Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-09-19 / 38. szám
1L Melléklet a „Zemplén'4 38. számához. Közgaiaság. Tanulmányt Mádra. Összegyülekeztünk nét vagy 100-an, ha nem többen a Tokaj-Hejdja mellől és távolabb fekvő környékéről, dnd lelkes szőlészek, erős elhatározásu férfiak, éle Andrée-jellemek, bogy törik, vagy szakadj kitűzött nap reggelén kijelölt célunkhoz lufinak: szept. 17-én Mádra, szemügyre vennis tanulmányozni a mád-zombori fiatárban ujpitett szőlőket. Ember tervez — Juer végez. Tervünknek azt a részét, fiogy uépült szőlőket lássunk és tanulmányozzunlelmosta az eső .... Azt, ami a tanulmányifi :áipára megmaradt, nevezhetném „árvizes vergség“-nek. Már B.-Kereszturon,nint a mádi küldöttség, melyet Füzesséry Öc( a tokaji j. főszol- gabirája mutatott be, főisjunkat s a vele egy utón, egy cél felé indult bégeket az állomás udvarán megállította: szckuk, Pálóczy József, esőernyők alatt monta el lelkes üdvözlő beszédét; s ha bár igen n.es hevülettel szólott, beszédének orátori haát erősen zavarta a barátságtalan idő, amit i sóhajtással, sem reménykedéssel, sem jöveimondással nem lehetett magunk és terveinkánt esak tűrhetően is udvariassá átmódolni. Amint Öméltósága rden felelt a küldöttség szószólójának: felsődtünk 35 rendelkezésünkre bocsátott foga' Szerencsés volt, aki fedeles kocsira juthatotinert útközben az eső széllel szövetkezett s clépromba volt átható erejével egész a szivünkig etetlenkedni. Útközben Mád felé Pír István, a szerencsi j. főszolgabirája, az í. „Zombori kettős csárdánál,“ járása határszé üdvözölte a didergő szőlészeket vezető főint s kalauzolta a kocsisort az első állomásho'Borsai Miklós 16 holdas, gyönyörű üde zöldemtató s már teljes termő erejében levő szőliez, ahol bennünket diadalkapu és dúsan tért asztalok fogadtak. Úgy él az emlékünkben a borház, mint egy kegyes menedékhely, >1 az időjárástól elcsigázott turista enyhet, ütst talál. Egy kis órai pihenés u, küzdve az elemekkel, jutottunk el az áll; telephez, ahol szőlő várt kosárszámra mejtgy kenyér ......... de biz gyér érdeklődésnek lanyha fogyasztásnak örvendett a kenyér izőlő is. Hja: a melegitett szőlőfürtök még afilami telepeken sincsenek föltalálva. Az állami telepről toválndulva, folyton sűrűn szitáló ködesőben érkeik meg Zichy Rezsöné grófnő mintaszerűeilepitett és gondozott szőlőjéhez, mely a ikovieza“ nevű dombtetőn fekszik s talán agformásabb uj szőlőterület az egész Hegjfii. Itt szintén diadalkapu, zászlókkal fölékett igen tágas borház és a legszivesebb fiazda-helyettes, Zichy Jakab gróf országos viselő (a tisztelt ház Benjamina) valóbarrófi villásreggelivel várt, fogadott és tetőttlpig restaurált bennünket. A sok jótól, amit ételi italban elfogyasztottunk, újjászületve s ma didergők is visszanyerve beszélőképességüi indult meg az értekezlet, az ilyen kirándulás vagy tanulmányutak alkalmával szokásos^mecsere, melyet Öméltósága a főispán, r a gazdasági egyesület szőlészeti szakosztály elnöke nyitott meg, midőn már előbb szpohárköszön- tőben éltette volt az ifjú házigít. Az értekezleten Hönsch .?