Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-22 / 34. szám

Melléklet a „Zemplén*' 34 számához.

mér goudnok elnöklésével Gálszécsen fogja megtartani.

— Veszett fejszének a nyele. A köz- oktatásügyi minister az egyszer megígért polgári leányiskola felállítását, habár a város képviselőtestülete a nagy áldozatokat igénylő feltételeket elfogadta, mint tudják, visszavonta, illetőleg ígéretének beváltását költségfedezet hiányában bizonytalan időre elodázta. A minis- ternek abban az elhatározásába azonban a város bele nem nyugodott, hanem Dókus Ernő, orsz. képviselő, Fejes István ref. lelkész és Ujfalussy Endre főbíróból álló küldöttséget menesztett ismételten a ministerhez, kérve őt arra, hogy a pol- gárfleányiskola a jövő 1898/99. tanévben fölállit- tassék. Ezenközben, mint értesülünk, az iskolák államosítása ügyében nevezetes elhatározás történt, az t. i. hogy a közoktatásügyi minister Uj- hely város képviselőtestületének f. é. jun. 26-án kelt s az állami elemi iskola felállítására vonatkozó határozatát elfogadta s meghagyta a kir. tanfelügyelőségnek, hogy a várossal a szabály- szem szerződést kösse meg és azt végleges megerősítés végett sürgősen terjeszsze fel. Ezzel egyidejűleg mutatják be az áll. elemi iskolára vonatkozó s az áll. építészeti hivatalnál készült tervezetet és költségvetést is.

— Az uszóházról. Habár mai számunkban evvel az elsőrendű fontosságra emelkedett tárgy- gyal az első helyen foglalkoztunk már, mégis azért nem árt, ha ezen a helyen is fölhívjuk rá a közönség érdeklődését. Csakugyan tény az, hogy az újhelyi uszóház megnyitása óta felette nagy használatnak örvend, úgy hogy, különösen a délutáni órákban, szinte képtelen befogadni a sok fürdő vendéget. No dehát ezt, ebben a tikkasztó kánikulai hőségben természetesnek találjuk. És ezúttal nem is az uszóház virágzását kívánjuk konstatálni, hanem annak némely hiányára vagyunk bátrak felhívni külön még ezen a helyen is az uszóháznak t. intézőségét. Nevezetesen: a tulajdonképen való uszóhelyre, a túlságosan mély vizű medencébe csak két, éspedig a délkeleti és délnyugati szögleteken alkotott lejáró vezet. Ez, mint a- gyakorlat megmutatta föltétlenül kevés; tehát a fürdőmedence északi részére is lejáró lenne alkalmazandó. A vetkező-kabinok száma felette csekély s amellett oktalanul nagyok; ezeket tehát szaporítani kell, nehogy egymástól idegenek az egy kabinban való vétkezés és öltözés kényelmetlenségének legyenek kitéve. Ugróállványok még máig sincsenek, nemkülönben hiányzik egy csengő, amely a férfiak és nők számára a fürdés idejének a végét és kezdetét jelentené. Az sem lenne célszerűtlen, ha a viz hőfoka egy táblán miheztartásul minddekor ki lenne Írva. Végezetül pedig azt is tapasztaltuk, hogy ez idő szerint még úszómester híján az egy gyakorlatlan ember felügyeletére hízott uszóház víztartalmát nem elégszer csapolják le teljesen, ide tehát nagyobb ellenőrzés kellene. Mindezeket természetesen és ismételve is csak azért mondottuk el, hogy az intéző urak figyelmét az elsorolt hiányosságokra felhívjuk.

— A kisasszony alispán. A „Budapesti Hirlap“-ból veszszük át a következő jóizü történetke elbeszélését. A kultuszminisztériumban sokat mulatnak egy fiatal díjtalan segédfogalmazón, a ki annyira szórakozott volt a minap, hogy . . . Inkább majd előrül kezdjük a dolgot. A Wlassics Gyula személye körül szigorló fiatalember a minap egy levelet kapott, hogy azt tegye borítékba s címezze meg a belül olvasható névre. A díjtalan segédfogalmazó, a ki gondolatban éppen ideáljával foglalkozott, szórakozottan tekint az Írásba. Ni. . . hát őt is Ábelnek hívják? Drága Etel! A te nevedet csak szépen illik leírni. Uj tollat hozat s pompás kaligráfiával ráírja a borítékra, a mint itt következik:

Nagyságos

Matolay Etel k. a.

