Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-03-27 / 13. szám

előadása valóságos extazisba hozta a díszes közönséget. A sikerült est elsősorban Hericz Sándor derék polgártársunknak, az önképző-kör ügybuzgó elnökének érdeme, kinek fáradozása, oda irányul, hogy érdemes iparos-társainak e felolvasó-esték révén kellemes, de egyúttal hasznos szórakozást nyújtson. Vizsgáljuk azonban, vájjon az efajta fel­olvasásokkal el leliet-e érni a kitűzött célt'? — Némethy Bertalan magasröptű, essay-szerü fel­olvasása a legnagyobb mértékben lekötötte a hallgatóság figyelmét. A „hazaszeretet“-ről szinte költői ihletséggel kidolgozott felolvasása magá­val ragadta a hallgatóságot; de ismeretterjesz- tően nem hatott azokra, kiknek tulajdonképpen szánva volt: az iparos ifjakra, általában pedig az önképző-kör tagjaira. Akik nem tudták eze­lőtt a márc. 15-iké-nek jelentőségét (ez volt a felolvasás témája) a különben nagy hatást éb­resztett felolvasásból ezután sem fogják tudni. Nem volt a téma olyan népszerű könnyű nyelve­zeten előadva, hogy azt az iparos-ember megértse. Ha egy-kettő igen: a többség bizonyára nem.*) De úgy látszik Némethy számolt a hely­zettel. Sejtette, hogy a kiéhezett újhelyi közön­ség sietni fog egy kis „lelki mannára“. Nemcsak a test érzi a táplálék hiányát, hanem a lélek is. A szellemi élet pedig városunkban teljesen pang. Tália szentelt csarnokában már egy éve nem volt Múzsa-tisztelet. — Még csak egy dalos­körünk sincs, mely hangversenyével néhanapján hatna az emberi szívre és kedélyre. Már pedig elvitázhatatlan, hogy a lelkiélet nagy befolyás­sal van lényünkre. Mert nem helyezkedhetünk a materálisták- nak arra az álláspontjára, hogy nincs lélek és hogy a testnek minden tevékenysége az ideg- rendszer hatása alatt áll. Ezeket a tévestanokat már nálamnál liivatottabbak régen igaz leszáli- tották értékükre: a nevetségre. A lelket vidító, szórakoztató és egyúttal hasznos előadó estéket ma már minden valamire való városkában kultiválják. Nem is kell olyan igen messzi"e elfáradnunk. A szomszéd Sáros-Patakon az „Irodalmi kör“ tagjainak „téli felolvasásai“ a legnagyobb nép­szerűségnek örvendenek. A müveit közönség mindenkor zsúfolásig tölti meg a felolvasó­termet. Hogy a mi közönségünk is szívesen eljárna ilyen estékre, hogy az u. n. „pénteki felolvasó- esté k“-et most ne említsen, arról meggyőződhet­tünk az elmúlt vasárnap is. Ha pedig felvetjük az illetékességi kérdést: kinek kell tulajdonkép­pen.az ilyen szórakoztató-estékről gondoskodni, bizonyára mindenki el fogja ismerni, hogy ez nem egyeseknek, hanem testületeknek, egyesü­leteknek, kaszinóknak képezi a nemes feladatát. Ujliely városunknak kétségtelnül a „Városi­kaszinó a legnépszerűbb egyesülete. Virágzását elnökeinek, Hornyny Béla dr.-nak és Mattya- sóvszky Kálmánnak köszönheti. Az ő elnökségük alatt a valamikor „polgári olvasókör“ hatalmas metamorfózison ment át. A tagok létszáma meg­kétszereződött a tekintélyes számú, a város intelligensebb elemeiből alakult tagoknak meg­felelő díszes helyiséget béreltetett, azokat szépen bebutoroztatta és a nem valami fényes állapotban átörökölt pénzügyi helyzetét is teljesen rendezte. Az ilyen tekintélyes körtől joggal elvárja a közön­*) Bizonyára azórt óvakodott a történeti