Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-17 / 16. szám

CSARNOK

Késő az éj . . .

Késő az éj, halványul a csillag,

Jaj Istenem, he sokára virrad!

Fájó lelkem kerüli az álom,

Szomorú éj,

Te benned is bánatomat látom.

Künn bolyongok fel s alá az éjben, Oda lett az én nyugalmam régen !

Te vitted el kökény szemű lányka,

Te juttattál

Ily siralmas boldogtalanságra.

Bár ne láttam volna soha képed,

Nem verne most a búbánat érted; Nem siratnám lelkem édes álmát, Almaimmal

Kietemnek letűnt boldogságát.

(Szendrői jlolozsnyay Qiril.

Közgazdaság.

Nehány szó a gyümölcsfa ápolásáról.

Az állami faiskolák'kivételével alig találunk gyümölcskerteket Hazánkban olyant, melyet igazi szakértelemmel vezetnének ; pedig gyümöl- esészetünk emelése nemcsak magán, de közgazdasági szempontból is felette fontos. Sok oly területtel rendelkezünk, mely egészen parlagon hever, holott pl. gyümölcstermelésre az teljesen alkalmas lenne. — Nincs meg nálunk a vállalkozó hajlam, s ennek következéseként tekinthetjük azt, hogy ezreket dobunk ki oly gazdasági terményekért, melyek előállítása hazánkban is könnyen keresztülvihető. Franciaországgal vagy Németországgal hasonlítva össze gyü- mölcsészetünket óriási kiilömbségeket fogunk találni ennek kultiválásában. A francia például felhasznál mindé talpalatnyi földet gyümölcstermelésre, mert azt tartja, hogy a megfelelő gyümölcsnemet és fajtát helyesen válaszszák meg; ellenben Magyarország még ott sem méltatja a gyümölcsészetet kellő figyelemre, hol az illető hely másra, mint gyümölcstermelésre nem is volna alkalmasabb; s ha van is egy-két magángazdaságban gyümölcsös, annak ápolásával alig törődnek. Talajmegmunkálásáról, trágyázásról szó sincs pedig a gyümölcsfának épp úgy szüksége van erre, mint bármely kultur-növénynek. Ha a gyümölcsfát nem trágyázzuk, jó, szép és egészséges fejlődésii s elegendő mennyiségű gyümölcsre nem számíthatunk; mig ellenben a trágyázás helyes keresztülvitelével gyümölcsfáink termőképességét folyton fokozhatjuk s igy gyümölcseink jövedelmezőségét biztosíthatjuk.

A gyümölcsök trágyázása nem könnyű feladat. Egy helytelenül véghezvitt trágyázás többet árthat, mint használhat, igy pl. aki augusztusban, vagy szeptemberben trágyáz, az önmaga idézi elő gyümölcsöseinek romlását. S miért ? azért mert az ezen időben adott trágyázás után a fa, a tápanyagok bősége következtében, késő őszszel bocsájt fiatal hajtásokat, melyek azután elfagy- nkk. A gyümölcsösök trágyázását két időszakban leket eszközölni és pedig vagy októbertől — novemberig, vagy márciustól — júliusig.

A trágyázásra legalkalmasab az egyoldalú trágya, éspedig chilisalétrom, szuperfoszfát káli és mész alakjában. Ezeket használhatjuk aleg- sikeresebben a következő szabályok szem előtt tartásával:

1. a trágyaanyagokat hígítani kell. A hígítás viz illetve trágyalé segélyével történik. A chilisalétromot vízben, a többit pedig trágyalében oldjuk fel;

2. egy felnőtt fára számíthatunk : 50 gramm chilisalétromot, 80 gramm szuperfoszfátot, ugyanannyi kainitot és körülbelül 72—3/r kilogramm meszet;

3. a trágyaanyagokat a fa koronakarimájának megfelelően elkészitétt lyukakba öntjük egy öntözőkanna segélyével;

4. a lyukakat, melyeknek száma egy fa körül 6—14 lehet, egy földfuró segélyével készítjük el, ügyelvén arra, hogy a fa gyökerei sértetlenül maradjanak, s hogy a lyukak oda kerüljenek, a hol a fa hajszálgyökerei a legszámosabbak (a korona kerületének megfelelő körben van).

