Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-03 / 14. szám

1898. április 3..

II. Melléklet a „Zemplén" 14. számához.

nan belépő előfizetők ezeken felül teljesen díjtalanul kapják meg Jókai Mórnak a Magyar Ilirlap-han most megjelenő regényéből: „üreg ember nem vén ember“ az eddig megjelent folytatásokat. A Magyar Hírlapra bármely naptól kezdve lehet előfizetni és az előfizetése negyedévre 3 ft 50 kr., egy hónapra 1 ft 20 kr. Az előfizetés postautalványon küldhető Budapestre, Honvéd utca 4. sz. alá.

A .Vasárnapi Újság“ márc'us 27-iki száma 14 képpel jelent meg: ezek között Thun Ferenc gr. az uj osztrák miniszterelnök (arcképpel) és Frigyes főherceg hét leányának arcképei. A Vasárnapi Újság előfizetése negyedévre 2 ft, a .Politikai Újdonságok“ kai együtt 3 ft. Megrendelhető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában. (Budapest

IV., egyetem utca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre csak 1 ft 20 kr.

Egyesületi élet.

A s -a.-újhelyi ált. ipartestület beteg- segitő pénztára f. hó 17-én vasárnap d. u. 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését, az ipartestület helyiségében, a'jmelyre közgyűlési kiküldöttek amidőn meghivatnak, a tárgysorozat az alábbiakban tétetik közzé :

1. Elnökség jelentése.

2. Az 1897. évi zárószámadás, vagyonmérleg és statisztikai kimutatás előterjesztése, s a felmentvény felett hozandó határozat.

3. Felügyelő bizottsági tagok választása.

4. Netaláni indítványok.

5. -A.-Ujhely, 1898. március 28.

Bánóczy Kálmán, Gátliy Géza,

elnök. titkár.

Meghívó. A sátoralja-ujhelyi keresk. társulatnak múlt hó 27-ére kitűzött közgyűlése a megjelent tagok csekély száma miatt megtartható nem volt; az alapszabályok 10. §-a értelmében van szerencsénk a társulat mélyen tisztelt tagjait az ápril hó 3-án, vagyis ma d.

u. 3 órakor a városháza nagytermében tartandó évi közgyűlésre újból meghívni. Tárgyak:

1. Titkári jelentés. 2. A számadások megvizsgálása és a jövő költségvetés megállapítása. 3. Az alapszabályok 14. §-a értelmében 4 kisorsolt választmányi tagnak újból való választása.

4. A jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag választása. 5. Indítványok tétele s tárgyalása.

Schön Sándor, Schneider J.,

társ. elnök. társ. titkár.

A gálszécsi ált. ipartestület f. évi március hó 27-én tartotta rendes évi közgyűlését Belius György iparhatósági biztos jelenlétében. Eperjessy István elnöknek az ipartestület múlt évi működéséről szóló igen szépen megszerkesztett jelentéséből és az előterjesztett számadásból fölemlítjük, hogy a testületnek a múlt év ben volt 109 tagja, ezek közül eltávozott 3, meghalt 2 tag. Iparosinasnak beiratkozott 29. felszabadult 17. Nyilvántartatott 34 segéd. Az ipartestület bevétele volt 129 ft 25 ki'., kiadás 99 ft 80 kr., pénzmaradvány 29 ft 45 kr., mely összeg a már meglevő 181 ft 09 kr.-hoz a postatakarékpénztárba helyeztetett s az a célja, hogy az elaggott, vagy önhibájukon kívül elszegényedett és betegségben sinylő iparosok felse- gitésére fordittassék. A közgyűlés a jelentést éljenzéssel tudomásul vevén, a tisztikarnak és az igazgatóságnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Elnöknek közfelkiáltással és lelkesedéssel ismét Eperjessy Istvánt választották, ki a a bizalmat szép szavakban megköszönvén, a jövő teendőkre nézve programot is adott. Ezután az igazgatóságba megválasztatott 18 rendes és 4 póttag, kik közül alelnüknek Bcnkő Józsefet, pénztárosnak Baka Istvánt, jegyzőül Koleszár Mihályt, számvizsgálóknak Hornyák Istvánt, Weinberger Ignácot és Molnár Mihályt választották. A f. évi költségvetést 136 ft 50 kr. bevétellel, 131 ft 10 kr. kiadással és 5 ft 40 kr. fölösleggel irányozták elő. A közgyűlés az elnök éltetésével oszlott szét. rl.