Onagyságának

Sátor alj a- Ujhely.

A leragasztott levelet aztán beküldte a miniszternek, üt perccel később kihozták a miniszter szobájából a levelet, a melynek borítékjára kék ceruzával a következő rövid, de velős szavak voltak írva:

Matolay nem Etel, hanem Etele.

Nem kisasszony, hanem alispán.

A segédfogalmazó újra leírta a címet, a mi azonban már nem volt olyan név mint az, a mit a miniszter inkriminált.

— Fényes esküvő. Gálszécsről írják nekünk: Augusztus 17-én fényes esküvőnek voltunk szemtanúi. E napon u. i. Zsindely István dr. sárospataki jogakadémiai tanár vezette oltárhoz Krasznapolszky Ilona okleveles polgári iskolai tanítónő-kisasszonyt, néhai Krasznapolszky Bertalan uradalmi tiszttartó és néhai nejének, született Péchy Gabriellának kedves szép leányát. A lakodalmi ünnepség d. e. 11 órakor Kohány- ban, Nemtliy József főszolgabíró házánál vette

kezdetét, ahol a polgári kötést, főispán! meghatalmazás alapján, maga a dekorált háziúr végezte diszmagyarban. Énnek végeztével a násznép kocsikon a gálszécsi ev. ref. templomba vonult, ahol az egyházi kötést nt. Bálint Dezső s.-pataki ref. lelkész teljesítette, aki szónoki fordulatokban gazdag gyönyörű alkalmi beszédet intézett az ifjú párhoz. Násznagyok voltak a vőlegény részéről Radácsy György, a s.-pataki főiskola közigazgatója s teológiai tanár, a menyasszony részéről pedig Péchy Gusztáv szacsuri földbirtokos. Visszatérve Kohányba a násznép, mely leginkább a rokonságból állott, gazdag lakomához ült, ahol is szebbnél-szebb tósztok hangzottak el; igy íd. Szabó Zsigmond, Sárkány Imre ref. lelkész, Radácsy György és Kérészy Gyula kir. mérnök az ifjú párra, Zsindely István dr. Nemthy Józsefnéra, mint a legjobb keresztanyára, aki menyasszonyát (most már feleségét) a legválságosabb időkben édesanyai szeretettel ölelte keblére, emelte poharát. Bálint Dezső pedig özvegy Zsindely Istvánnéért, a vőlegény anyjáért ivott. Az ifjú pár még aznap d. u. 6 óra tájban utazott el. — A szép frigyhez, mely az égben köttetett, szívből kívánunk háborittatlan, mindvégig tartó boldogságot!

— A „Zemplén" fekete táblája. Dög- leletes bűz. Az ujhely-terebesi állami közúton, ott, hol az ugrói gőzmalomnál kőhíd alatt folyik a Ifelmeczke-patak, a környékbeliek kenderáz-' tatót állítottak be, ami a roppant melegben oly nagy bűzt terjeszt, hogy nemcsak az átutazókat lepi meg a mocsárláz és undor, de maguk a malomlakók is a,közelségnél fogva (25 méternyire a kenderáztatótói) egészségükben vannak megtámadva. Mivel hozzám tették a panaszt, tisztelet- telettel tovább adom a szerkesztő urnák. (Mi pedig a járás főszolgabirájának adjuk tovább és a kockáztatott közegészség érdekében, mely halasztást nem tűr, kérjük haladéktalan intézkedését. Szerk.) — Sovány a kifli. Mióta a búza ára felszökött, azóta a kenyérsütők és pékek hihetetlen szűk marokkal porciózzák a tésztát. A kenyér egyre jobban zsugorodik össze; a zsemle majdnem felére apadt és a kifli ugyancsak megrövidült, de aztán az alakja olyan karcsú, hogy minden hízásra hajlandó asszonyi személy meg- irigyelhetné.Másféle árunak, ha szűkén van belőle, felszökik az ára, de maga a portéka megtartja rendes alakját, — mig a kiflinél, a zsemlénél az ár marad mindig változatlanul, de maga a kifli elfogy, mint az utolsó negyed sovány holdja.

