Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-17 / 16. szám

1898. április 17.

I. Melléklet a „Zemplén*' 16. számához.

között; azért az egyetértő szellemért, mely az 1848-iki törvényeket létre hozta, szentesitette, — imádkozott a nemzet gondviselésszerü fér- fiaiért és az ország valamenyi lakosáért osztály, felekezet, nemzetiség különbsége nélkül. Végezetül hálát adott istennek, hogy diadalmasan kivezérelte nemzetünkéi a háborúságok közül és esedezett istenhez, hogy adjon a magyarnak békességes jövendőt.

A görög katolikusok templomában Mik- lósy István lelkész tartott ünnepi istentiszteletet. A kis templom első padsoraiban Matolai Etele alispán és Dókus Gyula főjegyző mellett a vm.-i tisztviselők s a bizottsági tagok foglaltak helyet, mig a templomot a gör. kát. egyház hazafiasán érző közönsége töltötte meg.

A s.- a.-újhelyi „stquo izr. anyahitközség“ is méltó diszszel ünnepelte ápr. 11-én a nagyidők 50-ik évfordulóját. V2II órára volt az istentisztelet jelezve és már jóval előtte zsúfolásig megtelt a különböző felekezetek hiveivel az ünnepi alkalomra szépen feldíszített templom. Ei- huschütz Izsák, a hitközség jeles kántora, a CXIII. zsoltár összhangzatos énekével nyitotta meg az istentiszteletet, majd a hitközség két legidősebb tagja, Friedlieber Albert és Reichard Mór hitközségi elnök, a kinyitott frigyszekrényből két thora-tekercset kivéve, Weisz Kálmán főrabbi magyar bevezetéssel héber nyelven poetikus szárnyalást! szép imát mondott a hazáért, királyért. A XXI. zsoltár és a szokásos „Király-ima“ elre- citálása után a szép és hazafias ünnep a nemzeti Himnusz eléneklésével ért véget.

A kivilágítás és a lampionos menet.

Amint az alkonyat beállott, s az ablakokba tett gyertyák ezreit meggyujtották, akkorra már az eg boltozatja is kiderült és nyüzsgő sokaság lepte el a főbb utcákat, különösen pedig a Széchenyi-teret, a hol gyönyörködtető látvány volt a vármegye ősi székházának pazar világítása s a fenyőgallyaktól borított, erkély, a melyen Éljen a király! 1848—1898. Áldás hazánkra ! feliratos transzparent közepén dicső királyunk életnagyságu arcképét glóriaként övezte a villamos lámpák ragyogó fénye, maga elé seregeltet- vén az ünneplők nagy sokaságát, mely a szó szoros értelmében megszállva tartotta a tért, úgy hogy tömör sorain keresztül csak módjával tudott áthaladni a lampionos menet.

A színházi díszelőadás miatt a lampionos menet kilenc órakor indult ki a vasúti gyártelepi önképzőkör klastrom-utcai helyiségéből.

Két hosszú sorban százhúsz lampion fénye pompázott a szivárvány minden színében. Elől, a zászlóvivő után, a zenekar, utána a műhelyi tűzoltóság s ez után következtek a lampiont vivők, jobbára miihelyi alkalmazottak és munkás-polgárok.

A menet a Rákóczi- és a Hunyady-indulók hangjai mellett, persze óriási sokaságtól kisérve, a Zárda-utcán, Kazinczy-utcán, Wekerle-téren át ért a Szóchenyi-térre. Itt a vármegyeház előtt megállapodtak s a zenekar eljátszotta a Kölesey- himnuszát. Ezután a király és nemzet lelkes éltetése közben a menet olyan egymásutánban, amint 'jött, a Kossuth-utcán a dohánygyárig, innen pedig vissza, a Rákóczi-utcán lefelé kiindulás-helyére példás rendben visszatért.

