Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

vészi nívóra emelkednek, az igazgató csupa újdonságokat tűz napirendre, a közönség még sem pártolja őket, valószínű, hogy a nagy melegtől való félelmében. r. 1.

— Halálozás. Malomszegi és óhaji Csut- kay Alajos, 1848—9-iki szabadságharcbeli főhadnagy, f. hó 22-én Ujhelyben meghalt. A köztiszteletben állott öreg urat, aki 85 esztendős magas kort ért el, f. hó 24-én d. u. temették a Kazinczy-utcai halottas házból. A temetésen a családtagok, rokonok és nagyszámú résztvevő közönségen kívül, Matolai Etele alispán vezetésével és egykorú gyászfátyollal bevont zászlójuk alatt testületileg jelentek meg a „nagy idők tanúi“ a szabadságharcbeli agg bajtársak s igy kisérték hajdani tiszttársuknak koszorús érckoporsóban nyugvó pormaradványait az örök béke helyére, a róm. kát. temetőbe. A sirhant fölött, az utolsó ima elhangzása után, id. Bajusz József mondott a 48/49-es bajtársak nevében rövid, de megható búcsúzó beszédet. Az elhunytban Gsutkay Béla beregszázi p. ü. igazgatósági fogalmazó és neje szül. Bánóczy Ilona, Bánóczy Kálmán t. polgártársunk leánya, atyja, illetőleg apósa elvesztét gyászolja. — Béke hamvaira!

— Búcsú. Az újhelyi gk. hitközség f. hó 27-iki ünnepén tartotta meg szokásos búcsúját, mely alkalomra a környék falvaiból is temérdek hivő jött gyalogszerrel, szentelt jejvények- kel és énekszóval a városba, hogy a búcsún részt vegyen. A templomi ájtatosságokat leszámítva, a papiak és iskola előtt fekvő utcarész a nyüzsgő sokasággal szinte egy vásár képét tárta elénk, a- mint a mézeskalácsos sátrak és a gyümölcs s dinnye-rakások és szekerek körül ugyancsak igyekeztek megvásárolni a bucsufiát. Délben Miklóssy István esperes-plebános ebédet adott, melyre a papságon kívül városunk intéző és számottevő köréből is többon voltak hivatalosak.

Knopfler Zsigmond. Városunk és vármegyénk zsidóságának egyik legnemesebb tagja, az emberi és polgári erényekben egyaránt kiváló Knopfler Zsigmond, a sátoralja-ujhelyi „orth. izr. hitközség“ h. rabbija folyó hó 21-én, életének 80. és a helybeli hitközségénél töltött működésének 47. évében jobb létre szenderült. A boldogult az ország egyik legjelesebb tal- mud-tudósa volt, az ősi vallást teljes integritásában fentartani iparkodott, de emellett a modern tudományoknak és az okszerű békés haladásnak is barátja volt. Egész életét a tanulásnak és tanításnak szentelte. Szelíd, szerény csendben, türelmességgel más gondolkodásúak irányában gyakorolta a jót isten dicsőségére, az emberiség üdvére. Hogy mennyire tisztelték, mennyire szerették e nemeslelkü férfiút, bizonyítja az, hogy nevének egyszerű felemlitése is elég arra, hogy hitsorsosai körében mindenki áldásra nyissa ajakát és minden szivet őszinte kegyeletre indítson irányában. Sokat, igen sokat említhetnék fel áldásdus életének mozzanataiból ; itt azonban igazság- és békeszeretetének csak a következő szép példája álljon. Midőn a nyolcvanas évek közepe táján a helybeli zsidóság kebelében felmerült sajnos egyenetlenségek következtében az anyahitközség kettészakadt, a boldogult, mint valódi jámbor, békeszerető férfiú, exponált helyzete dacára, a szakadás ellen nyilatkozott. Vérző szívvel szemlélte a lezajlott események szomorú fejlődését; vérző szívvel nézte, hogy a béke- és községbontók mennyire iparkodtak akkor a meghasorüást meggyökereztetni, a pártviszályt megörökiteni és a régi jó hírnévnek örvendett zsidó testvériséget elmér- gesiteni.... A hitközség az elköltözöttnek érdemeit méltányolván, a nagy halotthoz illő temetést rendezett. Ugyanis a gyászravatalt folyó hó 22-én délután 2 órakor a zsinagógába és onnan annak udvarába vitték. A végtisztességre közelről és messziről megjelent több ezer résztvevő zsúfolásig megtöltötte az udvart és az utcát. Mindenek előtt az elhunytnak fia mondott nehány megható búcsúszót, utána még öt rabbi mondott gyászbeszédeket, melyekben a meg- szellemültnek jeles tulajdonságait ecsetelték. Legnagyobb hatást keltett Lipschütz Lipót rabbi, a megboldogult sógorának és az „orsz. orth. közvetítő iroda“ elnökének beszéde. Liszauer Ábrahám kántor gyászéneke után a koporsót az örök nyugalom helyére vitték. A temetőben a szertartást Eibuschütz Izsák kántornak az elhunyt lelkiüdvéért mondott megható gyászimája fejezte be. A megboldogultban Kellner Soma dr., Beichard Salamon dr. és az egész Reichard- család közeli rokonukat vesztették. Isten áldása és örök béke környezze a drága elhunyt sírját! Az élet és halál Ura részesítse mindama menyei jutalmakban, amik az olyan jámborok részére vannak íentartva, kik úgy éltek és haltak, mint — Knopfler Zsigmond! Kn.