— A kézműipar-kiállítás tegnap megnyílt a tornacsarnokban. A biráló-bizottságok ma délelőtt 8—11 óráig működnek. Ez alatt a 3 óra alatt a kiállítás zárva lesz, azonban d. e. 11 órától 12-ig és délután 2—5-ig a közönség minden díjfizetés nélkül szemlélheti. A jutalomdijak kiosztása és a kiállításnak ünnepies bezárása ma délután 5 órakor történik.

— Nagy-Boldogasszony ünnepén, Mária

menybevitelének emléknapján, mely rk. hittestvéreinknek legnagyobb Máriaünnepe, a gálszécsi rk. templomban búcsú volt, mely alkalommal a templomi szent beszédet ft. Lencz szilvás-ujfa- lusi plébános mondta nagy szónoki hatásai, az ünnepi misét pedig ft. Börner Károly nagy-azari plébános celebrálta, a jelenleg itt tartózkodó kis- papok asszisztenciája mellett. Istentisztelet után ft Oáy János plébános vendégszerető házánál gazdag búcsu-ebéd volt, melyen Gálszécsnek csaknem az összes intelligenciája jelen volt és a legjobb hangulatban elmulatott sötét estig. Talán fölösleges is említenem, hogy a lakoma nem múlt el díkciók nélkül, amik közül legtöbb a derék házi urra hangzott el. r. 1.

— Uj jegyző. A Juhász Jánosnak tolcsvai jegyzővé történt megválasztatása következtében üresedésbe jutott erdőbényei község-jegyzői állásba a nagyközség képviselőtestülete, egyhangú lelkesedéssel, Füzesséry Pétert emelte.

— Eljegyzés. Dvorak Emil, újhelyi fó- gimnáziomi helyettes világi tanár, eljegyezte Malobiczky Gabriska kisasszonyt Nagy-Bittsén.

— Esküvő. Mezey Gyula gazdasági intéző

augusztus hó 24-én esküszik örök hűséget Sárkány Teréz kisasszonynak a gálszécsi ref. templomban. r. 1.

— Tüzesetek. Az az aggodalmas sejtelem, az a szorongató félelem, mely a néhány nap óta tartó rekkenő hőségben meg-megszállja az ember lelkét, a legnagyobb rémületté fokozódik, ha véletlenül csakugyan tűz üt ki ilyenkor. Könnyen érthető tehát az a riadalom, mely a „Tűz van!“ vészkiáltásra támadt Mád lakosságában hétfőn és újra szerdán, annyival is inkább, mivel ily gyors egymásutánban követte egymást a két tűzeset. Képzelhető, mily félelmet álltak ki azok, kiknek házukon kívül még csépéletlen, avagy csépié s alatt levő életnemüiket is fenyegette a pusztító elem. Méltó elismerés illeti a mádi tűzoltóságot, úgyszintén mindazokat, kik az oltás és védelem nehéz munkájában egyszerű szereikkel serénykedtek, hogy a hirtelen kerekedett szél

dacára is elejét vették a tűz rohamos terjedésének, oly ügyesen végezvén munkájukat, hogy már az égni kezdő épületet is sikerült megmenteniük. Ennek az erőkifejtésnek köszönhető, hogy a két tűzeset csak három lakóházat hamvasztott el. A tűzeset ismétlődése állandó izgatottságot s aggódást kelt az emberekben, kivált ha a nagy szárazság tovább is tart. r. 1. — Gálszécsről írja levelezőnk: augusztus 13-án d. u. 1 óra tájban vészharang kongása és kürtharsogás ijesztette meg az embereket, ismeretlen okból kigyulván Blumenfeld nevű polgártársunknak magánosán álló háza, melyben szappangyár volt berendezve. Nagyobb baj nem történt, mert teljes szélcsend lévén, az elősietett tűzoltóságnak hamarjában sikerült a tüzet lokalizálni s igy a kigyult rozzant épületen kívül semmi egyéb meg nem égett. — K.-Helmeczről értesülünk, hogy tegnapra vi- radva tűz ütött ki a városban és öt lakóházat elhamvasztott.