ő szólalt föl elsőnek, előadván hogy ő és vigyütt mások is mennyire csalódtak a Paulis ackáról szállított ójtványokban, melyek olfiány példányok voltak, hogy a szállítmány 50°/o-a ültetés után semmivé lett. Többhozzászólása után az volt a közvélemény, fi a nevezett ójtványtelepen nem fordítanak 1 figyelmet s ellenőrzést az ójtványok csomagára, amiért is fölirnak a földmivelésügyi merhez, hogy amennyiben a paulis-barackai 1et az állam szubvencionálja : méltóztassék köjpni és a jóhiszemű vevők érdekeit az elafi szemben hathatósan támogatni. Évva Ödön az agrárbanki sünök ügyleteinek csigalassúsággal történüonyolitását hozta szóba és azt kérte, hogy;őleik újjáépítésére magukat elszánt gaz dinár a talaj felforgatásával járó költségeik rén való kielégítésére is nyernének az agráki kölcsö- nökben fedezetet. — Helyeslésseladták. Illésházy Endre, gyakorlat pedig a saját tapasztalata köréből vett p./al illusztrálta, hogy az agrár-bank eljá a hitelt- kereső közönség irányában azért assu, mert a helyi biztosok száma távolrólcs arányban a rekonstruálásra magukat eltöszőlősgaz- dák számával. Ebből kifolyólag a*onyitotta, hogy amig a kölcsönkereső megkayölcsönét, mivel időközben rövid lejáratú ^önökkel kénytelen magán segíteni, már i kamatteher alá kerül, hogy évek hosszúin nyöghet alatta s talán ki sem tud szabadulni alóla. — Felszólalása élénk visszhangra talált s érte- kezlefi elnök fölkérte, hogy az elmondottakat Írásban adja be. Dessewffy József kerületi biztos az agrár bank eljárását védelmezte. Bernáth Béla a szőlők rekonstruálására vonatkozó törvény létrejöttének vajúdásáról szólott s oda konkludált, hogy habár a törvénynek vannak is hiányai, de jól végrehajtva meg fog felelni a közvárakozásnak. Zichy Andor gróf: a Tokaj-Hegyalja érdekéhen építendő szárny vasút eszméjét pendítette meg igen élénk helyeslés mellett; mert ő abban a szárnyvasutban nem vicinális vasutat gondol, de egy olyan alkotást, ami a Hegyalja- menti nagyobb városok legvitálisabb érdekeit lenne hivatott kiszolgálni közforgalmi téren. így jutott el az értekezlet ahhoz a határozathoz, hogy Darányi Ignác dr. földmivelésügyi ministerhez üdvözlő sürgönyt menesztett. Ezeket és ily rendben és ily eredménynyel végezvén, ismét kocsikra szedődött a díszes társaság s ha bár az idő még mindig kuruckodott, most már zúgolódás nélkül, sőt a legjobb ani- móval érkezett Mád város alá, ahol a főispánt váró Mád apraja-nagyja elől két sorjában a tűzoltóság képezett sorfalat a diszkapu mellett, igen lelkes éljenekkel egészítvén ki a diszkapu feliratát, mely igy szólott az érkezőkhöz: Isten hozott! Itt Illésházy Endre v. jegyző, a városháza kapujánál pedig Mihályffy Endre főbíró üdvözölte a főispánt és a vele érkezett kedves vendégeket. Öméltósága az üdvözletre adott válaszában örömét fejezte ki, hogy régi vágyát, Mád hazafias, derék, szorgalmas és erejében kitartó lakossága körében lehetni, végre teljesíthette, egyszersmind biztosította őket őszinte, igaz vonzalmáról. A házak, merre a bevonulás útja vezetett, mindkét oldalt nemzeti lobogókkal voltak fel- ékesitve. * Pár perc hijján déli 12-kor érkeztünk be a városházához, melyet erre az alkalomra fogadóvá rendezett be a legszivesebb vendégszeretet. A tanácsterem, a községi biró, a városi jegyző stb. szobái gazdagon és Ízlésesen feldíszítve terített asztalokkal várták a vendégsereget. Az a meleg, magyaros, ellenállhatatlanul szives vendégszeretet, mely Mádnak ősi erénye és amely erényn k Mád úrnői: Führer Adolfné, Illésházy Endréné, Mogyoróssy Jánosné, Kéler Imréné, Kiss Károlyné, Osváth Anna és Pálóczy Józsefné őnagyságaik és Mád úri szép leányai : Janka Erzsiké, Körtvélyessy Ilon, Móricz Bella és Berta, Princz Erzsiké, Rácz Emma, Rácz Erzsiké és