Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-08-01 / 31. szám
szerkesztő ur becses gráciájából ismétlésként felujitom! ? Hátha méhész-társaim velem együtt okulnának annyit, a mennyit a méhészeti rend megkövetel minden méhésztől. Kezdem hát előadásom. (Méhes, kívül, belől tiszta, pókhálótól mentes, az előtér szépen kivakarva, imitt-amott bodza-vályúk az etetéshez, virágos ágyak, dinnyebokrok. A kasok közönséges gyékényből font kúposok. — A méhlegelőt a közvetetlen elterülő n.-toronyi erdők képezik. Maga a méhész 86 éves teljes erőben, aki odaadással hallgatván az előadást, bebizonyította, hogy nemcsak a jó papnak kell holtig tanulnia, de nekünk is!) Első eset. íme egy kaptár: 1897. juni 2. első raja a Nr. Vs kasnak „Mária“ ez tehát öreg anyával alapított uj nézzük a kast: felirattal, családot; de 1895. juni 20. II. raja a 6/, kasnak „Eufrozina* váljon igazunk van-é ? Anyánk 1895-ben születvén 3 éves lesz, tehát jövőre meg nem hagyandó. Mi most ez esetben az eljárás ?! Rajunk „Mária“ öreg. Egy rosta alatt meg- gyujtunk 6 kr. ára salétromos csepüt (vízben feloldva, csepüvel felitatván megszárittatik), melyre reá helyezzük a köpüt. Egy perc alatt minden nép leszédül, az öreg anyát kikeressük, menthetetlenül megölve zsebre dugjuk (hogy idei, vagy jövő rajzáskor az üres köpübe téve a rajt elfogjuk — néha a másét is!) A megürült kaptárt helyre téve, a rosta méhet a levegőn meghajtogatván felélesztjük, mire azok köpü- jükbe visszaröpülnek. Ezt a köpüt a tetején kivágjuk tányérfenéknyire (ha csak már nem Göndöcs-féle, lyukas padlással megosztott kúpos kaptár) s a már készen tartott deszka-, vagy gyékény gyűrűt (karima, vagy toldás) reá illesztve „Eufrozináit öreg sonkolylal, de fiatal nép és fiatal anyával fölibe helyezzük s körül tapasztjuk. Az igy összeházasított két család egygyé lesz. Sok méh sok mézet gyűjt s őszszel a felső régi kas tele mézzel levágatik (úgy is megölésre került már) a méhek, ha ugyan még ott tartózkodnának fenti módon lefüstölve a családnak megmentetnek. — így érjük el azt, hogy méhet nem gyilkolunk, sok mézet kapunk és télire erős családot nyerünk! Második eset. „Irén“ 2 éves anya, törzse jól telelt, de napraforgóból, vagy repcéből nyert méze meg- ikrásodott, hideg, száraz tavasz lévén s mi nem étettük őket márc. 20—máj. 1-ig 2: 1 méz- és vizkeverékkel s nem adtunk a méhes előtt 2—3 ölnyire tálcára kitett, szárazon pirított s házi finom paprikával kevert búzalisztet, hogy jókor fiasitott volna, igy elkésvén, anyát nem nevelhetett, a megszaporodott méh ki nem ra- j ózhat s általános a panasz, hogy már 4 hete, 6 hete csak kint ül a sok méh s nem akar ra- jozni. Az eljárás ez: Egy tiszta üres köpüt elővéve, a belső oldalára helyezünk egy darab, — tenyérnyi, fiatal petével telt, bármely köpüből kivágott sonkolyt s a függő népet belé seperjük délfelé s „Irén“ helyére teszszük. „Irén“-t pedig a méhes földjére félre teszszük. Az öreg méhek haza repülvén az uj köpüben rakják le terhüket s igy ezt élelemmel, vízzel, sóval stb. ellátják. Eszrevevén, hogy nincs anyjuk a behelyezett fiatal 5—6 napos petéket körülveszik, lakásukat megnagyobbítják, bő mézzel etetik s igy 10—14 napra uj anyát kapnak, aki már tele kamarát találva vígan petézik s sürü néppel vonul téli szállásra. Az uj törzs ily címzést kap : „Irén“ pedig estve „Amáliá“- tól a lehető legtávolabb helyre helyeztetik el, aki is 2 éves anya lévén törzsét bizton át telelteti s jövőre már „Eufrozina“ sorsára jut stb. . . . Harmadik eset. Kezdő méhészek vagyunk, méhcsaládot veszünk, (soha se rajt, de áttelelt, családot vegyünk), vagy ha törzsünk áttelelt, nincs törzskönyvezve (címezve) s igy nem tudhatjuk az anya éveit, de a sonkoly még nem vén (fekete). Hogy tehát törzseink ismert és fíatal anyával bírjanak s hogy törzseink mind erősek legyenek az eljárás ez: _____________ Az első raj visszaadatott A. 1897. juni 1. vagyis, midőn A. vett törzstől az I. raj kirepült én egy köpübe befogtam őket s ha eddig el nem ogtam az anyát, úgy a megülepedett családot Míiraj „Irén“-töl 1897. julius 10-ón: „Amália* (rajt) jól leöntöm vízzel s kiborítom egy lepedőre, ott egy vizes tollal kikaparom az anyát és ha látom, hogy az nagy, potroha, duzzadt, színe sárgás, ebből azt állapítom meg, hogy az anya 1, legfeljebb 2 éves és ebben az esetben visszaadom őt családjának; — ha pedig azt tapasztalom, hogy az anya kicsi, fekete, potroha összeesett, szárnyai rongyosak, lábai töröttek,------gondolkozás nélkül megfojtom ujj aim közt s a rajt engedem az anya (öreg) törzsre visszarepülni, akik 8 napra mint II. raj uj anyákkal jönnek ki s igy rajom biztosan ma született, uj anyával bir. Ily címezést kap: Erősített II. raj 1897. juni 9. A-tói „Gyárfás.