— A garanyi tűzvészről lapunk múlt számában szóltunk, azóta a következő újabb tudósítást kaptnk: A tűz f. hó 11-én este 8 órakor ismeretlen okból kigyult egy szalmaboglyától eredt és a nagy szélben még akkor éjjel 120 ház és igen sok csűr leégett. Emberélet áldozatul nem esett ugyan de csak az isten őrizte azt a három gyermeket, kiket a nagy füstből kimentettek. Szomorú képet nyújt ..a 'pusztitó elem dühöngése után Garany község. Összeomlott házak kormos omladékai alól fel-felemelkedő füstfelhők között sírva járkál a koldussá lett szegény, a szegénynyé lett gazdag A hajléktalanokká, nyomorultakká lettek siralma tölti be a levegőt. Uton-utfélen, eltakart szemmel bolyong férfi, nő, gyermek apját, anyját, gyermekét és elpusztult javainak szénné vált töredékeit keresve. A betakarított életnemü, takarmány szalma, mind elpusztult.Még alig csépelt nehány gazda; sőt aki csépelt, a szemje annak is a szérűjén hevert s ott pusztult el a leírhatatlan veszedelemben. A kár 100,00 fton felül áll, de ki tudja, mennyivel toldja még meg e számot a hivatalos becslés ?! Az elpusztult házak közül sok biztosítva sem volt! Mi lesz a szegény népből hajlék és egy falat kenyér nélkül? A tüzkárbiztositó tásrulatoktól elvárjuk, hogy a tönkre jutott lakossággal szemben méltányosan fognak eljárni, a biztosított összeget minden levonás nélkül kifizeti és azokat a kik a mentés körül magokat kitüntették megérdemlett jutalomban fogják részesíteni. A szerencsétlenül járt község lakosainak most módjában lesz meggyőződni arról, hogy melyik társulat jár el lelkiismeretesebben a biztositó felekkel szemben s jövőre annál fog biztosítani! De a biztosítás itt még kevés segítség. A segíteni kész jó emberek szivéhez, a jó tetteknek soha ki nem apadó forrásához jusson el a boldogtalanok siralma! Az emberbarát! jóindulat ne késsék segítségére sietni az elpusztult lakosságnak hiszen éhen kell veszniük, ha segítség rögtön nem érkezik.

r. 1.

— Aki az apósát gyilkolta meg. A

Csicavaalja-pusztán, mint már ma egy hetes számunkban megírta levelezőnk, f. hó 7-én kora reggel Palyó Jánost meggyilkolva találták erdőszéli lakásán. Az orozva elkövetett gyilkosságért ifj. Csalfa Jánost és fiát Csalfa Józsefet gyanúsította a csendőrség, s bár az ottani közvélemény a most nevezetteket ártatlanoknak mondotta, mégis letartóztatta és átszolgáltatta a büntető bíróságnak. — A bűnügyben most váratlan fordulat állott be. A Csalfáék teljes ártatlansága csakugyan kiderült, mert Palyó János gyilkosa senki más, mint a veje, Baldovszki Mihály, ki apósával közös háztartásban él és az ottani urasági kertben hetes, beösmerte borzasztó tettét s immár a s.-ujhelyi kir. törvényszék börtönében várja büntetését, mig az ártatlanul meggyalázott Csalfa és fia hazabocsátattak. — Beismerte a gyilkos, hogy apósát, midőn éjjeli álmát aludta, egy karóval fejen ütötte, s a ház mögül nézte, hogy apósa még felállott, sőt az udvaron lézengeni is kezdett, mire a gyilkos ismét rávetette magát áldozatára, fejen verte, azután fojtogatta, végre pedig orrát és száját marhatrágyával betömte. Különösnek tűnik föl, hogy a meggyilkoltnak és a gyilkosnak nejeik, kik bent a házban, melynek tornácán a gyilkosság történt, oly mélyen aludtak (?!), hogy a történteket csak a szomszédoktól, kik a halálhörgésre figyelmesek lettek, tudták meg. A kannibáli kegyetlenséggel végzett gyilkos tettet súlyosbítja az a körülmény, hogy a gyilkosságot ravasz kiszámítással azon az éjen követte el, mikor az előtte való nap apósának, az ártatlanul gyanúsított Csalfáékkal a járásbíróság előtt tárgyalása volt, nyilván azért, hogy igy a büntető bíróság figyelmét önmagáról elterelve, Csalfáékra, mint a Pályó János képzelt haragosaira irányítsa. r. 1.

— Lókötők. Bindász János v.-hosszumezői lakosnak a legelőn volt két lovát ismeretlen tettesek kézrekeritvén, elidegenítették. Minden valószínűség amellett szól, hogy a lólopást sátoros