— Tűz. Az elmúlt héten Lyócsa András széphalmi-úti gőzmalma csaknem a lángok martalékává lett. Egy kipattanó szikrától ugyanis a száraz fafedélzet tüzet fogott és már javában lángolt, amikor, szerencséid idejekorán, észrevették a bajt s a kéznél lévő fecskendővel a tüzet beoltották. *

— Házasság. Mezey Gyula, n.-idai urad.

intéző, Gálszécsen f. hó 24-én esküdött örök hűséget Sárkány Teréznek, Sárkány Imre ref. lelkész és neje szül. Makkay Etelka szép és müveit leányának. A polgári kötést d. e. fél 12 órakor a városházán Pékáry Géza körjegyző és anyakönyvvezető teljesítette, ki néhány szóval gratulált az ifjú párnak. Valamivel 12 óra után az ev. ref. templomba vonult a díszes nászközönség, minőt Gálszécsen ritkán van szerencsénk láthatni, ahol egyházilag Fejes István ev. ref. espereslelkész, Ujhely költőpapja, adta össze az ifjú párt, gyönyörű beszédet intézvén hozzájuk. Násznagyok voltak: Mezey Károly és Brosz László dr. kassai ügyvédő. Nászasszonyok : Mezey Károlyné és Fejes Istvánná. Nyoszolyó- lányok: Mezey Ida, Marikovszky Gizella, Neu- wirth Anna és Takács Kató. Vőfélyek: Fejes Ernő, Bajusz Andor, Marikovszky György és Sárkány Béla. Ezeken kívül úgy a vőlegény, mint a menyasszony részéről számos rokon volt jelen és vett részt a díszes nászmenetben. — Templomból haza jőve, gazdag lakomához ült a társaság, melynél Brósz dr. násznagy az ifjú párt, Fejes István ugyanazt és az örömszülőket, Sárkány Imre Fejest s a többi kedves vendégeit, Sárkány Béla pedig a nyoszolyólányokat éltette. Lakoma után a fiatalság táncra perdült és ropta a csárdást másnap reggeli 5 óráig. A fiatal pár is csak akkor utazott el N.-Idára. Gratulálunk ! r. 1.

— Tanitóválasztáa. A gálszécsi róm. kát. iskolánál üresedésben volt második tanítói állomásra e hó 25-én ejtették meg a választást, 2 pályázó közül egyhangúlag megválasztván Petz Károly sárosbogdányi tanítót, aki már egy ízben működött ez iskolánál.

— Házasság. Stercz Jenő újhelyi fodrász, kinek a Wekerle-téren jóhirnevü üzlete van, a múlt héten vezette oltárhoz Safranovits Mariska kisasszonyt, Safranovits Ferenc közigazgatási hivatalnok kedves leányát.

— Gyermekfosztogató. Mindeddig csak nagyobb városok bünkrónikáiban olvastunk az ocsmány tettről, mely Ujhelyben is előfordult. Nevezetesen egy Franczóvszki Jánosné, elzüllött asszony e napokban a Barátszeren Klein Lajos kereskedőnek alig három éves kis leánya füleiből az arany-függőket kiszedte s eladta, azonban a rendőrség megkeritette s a merész útonálló megbüntetéséről gondoskodott.

