Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-22 / 34. szám

Melléklet a „Zemplén*' 34 számához. mér goudnok elnöklésével Gálszécsen fogja meg­tartani. — Veszett fejszének a nyele. A köz- oktatásügyi minister az egyszer megígért pol­gári leányiskola felállítását, habár a város kép­viselőtestülete a nagy áldozatokat igénylő fel­tételeket elfogadta, mint tudják, visszavonta, illetőleg ígéretének beváltását költségfedezet hiányában bizonytalan időre elodázta. A minis- ternek abban az elhatározásába azonban a város bele nem nyugodott, hanem Dókus Ernő, orsz. képviselő, Fejes István ref. lelkész és Ujfalussy Endre főbíróból álló küldöttséget menesztett ismé­telten a ministerhez, kérve őt arra, hogy a pol- gárfleányiskola a jövő 1898/99. tanévben fölállit- tassék. Ezenközben, mint értesülünk, az iskolák államosítása ügyében nevezetes elhatározás tör­tént, az t. i. hogy a közoktatásügyi minister Uj- hely város képviselőtestületének f. é. jun. 26-án kelt s az állami elemi iskola felállítására vo­natkozó határozatát elfogadta s meghagyta a kir. tanfelügyelőségnek, hogy a várossal a szabály- szem szerződést kösse meg és azt végleges meg­erősítés végett sürgősen terjeszsze fel. Ezzel egyidejűleg mutatják be az áll. elemi iskolára vonatkozó s az áll. építészeti hivatalnál készült tervezetet és költségvetést is. — Az uszóházról. Habár mai számunkban evvel az elsőrendű fontosságra emelkedett tárgy- gyal az első helyen foglalkoztunk már, mégis azért nem árt, ha ezen a helyen is fölhív­juk rá a közönség érdeklődését. Csakugyan tény az, hogy az újhelyi uszóház megnyitása óta fe­lette nagy használatnak örvend, úgy hogy, kü­lönösen a délutáni órákban, szinte képtelen be­fogadni a sok fürdő vendéget. No dehát ezt, ebben a tikkasztó kánikulai hőségben természe­tesnek találjuk. És ezúttal nem is az uszóház virágzását kívánjuk konstatálni, hanem annak némely hiányára vagyunk bátrak felhívni kü­lön még ezen a helyen is az uszóháznak t. intézőségét. Nevezetesen: a tulajdonképen való uszóhelyre, a túlságosan mély vizű meden­cébe csak két, éspedig a délkeleti és délnyugati szögleteken alkotott lejáró vezet. Ez, mint a- gyakorlat megmutatta föltétlenül kevés; tehát a fürdőmedence északi részére is lejáró lenne al­kalmazandó. A vetkező-kabinok száma felette csekély s amellett oktalanul nagyok; ezeket te­hát szaporítani kell, nehogy egymástól idegenek az egy kabinban való vétkezés és öltözés ké­nyelmetlenségének legyenek kitéve. Ugróállvá­nyok még máig sincsenek, nemkülönben hiány­zik egy csengő, amely a férfiak és nők számára a fürdés idejének a végét és kezdetét jelentené. Az sem lenne célszerűtlen, ha a viz hőfoka egy táblán miheztartásul minddekor ki lenne Írva. Végezetül pedig azt is tapasztaltuk, hogy ez idő szerint még úszómester híján az egy gyakorlat­lan ember felügyeletére hízott uszóház víztartal­mát nem elégszer csapolják le teljesen, ide tehát nagyobb ellenőrzés kellene. Mindezeket termé­szetesen és ismételve is csak azért mondottuk el, hogy az intéző urak figyelmét az elsorolt hiányosságokra felhívjuk. — A kisasszony alispán. A „Budapesti Hirlap“-ból veszszük át a következő jóizü törté­netke elbeszélését. A kultuszminisztériumban so­kat mulatnak egy fiatal díjtalan segédfogalmazón, a ki annyira szórakozott volt a minap, hogy . . . Inkább majd előrül kezdjük a dolgot. A Wlassics Gyula személye körül szigorló fiatalember a mi­nap egy levelet kapott, hogy azt tegye borítékba s címezze meg a belül olvasható névre. A díj­talan segédfogalmazó, a ki gondolatban éppen ideáljával foglalkozott, szórakozottan