*

Néhány év előtt Páris legelőbbkelő köreit Conedon kisasszony jövendőmondásai tartották lázban. Szemenszedett materialista és ateista urak tódultak a modern Sibilla látogatására, Zola maga is próbára tette őt, de kijelenté: „a kisasszony nem tud semmit!“

Hát persze igaz volt, a kisasszony nem is tudott semmit, ezért pedig itt szives elnézésükre számit, mert most úgy sem lényeges az ő tudása vagy nem tudása; ellenben jellemző, ha Zola sok más úrral megkisérlette a jósnő tudásának kipróbálását. Mert aki oly biztos tagadásában, erős hitetlenségében, nem kérdi, hogyan hívják a jövendő korok Zoláját; nem kérdez az egyáltalában semmit, vagy pediglen egész közömbös, a kérdezőre nem tartozó, őt alig érdeklő dolgot pl. meddig marad a Kisasszony Páris ban ?

Ez az egész jövendőmondási história babona. A babona pedig csak a tudatlanságból származhatik, nyilvánult legyen az valamely irányban a tárnokai bojtárnál vagy Zolánál. Hát tudta ő, hogy a jósnő nem fog tudni semmit ? Akkor nem tette volna próbára! Sőt azt sem tudta, hogy a kisasszony nem tudhatja előre a jövendőt, mert lelke mélyén ott rejtőzött a roszul palástolt kíváncsiság ; hátha mégis igaz ! A ma elvetett magban föltétlenül ott van a holnapnak, a jövendőnek terebélyes fája, vájjon valami utón módon ennek az egynek nem adatott-e meg azt előre látni ? A délafrikai hottentottának is öt érzéke van, még sem tud az Ember tragédiájáról, vagy Kant filozófiájáról semmit; ez az ő számára egyszerűen nem létezik;

A piaristák újhelyi főgimnáziomában, a „Garolineum“ felső leányiskolában úgyszintén az elemi iskolákban tegnap délelőtt ünnepelték meg a 48-as törvények szentesítésének évfordulóját. A főgimnáziomi ifjúság ünnepét, melyen a szülők is szép számmal voltak jelen, a piaristák templomában ünnepies istentisztelet előzte meg. Utána a főgimnáziom dísztermébe gyűlt a tanulóifjúság, ahol felolvasták a kassai püspök főpásztori körlevelét, az énekkar pedig a Himnuszt és Szózatot énekelte el. — A „Ca- rolineum“ és az elemi iskolások a rk. plébánia templomban gyűltek ünnepi istentiszteletre, a mely után iskoláikban szintén felolvasták a püspöknek a tanuló növendékekhez intézett főpásztori levelét. A „Carolineum“-ban ezenfelül kilenc pontból álló ünnepi program szerint ének, zene és saavalati darabokból álló szép ünnepet rendeztek.

*

Ezzel Ujhely város ünneplése, amint e szűk tudósítás is tanúsítja, emelkedetten és méltóan régi múltjához, nemzeti érzéséhez, ki- rályihüségéhez — véget ért.

*

A vidék ünneplése.

Tokajból, írja levelezőnk: Az 1848-iki törvények szentesítésének 50 éves fordulóját városunk lakossága is ünnepiesen megiilte. Április 11-én d. e. 10 órakor a rk. templomban „Te Deum“ volt, mely alkalommal ngs. Bergler Gyula prépost megmagyarázván a 48-as törvények jelentőségét, felolvasta a Bubics püspök pásztorlevelét. A misén megjelent a városi elöljáróság, továbbá a kir. j.-bíróság, adó- és sóhivatal, pénzügyőrség, csendőrség személyzete és a helybeli tűzoltóság zászló alatt. Este ünnepi hangulatban nagy közönség hullámzott a díszesen kivilágított házak között elvonuló utcákon. Az egész ünnepség legszebb rendben folyt le.

*

Tolcsván. írja alkalmi tudósítónk, ápr.

11-én, a nemzeti ünnep fényes megülése alkalmából az izr. hitközség zsinagógájában is hálaadó istentiszteletet rendeztek. Istentisztelet előtt ft. Glück Ignác főrabbi szép beszédben fejtegette e nagy nap jelentőségét, befejezésül pedig áldást mondott a királyra, királynéra az uralkodó házra és a kormányra. A templom fényesen volt díszítve. Belül nem kevesebb, mint 40 zászló díszítette, a külső ablakokban pedig 30-30 gyertya égett.