Klárika, Rady Emma, Schönfeld Matild és Szabó Róza kisasszonyok voltak a megszemélyesítői, olyan barátságos, olyan kedves, olyan fesztelen hangulatba ringatták az idegent, hogy pár perc múltán egészen otthonosak lettünk, mintha benszülöttek, mintha mindannyian a Mád úri családjai körébe tartozók voltunk volna. Amint főispánunk a terembe lépett, igen lelkes éljenzés köszöntötte. Talán most történt először, hogy Mád város tanácskozó- (ad hoc ebédlő) termének a falai közéjük lépett főispán éljenzésétől visszhangoztak. Régi Írásokban él ugyan egy várispánnak az emlékezete (Bagven comes-nek hívták, Tállyán lakott) ki el-ellátogat- hatott minden bizonynyal a mádi szomszédokhoz is, de biz’ nem a békesség olajágával, mint a szept. 17-én ott járt zempléni „comes“ tette, hanem sarcot harácsoló hadi nép élén, s bizony nem öröm, mint most, hanem szomorúság maradt hátra utána Mád ős falai között. Talán onnan datálódik még az olyanforma szomszédi viszony Tállya és Mád között, aminő van Kecskemét és N.-Kőrös között. Valóban feltűnt nekem, hogy most, amidőn messzeföldről jött idegenek voltak jelen, hogy a filoxeraásta sírjából föltámadott Mád látásának örüljenek : Tállya, a tőszomszéd, távolmaradásával tüntetett. (Ha információm téves: előre is bocsánatot kérek a föltevésért!) A lukulusi ebéd felszolgálása közben, mit a föntebb elősorolt „szorgos Márták“ eszközölték (köszönet fáradhatatlan gondosságukért) a cigányzenét először Osváth Mátyás mádi rk. lelkész hallgattatta el, hazafias emelkedettségü pohárköszöntőt mondva a legalkotmányosabb magyar királyért, aki szivben-lélekben nemzetével egybeforrt, a felséges királyasszonyért és a f. uralkodócsaládért. Szűnni nem akaró, leglelkesebb éljenzés támadt a hazafias érzelmeket gyújtó beszédre, melyet állva hallgattunk végig. — Utána Wetterschneider Miksa, egy kellemes megjelenésű fiatal ember, a mádi tak. pt. főkönyvelője, állott föl második szónoknak, poharát emelvén a köztiszteletben és közbecsii- lésben élő férfiúért, Zemplén vm. főispánjáért, kiről jóleső örömmel mondhatja el, hogy a Tokaj-Hegyalja szegény kapásnópének is szerető édesatyja, aki a „salus populi suprema lex“ értelmét, a nép boldogitását ténynyé vátoztatta. — Pálóczy József, Mád ev. ref. hitközségének ékesszavu papja, aki már az érkezéskor, midőn Mád küldöttsége élén üdvözölte a főispánt, szónoklatával általános figyelmet keltett, a kedves vendégekért, kik Molnár főispán Öméltóságával Mádra ellátogattak, ürített áldomáspohárt. — Apompásnál-pompásabb borok (a Zichy Rezsőné Berger Ignác, Borsai Miklós, Stillmann Lajos, Sehneider Károly, Wiedermann Károlyné, Zip- szer és mások pincéiből asztalra került remek szamorodni és asszú borok, •— vizet aranyért sem lehetett látni az asztal fölött) hasonló kedvre hangolván a kedélyeket, szinte szónoki roham volt az a tempó, melyben egymást követték a „szép szó“ mesterei. — Mint nem is mester, de atyamester szólott a veterán szónok: Zombory Gedő, megyasszói ev. ref. lelkész, történelmi vonatkozásokkal jelezvén, mutogatván és bizonyítván, hogy a legnehezebb körülmények között és mégis a legteljesebb mértékben hogyan szolgált reá Molnár István az osztatlan közszeretetre, — beszéde végén, ügyes szónoki oldalkanyarodással, a nőket éltette. — Pintér István j. főszolgabíró a mai vendégség fűszereiről, a kedves hölgyekről emlékezett meg. — Osváth lelkész a haza boldogságára, a nép javára együtt munkáló