A közönség köréből.

— Alak és tartalomért a beküldő felelős. —

Tekintetes szerkesztő ur!

A becses szerkesztése alatt megjelenő „Zemplén“ lap legutóbbi számában „Egy kis tanulság“ cimen megjelent cikkre, melyben a t. cikkíró ur gondolatmenete eltér a valóságtól, az alábbiakban bátor vagyok szerény nézetemet nyilvánítani*)

Nézzük csak mi volt a felolvasás tárgya, mely a t. cikkíró szerint oly magas régiókban szállingó értelmiségre szorult volna? Március 15. és Kossuth Lajos halálának évfordulója volt a tárgy, az átóbbi azonban egynéhány szó•) Egyéb közlendőink nagy száma és halaszthatatlan volta miatt e nyilatkozatot megrövidítve közöltük.

Szeri.

val említve, tehát fő tárgya a felolvasásnak Március 15-ike volt melyben a nagyon tisztelt felolvasó, mellőzve a történelem, a politika, kereskedelem, ipar- és a korszerű társadalmi élet fejtegetéseit, nemzetünk múltjából egyes tradíciókat említve, felolvasásának gócpontja a haza- szeretet volt, melyből levonva a konzekvenciát a jelen időből kifolyólag, a magyar hazának szép jövőt remél; tagadhatatlan az is, hogy felolvasása remek nyelvezzettel és ami a fő tisztán magyar szólással volt előadva. Es legyen meggyőződve a t cikkíró, hogy a hazaszeretetről magyarul ha beszélnek, az soh’sem lehet annyira magasröptű, hogy azt a magyar ajkú és érzelmű iparos meg ne értse.

Még egyet. Önképző egyesületünk e legutóbb rendezett felolvasásának sikerét egyrészt a szereplőknek köszöni, akiknek sorából a t. cikkíró a Werner Sárika kisasszony nevét kifelejtette ; pedig mondhatom, hogy én, akinek alkalmam volt Budapesten és Bécsben hires zeneköltők előadásában gyönyörködnöm: a Werner Sárika cimbalomjátékát is élvezettel hallgattam, — de legnagyobb részt köszöni a sikert a nagyérdemű közönség jóindulatának is.

S.-A.-Ujlicly, 1898. ápr. 1.

Hericz Sándor, iparos.

TAN ÜGY.

II Zemplén-ráitp Tanitó-EpsÉt iatalos ronata.

— Rovatvezető: Schneider Jakab, —

Kéziratok a rovatvezetőhöz S. A.-Ujhelybe küldendők.

A gyermek testi-, erkölcsi- és szellemi fejlettségét tekintetbe véve, mely életkor- ban kezdődjék a tankötelezettség?

Ha az embereknek bizonyos tétel-, vagy tárgyakra irányuló felfogását és gondolkodását bírálatunk tárgyává teszszük: kétségen kivül ama tapasztalatra jutunk, miszerint még a legegyszerűbb tételre nézve is, hol élesebb, hol pedig lágyabb diszharmónia uralkodik köztük azok elbírálásában. Némelyek megelégszenek a dolgok felszínes igazságával s általában hajlandók arra, hogy egy bizonyos irányban megindult eszmeáramlatnak, mint folyamon a köny- nyed szökellésü habfodrok, kedélyes követői legyenek; ezek kétségen kivül biztos tömeg a vezéreszmék zászlóját fennen lobogtató egyénekre nézve. Mások nem hajlandók légies könnyed- ségü habvirágok módjára „mindenben“ utitársul szegődni, sőt gyakran a már megindult eszme- áramlattal — törekedvén önmagákhoz hívek maradni — éppen ellenkező irányt tanúsítanak ugyanazon tételre vonatkozólag. Ez utóbbiak az elvontan gondolkodók, kik, hogy a tudomány fejlesztése és fejlődésének iránytűit inkább kezükben tartják a felületesen gondolkodóknál: az mindnyájunk által, minden nagyobb vizsgálat nélkül, könnyen elfogadható axióma. (?)