*

Vámos-Újfalu nagyközség képviselőtestülete az 1848. évi törvények szentesítését megünnepelendő folyó hó 11-én délután 2 órakor a községházánál díszközgyűlést tartott. Nagy Albert község-jegyző mondotta az ünnepi beszédet, melyben szép szavakban ecsetelte a nagy nap jelentőségét és indítványozta, hogy az ünneplés jegyzőkönyvben is örökítessék meg, mit is egyhangúlag helyeseltek. Majd Csécsi Nagy Pál, nyugalmazott 1848/49-iki főhadnagy, mint e nagy idők élő tanúja mondott szép alkalmi beszédet, minek utána a gyűlés a király éltetésével feloszlott. — Estve a fiatalság táncmulatságot rendezett.

*

Csanálos község evang. református és

még nem vett róla tudomást. Micsoda rejtett csodái tárulhatnának föl a mindenségnek, mint egész rendén való dolgok a természetben, ha huszonöt, vagy százhuszonöt érzékünk volna. Maupassant a Horlát már bizonyára valami hatodik érzékkel észlelte. A természet maga néma, hideg és sötét; az egész világ számunkra csak annyi lenne, amennyit érzékeink produkálnak ?

Igaz, igaz, de hát mi ez mégis, mint tudatlanságunk hangsúlyozása a tudás rovására! Ha pedig a spiritizmusnak a tudatlanság kedves, akkor maga is abból táplálkozik, mint a babona. Nem is egyéb az akkor, mint a tudatlanságban gyökerező babona!

Azonban a spiritisztáknak a tudás még más okból sem tetszik. Lassan halad, nagyon lassan, ki tudja mikorára szedi le valamennyi gyümölcsét; ők pedig éppen oly kiváncsiak, mint amily rövid az ember élete. Lépnek hát egy nagyot, átlépik a logika, matematika, fizika, kémia, asztronómia, zoológia, biológia, geológia lassan mászó tekenősbékáit, még néhány hasonló nevű tekenősbékával egyetemben, mert: „a spiritizmus az agyvelő képességein teljesen túl teszi magát, szem nélkül is lát és eltudja képzelni, illetve eltudja olvasni azt, ami a sors könyvében, tulvilági könyvtárakban a jövendő titkaira nézve föl van jegyezve.“ Szól és mely csábítóan szól az ige a magyarországi sipiritisz- ták nagymesterének könyvében. Csoda-e, ha a hívek tódulnak csalogató szavára.

Ha még hozzá veszszük az elmondottakhoz, mennyire kapós mind az, ami bizarr, szokatlan,

ágost. hitv. evangélikus egyházában hálaadó istentisztelet volt az 1848-iki törvények királyi szentesítésének 50 éves évfordulója alkalmából. A községházán, a templomon és az iskolaépületen nemzeti lobogók lengtek. A község képviselőtestülete diszközgyülést tartott, mely alkalommal óriási lelkesedés közt kívántuk őfelségére a királyra valamint a dicsőén uralkodó ház minden tagjára az Isteni gondviselés bőséges áldását. A díszközgyűlés jegyzőkönyvben örö- kittetett meg. A díszközgyűlés után közvacsora következett, mely alkalommal őfelségének nemzete iránt az 1898. V. t.-c. nemesítésével újonnan is tanúsított kegyes jóindulatáért pohárköszöntők mondattak igaz lelkesedéssel, melyekben a legmélyebb hála érzelmei jutottak kifejezésre.

rl.

*

Sárospatakon az izr. hitközség ápril

11- ét fényes ünnepséggel ülte meg. A templomban tartott ünnepi istentisztelet alkalmával Ehren féld Sándor főrabbi emelkedett szellemű hazafias szép beszédben méltatta a nap jelentőségét.