— Háborúság után béke. A sztropkai

izraelita hitközségben végre helyre állott a béke. Kívánatos, hogy tartós legyen. Tartósabb, mint a görögöké, mely még meg sem köttetett. A közoktatásügyi minister a homonnai orthodox egyház rabbinusát küldötte ki, hogy a bonyolódott ügyet nyélbe üsse. Mint értelmes, müveit ember, megvizsgálván Friedmann Julius volt hitk. elnök számadásait, nyert tapasztalatai alapján rábeszélte a hitközséget, hogy a zavaros ügyet intézze el békés utón. A hitközség engedett a rabbinus felszólításának és, csakhogy a volt elnöktől meneküljön, felmentette a számadás kötelezettsége alól, kiadván neki az útlevelet és választott magának szebbet is, jobbat is, Schönfeld Chaim városi pénztá-ros személyében uj elnökül. így a régi harc után helyreállott a béke — addig, ameddig. r. 1.

— Táncmulatság. Varannón f. hó 22-én

kedélyes kis táncmulatság volt Füsesséry Pál es Bárczy Gusztáv rendezése mellett. A teljes számban megjelent intelligencia éjfél után kettőig mulatott a Zugligetben. Az idő kiválóan kedvező s igy az animó is határtalan volt. A hölgyek teljes megelégedéssel gondolhatnak visz- sza a sok ropogós csárdásra. A táncban külön- beg résztvettek a következők. Asszonyok: Friedman Albertné, Friedman Vilmosné, Ozv. Oroszy Miklósné, Pereszlényi Istvánné, Piknáné, Smóczer Györgyné. Leányok: Füzesséry Berta, Gaál Margit, Hajdú Ferike, Fülöp Emma, Sztankó Margit és Etelka, Pikna Vilma, Guseo Henriette és Zseltvay Ida. r. 1.

— A király-helmeczi tűzről már tettünk említést a múlt számban. Most részletes tudósítás is érkezett hozzánk s abból veszszük ki a következőket: A tűzoltóság önfeláldozó fáradozásának köszönhető, hogy a Balazsházy József volt járásbiró házát, mely a leégett háztól csak egy lábnyi távolságban van, megmentették. Ha ez a ház, mely már több helyen kigyult, tüzet fog, akkor Helmecznek a kát. templomtól Perbenyik felé eső része ma már füstölgő romhalmaz volna a templommal együtt. Önfeláldozásnak lehet mondani a tűzoltók munkáját, mert alig van közöttük, aki a tüztől meg nem sebesült, vagy más sérülést ne szenvedett volna. Soknak az arca, füle, keze perzselődött meg. A megmentettek hálája nyújtson nekik enyhületetet. Bizony nagyon megérdemelné az egyesület, hogy a bitositó társulatoktól nagyobb anyagi segedelmet kapna, mert kiszámíthatatlan az a veszedelem és kár, aminek a tűz megfékezésével elejét vették. — A lakosság lehet mondani, hogy egész közönyösen viselte magát, akkor, midőn a leleszi tűzoltók is átjöttek segíteni. Különben a helmecziek indolenciáján nem kell csudálkozni. Csak egyet mondok jellemzésül. A hatóság megtiltotta, hogy az életne- müeket és a takarmányféléket az udvarokra behordják. S mi lett a következés: az, hogy csak azért is minden gazda behordta. A tűz után ismét kidobolták, hogy a takarmányfélék azonnal kihordandók, aki nem teszi, a költséT gére fogják kihordatni. Igen — fogják. Mikor e sorokat irom, nem egyszer, de ötször is elmúlt 24 óra és még csak a fülebotját sem mozdítja senki. Nem dobos kell ide, hanem csendőr! Tudósítónk azon végzi, hogy még a fecskendőket is a tűzoltók maguk voltak kénytelenek vontatni, mert nem gondoskodik arról senki, hogy a kirendelt lovak helyen legyenek. Biz ez a Helmecz még egy darab Zemplénben Ázsiából!

— Rémület a hidasban. Alsó-Bereczki- nél, a Bodrogon át f. hó 23-án négy szekeret szállított a hidas az újhelyi oldalra. A hátulsó, dinnyével rakott vajdácskái ökrös szekeret, gazdája magára hagyva, a hidas elejére ment a többi utasokhoz beszélgetni — panaszolva, a negyednap előtt volt tűzvész alkalmával szenvedett kárait. Midőn a hidas a folyónak már a legmélyére ért, az erős ökrök egy felbillent deszkától megijedvén, olyat rántottak hátrafelé a jármon, hogy a szekér hátulja kibukott a Bodrogba és csak a jókarban levő ökrüknek tulajdonítható, hogy megbirták tartani a szekeret, s azzal együtt el nem úsztak; a dinnye-fej eket azonban, melyek úgy mutattak, mint egy sereg úszó tök-fej, ragadta az ár kíméletlenül, mígnem a hidas kikötése után csolnakon fogdosták ki némely részét.

— Vőlegények öröme. A fővárosban egy igen üdvös és közhasznú intézmény létesült a napokban. Ez a vállalat, mely hatósági enge- gelemmel indult meg, azt tűzte céljául, hogy a házasodni akaró vőlegényeket és menyasszonyokat megmenti azoktól a fáradságos és költséges utánjárásoktól, melyek a polgári házasság kötésnél előfordulnak. így például a szükséges okmányokat beszerezni, az összes törvényszabta utakat elvégzi stb. és mindezt — olcsón, meg- szabot díjért. Az „Esketési Ügyvivőség“ a vidékiek számára azt a kedvezményt is nyújtja, hogy egy forintnyi levélbélyeg ajánlottan való előzetes beküldése mellett bármilyen fogas házassági kérdésben azonnal és kimerítő levélbeli tanácsadással szolgál. E máris kedveltségnek örvendő vállalatot, melynek hivatala Budapest Erzsébet-körut 6. szám alatt (a New-York palotával szemben) van, ajánljuk olvasóink figyelmébe. A vállalat ügyésze: Zöllner Béla dr., ismert fiatal fővárosi ügy védő.

— Knopfler Sándor tanítót lapunknak régi munkatársát, ki már évek óta városunk legelőbbkelő házainál a legjobb sikerrel tanít, ez idén is, különösen azoknak a szülőknek figyelmébe ajánljuk, kik leányaikat a magyar, német és francia nyelvben és egyéb ismeretekben a legalaposabban akarják taníttatni.

— Időjóslat augusztus 29-ére. Helyenként csapadék, zivatarok, hőemelkedés.

Paulárd-Cfllvompt **** krtól 3 forint 35 kraj- rUuldiU ÖOljClilCl ciirig méterenként — japáni, chinia', s. a t. a legújabb mintázattal és színekben, u. m. fekete, fehér és szines Henneberg selyemet 45 krtól 14 frt 65 kr. méteren.ént sima, csikós, koczkázott, mintázott damaszolt s. a. t. (mintegy 240 különböző minőségben, 2000 szin és mintázattal s. a. t ) a megrendelt árukat, postabér és vámmentesen, házhoz szállítva, valamint mintákat postafordultával küldenek Heillicbcrg Cí. (cs. és k. udvari szállító) sclyciiigyfirai Zürichben. Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelező lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 2.

Irodalom.

A Nagy Lexikon XV. kötete.

(Simor-kódex — Tearózsa.)

Kapuzárás előtt All a nagy mű a legnagyobb magyar irodalmi vállalkozás : a Pallas Nagy Lexlkonának utolsóelőtti kötete megjelent.

Mikor körülbelül öt esztendővel ezelőtt, 1892. november 18-án, napvilágot látott e nagyszabású munka első kötete, körülállták az újszülött csecsemőt az irodalom- és tudománykedvelők és kezdték az ő jövendő sorsát találgatni. Mert bár örömmel látta a magyar kultúra minden igaz barátja ez alaptevő munka megindulását, amelynek szükségét már évtizedek óta érezte a magyar tudományosság, mégis sokan valának a Tamások és kételkedők, kik — az addigi kísérletek nem épen bizható, sőt sok tekintetben elszomorító eredménye alapján — aggódva néztek az érdemes, de merésznek tetsző vállalkozás jövendője elé. Voltak, kik nem bíztak a nagy- közönség pártfogásában ; voltak, akik kételkedtek a dolgozó társak kitartásában, és voltak, akik egyáltalában, a mi viszonyainkhoz képest,