tekint az Írásba. Ni. . . hát őt is Ábelnek hívják? Drága Etel! A te nevedet csak szépen illik leírni. Uj tollat hozat s pompás kaligráfiával ráírja a bo­rítékra, a mint itt következik: Nagyságos Matolay Etel k. a. Onagyságának Sátor alj a- Ujhely. A leragasztott levelet aztán beküldte a miniszternek, üt perccel később kihozták a mi­niszter szobájából a levelet, a melynek borítékjára kék ceruzával a következő rövid, de velős szavak voltak írva: Matolay nem Etel, hanem Etele. Nem kisasszony, hanem alispán. A segédfogalmazó újra leírta a címet, a mi azonban már nem volt olyan név mint az, a mit a miniszter inkriminált. — Fényes esküvő. Gálszécsről írják ne­künk: Augusztus 17-én fényes esküvőnek vol­tunk szemtanúi. E napon u. i. Zsindely István dr. sárospataki jogakadémiai tanár vezette oltár­hoz Krasznapolszky Ilona okleveles polgári is­kolai tanítónő-kisasszonyt, néhai Krasznapolszky Bertalan uradalmi tiszttartó és néhai nejének, született Péchy Gabriellának kedves szép leányát. A lakodalmi ünnepség d. e. 11 órakor Kohány- ban, Nemtliy József főszolgabíró házánál vette kezdetét, ahol a polgári kötést, főispán! megha­talmazás alapján, maga a dekorált háziúr végezte diszmagyarban. Énnek végeztével a násznép ko­csikon a gálszécsi ev. ref. templomba vonult, ahol az egyházi kötést nt. Bálint Dezső s.-pataki ref. lelkész teljesítette, aki szónoki fordulatokban gazdag gyönyörű alkalmi beszédet intézett az ifjú párhoz. Násznagyok voltak a vőlegény ré­széről Radácsy György, a s.-pataki főiskola köz­igazgatója s teológiai tanár, a menyasszony részé­ről pedig Péchy Gusztáv szacsuri földbirtokos. Visszatérve Kohányba a násznép, mely legin­kább a rokonságból állott, gazdag lakomához ült, ahol is szebbnél-szebb tósztok hangzottak el; igy íd. Szabó Zsigmond, Sárkány Imre ref. lelkész, Radácsy György és Kérészy Gyula kir. mérnök az ifjú párra, Zsindely István dr. Nemthy Józsefnéra, mint a legjobb keresztanyára, aki menyasszonyát (most már feleségét) a legválsá­gosabb időkben édesanyai szeretettel ölelte keb­lére, emelte poharát. Bálint Dezső pedig özvegy Zsindely Istvánnéért, a vőlegény anyjáért ivott. Az ifjú pár még aznap d. u. 6 óra tájban uta­zott el. — A szép frigyhez, mely az égben köt­tetett, szívből kívánunk háborittatlan, mindvégig tartó boldogságot! — A „Zemplén" fekete táblája. Dög- leletes bűz. Az ujhely-terebesi állami közúton, ott, hol az ugrói gőzmalomnál kőhíd alatt folyik a Ifelmeczke-patak, a környékbeliek kenderáz-' tatót állítottak be, ami a roppant melegben oly nagy bűzt terjeszt, hogy nemcsak az átutazókat lepi meg a mocsárláz és undor, de maguk a malomlakók is a,közelségnél fogva (25 méternyire a kenderáztatótói) egészségükben vannak megtá­madva. Mivel hozzám tették a panaszt, tisztelet- telettel tovább adom a szerkesztő urnák. (Mi pedig a járás főszolgabirájának adjuk tovább és a kockáztatott közegészség érdekében, mely halasztást nem tűr, kérjük haladéktalan intéz­kedését. Szerk.) — Sovány a kifli. Mióta a búza ára felszökött, azóta a kenyérsütők és pékek hihe­tetlen szűk marokkal porciózzák a tésztát. A ke­nyér egyre jobban zsugorodik össze; a zsemle majdnem felére apadt és a kifli ugyancsak meg­rövidült, de aztán az alakja olyan karcsú, hogy minden hízásra hajlandó asszonyi személy meg- irigyelhetné.Másféle árunak, ha szűkén van belőle, felszökik az ára, de maga a portéka megtartja rendes alakját, — mig a kiflinél, a zsemlénél az ár marad mindig változatlanul, de maga a kifli elfogy, mint az utolsó negyed sovány holdja. — A kézműipar-kiállítás tegnap meg­nyílt a tornacsarnokban. A