Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-05-08 / 19. szám

kölcsi alapot, lépten-nyoraon összeütközésbe jönnek az állam törvényeivel, auuak rendjével.

A nélkülöző ember, mig magát védtelenül érzi, előbb csak lop, ellenben később csoportokba verődve, rabol és pusztít.

Bűnös és visszás e helyzet a társult viszonyok szemüvegen át tekintve; alapjában, azonban ha indokát a fenti körülményben leli, az említett természeti törvényben rejlik létjogosultsága, mert a cselekvésnek legerősebb rugója a test épségéhez szükséges anyagi feltételekben való nélkülözés. E tudatban, illetve érzésben élet-halálharcra kél bármely állat s igy az ember is, mert az ön- és fajfentartás ösztöne — a természet eme legkiválóbb törvényének lényege — azt úgy is követeli.

Módosul e törvény a társult viszonyokban, megszűnni azonban nem fog soha s érvényre jut mindig, valahányszor a fajfentartás jelzett szüksége azt igényli.

E körülmény számbavétele után világosan kidomborodik a szegényügy jelentősége ; mert mig az elmondottakból nyilvánvalóan megérthető, hogy az állam tartóssága, életrevalósága az állampolgárok egyeseinek fizikai és szellemi erejével tart lépést: addig az utóbb körvonalazott természeti törvény szelleme kétségtelenné teszi, hogy társult viszonyok mellett egy társadalom békés rendje csak úgy maradhat meg, ha a test legszükségesebb anyagi feltételeivel átlag mindenki rendelkezik.

Ez pedig más szóval azt jelenti, hogy a nélkülöző szegényekkel való kiváló foglalkozás a társadalom legelső kötelessége.

E kötelességet az államélet szempontjából erénynek, humanizmusnak keresztelni már elvi okból sem szabad; ellenkezőképp minden félreértés elkerülése céljából legyünk tisztában azzal, hogy a szegényügy rendezésével az államnak és önmagunknak tartozunk.

Ez tehát uem humanizmus — mit csak egyesek gyakorolhatnak — hanem egy kikerülhetetlen opportunitás, egy formális önzés, minek végrehajtása nélkül nemzeti életünk erejét tartósnak nem tudhatjuk, mert közgazdasági törekvéseink közepeit egyoldalúan jártunk el, szociál-politikánk szelleme rossz volt.

De másrészt azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy egy társadalom morális ereje az által érheti el legnagyobb fokát, ha a kozmopolitikus szellem teljes kiküszöbölésével, abból egy tiszta nemzeti állam képes kijegesedni; ennek pedig legdig egyébként e tekintetben Gazdy Aranka egész tökéletes. Arcával egész lénye kifogástalan, kedves össszhangban van. Lelkének, a mennyiben pedig e lelket arcán ülni látjuk, tehát arcának viharára ép úgy mozdul egész termete, mint e lágyabb vagy erősebb légmozgástól, a szellőtől vagy széltől meglebbentett levél után imbolyog, hajlik a vékony finom ág.

Az első felvonás szertelensége e téren is nyomokat hagyott; ingadozott a testi és lelki egyensúlynak biztosságot igénylő mérlege. Hiába, a meglevőnél több erőt, több lelket vinni be a megindító cselekménybe, mint a mennyi tulajdonképen benne van : egyenlő a valósziniiség hiányával. A néző előtt a szálak csak most bontakoznak ; amit az előzményekből, a háttérből ismerünk, nagyon kevés, nem tudunk egyszerre fölemelkedni, hogy úgy mondjam, hozzáizzani a művésznőhöz.

Nem vagyunk a kákán csomót keresők egyedül azért tettük meg ezeket az észrevételeket, hogy a Gazdy Aranka nemes művészetében nem akarunk látni egy parányi árnyat sem; azért, mert ő született tehetség, aki nem veszi rósz néven, ha a parányiságokra, melyeket nagy lelke meg nem lát, rámutatunk.

Ha valljuk azt, hogy az első felvonásban nem volt ment némi túlzásoktól, a mi azonban álpátoszba korántsem csapott, valljuk, ezerszer valljuk, hogy mindvégig fénylett, ragyogott, tündökölt.

Valljuk, hogy tehetsége nem kicsiny érc, vékony erecske, hanem valódi szinarany. Sokoldalúság, mélységes bensőség, igazság, élethűség az ő

első alapfeltétele éppen ott rejlik, hogy a szülőföld röge öt egy oly nemzettesthez fűzi, melynek állami szervezetében a politikai egyenlőség mellett mindenkinek ere jéhez mérten arányos rész juthat azokból az anyagi feltételekből, mely a test épségének biztosítására szükséges. Ebből kifolyóan pedig másrészt abban a megnyugtató tudatban élhet, hogy magát a társadalom összgépezetében egy hasznos tagnak érezhesse.