5. évente csak kétszer használjunk trágyát, mert az erős trágyázás a lát tönkre teheti. Ha tavaszszal a trágyázás erős volt, úgy őszszel el is maradhat.

A trágyázás ilyetén keresztülvitele igen jó befolyást gyakorol a gyümölcsfákra, s annál is inkább ajánlható, mert aránylag csekély költséggel jár. y.

Vármegyei Hivatalos Rész.

5230. sz. T. Zemplén vármegye alispánjától.

A 10 főszolgabírónak.

A nagyméltóságu m. kir. belügyministe- rium 49851/97. számú körrendeletét minél szélesebb körben leendő közhírré tétel végett, oly felhívással adom ki, hogy abból egy-egy példányt a járási és körorvosok közt szétosztva, az intézvény értelmében tett intézkedéseiről részletes jelentését legkésőbben f. évi junius hó 1-én múlhatatlanul mutassa be.

S.-A.-Ujhely, 1898. március 25.

Alispán helyett: Thuvánszky László, tb. főjegyző.

49851/97. b. n. sz. M. kir. Belügyminister.

Körrendelet valamennyi törvényhalósagnak.

Az ország közegészségi viszonyaira vonatkozólag a törvényhatóságoktól hozzám beérkező jelentésekből és a m. kir. központi statisztikai hivatal időszaki kimutatásaiból látom, hogy a gümőkoros tüdővész (tuberculosis) Magyarország népessége között igen nagy és évről-évre még fokozódó pusztítást visz végbe; — átlagosan minden 100 halálozásból tíznél többet okoz a tüdővész. Ez oly nagy arányszám, mely jóval túlhaladja minden más betegség által okozott halálozások számát, még azon heveny fertőző betegségek által okozott halálozásokét is, amelyek mint pl. a cholera, kisebb-nagyobb járyá- ványok alakjában tömegesen szedik áldozataikat. A tüdő vész a szónak szoros értelmében tizedeli a lakosságot és néppusztitó hatása azért is nagyobb minden egyéb betegségnél, mert szünet nélkül szedi áldozatait a lakosság minden rétegéből és mert hosszas, lassú lefolyású baj lévén, az általa megtámadottakat hosszú időre munka és keresetképtelenekké teszi s igy közgazdaságilag is kiszámíthatatlan károkat okoz.

A fentebb mondottak az egészségügyi kormányzat legfontosabb feladatainak egyikévé teszik a tüdővész szünetet nem tartó nagy pusz titásainak korlátozására, az általa okozott csapás enyhítésére megtenni mindazon intézkedéseket, amelyek tudásunk mai állása szerint sikert Ígérnek és végrehajthatók.

A tüdővész ellen való sikeres védekezésnek egyik főakadálya pedig a köztudatban gyökeret vert azonfeltevés, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, hogy ellenében minden küzdelem reménytelen s azért fölösleges; ez a feltevés bizonyos fatalisztikus megnyugvásra és szer- fölöti káros közönyre vezetett. A valóságban pedig úgy áll a dolog, hogy a tüdővész számos esetei is igen sokszor meggyógyulnak megfelelő életmód és kezelés mellett, ,ha a betegség nem haladt még túl egy bizonyos határt, a baj szétterjedésének korlátozása és az általa okozott csapások egyhitése tekintetében pedig igen sok érhető el megfelelő intézkedések célszerű és következetes megtételével. Első feladatnak tartom ez irányban a fennebb jelzett fatalisztikus felfogás lehető megszüntetését s azt, hogy a tüdő vész lényegéről, terjedésének okairól, módjairól s az ellene való okszerű védekezés lehetőségéről a lakosság széles köreiben helyes felfogás és tudás foglaljon tért. E célból gondoskodtam róla, hogy könnyen érthető módon szerkesztett ismertető irat készüljön; ez iratot megfelelő számú példányokban legközelebb meg fogom küldetni ingyenes szétosztás végett Címnek.

