Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
sűrűre fogom növeszteni ollózás és nyesés segítségével (a felügyelő ur majd beleoktat) hogy egészen kényelmesen fogod kötőcskédbe, kosárkádba szedhetni az eperfa-leveleket, hogy a se- lyemtenyésztő-intézetbőli ngyen nyerhető selyempetékből kikelt hernyóeskákat azzal étetve 4—5 hét alatt annyi selyem-gubóra tehetsz szert, hogy annak árából, amit egészen néked engedek át, egy igen szép selyemruhát vehetsz magadnak s anyádnak még egy szép selyemkendőre is fog jutni azonfölül. Magadhoz veheted a harangozó lányait és a béres kis fiát, ők segíthetnek néked a lombszedésben, etetésben, tisztántartásban s juttatsz nékik is egy kalapra, egy viganóra, amiért áldani és szülei dicsérni fogják jó szivedet — s igy amikor ily rövid munkásság után magadnak szép ruhát, nékem kevesebb kiadást, a szegény kortársaidnak a jó és nemes példaadás mellett hasznot, keresetet biztosítani: egyúttal elhelyezed szivedet a szegények szivébe, amelyek révén a menyországba jutsz. Mert tudd meg, hogy nemes példaadással a nép szegénységén, nyomorán segíteni erkölcsi kötelesség, de jóttenni erény, aminek következtében életünket kedvessé s hosszúvá tehetjük s tehetnék sok tiszteletes s nagyságos kisasszonyok is anélkül, hogy nagyságukból veszítenének, sőt a selyemruha fölé a hála koszorúját tűzhetik fel, amit meg pénzért megvásárolni nem lehet, azt ki kell érdemelni. Ne szerénykedjünk hát, de lépjünk a cselekvés terére és a „legnagyobb magyarral“ Széchenyi István gróffal szólva „ültessünk megszámlálhatatlan mennyiségű eperfát s megmérhetetlen kincsre teszünk szert s ha igaz az, hogy ott a hatalom, hol a kincs, úgy ne legyen magyar, aki édes hazánkat hatalmassá tenni ne akarná 1“ Lutsánszky F. László. Terményvásár. A Zemplén-vármegyei gazdasági egyesület igazgató-választmánya, a múlt év folyamán rendezett árpavásár fényesnek mondható anyagi és erkölcsi sikerétől felbuzdulva elhatározta, hogy S.-A.-Ujhelyben szept. hó első felében terményvásárt rendez. A terményvásár felől kibocsátott körlevélben, mely a gazd. e. tagokkal közöltetett, a gazdasági egyesület ama tántoríthatatlan meggyőződésének ad kifejezést, hogy a termény vásár rendezése úgy az eladó-, mint a vevőközönségnek a leghatározottabb hasznára válik. Éppen azért elhatározta, hogy a terményvásárt a f. évtől kezdve minden évben, szept. első heteiben ismételni és a terményvásárt ilymódon állandósítani fogja. A cél — úgymond a körlevél — magában szép és üdvös; a kivitel sikere a t. gazdaközönségtől függ: attól a gazdaközönségtől, mely a közügy érdekében kívánt áldozattól soha sem riadt vissza. Ma nem áldozatról, hanem a saját maguk helyzetének könnyitésáről van szó! — A terményvásárra bejelenthető: a) búza, b) árpa, c) rozs, d) zab és e) repce. — Az e nemű terményekre bejelentéseket legkésőbb a folyó év szeptember hó 5-éig a minták beküldését pedig 10-éig kell megtenni. Bővebb felvilágosítással s ez ügyre vonatkozó értesítésekkel az egyesület titkári hivatala a legszívesebben szolgál. Sátoralja-Ujhelyi piac. 1897. junius 4. I. o. II. o. I. o. II. O. ft | kr ft kr ftl kr ft kr ló gr. zsemlye __ 2 — — Paszuly ioo t 4 50 4 20 kilgrammonkint * » 1 »-1 8 _ 06 Abajdóc-kenyér — 10 9 Aszaltszilva too 1. 