biráló-bizottságok ma délelőtt 8—11 óráig működnek. Ez alatt a 3 óra alatt a kiállítás zárva lesz, azonban d. e. 11 órától 12-ig és délután 2—5-ig a közönség minden díjfizetés nélkül szemlélheti. A jutalom­dijak kiosztása és a kiállításnak ünnepies be­zárása ma délután 5 órakor történik. — Nagy-Boldogasszony ünnepén, Mária menybevitelének emléknapján, mely rk. hittestvé­reinknek legnagyobb Máriaünnepe, a gálszécsi rk. templomban búcsú volt, mely alkalommal a templomi szent beszédet ft. Lencz szilvás-ujfa- lusi plébános mondta nagy szónoki hatásai, az ünnepi misét pedig ft. Börner Károly nagy-azari plébános celebrálta, a jelenleg itt tartózkodó kis- papok asszisztenciája mellett. Istentisztelet után ft Oáy János plébános vendégszerető házánál gazdag búcsu-ebéd volt, melyen Gálszécsnek csaknem az összes intelligenciája jelen volt és a legjobb hangulatban elmulatott sötét estig. Talán fölösleges is említenem, hogy a lakoma nem múlt el díkciók nélkül, amik közül legtöbb a derék házi urra hangzott el. r. 1. — Uj jegyző. A Juhász Jánosnak tolcsvai jegyzővé történt megválasztatása következtében üresedésbe jutott erdőbényei község-jegyzői ál­lásba a nagyközség képviselőtestülete, egyhangú lelkesedéssel, Füzesséry Pétert emelte. — Eljegyzés. Dvorak Emil, újhelyi fó- gimnáziomi helyettes világi tanár, eljegyezte Malobiczky Gabriska kisasszonyt Nagy-Bittsén. — Esküvő. Mezey Gyula gazdasági intéző augusztus hó 24-én esküszik örök hűséget Sár­kány Teréz kisasszonynak a gálszécsi ref. tem­plomban. r. 1. — Tüzesetek. Az az aggodalmas sejtelem, az a szorongató félelem, mely a néhány nap óta tartó rekkenő hőségben meg-megszállja az ember lelkét, a legnagyobb rémületté fokozódik, ha vé­letlenül csakugyan tűz üt ki ilyenkor. Könnyen érthető tehát az a riadalom, mely a „Tűz van!“ vészkiáltásra támadt Mád lakosságában hétfőn és újra szerdán, annyival is inkább, mivel ily gyors egymásutánban követte egymást a két tűz­eset. Képzelhető, mily félelmet álltak ki azok, kiknek házukon kívül még csépéletlen, avagy csépié s alatt levő életnemüiket is fenyegette a pusztító elem. Méltó elismerés illeti a mádi tűz­oltóságot, úgyszintén mindazokat, kik az oltás és védelem nehéz munkájában egyszerű szereikkel serénykedtek, hogy a hirtelen kerekedett szél dacára is elejét vették a tűz rohamos terjedésé­nek, oly ügyesen végezvén munkájukat, hogy már az égni kezdő épületet is sikerült megmen­teniük. Ennek az erőkifejtésnek köszönhető, hogy a két tűzeset csak három lakóházat hamvasz­tott el. A tűzeset ismétlődése állandó izgatottsá­got s aggódást kelt az emberekben, kivált ha a nagy szárazság tovább is tart. r. 1. — Gálszécs­ről írja levelezőnk: augusztus 13-án d. u. 1 óra tájban vészharang kongása és kürtharsogás ijesz­tette meg az embereket, ismeretlen okból kigyulván Blumenfeld nevű polgártársunknak magánosán álló háza, melyben szappangyár volt berendezve. Nagyobb baj nem történt, mert teljes szélcsend lévén, az elősietett tűzoltóságnak hamarjában sikerült a tüzet lokalizálni s igy a kigyult roz­zant épületen kívül semmi egyéb meg nem égett. — K.