alatt 18 lakóház és udvar állott lángban; a hetedik udvarból a tűz már lecsapott a csűröskertbe is és attól kezdve a szellő mentiben minden gazdasági épület takarmány és minden éghető anyag elpusztult a község alső végéig. Az épületek legtöbb része biztosítva volt ugyan; de mégis a gazdasághoz szükséges eszközökben, és egyéb biztosítatlanokban igen nagy kára van a szerencsétlen lakosságnak. A tüzet szándékos gyújtásnak tu- lajbonitják; s a gyanús háztulajdonos asszonyt, hosszas és eredménytelen faggatás után, a csendőrök bekísérték Ujhelybe ; ahonnan semmi hang sem jött felőle. — A tűz után más napon megjelent a helyszínén Nemes Sándor, szolgabiró aki gondos érdeklődéssel vette jegyzékbe az érzékeny csapást szenvedők kárait, hatósági segedelem nyújtásával is megbiztatván a kesergőket. Vajha, édes foganatja legyen a nemes kebelből fakadt biztatásnak. — A szegény nép kára nem túlzott becslés szerint meghaladja a tízezer forintot.

— Toronyszentelés. Magasztos és lélekemelő ünnepség volt ápr. hó 24-én*) Bodrog-Ha- lászban; e napon tették fel ugyanis a múlt évben leégett s az idén újraépített ev. ref. templom tornyára a gombot. Már a kora reggeli órákban élénk mozgás uralkodott a különben csendes kis községben, arra engedvén következtetni, hogy itt nem mindennapi dolog van készülőben. Nemcsak a község lakosai, hanem a vidék érdeklődő közönsége is itt volt, s ez az oka, hogy a különben tágas templom csaknem szűknek bizonyult a buzgó hívek .befogadására. — 10 órakor meg- kondúltak az Úr házába hívogató harangok, a templomban pedig felzendűlt a gyülekezet ajkairól az lm bejöttünk nagy örömmel kezdetű ének, melynek szívhez szóló hangjai elvonván az embert a földi gondoktól, mintegy átszellemülve emelték fel Istenhez. A gyülekezeti ének, majd a helybeli polgárokból alakult énekkar alkalmi darabjainak elhangzása után nt. Páricsi József czigándi ev. ref. lelkész lépett a szószékre s imádkozott lelkének egész melegével, az igazi pap ihlettségével, hálát adván Islennek azért, hogy ezt a sok kárt szenvedett, csapásokkal sújtott gyülekezetei ismét megsegítette arra, hogy az Úrnak hajlékát újból felépíthesse; egyházi beszédében pedig az Úr házának szeretetére buzdította a híveket. Úgy az egyházi beszéd, mint a szónoki előadás szépsége nagyon is hozzájárultak ahhoz, hogy alig maradt szem könyök nélkül. Örökre emlékezetes szavak is maradnak azok a b.-halászi gyülekezet lelkében. — Isten- tisztelet végeztével a papiak felé, az értékes és szép kendőkkel gazdagon felékesitett toronygombra irányult az ünneplő közönség íigyelme. A gombot, a Rákóczi-induló hangjai mellett, 12 fehérbe öltözött koszorús leány vitte a templomig s ugyancsak ez a 12 leány húzta föl a toronyra, ahol is a mester, Markovics Lajos sárospataki bádogos, kinek műérzékéről ez a gomb fényes

A tudósítás közlésével azért késtünk, mert a levél Vág-Ujhelybe tévedt s onnan vágtatva bár, de a múlt számunkból mégis lekésve érkezett Sátorunkba. Szerk.

tanúbizonyságot tett, várta és helyezte el állandó helyére, hogy hirdesse ott Isten dicsőségét az időknek végeiglen a világ előtt. Ezután Markovics L. igen szép tósztot mondott, melyben éltette Őfelségét a koronás királyt, Dókus Gyula és Dókus Gyuláné Öméltóságáikat, mint a gomb keresztszüleit; éltette még az öreg Bráda „atyust,“ továbbá a helybeli lelkészt, a prezsbitériumot és az egyház hjveit. Ezzel az ünnepség véget ért s kezdődött a banket, melyen mindenki meggyőződhetett, hogy a b.-halászi asszonyok jól értik a főzés művészetét. Éljenek! A banketen megnyilatkozott a szivek érzése. A tósztok sorát Lábos István helybeli lelkész kezdte meg, poharát emelvén a toronygomb keresztszüleiért, mire Dókus Gyula Öméltósága kért szót, éltetvén a hitbuzgóságáről ismert b.-halászi ev. ref. egyházközséget; majd az egyház gondnoka az ünnep szónokáért, Páricsi József lelkészért emelt poharat, Barthos József főszolgabíró pedig a magyar érzelmeiről, Isten, király és hazaszeretetéről ismeretes politikai községet-, Dókus Gy. az öreg Bráda-atyust éltette ; Hubay B. Onda Mártonért, az egyh. község 30 éves tanítójáért, ürítette poharát, kiemelvén, hogy a liitbuzgóság, Isten, király és hazaszeretet fejlesztésében tekintélyes része van a tanítónak is ; a község bírája a főszolgabírót éltette. Ebéd után táncra perdült a fiatalság s úgy mulatott jó kedvvel az éjjeli órákban is. — Mi, akik ott voltunk, örömmel vettünk részt a b.-halászi ev. ref. egyház örömünnepében s jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy e község értelmes, minden jóért és szépért lelkesülni kész lakosai méltán megérdemlik a vidék becsülését. Álljon e derék magyar község s virágozzék az időknek végéig! Ragyogjon az a gomb ott a magasban örökké, s ha az időnek mindent megemésztő erejével büszkén dacol, ne legyen reá ok soha, hogy a gyülekezet közönye miatt annak fénye valaha elhomályosodjék. Hogy ez a hitbuzgóság, egyházias élet nemhogy lankadna, de méginkább fokozódik: arra nézve elég biztosíték tiszt. Lábos István ev. ref. lelkész ur egyénisége, akinek főszerepe van az ünnepség rendezésében is és kit a gondviselés az ő szeretett híveivel egyetemben sokáig éltessen! H. B.

—- Eljegyzés. Allender F'rigyes főerdész, a jászói prépostság tisztje, e napokban jegyezte el törökszentmiklósi Demeczki Zsigmond leleszi postamester bájos és müveit leányát, Annát.

rl.

— Betörés. Néhány nap előtt A.-Reg- meczen vakmerő betörés történt. Éjjeli 11—12 óra között Blum Bernát korcsmáros házának ajtaját feszítették fel s a pálinkamérő-asztal záros fiókját feltörve, abból mintegy 75 forint készpénzt, egy sima aranykarperecet, egy pár gyémánt-köves fülönfüggőt és egy gyémántköves aranygyűrűt elloptak. A nyomozó csendőrség megállapította, hogy a lopást négy főből álló cigány betörő-banda követte el, kiket azonban máig, minden igyekezet dacára, nem sikerült kézrekeriteni.- Tűz. Tolcsván f. hó 6-án délelőtt 10 órakor ismételten tűz ütött ki. A veszedelem tova terjedését a tűzoltóság megakadályzta. A tűz lokalizálásában kitüntették magukat Ormos Imre és József köztűzoltók.

— Kaland egy bikával. Málcza községből írják lapunknak : A helybeli plébános gyalogszerrel szokott a szomszéd Hegyiben lakó pap társához átrándulni. A f. hó 3-án, midőn Hegyi községből Málczára hazafelé sétált, a vidékről Hegyi községben együtt volt plébánosok egy darabig elkísérték. Azután, elválva tőle, Szerdahelyi plébános egy magament tovább az apostolok fogatán, csak esernyővel a kezében, útközben találkozott a hegyii csordával, amikor is egy szimentáli bika bömbölve neki rontott, közvetetten közelében előtte hirtelen megállt s épp támadni akart. A plébános, aki mellesleg mondva előbb katonatiszt volt, mint Lojola Ignác, nem szokott megijedni s most sem vesztette el lélekjelenlétét. Erces hangon rákiáltott a bestiára, merően szembe nézve vele: Nem mégy! A bika megfordult és távozott. Csak hidegvére és bátorsága mentette meg a szerencsétlenségtől a plébánost, aki nyugodtan érkezett be Málczára, hol hívei már várták a rózsafűzér-ájtatosság megtartására. rl.

— Időjóslat május 8-ára. Szeles. Hűvös.

Eső.

Faulárd-selymet

(Hí krtól 3 frt 35 krajctárig méterenként — japáui, chinia*, s. a t. a legújabb mintázatok és színekben, fekete, fehér és színes Heansberg-sslyem Ü5 krtól 14 frt 65 kr. méteren ént — a legdivatosabb szövés, szín és mintázatban. PrÍvát-fogya3/.tÓknak pnstabér és vámmentesen, valamint házhoz szállítva — mintákat pádig póstafordultával küldenek : Ileiineberg <«. (cs. és k. udvari szállító) Mclyeill- gytirui Zürichben.

— Magyar levelezés Svájcába kétszeres levélbélyeg ragasztandó. — 2.

Egyesületi élet.

Nyilvános nyugtató és köszönet.

Mindazok a nemes szivek, kik az általam kibocsátott ivén Gergely József harangozó számára, feleségének huzamos betegsége miatt támadt szegénységének enyhítésére, adakoztak, valamint Bodnár Józsefné és Páles Amália, kik a gyűjtést eszközölni szívesek voltak, fogadják köszönetemet felsegített hálás család nevében is.

E gyűjtés 36 ft. 30 krt. eredményezett, melyet rendeltetése helyére juttattam. S.-A.-Ujhely, 1398. május 5-én.

Fejss Istvánné.

TANÜGY.

Zempltn- virmegyei Tanitó-ípsílet iatalos rovata.

— Rovatvezető : Schneider Jakab, — Köziratok a rovatvezetőhöz S. A.-Ujholybe küldendők.

A felsö-kör gyűlése Nagy-Mihályon.

Már hiába, a tanügyért lelkesedni, vendégszeretetet kifejteni, a tanítók örömeiben részt- venni, sőt azt elősegíteni csak Nagy-Mihály tud. úelkemre mondom, hogy alapszabályilag ki kellene mondani, hogy minden néven nevezendő gyűlést Nagy-Mihályban kell megtartani. Ne értsenek félre, nem az ingyenes kocsikra, nem a pompás villásreggelire, (olyan volt mint a miliináris, minisztrális legalább is) sem a kitűnő szamorodnira gondolok most, melyet a város kedves és derék népe saját kasszájából fedezett, de az az igazi barátság és melegség, melylyel bennünket fogadtak, az az ünnepszámba menő hangulat, melyet e város e napon öltött, valóban remek kerete azon szép képnek, mely iskola és város, ta,nitóság és intelligencia kölcsönös tiszteletében és becsülésóben nyilvánul.

Ez a szép harmónia képezi a népnevelés, a tanügyi politika sarkkövét és hogy ez igy van, mutatja Nagy-Mihály 20 éves iskolaügye, mely mai nap nemcsak Zemplén-vármegye székvárosát szégyeníti meg, de mintául szolgálhat bármely nagy városnak.

Aki nem hiszi, menjen el és látni fogja, hogy egy kisebb város mire képes, ha tenni akar, ha oly férfiak vezetésére van bízva, mint egy Sulyovszky és Pólányi, egy Püzesséry, Widder dr. stb. stb. Hiszem, ha egy Sulyovszkyt sokszorosítani lehetne és mindegyik városba egy-egy példányt juttatni, különb viszonyoknak örvendhetnénk, mint amúgy.

Fél tízkor megérkeztünk Nagy-Mihályra, már akkor a felvidéki kartársak az iskola tágas udvarán egybe voltak gyűlve, számszerűit 86, hol az iskola derék elnökei Sulyovszky István és Pólányi Géza az összes tanítóknak bemutatkozva, osztályról-osztályra vezettek bennünket a folyó tanítások meghallgatására; ez egy jó órát vett igénybe, ha nem többet (nem nézi az ember ilyenkor az órát, mikor ily szép kartársakat lát tanítani), mert a leány-osztályokat is megnéztük. A sokaság miatt két csoportra oszladoztunk, de a leány-osztályokat mindenki látogatta, sőt némelyik kétszer is.

A tanítások nem levének mintatanitásul szánva, bírálatról szó sem lehet, de mindegyik jó volt, hanem ami igen tetszet nekem, hogy a még igen fiatal tanítónők is oly biztos kézzel csinálták a dolgukat, annyira lámpaláz nélkül, mintha semmibe se vettek volna bennünket. (Ezt ki kéri magának egyik-másik fiatal kollegám, ki az oldalpillantásokban egyebet vélt látni, sohse izéljen k. nagysám, úgy sem árulom el ki volt.)

A tanítás után a tanácsteremben feltálalt uzsonna várta a vendégeket, hol a kedves nőkollegák bebizonyították, hogy ők nemcsak jó tanítónők, de ha kell, ügyes gazdasszonyok is tudnak lenni. „Könnyű ott, hol van miből" — mondja László barátom, neki is sikerült 2 hordó sört csapra verni, pedig ezt csak nem adják elő a képzőben.

Ilyen utravalóval már mehettünk gyülc- sezni, el is mentünk a kisdedóvó gyönyörű épületébe, mely az iskolával szemben, az az háta mögött fekszik és szintén egyik díszét képezi N.-Mihály városának.

A gyűlést Vágó Gyula az egyesület által az alakításra kiküldött I. alelnök nyitotta meg szép és lendületes szavakkal. Sulyovszky István a város főbírája és a gondnokság társelnöke a legnagyobb rokonszenvtől áthatva, emelkedett hangban üdvözli a gyűlésre jött tanítókat, Nagy- Mihály város — úgymond — mindig meg tudta becsülni a tanítót, mint a nemzet legfontosabb ügyének hü és buzgó munkását, ezért szive legmelegebb érzésével mond „Isten hozott“-at. Ilodossy BólaTegyesületi elnök indítványára a gyűlés elismerést és köszönetét szavaz a tan