Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-24 / 17. szám

fiatal erőt vonna el a korcsmától, a léha tár­saságoktól, mily élénkséget, lendületet adna a vidéki sajtónak ? Addig pedig mig ez a kör meg nem lesz, addig ez az állapot mindig igy lesz, mint a hogy van; addig hiába várja Ujhely müveit környéke lelke és szelleme vágyainak kielégí­tését ; addig hiába várjuk körünkbe Blahánét, Mikszáthot! De hát tett kell mindenhez, tett kell ehhez is! Az írást ma olvassák, holnap elfelejtik! Sajnos, fajdalommal tölt el az a szomorú tudat, hogy én mással mint Írással nem járul­hatok hozzá !* *) Ustiei Petrássevich Géza. Nemzeti ünnep. A múlt hét folyamán ünnepelték a 48-iki országos törvények királyi szentesitésének idő­pontját, ápr. hó 11-ikét, az ötvenedik év betelté- vel törvényesített nemzeti ünnep alkalmából vár megyénk területén és az iskolákban. Az ünnep­lésben azonban nemcsak az iskolás gyermekek vettek részt tanítóikkal, hanem velük szivben- lélekben együtt ünnepeltek a szülők is, úgy­hogy ezt az ünneplést a nagyközönség öröm­ünnepének kell tekintenünk, mint az a lentebb olvasható tudósításokból is kitűnik. A hét folyamán beérkezett tudósításokat a következőkben terjesztjük elő: * Homonnáról írja levelezőnk: A ho monnai polg. és felső keresk. iskola az 1848-iki korszakot alkotó törvények szentesítésének 50 éves emlékünnepét — a húsvéti szünet miatt — ápril 16-án tartotta meg. De akkor aztán fé­nyesen és a nagy eseményhez méltóan ünnepelt a város intelligens közönségének nagyszámú jelenlétében. Az ünneplés színhelye, az iskolá­nak erre az alkalomra Ízlésesen földiszitett rajz­terme volt. — Az ünneplés programját meg­nyitó beszéd, felolvasás, szavalatok, a dal- és zeneegyesület szereplései alkották. —- Az ün­neplés fényes sikeréért az elismerés minden esetre első sorban az iskola tevékeny és ügy­buzgó igazgatóját, Kováts Józsefet illeti, aki sokat fáradott a siker biztosításáért s ügyes megnyitó beszédjével is hozzájárult e sikerhez. Az igazgatói megnyitó után a dal- és zene­egyesület adták elő együttesen, mindnyájunkat gyönyörködtetően, a Himnuszt. Ezután Kerekes György tanár lépett az emelvényre s tartotta meg magas színvonalon álló előadását az em­léknaphoz fűződő nagy történeti eseményről. Nem sablonos iskolai előadás volt ez: hanem eszmékben és képekben gazdag történeti taní­tás, mely felemelte a lelkeket s eszmélni kész­*) Erősen hiszszük, hogy buzdító szava hozzánk onnan távolból, a Krajnya véghatáráról, midőn a vár­megye székes városának intelligenciájához szól, nem lesz a pusztában elhangzó szó. Hiszszük és reméljük, hogy az ige testet ölt magára ; annyival is inkább, mert irányadó körökben a Széchenyi-kör létesítésének eszméje föl van karolva, sőt, ha jól tudjuk, több-kevesebb élénkséggel fog. lalkoznak is vole, hogy a teljosodós csecsemője eljusson a megvalósulás bölcsőjébe, — ami hogy mihamarább úgy le­gyen és hogy a megszületett kisdednek .Széchenyi kör“ logyen a neve s kulturális élethivatása is : önnel együtt, igen tisztelt munkatársuk, őszintén óhajtjuk. Szerk. Maga Don Justó is megrendül, aki eddig védte Matildét. Fernando felháborodva kér magyarázatot Maliidétól és ime Matilde maga vallja be, hogy egyszer volt abban a házban, ahol Julió lakik, de csak azért ment oda, hogy meggyőződjék az Enriqueta bűnösségéről, amit eddig nem akart elhinni. Ez a vallomás Fernandó szemében is meg­semmisíti Matildét. Világos mint a nap, hogy Matilde bűnös, Matilde aljas képmutató, aki elég vakmerő