E tudat az egyeseket bár elfogulttá teheti sokszor, de másrészt annak megnyilvánulásában a nemzeti erőnek legbiztosabb mérlege leend mindig.

A „romanus sum civis“, a „furor teu- tonicus“ s ezekhez hasonló fogalmak mind e tudatnak szülöttjei.

Állami erőnk nagyságát tehát azzal is biztosítjuk, ha a jelzett tudat nálunk is a polgárság minden osztályát kivétel nélkül áthatja.

Az elmúlt évezred története megtanított arra, hogy e tudat lankadásával állami létünk ismételve vészes lejtőkre került, lionnét, mondhatni, a gondviselés keze sokszor a legvégső órában szolgáltatott hazánknak szellemóriásokat, kik fel tudták rázni a közszellemet, ha nem is a közjóiét, de a közszükség és közös szenvedések árán.

Egy külső ellenséggel szemben a közös szenvedés, a közös nélkülözés hatalmas rugót képezhet a polgárok hazafias közérzületének megteremtéséhez s erre valóban a múlt évezred históriájában a legjobb például államunk szolgál; az uj évezred mai előrehaladottabb viszonyai közepeit azonban egy békés fejlődés korszakában egy vagy más osztálynak szegénységszülte ínsége mindig a hazafias közszellem megrontója leend.

Gondoskodni kell tehát arról, hogy a nélkülözök osztálya a mi államunkban is, hol a megélhetés legszükségesebb anyagi feltételei mindenki részére bőséggel kijuthatnak, mentői kisebb legyen.

Gondoskodni kell arról, hogy a vagyonosabb osztály feleslegéből a nélkülözők legelemibb szükséglete minden esetben biztositassék.

Szóval a társadalomnak az államhatalommal vállvetve kell a szegényügyet rendezni, nem humanizmusból, de szigorú kötelességből.

Ha a szocializmus átkos szélsőségei hazánk egyes vidékein sárkányfejeiket ki sem dugták volna, az egyébként előrehaladottabb, de szociálpolitikai szempontból nem helyesen vezetett államok példáin

nagy figyelemre méltó alakításának jellemző vonásai. Nem fest, de tesz ; nem szenveleg, de szenved; nem keresi a kifejezésre a külső formákat, azok szivéből fakadnak. Az éles megfigyelés észrevehette, hogy hatalmas jelenete után Enrikétával, mikor kijelenti, hogy az Fer- nandónak neje nem lehet, egy pár elfojtott köhögést hallatott. így látszóan csekélység ez, de lélektani szempontból jelentős horderejű. Az előtörő indulatoknak, a benn sej ében végbe menő forrongásnak egy nyilvánvaló jele az. Félre ne értessünk. Nem a következményre teszszük a súlyt, hanem a következmény előzményére,.mint a valódi művészet egyik gazdag forrására. Ilyen szempontból Gazdy Aranka csaknem páratlan a maga nemében, a ki, mig játszik, önmagát, lelkét emészti, egész szervezetét teszi erős pró ■ bára.

A újhelyi közönség elég sokat ad a maga ízlésére, nem engedékenységgel méri az Ítéletét. És ezt a méltán nagy igényű, előkelő műizlésü közönséget Gazdy Aranka megnyerte, meghódította, mondhatnám: lebilincselte a maga részére.

Ha egyik fővárosi lap Echegaray drámáját nagy nyereségnek tarthatta a Nemzeti Színházra, abból a szempontból mert tragikáját hozzá illő szerephez juttatta, — mi nyereségnek vallhatjuk a színművészet számára a mi Matildénkat: Gazdy Arankát.-ly.

okulva, a józan előrelátás is elhatározásunkra döntően hathat e tekintetben, hogy e kérdésben komoly elhatározásra jussuk. Adja a Mindenható, hogy úgy legyen !

(N,ovdk Síidre dr.

Nők a szociálizmus ellen.

A Bodrogközön társadalmi utón mozgalom indult meg a szociálizmus ellensúlyozása s okainak megszüntetése céljából. Gróf Mailáth Józsefné, báró Sennyey Béláné és báró Sennyey Miklósné együttes meghívására e hó 6-án a Bodrogköz hölgyeinek szine-java jelent meg Király-Helme- czen, hogy egy társadalmi akció felett tanácskozzanak s általánosságban megállapítsák azon módokat, melyek hivatva lesznek a Bodrogközön, a népnek vallásos és erkölcsös irányban való művelődésre befolyást gyakorolni.