Minthogy a tüdő vészben való megbetegedésre leginkább azok hajlandók, akik születésüknél fogva gyengék, satnyák és akiket rossz vagy hiányos táplálkozás, egészségtelen lakásban vagy ily munkahelyiségben való huzamos tartózkodás és általában kedvezőtlen életviszonyok meggyengítették, felhívom Cimet,, tegye különös gondoskodása tárgyává mindazon fentebb említett tényezőket, amelyek a népesség, különösen pedig a szegényebb néposztály egész- ségbeli jólétére, erejére, ellentálló képességére befolyással vannak. A vármegyei hatóságok feladata e részben kiváltképen az legyen, hogy a lakások egészségi visszonyait minden rendelkezésére álló eszközzel javítsa, különös figyelmet fordítván a gazdasági és uradalmi cselédlakások egészségi viszonyainak javítására; a városi törvényhatóságok, s ezek között első sorban a székes-főváros feladata pedig általában a lakás- viszonyok javítása mellett különösen a mindennemű családi és laktanyaszerü munkás hajlékok egészségi viszonyainak javítása, valamint az arról való gondoskodás, hogy a szűkén és zsúfolt hajlékokban lakó városi népesség számára árnyas és tiszta levegőjű, üdülésre és kirándulásra alkalmas helyek nyittassanak, ami sétahelyek, népligetek létesítése és hegyi erdő területeknek a közönség számára való megnyitása és könnyen s olcsón hozzáférhetővé tétele utján lesz elérhető.

Nem tartom szükségesnek e helyt részletesen felsorolni mindazon intézkedéseket, amelyek a népesség lakásviszonyainak javítását célozzák, de újból is felhívom Cimet, hogy a tü dővész ellen való védekezés szempontjából oly szerfölött fontos ezen ügyet szünetnélküli gondoskodása tárgyának tekintse.

Nem kevésbé fontos a tüdővész ellen való hatályos védekezés rendszerében a szegényebb sorsú népesség jó és elégséges táplálkozása.

Igaz ugyan, hogy a jó és bőséges táplálkozás főfeltétele az anyagi jólét, ez pedig hatósági rendezésekkel elő nem teremthető ; oly esetekben azonban, ahol a népesség nem szegénységből hanem megrögzött rossz szokásból táplálkozik rosszul s célszerűtlenül: tanítás és rá- szoktatás utján eredmény mégis sok érhető el abban az irányban, hogy idővel jobb táplálkozásra térjen át. Nagy gond fordítandó a piacra kerülő élelmi és tápszerek minőségének és tápláló értékének hatósági felügyeletére és ellenőrzésére, s e tekintetben kiváltképen a különféle tejgazdaságokból áruba becsátott tejre és tejtermékekre hívom fel Cim figyelmét; a tejgazdaságoknak nemcsak a közfogyasztásba kerülő termékei tartandók folytonos éber hatósági felügyelet alatt, hanem gondos, szakszerű és folytonos ellenőrzés alá helyezendők maguk a tejgazdaságok ős az ott alkalmazott egyének egészségi állapotuk tekintetében is, mert előfordulhat, hogy tüdővészes egyének, ha fejésre és a tejjel való elbánásra alkalmaztatnak, a tej utján terjeszthetik a betegséget; hasonlóan gondos állatorvosi felügyelet alatt tartandó az ily majorok tejelő marhaállománya, mely ha gyöngykórban szenved, szintén lehet terjesztője a tüdővósz.

