Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-03-13 / 11. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. március 13. 11. (1955.) HuszonkilencedilTévfolyain. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre . 1 ,, 50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyllttórben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 0NLI ÜST IL E IST S A. TZ uä. E». HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Alig ocsúdtunk fel az az örömmámorból, melybe az ezeréves Magyarország fen- állása ringatott el minden magyart, a gondviselés már ismét egy nagyszerű évfordulóhoz juttatott bennünket. Elérkeztünk 1848 ötvenesztendős fordulójához. Vegyük fel tehát ünnepi ruháinkat ismét, mert a jelen év a lelkesedésnek bőséges esztendeje lesz. Ha a nemzet 896-ot tekinti az első honalapitás évének: 1848 a szabadelvű Magyarország honalapitásának az esztendeje. Mint Mózes a Nébó hegyén tekintetét az elhagyott föld, majd az Ígért uj haza felé fordította: álljunk fel mi is 1848 nagyszerű magaslatára s vizsgálódjunk múlt s jelen felett. 1848 egy óriás határhegy, mely két részre vágja Magyarország történetét. Tulnan egyazok a testvérek „ur“ és „szolgádból álló csoporí-jának, ebből származó mindennemű gyengeségnek 950 éves képe. E határhegységen innen egy a szabadság, egyenlőség, testvériség érzelmeitől összeforradt, megerősödött, nagygyá lett nemzet képe. 1848 tehát újjászületésünk bölcsője. 1848 varázsital, mely megifjitotta a nemzetet. A szatmári béke óta a nemzeti élet lassú haldoklás volt. A Rákóczi-féle hadviselés kimerítette a nemzetet, úgy hogy az ezután megindított bekeblezés kísérlete, az alkotmány és nemzeti élet elfojtására irányuló kormány-mesterkedés ellen a nemzet semmit sem tehetett. A múlt század végén, a fráncia befolyás hatása alatt és II. József germanizáló törekvéseinek ellensúlyozásaként nálunk is mutatkozott ugyan bizonyos szabadelvű és nemzeti törekvés : az 1790/91. országgyűlés rengeti már a szabadság bölcsőjét. De e törekvés vagy elfojtatott, vagy az idők sem voltak rá alkalmasak. Megkezdődött ugyanis az 1815-ig tartó fráncia háború Az ennek végeztével beállott békét pedig a szabad eszmék túlzásaitól félő Ferenc és kormánya inkább a zsarnokság, mint a nemzeti érzelmek ápolására fordította.' Nem csoda aztán, ha a nemzeti életből kiesett minden nemes tartalom és a magyarság sorsán busuló költő kebléből ily panasz tört ki: „Mi a magyar most? Rut szibarita váz.“ A züllésnek indult nemzetre ekkor felvirradt az 1825. országyülés napja. Az ezután következő 25 év szakadatlan, megalkudni nem tudó küzdelem, egy kimagasló korszak a nemzet történetében. Egy Széchenyi, Deák, Kossuth, Eötvös, Kölcsey, stb. politikusok, irók, művészek hordták a köveket az újkori Magyarország épületéhez, mely i848-ban végre piramissá emelkedett. E piramisra az uj Magyarország törvénykönyve van felírva: Szalad föld! Szabad nép! Szabad szó! Egyenlőség az osztályok és vallások közt, jogra, kötelességre nézve. Testvériség a más nemzetiségekkel szemben. Unió Erdélylyel. Nyelvünk államivá tétele közoktatásban, közigazgatásban. Felelős parlamenti kormány. Ezt alkotta 1848. 1848 tehát határvonalat húzott a feudális alapokra fektetett és az újkori Magyarország között, s ezt a mesgyét az egész világtörténetben páratlanul maga a nemesség vonja meg, midőn önként lemondott ősi kiváltságairól s olvadt össze az alkotmány sáncai közé befogadott néppel egy egységes magyar nem- zettév És éppen ez egységben s az 1848-iki szent eszmékben rejlett az erő s a fentar- tás eleme. Mert hajh! gonosz idők következtek a nemzetre. Az alig vetett magvak csiráinak látása feltámasztá a kormány és nemzetiségek szunyadó irigységét. Ez forradalmi ellenállásra késztette a nemzetet. De a forradalomban nem a nemesi osztály maga, mint mindig a múltban, hanem a politikai jogokban egygyé lett nemzet áll szembe a reakciónak. Ez teszi az 1848-iki szabadságharcot oly eredményessé, oly nagyszerűvé. Az 1848-iki alaptörvények szent eszmékké lettek, melyek nemzeti seregeinket győzelemről-gyözelemre vezették ............. Igaz! a testet megölték! Világos gyászt hozott ránk, de az abszolutizmus oly hosz- szu, sötét, kínos évei alatt ez eszme akkor is ott virrasztóit az eltemetett magyar szabadság felett. Az elbukott magyar Anteusz az 7848-ikialaptörvényekből nyert erőt az 1867-iki kiegyezés megalkotásához. 