rész mel­lőzésére a felolvasó, mert a célja nem ismerotközlés, de hangulatkeltés volt. Szerk. Nagy város Rodostó, hegyoldalon fek­szik. Ez az a város ahol kibujdosván Rákóczi Magyarországból, a török császár engedelmével letelepedett; adott neki a császár egy egész ut­cát. Ebben az utcában voltam szállva egy öreg magyarnál, aki 116 esztendős, Horváth Istvánnak hívják, — jól tud még most is magyarul. Itten a görög templomban feküsznek három magyarok, monumentumaik alabástrom kőre vágynak deákul kimetszve; Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós. Még most is vágynak itt ma­gyar famíliák, de már nem tudnak magyarul: Szatmáry, Kőszeghy, Takaró; a gróf Csákyé Máriássyé elfogyott, — ezek itt haltak meg. A 116 esztendős Horváth István, akiről a levélíró inegemlékszik, 1798-ban halt meg, 120 éves korában mint a rodostói emingráns-telep Metuzsáleme. E legendaszerüvé vált alak túl­élte a II. Rákóczi Ferenccel és Bercsényi Mik­lóssal Törökországba jött első valamint a Rákóczi József herceg idejében ide szívódott második buj­dosó rajnak összes tagjait, sőt a saját gyerme- mekeit is. Ez a jámboréletü agg nagy hálára köte­lezte a magyar nemzetet, első sorban az irodalmi világot, mert ő volt az, aki Mikes Kelemen ha­lála után magához vette annak hátrahagyott kéziratait és eljuttatta Magyarországba. Horváth nem a fejedelemmel jött Törökországba, hanem annak már halála után telepedett Rodostóba, u. i. az 1737—39-iki háborúkban a töröktől elfo­gatván, rabul gályára hurcoltatott, honnan Rá­kóczi volt udvari káplánja, Luvari Antal, vál­ság, hogy a kártyázáson és billiárdozáson kivid néha-néha egy kis szellemi szórakozást is nyújt­son tagjainak, általában pedig a műveltebb osztálynak. Már nem egyszer tették szóvá ezt az ügyet választmányi és közgyűléseken. El kell ismerni, hogy az elnök a legnagyobb készségggel aján­lotta fel tevékenységét és közreműködését eb­ben az ügyben és kijelentette, hogy bárki je­lentkezzék, nála, hogy a kaszinó lielyiségéban felolvasást akar tartani, nemcsak hogy megen­gedi, hanem annak sikerét legjobb akarattal előmozdítani is fogja. Nincs okunk ez elnöki kijelentés jóhisze­műségében kételkedi. Csakhogy nem tudok ma­gamnak olyan embert képzelni, aki önkényt, saját elhatározásából vállalkozzék ilyesmire, hogy t. i. felolvasás tartására jelentkezzék Már csak azért sem, nehogy tolakodónak lát­tassák. Ha Hericz Sándor önképző egyesületi elnök is az önként jelentkezőkre várt vona, még eddig nem tudott volna felolvasást rendezni. Mint mondottam nem akarnak tolakodókul vagy szerénytelenekül feltűnni és elfogultságuk­nál fogva, ha volna is lehetségük hozzá, nem tartják magukat arra hivatottaknak hogy gaz­dag ismeretkörükből kilépve pár negyed órára a felolvasó asztalhoz ülhetnének. Ellenben az elnökség részéről jövő felszó litást mindenki csak megtiszteltetésnek tekint­heti és mindenesetre igyekezne feladatának leg­jobb tehetségéhez képest eleget tenni. Távol legyen tőlem az a szándék, hogy a „Városi kaszinó“ házi ügyét a fórumon szellőz­tessem. Felszólalásommal csak rá akartam mu­tatni miképpen lehetne városunk szunyadó szel­lemi életét felébreszteni. Az iparosok önképző-körének nagyrabe- csült elnöke megmutatta nekünk az ösvényt melyen haladnunk kell. Tanuljunk már egyszer tőlük is ! Kaufmann Ármin. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság legközelebb ápr. 5-én tartja rendes havi ülését. A Bodrogköz pacifikálása — hála érette vármegyei köz kormányzatunk intézői­nek — végre is ténynyé vált. Annak a vesze­delmes társadalmi szörnyetegnek, a földosztásra szövetkezett szociálizmusnak, legutolsó hét sár­kányfeje is e héten leüttetett és porba hullott. A szociálista-szüvetkezetek minden községében a Bodrogköznek föloszlottak és a szövetkezetek tagjai visszahódolván a politikai közhatóság te­kintélye alá, az egész járásban helyreállott a társadalmi béke, a vagyon és a személy teljes biztossága, egyszóval a közbátorlét! Tegnap ki­vonult a járásból a katonaság s csak egy zászló­alj maradt hátra a Bodrogköz székhelyén Ki- rály-Helmeczen, ahol megfigyelő állást fog­lalt el a lidércnyomás alól felszabadult járás községeivel szemben. — Hanem mennyi költség és minő nyomor fog majd jelentkezni az elfoj­tott vész következéseként'? Enyhítsék ezt a nyo­mort és a sok szenvedést tehetségükhöz és be­folyásukhoz mérten a szegény nép jóságos lelkű atyái: a vármegyei közigazgatás őrei, kérjük tóttá ki. Horváth Istvánnal a magyarul beszélő legutolsó magyar halt meg a bus emlékű vá­rosban. * Egy epizódot Thaly Kálmán rodostói tar­tózkodásáról ! Thaly és társai be akarták mu­tatni ajánlólevelüket a rodostói osztrák-magyar konzulnál, mr. Pierre Aslannál, aki egyszer smind a német biro dalom konzula is. Aslan-t nem találták otthon, de megismerkedtek a fiával, egy 18 éves, fürge ifjúval, aki jól beszélt franciául. Mikor a fiú meghallotta, hogy az urak magya­rok, eldicsekedett előttük, hogy az ő ereiben is magyar vér folyik. A nagyanyja a „madzsar kiráj“-jal (igy hívják Rodostóban Rákóczit), ide­költözött nemes családok egyikéből származott. — Hogy hívják a nagymamát ? — Kőszeghy Cecíliának! A fin, — Bercsényi Miklós gróf egykori titkárának, a poéta Kőszeghy Pálnak déduno­kája volt. III. Ahmed szultán 1720-ban Rodostóba telepítvén Rákóczit, nemcsak egy egész utcát vett meg és ajándékozott neki s hiveinak, ha­nem a Rodostóhoz tartozó állami birtokok egy részét is, mégpedig a legjobb földeket és ré­teket is a fejedelemnek és magyarjainak adomá­nyozta örökjoggal. Az adományozásról ünnepé­lyes fermánt állított ki s azt megküldte a ha­tóságoknak. Ahmed szultán fermánja ma is meg­van még a rodostói városházán és mivel újabb keletű irádéval visszavonva nincs : a törökök ér­vényben állónak tekintik és tiszteletben tartják. szépen, kérjük őket a félrevezetett, oktalan nép nevében! Vajha mireánk, kik javát munkátuk, hallgatott volna annak idejében ez a minden szánalomra méltó nép s nem az ál-apostolokra, most nem fenyegetné őket Ínség, nyomor, szen­vedés ! . . . Istennél a kegyelem, embernél a bocsánat. Emberszerető szivvel kérjük a szeren­csétlen emberek számára, ha megtérésük csak­ugyan igaz s őszinte, a bocsánatot! A közigazgatás reformja. Bánffy mi­niszterelnök a képviselőház csütörtöki ülésén fontos nyilatkozatot tett s kijelentette, hogy a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavas­latot a kormány még ez évben tárgyalás alá bocsátja. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­tor alja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál (1898. márc. 19-étől márc. 26-áig) a) házassá- got kötött: 2 pár; b) kihirdettetett: 1 egyéne) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 15 eset­ben: d) elhalálozott: 13 egyén. Hírek a nagyvilágból. Spanyolország és Amerika Szabad Államai között mindinkább előtérbe lép a há­ború réme. Az Imparcial spanyol lap azt Írja, hogy a háború a yankeek nemtelensége miatt elkerülhetetlen ! Az osztrák-magyar hadihajók, melyek még mindig ott cirkálnak a krétai vizeken, a szigeten lakó német alattvalók védelmével is megbizattak. Sándor szerb király állapotában kedvező javulás mutatkozik. Betegségének aggasztó tü­netei elmúltak. Sztambulov volt bolgár ministerelnök- nek, a mai Bolgárországnak megalapítójának és újjászervezőjének gyilkosát, három évig tar­tott folytonos utánjárással, elfogta a román csend­őrség Hali Sulia személyében. A Reichsrath tizennyolc pártja ismét együtt van Bécsben, hogy a Radeni-kormány bukásával félbenszakadt alkotmányos törvény­hozói működését folytassa az újonnan alakult Thun-kormány vezetése mellett, ha ugyan szó lehet ilyen vezetésről, mert máris előre látható, hogy a szlávok és a germánok harca ádáz dühhel újra kezdődik a birodalmi gyűlésen. A Magyar- országgal való közgazdasági kiegyezésnek a régi alapokon s keretekben leendő megújítását eddig csak a lengyelek pártja ismerte el föltétien ál­lami szükségnek. Zichy Jenő gróf és tudós emberekből álló kísérete, a magyarok ázsiai tartózkodás­helyeik fölkutatása céljából, a Kaukázuson át Mongolországba indult. Az orosz tengeri haderő szaporítására 200 millió rubelt szánt a cár. Hírek az országból. Az április Il-iki fáklyásmenet, melyet a nemzeti ünnep alkalmából a székes főváros törvényhatósága rendez a király őfelsége tiszte­letére, oly nagyarányúnak ígérkezik, hogy fény­Folytatás az I. mellékleten. Ennek az a következménye, hogy a ma­gyar utcabeli házaknak nincs jogos tulajdono­suk. A jelenlegi lakók — szegény örmények — csak uzuárisok, akiknek elei lopva húzódtak be a szolgaszemélyzet számára rendelt földszinti helyiségekbe, de a fejedelem üres- lakosztályait nem merték elfoglalni. A törökh atóság elnézés­ből megtűri őket, hogy a gázdatlan palotákat némileg rendben tartsák. így eshetett meg, hogy Thalynál rodostói görögök jelenkeztek, akik előadták, hogy a ma­gyaroknak sok jó szántóföldjeik és rétjeik van­nak Rodostótól délre, különösen kitűnő széna­termő rétjeik, hol hajdan Rákóczi paripáinak termett a széna. Ezek e földek most gazdátlanul, miveletleniil és parlagon hevernek, mivel a tö­rökök nem engedik lekaszálni senkinek. Meg­esett már, hogy egy- egy szorgalmas görög vagy örmény gazda beültetett egy darabot az ugar földekből dohány nyal vagy gyapottal, de a törö­kök, mihelyt észreveszik, tüstént kikergetik a bitorlót a földekből: nem szabad ott senkinek termelni, mert azok a magyarok földjei 1 A görögök arra kérték Thalyt, mint a ma­gyar küldöttség fejét, hogy adja el nekik örök­áron, vagy ha azt nem akarná: adja nekik ha­szonbérbe a magyar földeket és réteket. Bár­mennyi időre szerződnének, ha a magyaroktól írást tudnak felmutatni, a török hatóságok nem merik őket bántani. Thaly, természetesen, nagyot bámult e kü­lönös jogfogalmakon.

Next

/
Thumbnails
Contents