-Helmeczről értesülünk, hogy tegnapra vi- radva tűz ütött ki a városban és öt lakóházat elhamvasztott. — A garanyi tűzvészről lapunk múlt számában szóltunk, azóta a következő újabb tudósítást kaptnk: A tűz f. hó 11-én este 8 órakor ismeretlen okból kigyult egy szalma­boglyától eredt és a nagy szélben még akkor éjjel 120 ház és igen sok csűr leégett. Emberélet áldozatul nem esett ugyan de csak az isten őrizte azt a három gyermeket, kiket a nagy füstből kimentettek. Szomorú képet nyújt ..a 'pusztitó elem dühöngése után Garany község. Összeomlott házak kormos omladékai alól fel-felemelkedő füstfelhők között sírva járkál a koldussá lett szegény, a szegénynyé lett gazdag A hajlék­talanokká, nyomorultakká lettek siralma tölti be a levegőt. Uton-utfélen, eltakart szemmel bolyong férfi, nő, gyermek apját, anyját, gyer­mekét és elpusztult javainak szénné vált töredé­keit keresve. A betakarított életnemü, takarmány szalma, mind elpusztult.Még alig csépelt nehány gazda; sőt aki csépelt, a szemje annak is a szérűjén hevert s ott pusztult el a leírhatatlan veszedelemben. A kár 100,00 fton felül áll, de ki tudja, mennyivel toldja még meg e számot a hivatalos becslés ?! Az elpusztult házak kö­zül sok biztosítva sem volt! Mi lesz a szegény népből hajlék és egy falat kenyér nélkül? A tüzkárbiztositó tásrulatoktól elvárjuk, hogy a tönkre jutott lakossággal szemben méltányosan fognak eljárni, a biztosított összeget minden le­vonás nélkül kifizeti és azokat a kik a mentés körül magokat kitüntették megérdemlett juta­lomban fogják részesíteni. A szerencsétlenül járt község lakosainak most módjában lesz meggyő­ződni arról, hogy melyik társulat jár el lelkiis­meretesebben a biztositó felekkel szemben s jövőre annál fog biztosítani! De a biztosítás itt még kevés segítség. A segíteni kész jó emberek szivéhez, a jó tetteknek soha ki nem apadó forrásához jusson el a boldogtalanok siralma! Az emberbarát! jóindulat ne késsék segítségére sietni az elpusztult lakosságnak hiszen éhen kell veszniük, ha segítség rögtön nem érkezik. r. 1. — Aki az apósát gyilkolta meg. A Csicavaalja-pusztán, mint már ma egy hetes szá­munkban megírta levelezőnk, f. hó 7-én kora reggel Palyó Jánost meggyilkolva találták erdő­széli lakásán. Az orozva elkövetett gyilkosság­ért ifj. Csalfa Jánost és fiát Csalfa Józsefet gya­núsította a csendőrség, s bár az ottani közvéle­mény a most nevezetteket ártatlanoknak mon­dotta, mégis letartóztatta és átszolgáltatta a bün­tető bíróságnak. — A bűnügyben most váratlan fordulat állott be. A Csalfáék teljes ártatlansága csakugyan kiderült, mert Palyó János gyilkosa senki más, mint a veje, Baldovszki Mihály, ki apósával közös háztartásban él és az ottani ura­sági kertben hetes, beösmerte borzasztó tettét s immár a s.-ujhelyi kir. törvényszék börtönében várja büntetését, mig az ártatlanul meggyalázott Csalfa és fia hazabocsátattak. — Beismerte a gyilkos, hogy apósát, midőn éjjeli álmát aludta, egy karóval fejen ütötte, s a ház mögül nézte, hogy apósa még felállott, sőt az udvaron lézengeni is kezdett, mire a gyilkos ismét rávetette magát áldozatára, fejen verte, azután fojtogatta, végre pedig orrát és száját marhatrágyával betömte. Különösnek tűnik föl, hogy a meggyilkoltnak és a gyilkosnak nejeik, kik bent a házban, mely­nek tornácán a gyilkosság történt, oly mélyen aludtak (?!), hogy a történteket csak a szomszédok­tól, kik a halálhörgésre figyelmesek lettek, tud­ták meg. A kannibáli kegyetlenséggel végzett gyilkos tettet súlyosbítja az a körülmény, hogy a gyilkosságot ravasz kiszámítással azon az éjen követte el, mikor az előtte való nap apósának, az ártatlanul gyanúsított Csalfáékkal a járásbí­róság előtt tárgyalása volt, nyilván azért, hogy igy a büntető bíróság figyelmét önmagáról el­terelve, Csalfáékra, mint a Pályó János képzelt haragosaira irányítsa. r. 1. — Lókötők. Bindász János v.-hosszumezői lakosnak a legelőn volt két lovát ismeretlen tet­tesek kézrekeritvén, elidegenítették. Minden való­színűség amellett szól, hogy a lólopást sátoros

Next

/
Thumbnails
Contents