Az iszákosság nem kevósbbé káros befolyással lévén a népesség táplálkozására és erejére, ellene is megteendő mindaz — megfelelő tanítás, sőt esetleg korlátozó intézkedések által, ami csak lehetséges.

A tüdővósz terjedését és a benne való megbetegedésre való hajlamot épugy mint minden más fertőző betegségnél is nagyon előmozdítja a személyes tisztaság ápolásának elhanyagolása s ezért mindaz, ami a tisztaság fentartá- sára szolgál lakásban, munkahelyeken, ruházatban és magán az emberi testen, mindenféle fertőző betegségnek, tehát a tüdővésznek is hathatós óvszerét képezi; a tisztaság megóvására irányuló intézkedések megtételét és ellenőrzését azért a Cim gondoskodásába és figyelmébe ajánlom. Gümőkórra vonatkozó ismeretek [öltőimében ez a betegség a benne szenvedők testi váladékai, főként köpetje által is terjed, különösen akkor, ha ez utóbbi beszárad és apró részecskéi a porral felkavarodva a levegőbe jutnak, ezért a védekezés rendszerében igen fontos teendő a tüdővészes betegek oly módon való elhelyezése és ápolása, hogy rólok és álta- lok a betegség másokra át ne terjedhessen, továbbá köpetjeiknek, amenyire lehetséges, ártalmatlanná tétele.

Ezen szempontból a következő intézkedések megtételére hívom fel Cimet: intézkedjék, hogy kórházaiban és gyógyintézeteiben a gümő- kóros tüdővészben szenvedő betegek lehetőleg külön e célra szolgáló korosztályokon, kisebb kórházakban külön szobákban, vagy egészen kis kórházakban, hol a külön szobákban való elhelyezés nem lehetséges, legalább a többi betegektől távol állított ágyakon helyeztessenek el; nagyobb uj kórházak tervezésénél föltétlenül meg fogom ezután kívánni, hogy tüdővészesek számára külön e célra szolgáló osztály vagy legalább kórszobák létesittessenek s az ilyenek főkellékeiül az egy-egy betegre számított térfogatnak a szokottnál nagyobb voltát, a jó szellőzést és a nap sugarainak minél szabadabb bejuttatását fogom tekinteni s mindezen föltételeket Címnek már ezúttal is ajánlom. Utasi- tandók lesznek a kórházak igazgatóságai továbbá arra is, hogy a tüdő vészes betegeket, külön alkalmas köpőcsészékkel lássák el, amelyekben a köpet kiszáradása ellen mindég folyadék, viz álljon, a melyek tartalma ártalmatlanná teendő ennek oly helyekre való egyszerű kiöntése, a hol kiszáradhatna, gondosan kerülendő ; ezek a köpőedónyek használat után jól fertőtelenithe- tők, forró vízzel kimoshatok legyenek; a köpőcsészék használatára és tisztogatására az ápoló személyzet gondosan kitanitandó lesz. Utasítsa továbbá a kórházak és egyéb gyógyító, vagy ápoló-intézetek igazgatóit, hogy a gümőkoros betegek által használt rulianeinüeket, evőeszközöket s bútorféléket a többi betegekéitől elkülönítsék és a szükséghez képest fertőtlenítsék.

Felhívom továbbá a Címet arra is, intézkedjék, hogy mindazon nyilvános helyiségekben, melyekben jelentékenyebb az ember-forgalom, mint szállodákban, vendéglőkben, kávéházakban, társaskörökben, kaszinókban, a közönség számára nyitva levő hivatalhelyisógeiben a kellő tisztaság, gyakori jó szellőzés, nedves ruhába burkolt kefékkel való seprés stb. által állandóan fenntartassék és hogy mindezen helyiségekben a padlóra való köpdösés lehetőképp korlátoztas- sék, ez utóbbi célból megkövetelendő, hogy a felsorolt helyiségekben kellő számban alkalmaztassanak küpőedények, melyek a köpetek kiszáradásának megelőzése céljából vizet tártál-