arra, hogy a maga gyalázatát most az ártatlan Enriquetára kenje. Fernandó fájdalmas szerelemmel, őrjöngő haraggal mond le Matilde kezéről és a szemébe vágja, hogy most már oltárhoz vezeti Enriquetát. Matildét kiutasítják a házból, de a kétségbeesett leány ezzel a kiáltással távozik: — Esküszöm mindenre, ami szent, hogy ezt a házasságot megakadályozom! A nászajándékot összehordták, Enriqueta fehér menyasszonyruhában fogadja a szerencse- kivánatokat, donna Concepcion házi oltárán már égnek a gyertyák és a pap esketőre vár. Don Justó is ott van egy névtelen levéllel, amit is­meretlen kéz juttatott hozzá és amit az utolsó pillanatban át fog adni Fernandónak. Matilde gyászruhában, feketén, mint a végzet, beoson a kastélyba, hogy ő is gratulál­jon a szép, tisztalelkü menyasszonynak. Szem- től-szembe áll Enriquetával, kimondhatatlan megvetéssel és gyűlölettel, Enriqueta megré­mül és reszketve ígéri, hogy az oltárnál nemet mond, de mikor Fernandó érte jön, hízelegve a keblére borul és arra kéri lágy, turbékoló sza­vakkal : védje meg ettől az eszelős leánytól. tette az értelmeket. — De igazságtalanok len­nénk, ha az érdemesek közül az Ugraj Lajos tanár nevét kihagynék, ki a dal- és zeneegye­sülettel folyton nagyobb és nagyobb sikereket arat, amelyek között e 16-iki bizonyára a leg­fényesebb.1 — Általában elmondhatni, hogy ez emlékünnep nemcsak nevelés szempontjából volt nagy hatású, de társadalmi szempontból is magas fokú élvezetet nyújtott. * Homonnáról Írják még lapunknak : A ma­gyar nemzet polgári feltámadásának 50 éves örömünnepe alkalmából a r. kát. elemi fiú« és leányiskola f. hó 16-án ünnepelt. Istentisztelet után a többnyire magyar ruhát viselt leány- gyermekek és nemzeti kokárdás iskolásfiuk, a leányiskolának erre az alkalomra fellobogózott s virágokkal kidiszitett nagytermébe vonult, hol a nemzeti Himnusz eléneklése után ft. és ngs. Szkurkay Ágoston helybeli apát-pléh. gyermeki szívhez szóló beszédben fejtegette az örömün­nep jelentőségét, s éltetvén a királyt nyitotta meg az ünneplés sorrendjét. Erre Hossza Jó­zsef tanító felolvasta Bnbics püspök őxellenciá- jának a tanuló ifjúsághoz intézett szózatát, mely­nek szeretetteljes hangját a kicsinyek e lelkes serege, az agg főpásztor hálát kifejező éltetésé­vel köszönte meg. Ezt a „Magyarok Patrónája“ jelesen betanított ének követte. Majd az irg. nővérek vezetése alatt álló leányiskola 3 nö­vendéke ügyesen kiválasztott, hazafias s val­lásos irányú szavalattal gyönyörködtette a kö­zönséget. Az ünnepet a „Szózat“ s az apát-pléb. zárószavai rekesztették be. A királyt és a hazát éltető szavait száz meg száz szivreható szoprán­hang visszhangoztatta. ms. * Sztropkóról írja levelezőnk: Az áll. iskola tanitókara, növendékeivel együtt,nálunk e hó 14-én ünnepelte meg az április hó 11-ének nagy­jelentőségű napját. A növendékek szépen beok­tatva, hazafias szavalataikkal gyönyörködtették a közönséget. A szavalatok befejezése után Sváhy István igazgató-tanító ez alkalomra irt előadását olvasta föl, melyben a 48-as események nemzeti hatásának méltatásával foglalkozott. A felolvasás után a tanitókar és a növendékek együtt éne­kelték a Szózatot. Úgy a tanítók, mint növen­dékeik nemzetiszinü vállszalagokkal ékesített ünneplő ruháikban igen ünnepies hatással voltak a közönségre. A lelkes és hazafias érzelemmel megtartott iskolai örömünnep hatása alatt ismét megragadjuk az alkalmat és kérve-kérjük az in­tézőköröket, eszközöljék, hogy a Sztropkón való­ban hazafias missiót