1848 nélkül nincs 1867. E kiegyezésnek 1848 a zsinórmértéke. Csak az eszme öltött más alakot 1867-ben, de a ma virágzó Magyarországnak minden fundámentoma 1848-ban van lerakva. Igaz, hogy a vetett magvak mind még ma sem keltek ki, de 1848 iránytű, mely biztosan mutatja, merre haladjunk. Szent a hitünk, hogy az L 848-ban veTARCA. Párisi levél. — A .Zemplén“ eredeti tárcája. — Kedves szerkesztő ur! A sovinista fránciák szép fővárosából küld- vén e levelet, azzal ámítom magamat, hogy nem fogja rósz néven venni, ha a „grande nation“ egy nagyon jellemző, bár nem éppen szerény szokását egy pillanatra eltanulám: s önző módon, a párisi levélben először is önmagámról emlékezem meg. De ha az önzés valamely esetben jogos lehet, úgy én most annak tekintem, annál inkább, mert ez önzésemmel igazságot akarok szolgáltatni magamnak, meg talán azoknak is, akik személyiségem iránt érdeklődnek. x.kik a „Zemplénének ez évi 9-ik számában a rólam megjelent „Személyi hir“ olvasása után talán jelentékenyebb embernek tartanának, mint a milyen vagyok : azok számára szives szeretettel megjegyzem, hogy a tudósításnak egyes paszu- sai a valóságot kissé túlozva adták a t. olvasó közönség elé. Mert igaz ugyan, hogy a múlt évi dec. 26-án a magyar társadalmi viszonyokról egy berni munkás-egyesületben felolvasást tartottam és hogy Stein dr. berni egyetemi tanár minden tekintetben, úgy a tudományokban, mint a berni társadalmi életben a lehető legnagyobb szívességgel kalauzolt; de hogy az ő ajánlatára engem gimnáziomi tanszékkel kínáltak volna meg, abból csak annyi felel meg a valóságnak, hogy Stein dr., észrevevón teljes érdeklődésemet a figyelemre igazán méltó svájci iskolai viszonyok iránt, tanácsolta, hogy, a szükséges képesítést megszerezvén, maradjak valamelyik „Sekundár-Schule“-nál legalább egy pár esztendeig — a viszonyok teljes megismerése végett. E szives tanács azonban nem az említett felolvasás sikerére vezethető vissza, hanem, mint emlitém, Stein dr. jóakaratára s talán magyar voltomra is. Mert, s ezt örömmel Írom le, Stein dr., a német filozófiai irodalomnak egyik igen jelentékeny képviselője, szintén magyar ember, sőt zempléni, éspedig erdőbényei származású, ki valódi baráti jóakarattal szolgál tanácscsal, sőt kalácscsal is a Bernbe tévedő magyar egyetemi hallgatóknak. Mert a berni egyetem, amint látszik, nem nagyon csábítgatja a tőlünk külföldre vándorló studiózusokat; valószínű, hogy az uj felnémettől rendkívül élütő svájci dialek tus az oka, meg talán a város kicsiny volta is, amelyben azonban tanulmányozni való egy pár hónapra elég akad, sőt egy germanistára nézve maga a nyelv is érdekes lehet, amennyiben a középkori német lovag-époszok nyelvének, a közép felnémet nyelvnek több, az irodalmi nyelvből ma már kiveszett alakját megőrizte. Mindenesetre nagyon érdekes az egyszerű tiszta svájci életet a párisi zajongó, eleven világgal összehasonlítani. Egy költőibb természetű embernek amott a népmesék vágyat keltő édes varázsa lopódzik a szivébe, mig itt egy századvégi degenerált társadalomnak regényei a valóságban illusztrálva tűnnek az első pillanatban szemei elé. A havasok aljáról idehozott kedves emléket elűzik a eamelot-k soha meg nem szűnő, bántó kiáltozásai; a gomblyukban idehozott alpesi fehér virágot felváltja egy rikító szinü csokor; az illatot megsemmisíti a parfüm szaga. A világváros boulevard élete szinte bénítóan hat a hegyek között teljesen nyugodttá lett idegekre s frissítőül absynth-et, Yernivut-t, Go- nimé-t kínál a tiszta viz helyett. Az ilymódon felüdültnek aztán természetesen Párisban elég szórakozás kínálkozik. Nem tekintve a 48 színházra, melyek legtöbbjében a valódi fráncia szellem helyett boulevard-esprit-vel megtöltött darabokkal hatnak a párisi idegekre : a café- concert-ek ezrei kínálkoznak esteli mulatság gyanánt. De hát mindez Ízlés dolga, habár a „de gustibus non estJ disputandum“-ról nagyon is érdemes lenne hosszasabban diskurálni. Nagyon igazságtalan lenne azonban, a figyelmes szemlélő, ha Párist a külsejéről, a divatkeresésről, általában a boulevardok életéből akarná megítélni. Sőt ha ebből Ítélné meg, igazságtalan lenne akkor is, ha esetleges kedvezőtlen ítéletéhez hozzá nem tenné, hogy a divat-hajsza nagyobb kellemmel, sőt szellemességgel el sem képzelhető. A divatot, a fogalmat a helyes értelemben véve, nemcsak hogy elitélni nem lehet, de az, a mennyiben a célja az igazán szép keresése, szükséges is. A túlhajtása azonban,,a mint az természetes is, nagyon Ízléstelen. És épp ebben nyilatkozik meg a párisi divat- művészek és művésznők ügyessége, hogy a tul- hajtást is elviselhetővé, sőt követendővé tudják tenni. A divat a színpadokról indul világhódító útjára; s éppen azért nem is látni sehol a WfT A Zemplén mai szama, tiz oldal. *^|