ffis aztán, hogy az emberi agygyal természetszerűleg összeférhet az ugyanazon dolgokra vonatkozó felfogási disharmónia, azt nemcsak az agy fejlettségének egymástól eltérő volta, valamint az egyén vérmérséklete, hanem magának az egyénnek, mint egy bizonyos rendszer szerint való nevelési produktum kitevőjének s egy bizonyos környezet által igy, vagy amúgy alakuló individuumnak a tipusza is eléggé megokolja. (?) Sőt elmondhatjuk, hogy az emberi különböző s egymással gyakran homlok- egyenest ellenkező természetű gondolkodásmód annyira viszonylagositja az abszolút jellegű igazságot, hogy az egyén mindig azt tartja igaznak, ami neki tetszik, ami kellemes hatással van reá. Különböző alanyias gondolkodású emberek keresvén az abszolút igazságot, azt ily alakban — különösen, ha a kutatás tárgya nem éppen köznapi dolog — alig hozhatják felszínre. A bölcsészet tárgya és beosztására nézve ugyanaz, az arra irányuló rendszer okoskodása és felfogásában ugyancsak szétágazó s éppen a legfőbb dolgokban ellenkező. (?) Valóban be kell vallanunk, hogy ha ugyanazon dolgot, különböző szempontból vizsgáljuk és tárgyaljuk, gyakran ellentétesek lesznek ama tételre vonatkozó gondolataink.

így állván a dolog, a címben foglalt kérdésre adandó válaszunk is inkább relative, egy bizonyos távolaiból, mint abszolút alakban felel meg az igazságnak s inkább a felfogás eredetisége s az eszmemenet szigorú következetessége az, mi figyelmet érdemel. Ha rokonszenvet kelt ama távlat, melyből a címben foglalt tárgyat vizsgálom, akkor eleget tettem feladatomnak.

Alig van szélesebb és tágabb mezeje akár mely tudománynak, mint a pedagógiának. Itt nem épen zugban fekvő kérdés az, hogy a gyermek szellemi és testi fejlettségét irányadóul véve, összefér-e a tudományos pedagógiával ama népiskolai törvény, mely az általános tankötelezettségi időt a hatodik évet betöltött növendékekre mondja ki? Tekintélyes pedagógusok vannak, kik a tankötelezettség megkezdési idejét egy évvel hátrább, tehát a 7-ik évre óhajtanák tolni, ebbeli kívánságukat ama indokkal támogatván, hogy a hat éves gyermek sem testileg, sem szellemileg nem alkalmas még arra, hogy rendszeres oktatásban részesüljön úgy testi, mint szellemi épségének merő kockáztatása nélkül.

Eltekintve attól, hogy az 1868. évi XXXVIII. t. c.-ből kifolyó miniszteri rendelet iskolai köz- igazgatási utón intézkedik a testi és szellemileg gyenge gyermekekről, amennyiben ezeket rövi- debb, vagy hosszabb időre történhető iskolába járási kötelezettsége alól, a tiszti orvos bizonyítására fölmenti; tény az, hogy a hat, vagy hét éves gyermek testi fejlettsége között oly szembeszökő különbség nincs, mely amazt eme korúval szemben testileg fejletlennek minősíthetné. Itt a test fejlettségének elbírálásánál nem a kor, mely közt a különbözet különben is legfeljebb 1 óv, hanem az egyén fsikuma azj.irányadó. Egyénekről szólva, tapasztalati tény, hogy némely hat éves gyermek oly kifejlett test birtokában van, miszerint könnyen azonosítható a hét, sőt néha a 8 évessel is. De viszont eme tételt olykor-olykor meg is fordíthatjuk.

(Folyt, köv.)