24 — 22 — Rozs-kenyér 9 8 > 1 » — 26 — — Marhahús 48 — 44 Örlött dara ioo } 18 16 Borjúhús — 48 — 44 » I » — 20 — 18 Bárányhús _ — — — Tatárka ioo liter — — — Sertéshús — 52 — 48 » 1 » — ;20 — 16 Szalonna — 60 — — Burgonya ioo liter 1 40 1 80 Pátens gyertya — 56 — — Életneműek: Öntött gyertya — 4G — — — Szappan — 24 — — Búza i mmázsa 8 40 8 30 Egy tojás __ 2 — — Kétszeres 1 mm. — — » kiló mák 28 — 24 Rozs i mmázsa 6 40 6 20 » » vaj — 60 — 56 Malátaárpa i mm — — — Sertészsír — 76 — 70 Árpa i mm. 5 50 5 40 Liszt ioo kiló 15 20 — _ Zab I mm. 5 60 5 50 , ■ , — 16 — — Kása i mm. 10 — 9 — Borsó too kiló 16 — 15 Kukorica i mm. 4 40 8 30 > I » — 22 20 18 Spiritusz I liter — 60 — — Lencse too » 12 — 8 00 » átooTralles0— » I . 14 9 Sav. káposzta i ko. 12 10 Vármegyei Hivatalos Rész. T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben 1897. május hó 26-án tartott közgyűléséből. 261/7655 sz. Olvastatott a nagyméltóságu kereskedelemügyi minister urnák a gyári, kereskedői és iparossegédek, valamint a segédmunkásokra keresetadójuk után kivetendő útadó kivetése és beszedése körül követendő eljárás szabályozása iránt kiadott körrendeleté. A körrendelet másolatban tudomásul vétel és alkalmazkodás czéljából az alispánnak, 10 főszolgabírójának, központi jegyzői karnak, tiszti főügyésznek és a főszámvevőnek kiadatni, valamint az érdekeltek tájékoztatása céljából a „Zemplén“ hivatalos lapban közzététetni határoztatok. Kmft. Jegyzetté: Kiadta: Dókus László, Dókus Gyula. IV-ik aljegyző. főjegyző. Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 6577 sz. Körrendelet valamennyi vármegye ás önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségének : Budapest fővárost és Fiúmét kivéve. A kereset-adóról szóló 1875 évi XXIX t. c. 11 §.-a értelmében a gyári, kereskedői és iparossegédek és segédmunkások kereset adóját a munkaadók fizetik, jogukban áll az általuk befizetett adótartozásait az illetők béréből levonni. Ezen törvényes rendelkezés analógiája az 1890 évi I. t. c. végrehajtása iránt 1892 évi március hó 31-én 15322 sz. a. kiadott utasítás II csoport 15 §. 19 pontjának határozmányaihoz képest a ipari kereskedői és iparos segédek és segédmunkásokra a szóban forgó kereset adó után az 1890 évi I. t. c. 25 §-a értelmében kivetendő útadó szintén a munkaadóra vettetik ki s tőle hajtatik be, de viszont azon joga hogy az általa fizetett ezen adót sz illető béréből levonásba hozhassa, a hivatkozott utasítás II. csoport 15 §-a 18-ik pontja szerint fenntartatott. Az 1875 évi XXIX t. c. idézett rendelkezéseinek alkalmazásában újabban azon gyakorlat követtetett, hogy a segédek adója oly esetekben is a munkaadótól követeltetett, midőn a munkaadónak nem áll módjában a levonást érvényesíteni. E méltánytalanság megszüntetése iránt a pénzügyminister úr az 1894 évi február hó 14-től 8850 sz. a. kiadott év. a „Magyarországi Rendeletek Tára,, 1894. foly. 58. számban közzétett körrendeletével saját hatáskörében intézkedett. Mivel pedig az említett gyakorlat a fentebb elmondottakból kifolyólag az útadó behajtásánál is előállott azon egyöntetűség megóvása érdekében s méltányosságból az útadó kivetését és beszedését illetőleg a következőket rendelem. 