s jelenlevő három képviselőért, —- Molnár Béla dr. orsz. képviselő Mád város fölvirágzásáért, — Bernáth Béla orsz. képviselő, igen lelkes és hosszabb beszédben, a munkás nép boldogságáért emelte poharát. — Sándor János, zombori rk. lelkész Bernáth B. orsz. képviselőt a szőlőkisbirtokosok nevében köszöntötte föl. — Molnár István főispán igen nyájas szavakkal a szives vendéglátást köszönte meg, egyszersmind bejelentette, hogy a jövő tanulmányút alkalmával az újhelyi hegyeken újjáépült szőlőket fogják meglátogatni, amire már most fölhívta a Tokaj-Hegyaljai szőlősgazdák figyelmét. — Pálóczy József: Zichy Andor grófért, ki a Mád várost is érintő vasúti szárnyvonal eszméjét megpendítette, ivott. — Illésházy Endre, v. jegyző, Zemplén-vármegye jövőjének reménycsillagáért, Dókus Gyula vármegyei főjegyzőért emelt igen lelkes éljenzés közt poharat. — Pálóczy József: Mád községnek egyik jelenlevő jótevőjéről, Nemes Lajos kir. tanácsos tan- felügyelőről emlékezett meg egy igen helyes dikcióban. — Dókus Gyula: a régi, országszerte hires mádi szüreti bálok reminiszcenciáiból kiindulva, melyek fokmérői voltak Mád vagyoni jólétének, s amelyek újból előkerülnek majd a feledés éjjeléből, azokért a faktorokért, a városi elülj árókért s felekezeti lelkészekért, kik példás egyetértésben, vállvetve munkálnak azon, hogy Mád közönsége úgy szellemi, mint anyagi téren előre haladjon — ivott. — Végre Illésházy Endre a járásnak közszeretetü főszolgabiráját, Pintér Istvánt köszöntötte föl. ... És talán most is habzanék a nektá- ros pohár és hullámzanék a nektárédes tósztok árja: ha nem ütött volna az óra indulóra. Pista huszár jelentette : hogy a fogat, mely főispánunkat várja, előállott. Elbúcsúztunk. A viszontlátásra — a mádi szüreti bálon! A tarczali kir. vinclériskola igazgatóságától a következő sorokat kaptuk : A tarczali vincellér iskola igazgatósága az ezen iskolánál rendszeresített egy éves vincellérképző tanfolyamba való felvételre pályázatot hirdet. A tanfolyam folyó évi december hó 1-én kezdődik s a felvételre azon egyének pályázhatnak kik: a. a munkára alkalmas, elég erős testalkattal bírnak, s katonai kötelezettségüknek eleget tettek vagy az alól fel vannak mentve : b. magyarul Írni s olvasni tudnak; c. szőlőmunkával már foglalkoztak; d. feddhetetlen előéletüket községi erkölcsi bizonyitványnyal igazolják. Oly egyének, kik a katonaságnál mint altisztek szolgáltak, a felvételnél elsőbbségben részesülnek. Az ellátásért 144 ft fizetendő két részletben, éspedig 72 ft folyó évi december hó 1-én és 72 ft 1898 évi junius hó 1-én. Vagyontalan folyamodók fél vagy egész ösztöndíjat kaphatnak s ehezképest ellátásukért az egész évre vagy csak 72 ftot tartoznak előleges félévi (36 ftos) részletekben fizetni, vagy egészen az állam költségén végezhetik a évfolyamot; ruházatról és ágyneműről azonban minden tanuló kivétel nélkül maga tartozik gondoskodni. A felvétel iránti folyamodványok 50 kros. bélyeggel ellátva a nagyméltóságu magyar királyi földmivelésügyi ministeriumhoz címezve, legkésőbb folyó évi november 20-áig a tarczali m. kir. vincellér iskola igazgatóságához nyújtandók be. A folyamodványhoz melléklendők: 1. a folyamodó életkorát tanúsító bizonyítvány (vagy keresztlevél vagy katonakönyv, életkort igazoló községi bizonyítvány) 2. erkölcsi bizonyítvány; 3. vagyoni bizonyítvány; 4. katonakönyv, vagy cselédkönyv, ha a folyamodó ezek egyikével bír;