Sikolya Antal,

ev. ref. tanitó.

Gyümölcstenyésztés.

Haj! haj! az a gyümölcs, az a gyümölcs ! de sok bajt, kellemetlenséget is okozott már az emberiségnek !

Valahol azt olvastam, hogy ha valamit Írni akarunk, ne kezdjük a mondókánkat Ádámnál és Évánál, mert ez öreg hiba. És én mégis csak náluk kezdem, mert föntebbi állításomat az ő esetük bizonyítja a legjobba. Mert hát mi okozta az egész emberi nem gyászos bukását? Nemde az alma? Ha az az átkozott alma nincs, Éva nem eszik belőle s akkor nincs is semmi baj. De hát ott volt a paradicsom kellő közepén s addig csábítgatta ősanyánkat, mig a csábításnak engedett. És azóta ez a tragédia hányszor ismétlődött ?! Persze kisebb és nem oly nagy fontos ságu, de azért elég érzékeny kiadásban. Ha az a sok nadrág, melynek a gyümölcs bajt okozott s mely a gyümölcs csábitgatásai miatt akaratlan porozásban részesült (persze akkor, mikor a gazdája is benne volt (a nadrágban) ha mondom ez a sok nadrág most egyszerre mind megszólalna, olyan földrengető hang támadna, melyhez hasonlót alig képzelhetünk. Ezek a gondnélküli pajkos gyermekkor nem éppen kellemes emlékei. De hát miért okoz a gyümölcs annyi bajt ? vagy helyesebben: Miért teszi ki magát az ember — és pedig nemcsak a kis ember, hanem gyakran a nagy is — a gyümölcs miatt olyan nagy bajnak? A felelet erre oly egyszerű, oly könnyű, hogy azt a hurokra került 5—6 éves kis gyümölcs-tolvaj is megadja. „Hát melt a dümölcöt szejetem,“ mondaná pityeregve.

Alig van ember, ki a gyümölcsnek egyik, vagy másik faját nem szeretné. De ha szereti, az eddig felhozott szerzési módon kivül van egy, mely sokba nem kerül és amellett, hogy gyönyörködtet, nemesitőleg hat a kedélyre, sőt még szép hasznot is hoz. Ezen mód a gyümölcs tenyésztés. Ezen gyönyörködtető, testet-lelket nemesitő és hasznos foglalkozásról akarok egyet- mást mondani egyes híresebb pomológusok megfigyelése és a magam, ezen a téren 25 éven át szerzett tapasztalataim nyomán. Sokszor halljuk ama panaszt, hogy néhány évvel ezelőtt ültetett csemete nem akar teremni. Mi okozza ezen panaszt ? Röviden: nem más, mint a meggondolatlanság. Azok, akik igy panaszkodnak, nem gondolják meg, hogy a gyümölcsfa éppen olyan élettel bir, mint más nemesebb lény és kifejlődéséhez idő kell.

Ha nem várjuk a csirkétől, hogy kifejlődése előtt tojásokat tojjon, ne várjuk a fiatal csemetétől se, hogy idő előtt gyümölcsözzék. A gyümölcsfának is tehát előbb el kell érnie azon kort, melyben egyénisége oda fejlődött, hogy gyümölcsöznie kell. Legyünk türelemmel. Várjuk be fáinknak gyümölcsözési korát és ne panaszkodjunk terméketlenségük miatt. Őszi és kajszin barackfáinknál úgy sem sokáig kell a termésre várakozni, mert ezek a beültetés után egy-két év múlva teremnek: a szilva- és cseresznyefélék rendesen 4—5 óv alatt szoktak termőre fordulni!; kivételt itt csak alma- és körtefajaink némelyike képez, melyek néha 10—15 évig is termésnélküliek ; de ezen idő alatt nagy fává is lesznek később sokat teremnek és tovább is élnek, mint a korán termő gyümölcsfák. Ezek után egyes emberek milyen gyümölcsfajokat ültessenek ?

Nézetem szerint aki azt akarja, hogy fiatal fáinak gyümölcseit élvezze, az ültessen korán-