teljesítő állami iskola végre- valahára méltóságos illő hajlékban] nyerne már állandó otthont, ahol a magyarság buzgó apos­tolai meghúzódhatnának tanítványaikkal. Mert nem elegendő csak arról gondoskodni, hogy a tanítók megkapják szerény fizetéseiket, de gon­doskodni kell arról is, hogy úgy a tanítónak és családjának, valamint az iskolás gyermekeknek is legyen a magyar államhoz méltó hajléka. Mi magunk, fájdalom, szegények vagyunk ahhoz, hogy saját erőnkből teremtsük elő az állami iskola épületét; azért emeljük föl újra esdő sza­vunkat és ajánljuk ismételten az arra hivatott egyéneknek erkölcsi pártfogásába ezt az ügyet. Kegyeskedjenek fontolóra venni mindazok, akiket illet, hogy a Sztropkó környékén lakó intelligens Fernandó aki már átvette Don Justótól a levelet felbontatlanul Matildénak dobja, mert elhitte Enriquetánalc, hogy ezt is a cselszövő Matilde irta. Ezután oltár elé mennek. Matildéhoz csak a szobalány jön, hogy ki­vezesse a kastélyból. A szegény, meggyötört Matilde most már igazán az őrültség szélére jutott. Mielőtt azonban távozott volna, megtalálja az asztalon heverő névtelen levelet, melynek borítékját egy nászajándékba kapott éles aranyos papirvágó késsel felmetszi és elolvassa — Julió levelét, amiben a rászedett gavallér Enriquetá- nak minden aljasságát leleplezi. Ebben a pillanatban lép ki a mellékszobá­ból Fernandó, karonfogva vezeti Enriquetat a kedves, szép feleségét. Matilde őrült kacagással nyomja kezébe a levelet, maga pedig a sikoltozó Énriquetára rohan, magával vonszolja és az éles papirvágó késsel dühének, fájdalmának pa- roxizmusában ledöfi nyomorult vetélytársát. A berohanó donna Concepciont és a vendégeket Fernandó fogadja ezzel a felkiáltással; — Én öltem meg és tettemért felelni fogok ! * Figyeltem a közönségre: lázba jött, mikor Fernandó a borítékba zárt névtelen levelet föl­mutatta Matildénak. Soha még ilyen érdeklő­dést a mi nézőtérünkön nem láttam. Csaknem a félszinház megmozdult; az egész nézőtér mintha egyet roppant volna. De midőn Fernandó a le­velet az asztalra csapta Matilde leroskadt egy székbe, Fernandó esküre ment Enriquetával és a levél felbontatlanul maradt — akkor a kö­zönség megijedt, sőt olyan képet öltött, mint aki csalódott. Úgy vettem észre, hogy a vér nélkül való közönség is szívesen hozná be gyermekeit szel­lemi és erkölcsi előkészítés végett ebbe a jeles iskolába, de mert a jelenben két bérelt szűk helyiség áll csak rendelkezésre, ahol 70—80 gyermek szorong: nagyon természetes, hogy a gyermekének egészségéért aggódó szülő kétsze­res áldozat árán is inkább Eperjesre viszi gyer­mekét, mert az iskolai helyiség szűk volta miatt fél Sztropkóra adni. Hogy azután az a szűkkeb- lűség mennyire sértően hat a Sztropkó-vidéki szülők hazafias érzületére: könnyű fölfogni s nekem felesleges arról bővebben szólanom. — Éltesse a magyarok istene sokáig Sváby István igazgató-tanitó barátunkat s vele együtt a haza­fias érzelmekben gazdag tanítókat. Bizva-bizza- nak a szebb, a jobb jövőben. Kitartással elhozza majd az idő. rl. * Sztakcsin községből Írja alkalmi tudósí­tónk : A sztakcsini iskolai elüljáróság f. hó 19-én ünnepelte meg hazánk alkotmányos újjászületé­sének 50 éves emlékezetét. Hálaadó istentisztelet után, melyen a helybeli lakosság, úgy számos idegen gyári munkás is megjelent, valláskülömb- ség nélkül az iskola előtt összegyűlvén, az isko­lai és községi elüljáróság, az iskolában megjelen­vén, az iskolaszék elnöke emelkedett szellemű be­széddel ösmertette az örömünnep magasztos je­lentőségét, mit a nagy közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Az iskolások Podhajeczky Ede gk. tanító vezetése alatt a „Hazádnak rendületle­nül !