Gróf Mailáth Józsefné a női értekezletet a következő beszéddel nyitotta meg.

Tisztelt Értekezlet! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy szivem mélyéből köszönetét mondjak mindazoknak, kik nemes szivük sugallatát követve, kegyesek voltak felhívásunkra itt megjelenni.

Előttem igen kedves kötelességet teljesítek még, midőn felemlítem, hogy özv. báró Sennyey Pálné ő excellenciája, páratlan, szeretrernéltó modoránál, magas szellemi tehetségénél és dús tapasztalatainál fogva, lett volna első sorban hivatva arra, hogy a mozgalmat megindítsa, amely mozgalom okát és módozatait lesz szerencsém alábbiakban felsorolni. De miután családi körülmények ő excellenciáját legnagyobb sajnálatunkra távol tartják, bátorságot merítvén azon tudatból, hogy ő buzdított bennünket ezen fontos kezdeményezésére és minden kitelhető módon támogatni fogja törekvéseinket, megtettük az első lépést ama cél felé. melyet elérni óhajtunk.

Adja Isten, hogy ezen óhajunk mielőbb beteljesedhessen!

A szociálisztikus mozgalmak alatt volt alkalma mindenkinek tanulmányozhatni, hogy mi tette a népet annyira hiszékenynyé, mik voltak főkép az okai annak, hogy oly gyorsan terjedt a veszedelem.

Egyik főoka volt a nép tudatlansága, a másik az evvel járó hajlam, minden bolond és lehetetlen dolgokat részint saját maga eszéből [kigondolni, részint meghallgatni és tovább adni.

Ebből következik az égető szüksége a nép felvilágosításának. Alkalmat kell neki nyújtani, hogy jó könyveket olvashasson, hogy ezáltal elméje és szive nemesedjen, hogy idővel megtudja külömböztetni a jó könyvet a rosztól, megtanulja szeretni az előbbit és kerülni az utóbbit.

Ha a jó könyv gyakori olvasása által ismer- tessé vállanak előtte a valódi keresztény élet kötelességei, ha megtanulja szegénységét keresztény módon elviselni, vagyonkáját becsületes kereset által fentartani és gyarapítani, belátja majd azt is, hogy egyenlőség itt e földön nem létezhet, hogy a vagyonosabb osztály nem azért van, hogy az ő vérét szíjjá, de sőt ellenkezőleg, az ő megélhetéséhez szükséges, mert egyrészt munkát ád neki, másrészt miveltsége, fel- világosodottsága által segíthet a szegényen jó tanácsával is.

Idővel ki fogja a jó könyv irtani szivéből azt a mélyen belevésett gyűlöletet és bizalmatlanságot, amelylyel minden úrral szemben viseltetik, szeretni és becsülni fogja mindazokat, akik ezt magatartásuk által kiérdemelni fogják, tanácsukat fogja kikérni és akkor nem lesz az álprófétáknak és lelketlen izgatóknak kész áldo- za ja, sőt ellenkezőleg távol fogja magát tartani az eféle mozgalmaktól, mert tudni fogja, hogy ez az ő boldogságát előmozdítani nem képes.

Ez a kép, amit előttük kitártam, hosszú évek fáradhatatlan önfeláldozó munkájának lesz csak eredménye és ki lenne leginkább hivatva e munkát megkezdeni, folytatni és célhoz vezetni, mint a nő, kit az úristen végtelen böl- cseségében arra teremtett, hogy szenvedjen, tűrjön — és szeressen.

Engedjék meg tehát, hogy önökhöz forduljak, kiknek szivük bizonyára elszorult e szegény félrevezetett bodrogközi nép láttára, amint napról-napra volt alkalmunk érezni és tapasztalni, hogy terjedt mindinkább köztük ezen lelki betegség, melyről mi előre tudtuk, hogy vesztükre lesz, és amelytől ők szegények annyi jót vártak.

Hiszem, hogy nincsen közöttünk egy sem, aki szívvel-lélekkel ezen Bodrogközt és népét nem szeretné és épp ezért teljes bizalommal fordulok önökhöz és kérem, hogy csatlakozzanak hozzánk, forrjanak egybe velünk. Tegyük magunkévá ezen fontos ügyet, amely által nemcsak a nép jólétét és boldogságát, hanem a saját magunkét is fogjuk előmozdítani; mert bi- zonyára éreztük mindannyian a múlt hónapok- Folytatás az I. mellékleten,