*

Geresélyről írja alkalmi tudósítónk : Az állami iskola szokatlan fénynyel s a község lakóinak népes gyülekezete előtt ünnepelte meg a 48-as törvények szenteszítésének 50 éves jubi- leomát. Kozma Antal ev. ref. lelkész s egyház- megyei tanácsbiró, mint az isk. gondnokság elnöke, hatásos beszéddel nyitotta meg az ünne- ünneplést, — utána Sftene Gyula tanító hazafias és lendületes emlékbeszédben méltatta a nap jelentőségét. Beszéde szép imával végződött, melyben hálát adott a mennyei gondviselésnek atyai jóságáért, hogy egy ezredév viszontagságain át elvezette a szebb jövő Igéretföldére a nemzetet. Mélyen megható jelenet volt, mikor egy tótajku növendék előlépett s folyékony magyar nyelven lelkesítette társait, tegyenek szent fogadást, hogy mikénk őseink, úgy ők is a drága közös anyát, a hazát, utolsó lehelletig híven szeretni fokják s „ vérüket és életüket“ is feláldozzák a hármas jelszóért: Isten, Király, Haza ! — Az elnöki bezáró beszéd után a növendékek elénekelték a „Szózaé“-ot. Az ünneplést d. u. zenével egybekötött gyermeki táncmulatság fejezte be.

*

Alsó- és F.-Bereczki községek áll. el. iskolájában az 48/49-iki törvények szentesítésének 50. éves fordulója alkalmából tervezett nemzeti ünnepség, a kellemetlen idő miatt, e hó

12- én tartatott meg. A vármegyénk atyái jóságából újonnan épített szép iskolaépület terrásza felett nemzeti zászló lobogott, mintegy hívogatván oda a nemzeti ünnep iránt érdeklődő szüléket, kiknek értelmesebbjei szép számmal sereglettek össze. — Berecz Károly tanító megnyitó alkalmi beszéde után egyik V. oszt. növendék elbeszélte a'48/49-iki nagy eseményeket; a kis leánykák hazafias verseket szavaltak; egyik vendégszereplő s.-pataki gimnazista pedig B. K. tanítónak a „Zemplénében is megjelent (L. 95 évi aug. sz.) Királyunkat dicsőítő ódáját szavalta el. Az ünneplés a Szózat eléneklésével záródott. A szülék egyenkint hálásan szorítottak kezet a tanítóval s köszönték meghatottan, hogy a király s haza iránt való szeretetben úgy vezérli

főképpen pedig a nagy tömegtől bizonyos tekintetben megkülönböztetni, elválasztani képes egyeseket : körülbelül végeztünk a kérdéssel, miért foglalkoznak manapság annyian szellemidézéssel s akik nem foglalkoznak, azok is miéKt érdeklődnek iránta.

Hátra volna még azoknak az érveknek kifejtése, melyek eleve megfosztják a spiritizmust voltaképpen való céljának lehetőségétől, t. i. a szellemeknek erre-arra való csatangolásától, örökös fecsegési mániájától, csodálatra méltó, tanácsosztogató kedvüktől. Ezt azonban tenni nem fogjuk, részben, mert kár a falra borsót hányni, részben, mert egészséges gondolkodású embernek ez úgy is felesleges, részben, mert megírták már ezt a kérdést sokkal szebben, sokkal behatóbban előttünk mások. Megírták, hogy a tudás világitó és ^alkotó hatalom, de nem mindenható erő, ellenben a tudatlanság olyan legyőzhetetlen óriás, aki nem hal meg soha. Megírták, hogy „a legdurvább kegyeletsértés a spiritizmusnak az a föltevése, hogy tiz és száz és ezer év előtt földbe temetett emberek csatangoló szellemei unatkozó bolondok mulattatására itt a földön megjelennek és hogy a mindenségnek alkotója háromlábú asztalkáknak mozgatásától teszi függővé kinyilatkoztatását.“

Ha pedig fölfogásunk szerint nyitját óhajtanok adni az egész dolognak, elmondhatnók véleményünket egy-egy spiritistakör „leikéről“, aki tudva, vagy tudtán kívül csalja és csalva bolonditja a szegély gyanutalan szereplőket. Ezt azonban még sem teszszük, mert: „Boldogok a hívők ..." Andor ka Sándor,