“-t énekelték el. Azután az iskolások csapatai zene-és dobszó mellett a falu felett lévő hegy tisztására vonultak. Folyt a táncmulatság ozson- náig, mikor is a gyermekeket az iskolaszéki ta­gok vendégelték meg. A legvidámabb hangulat­tal folytatott mulatság a király éltetésével a késő esti órákban ért véget. * Gálszécsről írja levelezőnk, hogy a róm. kát. iskolában f. hó 17-én, az állami népiskolában pedig ápr. 18-án ünnepelték az 1848 törvények szentesitésének 50-ik évfordulóját. Az ünnep­ség mindkét helyen szépszámú közönség jelen­létében ment végbe s igen jól sikerült; amott Oáy János rk. plébános igazgató, emitt Andrej- kovics Pál ig.-tanitó mondottak hatásos alkalmi beszédeket. Az ünneplés programjának nyitá­nyául a nemzeti Himnuszt, záradékául a Szóza­tot énekelte el a gyermekkar a rk. iskolában Pecz Károly vezetése alatt. * Nagy-Kövesd község április 11-én szin­tén díszesen ünnepelte a 48-iki törvények szen­tesitésének 50 éves fordulóját. Nevezett napon ft. Bányász Ödön rk. plébános hálaadó szent­mise áldozatot mutatót he a magyarok istené­nek ; magyarázta a nemzeti ünnep tárgyában küldött püspöki körlevelet és a szabadság, egyen­lőség, testvériség eszméinek 50 év előtti küz­delmét, diadalát költői szépségekben gazdag, hatásos templomi órációval méltatta. A rk. is­kola növendékei együtt ünnepeltek a felnőttekkel, amennyiben páros sorban vonultak fel a temp­lomba ; ott Fekete Lajos tanító vezetése alatt el­énekelték a püspöki rendelettel érkezett alkalmi, hazafias, szent éneket ; a templomból páros sor­ban, nemzeti lobogó alatt vonultak a Mic-bán várának rommaradványait őrző hegy oldalára s ott, az Isten szabad ege alatt, óriási közön­megoldás a közönség zömének jobban tetszett volna; sőt ezt a megoldást találták volna ter­mészetesebbnek. Mert ha már egyszer ott a levél Matilde előtt: miért nem világosítja fel Matilde Fernandót, hogy ő levelet nem irt, hogy ez egy más ember levele? Az esküvő megtörtént, Fernandó olvassa Julió levelét és határtalan indignációval kiáltja, hogy utálja azt a nőt, akihez most örökre oda­láncolták. Matilde, aki hátul küzd Enriquetával, nehogy ez a nő kitépje a levelet Fernandó ke­zéből, hallja ezt a kiáltást és a végsőig feliz­gatva, Fernandó gyalázatán kétségbeesve, mint a hűséges kutya, aki kész halálra harapni gaz­dája megtámadóját, ráveti magát Enriqueta ra és a kezében lévő kést markolatig döfi a szi­vébe. Ez a megoldás igazságos. Enriqueta olyan alávaló, olyan nagy bűnt követett el, hogy meg­érdemli a halált. Csak a halál adhatja meg a végső kiengesztelődést, nem a megszégyenités, nem a házból való kiutasítás. Ilyen viperát kö­nyörtelenül el kell taposni. Fernandó és Ma­tilde szerelme úgy emelkedik föl glóriában eb­ből a vérfolyamból. Fernandót ha el is Ítélnék, áldozatkészsége, amivel a gyilkosságot magára vállalja, egyetlen rekompenzációja Matilde szenvedésének ; egyetlen mentsége annak a nagy hibájának, hogy a banális világ álláspontjára helyezkedett és Matildéban kételkedni tudott. Boldogságukat rettenetes áron vívták ki, de igy annál drágább lesz nekik, annál szentebb és maradandóbb „per omnia saecula saeculorum.“ * De ha Echegaray nem tudta volna meg_ győzni a közönséget: meggyőzte Oazdy Aránka Folytatás az 1. mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents