Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

tartással könnyen lehet nagy nehézségeket is legyőzni.* *)

Dénesfalva tényleg már épül (Csebb mellett) Sztrázs pusztán s még e hóban leteszszük az állami iskola alapkövét is, s ezzel bízvást állíthatom, hogy a vármegye készséges támogatása igazi honfoglalásban vett részt.

*

Az emlékiratot, mely az.imént olvasott levél mellékletét képezi, közöljük nemcsak köztudomás végett, de azért is, hogy netalán adandó esetben egyik vagy másik községnek, az áttele- pülés módozatait tekintve, irányadóul szolgáljon.

Az emlékirat, melyet szintén S. I. t. barátunk szerkesztett, igy szól:

Másolat.

I.

Zemplén-vármegyébe kebelezett s a nagy- mihályi járásba osztott Szelepka község árvíz által károsult összes lakosságának áttelepülését tárgyazó indokolt folyamodására folyamatba vett hivatalos vizsgálat még 1895 év nyarán eszközöltetvén, Zemplén-vármegye közigazgatási bizottsága 687/1663. sz. a. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottsága pedig előbb 312/17912 sz. a. utóbb 518/25403. sz.. a. kelt határozataival kiküldött bizottság által a helyszínén felvett hivatalos j könyv adataiból s az ebben nyilatkozó vármegvei főorvos, tiszti főügyész, gazdasági szakértő, alispáni helyettes, valamint az árvíz által veszélyeztetett község kitelepítésére alakított bizottság összes résztvevő tagjainak előadásából és a járási főszolgabírónak személyes tapasztalatain alapuló előterjesztéséből azon sajnálatos meggyőződést merítvén, hogy folyamodó község egész belterülete a Laborcz folyó és Dusa-ér kiöntéseinek állandóan ki van téve és hogy a lakosság zöme minden év tavaszán és őszén előforduló két oldali kiöntés által közvetlen életveszélynek van kitéve, a kiöntések után pedig a község katlanszerü fekvésében soká megközelíthetetlen s hozzá a gyakori elöntés miazmái úgy a község belterületét, mint a nedves házakat laktalanná teszik s ezért az 1876. évi XIY. törv. alapján a kérelmezett kitelepítést nem csak engedélyezni, hanem teljes erejével támogatni elhatározta, ezen előzmény után történt az a mi következik.

II.

Folyamodó Szelepka község lakosai kérvényükben az áttelepülésre alkalmas helyként a Nagy-Csebb község határához tartozó és Gróf Andrássy Dénes által birtokolt néhai Gróf An- drássy György hitbizományához tartozó Puszta- Sztrazs neve alatt ösmeretes azon területet jelölték ki, mely a nagycsebbi 199. sz. tjkvben 24 sor, illetve 592. hr. szám alatt 281. kát. hold s 660 □ öl kiterjedésűnek van bejegyezve. Miután a vármegyei küldöttség összes és illetékes szakközege a kiszemelt helyet jó termőnek s árvíztől mentesnek találta, ez alapon a fentebb körülirt birtokterületből az előzetesen már összeállított táblás kimutatásba foglalt áttelepülők ré*) Kivált, ha oly nemeskeblü emberbarát ós mecénás is lesz, mint volt Andrássy Dénes gróf és ha oly önzetlen és fáradhatatlan közbenjáró is akad, mint volt a szelepkaiaknak a t. levóliró. Szeri.

makra szűknek is, kényelmetlennek is bizonyult kitartani, ügy hiszem, hogy a csizmadia-szin sokkal alkalmasabb lenne tágas és szellős helyiségével.

Szombaton, f. hó 21-én d. e. 9-kor, Dókus Mihály iparhatósági biztos lelkesítő szép beszéddel nyitotta meg a kiállítást nagyszámú közönség jelenlétében. A látogatás egy kis bucsujárás volt a maga nemében. Délután igen érdekes vendége volt a kiállításnak: Gelléri Mór az orsz. iparszövetkezet vezérigazgatója Budapestről, akit Bánóczy Kálmán testületi elnök és Gáthy Géza test. titkár fogadott. Gelléri, ki az ipartestület meghívására direkte a székesfővárosból jött le, behatóan megvizsgálta az egyes tárgyakat s teljes megelégedésének, sőt elismerésének adott kifejezést, egyúttal köszönetét mondott az orsz. iparszövetkezet nevében a rendezőségnek.

A kiállításban való részvételre 180-an je- lenkeztek, de közbejött akadályok miatt csak 147-en vettek részt. Elég szép szám a múlthoz képest, de nem kielégítő S.-A.-Ujhely nagyszámú iparosaihoz és a műhelyeikben foglalkozó 500-at meghaladó tanuló számához képest, mert, mint meggyőződtem, egyes nagyobb műhelylyel biró mesterek egyáltalában képviselve sem voltak. Ez ugyan nem válik dicséretükre, noha némelyikük azt a kifogást teszi, hogy a nyár legtöbb munkát adó szorgalmi idő s igy nem alkalmas kiállítás rendezésére s jobb lenne a téli hónapokban, mikor kevesebb a munka a műhelyekben és akkor a versenyző tanulónak több ideje is van. Információm azonban az, hogy az elnökség éppen ezt az időt tartja a legjobbnak, mivel a tanuló ilyenkor nem jár iskolába és igy több ideje van kiállítandó munkája elkészítésére. És ez az igaz, ez a helyes.

szére az általok kért 120 magyar hold, illetve 90. kát. hold megszerzését helyeselve ajánlatba hozta.

III.

E most leirt előzmények folyamata alatt következett be egy nagy s igen kedvező fordulat a kitelepítés nehéz munkájának megkönnyítésére, a mennyiben Gróf Andrássy Dénes és neje Ó méltóságaik a hozzájuk intézett folyamodvány súlyos okainak méltánylásával és az önhibáján kivűl türhetlen helyzetbe jutott nép nyomorának enyhitésáre s főleg az áttelepülés megköny- nyitésére 10,000 azaz tízezer forintot adományozott segélyképpen; beleegyezett az áttelepülésre kért 60 kát. hold örökeladása vagy örök bérletébe, sőt indirecte gróf Széchenyi(Aladár hitbizományi gondnok hozzájárulását is megszerezte s ezzel a halasztást nem tűrő kitelepülés ügyét dűlőre vitte.

IV.

Szelepka község képviselőtestülete ez után 1895. évi augusztus 17-én. és ismét 1895. augusztus 23-án tartott ülésében örvendetes tudomásul véve a fejleményeket egyhangúlag hozott határozattal kimondotta, hogy a nagylelkű adományozó iránti hálából a P. Sztrázs birtokterületből az áttelepülés céljára kihasítandó belterületre minél előbb kíván átköltözni s az akként alakítandó községük nevét, „Dénesfalvá“-ra kérik átváltoztattni. Elhatározta egyszersmind a községi képviselő-testület, még pedig az összes települők hozzájárulásával azt is, hogy a 90 kát. hold beltelkekké átalakítandó terület minő utcák, terek, létesítésével osztassák meg, s midőn egyidejűleg megállapította azt is, hogy kinek- kinek milyen kiterjedésű belbirtok lesz kihasítandó, egyszersmind megállapodtak abban is, hogy a belbirtokok elhelyezésére a járási főszolgabíró által megejtendő sorshúzás lesz irányt- adó és feltétlenül kötelező.

V.

Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának 6997, és 10113 számok alatt kelt és Szelepka község lakosainak áttelepítését tárgyazó felterjesztéseire a nagyméltóságu Belügyminiszter ur 95771/ IV. sz a. kelt leiratával helyeslőig tudomásul vette Szelepka község képviselő-testületének e tárgyban hozott s a járási főszolgabíró valamint a vármegyei bizottság által is jóváhagyott határozatait s az alakítandó község nevének „Dénesfalvá“-ra leendő átváltoztatását engedélyezte. Ugyancsak a nagyméltóságu vallás ós közoktatásügyi miniszter ur 5366/96 sz. a kelt magas rendeletével a leendő Dénesfalva iskoláját Írásban külön kifejezett közóbajhoz képest államinak kimondotta s az iskola építés költségére 4000 azaz négyezer forintot folyósított.

VI.

Szelepka község képviselőtestülete a járási főszolgabíró közbenjötte mellett tartott s fentebb már hivatkozásba tett községi képviselő- testület ülésében határozott még a felett is, hogy a 10,000 ft segélyadományból első sorban a község, mint erkölcsi testület számára vásár- landó utcák, terek, iskolai, községi belterületek vételára, továbbá a kötés s ennek jóváhagyása

A kiállításon, a mézeskalácson és az esztergályos mesterségen kívül, képviselve volt minden iparág, amelynek városunkban iparüzője van. Leggazdagabb volt a vas-fém ipar (kitűntek : az Armágyi, Hercz, Király, Lukáesovits és a Vályi műhelyeiből kikerült igen csinos és szolid művű tárgyak)

A gyári műhely kétségkívül a legfeltűnőbb dolgokkal volt képviselve, de szerintem azok, mint gyári termékek, talán nem is egészen ide tartozó nemek és igy jövendőre csak „versenyen kívül“ lehetne helyük.

A szabóipar: (Móré Dániel műhelye), asztalosipar (Schwarcz Sámuel, Jaczkó műhelyei), a bőripar nagy számban, kárpitosipar (Jelenek Adám és Weisberg műhelyei) igen szép készítésű tárgyakkal; a pék műhelyek (Bánóczy és Klein — vajha a gyakorlatban is oly nagyok és szépek s mi a fő oly jók lennének azok a sütemények!) Legkiválóbbak és legtanulságosabbak voltak minden iparágra egyaránt a rajziskola produktumai, mi nem csoda, ha tudjuk, hogy ezt a veterán mesternek, Vandruska tanárnak a szakismerete és ügybuzgósága hozta létre. A pléh festés, kerékgyártás és szűcs muuka szintén szép példányokon voltak bemutatva.

*

A kiállítás vasárnap, ma egy hete, d. u. 5 órakor mutatott legünnepiesebb képet, nemcsak a vendégek mennyisége, de azok kiválósága folytán is. Akkor kezdődött a kiállításnak ünnepies bezárása és a dijak kiosztása, mégpedig az I—-VI. bírálóbizottság Matolai Etele, Dókus Gyula, Barthos József, Dókus Mihály, Spotkovszky Károly és Dongó Gy. Géza bizottsági elnökök és a zsűri tagjai részéről beterjesztett pontos és lelkiismeretes vélemény alapján.

s telekönyvi érvényesítésével járó költségek fe- dezendők s a maradvány az átépítés költségeire segélyképpen akként lesz kiosztandó, hogy a főszolgabíró által a képviselőtestület hozzájárulásával három osztályba sorozott áttelepülők köz- zül az első osztályba tartozó vagyonosok segélyben nem részesülnek, ezek száma 67. Ellenben a 3-ik osztályban lévő 32 települő 2-szer annyi segélyt kapjon, mint a 2-ik osztályban levő 15. — A leirt módon megejtetett a sorshúzás is és végleges megállapodásként jkönyvbe vétetett az, hogy kihasítandó lesz 73 belhely 1200 □ öl kiterjedéssel, 9 belhely 1800 Q öllel, 2 belhely 2400 O öllel, 1 belhely 1500 □ öllel, 1 belhely 740 □ öllel, 7 belhely 900 □ öllel, 21 belhely 600 □ öllel s végre 1 belhely 300 □ öllel, — összesen 115 belhely alakítandó, ezek között az iskola, temető és községháza, agyagbánya is bennfoglaltatik, ellenben nincs beleértve az utca és közlekedési ut. Ezen megállapodások mellett bízta meg a község, a főszolgabíró és a vármegyei küldöttség Sulyovszky István uradalmi ügyészt a szükséges mérnöki munkálatok, szerződéskötés foganatba vételével s az igénylendő jóváhagyások kieszközlésével s tkvi érvényesítésével s miután nevezett ügyvédő e megbízásában eljárt s az áttelepülés céljára kiszemelt hitbizományi birtokból lejegyzendő 90 kát. hold területet Erdei Mór homonnai lakos oki. mérnök által megosztatta s erről szabályszerű eldarabo- lásai vázrajzot és földkönyvet 2—2 példányban elkészítette s ezeket a szerződni vágyó község lakosainak Füzesséry Tamás főszolgabíró, Stépán Gábor közigazgatási bizottsági tag, mint az áttelepülési vezető vármegyei küldöttség elnöke Bodnár János járási közgyám, Szoták István körjegyző Gerich Gyula rk. plébános, mint hiteles személyek előtt felmutatta s az áttelepülés hű történetét fentebbiekben leírta, ezek után az alantirt napon és helyen létrejött a következő :

VII.

Örökadás-vevési szerződés.

Mely egyrészről Sulyovszky István, ügyvédő, mint Hodinka Mihály uradalmi igazgatással megbízott főügyésznek helyettese s az V. alatt csatolt s ezen okirathoz fűzött meghatalmazással igazolt Andrássy Dénes gróf hitbizományi birtokos uradalmi ügyésze s különleges meghatalmazottja, mint eladó, másrészt Kazsi- mirszky Mihály Szelepka község bírája s az alább megnevezett 114 vevőtársa között a már előbb megnevezett hatósági személyek jelenlétében és a vevők személyazonosságának a biró és Csizmár András, valamint Babják János hitesek által történt igazolása mellett létre jött.

VIII.

Ezen örökadás-vételi szerződés csak akkor lép joghatályba, ha és amennyiben Andrássy Dénes gróf ur ezen kötésre vezetendő nyilatkozatával azt kifejezetten elfogadja és jóváhagyja, továbbá e szerződés érvénye attól függ, hogy az alább táblás kimutatásban foglalt s vevőkként érdekeltek közzül a gyámi minőségben szereplők elkötelezését, Zemplén-vármegye árvaszéke, mint gyámhatóság megerősíti, továbbá érvénye e kötésnek attól függ, váljon Zemplén-vmegye, mint törvényhatóság magát a kitelepülés tényét,

A vendégek sorában a fentieken kívül ott voltak: Nemes Lajos kir. tanácsos, tanfelügyelő, Beregszászy István s. tanfelügyelő, Keresztessy Lajos, Dókus László, Haas Bernát dr., Horváth József, Klein Tivadar és még számosán.

Bánóczy Kálmán ipartestületi elnök akadályoztatása következtében az egyesület érdemes alelnökére Matterny Józsefre hárult a tisztség, hogy a sikeres kiállítást bezárja. És habár egészen váratlanul jött, hogy ő legyen a főszer- tartás-mester, mindnyájunk kellemes meglepetésére mondott olyan hatásos záróbeszédet, hogy bármely gyakorlott szónok is meghallgathatta volna s nem gyönyörűség nélkül. Merem is állítani, hogyha a „komának“ az olló helyett a bibliát adnák a kezébe, a szószéken is meg- állaná a helyét, épp úgy, mint a társas életben megállja. Szép szavakban megköszönte a vármegyének, a kassai ipar- és keresk. kamarának az 50—50 ftot, a helybeli keresk. és iparbanknak és a Központi Takarékpénztárnak a 10—10 ftot, melylyel szives adományul a kiállítás rendezésének sikeréhez járultak, megköszönte továbbá a bíráló bizottságok elnökeinek és tagjainak szives közremunkálatát, — és neveik felemlitósével, midőn őket, mint a „Zemplén“ szerkesztőjét is, aki mindig szívből szószólója az iparos érdekeknek, a közönség szeretetébe ajánlotta: harsány éljenzés tört ki. Kiemelte végül mindazokat, kik a kiállítás sikerének előmozdítói voltak, ezek között Bánóczy Kálmán elnököt és Gáthy Géza testületi titkárt, kik fáradtságot nem ismerő buzgóságot fejtettek ki.

A szép beszédre Dókus Gyula cs. és kir. kamarás emelkedett szavakban válaszolt, rátért a testület hasznos működésére, mely kiválóan a vezetőség érdeme; kijelentette, hogy a bizott- Folytatása melókleten.