1. Mivel a fentebb idézett pénzügyminiszteri rendelet sze- szerint 1894 évtől kezdőleg vetendő ki s Írandó elő a gyári kereskedői és iparossegédekre és segédmunkásokra az ezen kereseti adóra eső útadó 1895-től kezdve szintén közvetlenül a segédek és segédmunkások neve alatt vetendő ki és írandó elő. 2) állandóan alkalmazott segédek és segéd munkások útadója attól a munkaadótól szedendő be, kinél a segéd illetve segédmunkás az útadó tartozás esedékessége napján alkalmazásban áll, — a munkaadó ezen joga, hogy a lefizetett útadót az illető kötelezett béréből levonhatja továbbra is érvényben maradt, b) Az álladóan alkalmazva nem lévő segédek és segédmunkások útadója minden esetben, (tehát akkor is ha a kereset adón kívül más állami adóval is meg vannak róva) közvetlenül maguktól a kötelezettekről szedendő be. 3. Azon gyári kereskedői és iparos segédekre és segéd munkásokra, kik az 1890 évi I. t. c. 23 §-ában felsorolt egyenes adók egyikével sincsenek megróva, az utóbb hivatkozott törvény 25 §-a értelmében az a §-ban megállapított három kézi napszámnak megfelelő útadó vetendő ki. Ha a nevezett segédekre és segédmnnkásokra a kereset adón kívül ugyancsak útadó alapul szolgáló állami egyenes adó van előírva, ez esetben az egyenes adók össze gerendők s az útadó az összesített egyenes adó összeg után vetendő ki. Az ekként kivetett útadó, ha az a törvényes minimumot meg nem haladja, a munkaadótól, ellenkező esetben pedig a kötelezettől magától szedendő be. A munkaadó a minimum erejéig ez utóbbi esetben is szavatol. A fentiek alapján az 1890 évi I. t. c. végrehajtása tárgyában hivatali elődöm által 1892-ik évi március hó 31 én 15322 szám alatt kiadott utasítás II csoport 15 §-a 19 és 20 pontjának jelen rendeletemmel ellentétben álló rendelkezéseit ezennel hatályon kívül helyezem. — Budapest 1897 március 17. A miniszter helyett Csörgeö s. k. államtitkár. T. Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1897. évi május hő 26- án tartott közgyűléséből. 209/10449 sz. Olvastatott a kassai kereskedelmi és iparkamra folyó évi 4180 szám alatt kelt átirata, melyben arról értesít, hogy a prakfalvi vasgyár 1 □ meter tetőfedést horganyozott lemezből 2 ft 45 kr. s vaslemezből — alól kétszer, felől háromszor minizálva, 1 ft 75 krért állít elő. Az átirat a közönség tudomása végett a „Zemplén“ hivatalos közlönybe közzététetni rendeltetik. Kelt mint fent. Jegyzetté: Kiadta: Prihoda Etele Dókus Gyula III. aljegyző. ' főjegyző. Másolat. A kassai kereskedelmi és iparkamarától. 4130/1897. sz. Tekintetes törvényhatóság ! — Folyó évi ápril 23-án 3756 és ápril 26-án 3837 szám alatt kelt átirataink kapcsán van szerencsénk a tekintetes törvényhatóságok szives tudomására hozni, hogy a prakfalvi vasgyár a magyar szent korona egész államterületén kész előállítani 1 □ méter szadadalmazott tetőfedést (körülbelől 5 Va kgr.) általa készen felszerelve, a) horganyozot lemezből 2 ft 45 kr. — b) vaslemezből alól kétszer, felül háromszor minizálva, 1 ft 75 kr. osztr. értékben — Kiváló tisztelettel Kassán, 1897. május 12-én. Kereskedelmi és iparkamra nevében: Dick alelnök. Deil titkár. T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben 1897. évi május hó 26-án folytatólag tartott közgyűléséből. 258/10847. sz. Olvastatott a nagyméltóságu Belügyminister urnák, a községi és vármegyei pótadók kivetése körül követendő eljárás szabályozása iránt kibocsátott körrendeleté. A körrendelet másolatban a további szükséges intézkedések foganatosítása végett a 10 járási főszolgabírónak, tudomásulvétel és alkalmazkodás végett az alispánnak, tiszti főügyésznek, főszámvevőnek és központi jegyzői karnak, a vármegyei pótadók kezeléséről, kivetéséről és behajtásáról alkotott vármegyei szabályrendelettel netalán szükséges összhangba hozatal végett a vármegyei szabályrendeleteket készítő bizottságnak kiadatni, végül a közönség tájékoztatása céljából a „Zemplén“ hivatalos lapban közzététetni határoztatok. Kelt mint fent. Jegyzetté: Kiadta: Dókus László, Dókus Gyula, IV. aljegyző. főjegyző. Másolat. 18366/11. sz. M. kir. belügyminister. — Körrendelet valamennyi vármegyei törvényhatóságnak. — Több előfordult esetben tapasztaltam, hogy a községi pótadók kivetése és beszedése körül egyes községekben azon eljárás kö- vettetik, hogy a községi pótadók, az 1886. XXII. t.-c. 130. §-ának világos rendelkezése ellenére, nem a folyó évi, hanem az előző évi állami adók után vettetnek ki. Miután ezen helytelen eljárásból származó panaszok és visszásságok mindegyre sűrűén fordulnak elő, szükségesnek látom annak megszüntetése iránt körrendeletileg intézkedni. Mihezképest utasítom a törvényhatóságot, hogy az 1886. XXII. t.-c. 18. §-ában foglalt feladatához képest a célra vezető intézkedések haladék nélküli megtétele mellett szerezzen érvényt a vármegye területén lévő ősz- szes községekben és rendezett tanácsú városokban az 1886. XXII. t.-c. 130. §. azon rendelkezésének, mely szerint a községi pótadók mindenkor a folyó évi állami adók arányában vetendők ki. Ezen alkalommal, arra való tekintettel, hogy a vármegyei pótadók kivetése körül is egy-két vármegyei törvényhatóságnál azon gyakorlat követtetik, hogy a pótadók, nem a folyó évi, hanem az előző évi állam adók után vettetnek ki és természetszerűleg ebből is számos panasz és visszásság keletkezik, szükségesnek találom egyúttal a vármegyei pótadók egyénenkénti kivetése körül követendő eljárást is ezen vonatkozásában egyöntetüleg szabályozni. A vármegyei pótadókról ugyan a törvény nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy azok a folyó évi állami adók után vetendők ki, azonban az 1886. XXII. t. ez. 130. §-ában a költségi pótadókra vonatkozólag foglalt rendelkezés hason természeténél fogva csak is azon eljárás látszik törvényszerüleg indokolhatónak, és az eddigi tapasztalatok szerint czélszerünek, valamint a sűrűn ismétlődó panaszok és viszásságok megelőzésére alkalmasnak, hogy a vármegyei pótadók éppen úgy, a mint a törvény rendeleténél fogva a községi pótadók is, mindenkor a folyó évre kivetett állami adók után rovassanak ki. Miután pedig egyes előfordult esetekben a pótadóknak az előző évi állami adó alapján való beszedését az illető törvényhatóságok azzal indokolták, hogy a pótadóknak a folyó évi állami adók irányában való kivetése s beszedése gyakorlatilag nehézségekbe ütközik, szükségesnek tartom e helyütt megjegyezni, hogy ezen ellenvetés tévedésen alapul. Ugyanis az 1883 : XLIV. t. ez. 39. §-ának második bekezdése értelmében addig, amig a folyó évre történt adókivetés eredménye az adófizető könyvecskéjébe bejegyezve nincs, az évnegyedi részletek a megelőző évi adókirovás szerint fizetendők ; az idézétt törvényezikk 43. §. értelmében ugyan ez áll a pótadókra nézve is, minélfogva a legkisebb akadály sem forog fenn arra nézve, hogy addig is, amig a folyó évi állami adók valamennyi adónem szerint az adófizetők könyvecskéibe előiratnak, a pótadók is az előző évi előírás arányában szedessenek. A kiegyenlítés a harmadik és negyedik évnegyedi részlet tör-