“ Ezen uj törzset az A helyére teszem. A-t pedig más helyre viszem, aki ily eljárás mellett öreg munkás méheitől megfosztatott s több rajt nem fog adni, de önmaga megerősödik s pompásan telel. — Elérjük azt, hogy egy törzstől csak egy jó rajt kapunk és az öreg is erősnek marad. De e műveletnél A-t 3—4 napig fél méz-, fél vizkeverékkel étetni kell, mert a naponta ezer számra szaporodó családnak nincs dajkája, nincs aki nékik vizet, mézet stb. hordjon s igy éhen s szomjan vesznének, mig idősebb társaik neki bátorodnak a méhlegelő megszállásának. (Vége köv.) Egy méhész. Sátoralja-Ujhelyi piac. 1897. julius 30. I. 0. II. 0. I. 0. II. o. ft kr ft z ft jkr ft kr ló gr. zsemlye — "5 — — Paszuly too , 5 __ 4 50 kilgrammonkint * » > , — 7 06 Abajdóc-kenyér — 16 — 13 Aszaltszilva ioo 1. 24 — 22 — Rozs-kenyér — 14 — 12 26 — — Marhahús — 48 — 44 őrlött dara too „ 20 — 16 — Borjúhús 52 — — ■ , 22 — 18 Bárányhús — — — — Tatárka ioo liter — _ — Sertéshús — 63 — — > 1 20 _ 16 Szalonna — 62 60 —Burgonya 100 liter 2 — 1 80 Pátens gyertya Öntött gyertya z 56 46 — — Életneműek: Szappan — 24 — Búza r mmázsa 10 40 10 20 Egy tojás — 2 — — Kétszeres l mm.— — » kiló mák — 28 24 Rozs I mmázsa 7 20 7 00 » . vaj — 65 — 60 Malátaárpa I mm— — Sertészsír — 76 — 70 Árpa i mm. 6 00 5 20 Liszt ioo kiló 17 —Zab i mm. 5 60 5 50 > ^ 1 — 18 — — Kása i mm. 11 — 10Borsó ioo kiló 16 — 15 Kukorica i mm. 5 00 4 80 » I » — 22 20 18 Spiritusz I liter — 60 — — Lencse ioo » 12 — 8 00 » átooTralles0 — — _ _ » * . 14 9 Sav. káposzta i ko. 12 10 Vármegyei Hivatalos Rész. T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1897. évi május 26-án tartott közgyűléséből. 178/8215. sz. Olvastatott a nagymélt. m. kir. kereskedelemügyi minister 17590/97. sz. in- tézvénye a jogérvényesen leirt állami adók után a megfelelő útadók leírása körül követendő eljárás tárgyában. Ezen intézvény a járások főszolgabirái és a vármegye hivatalos lapja utján a közönség tájékoztatása céljából, közzététetni rendeltetik. Egyszersmind a felmerülő esetek alkalmából annak értelmébeni eljárás céljából a vármegye alispánja, jegyzőikar, főszámvevő és a kir. építészeti hivatalnak kiadatik. Kelt mint fent. J egyzette: Kiadta: Horváth József, Dókus Gyula, I. aijegyző, tb. főjegyző. főjegyző. Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. minister. 17560/1. szám. Körrendelet valamennyi vármegye és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségének (Budapest székes fővárost és Fiúmét kivéve). A közutakról és vámokról sz. 1890. évi I. t.-c. és annak végrehajtása tárgyában adott rendeletek és utasítások egynémely ha- tározmányaínak alkalmazása és értelmezése tárgyában hivatali elődöm által 1894. évi január 3-án 88247/893. sz. a. Sopron-vármegye közönségéhez intézett s tájékoztató Útmutatásul a közönségnek is megküldött rendelet 3. 6. pontjában az van kimondva, hogy az állami egyenes adóban évközben előfordult apadások, illetve leírások a fél kérelmére csak azon esetben vehetők figyelembe, ha kitűnik, hogy az illető egyén csak is tévesen előirt állami egyenes adó alapján rovatott meg százalék szerinti útadóval s hogy a tévesen előirt állami egyenes adó leírása folytán az útadónak minimális tétele lett volna reá alkalmazható, avagy ha az állami egyenes adónak leírása következtében az illető egyén megszűnik útadó köteles lenni. E rendelkezésnek szövegezése arra enged következtetni : 1) hogy az állami egyenes adóban történt változások az útadónak csakis az illető kötelezett kérelmére vehetők figyelembe; — 2) hogy a kérelem az esetben is csak akkor teljesíthető, ha az illető fél az által a minimális tétel szerint fog fizetni, esetleg megszűnik útadó köteles lenni. Mivel pedig az 1890. évi I. t.-c. intenciójának a fentebb idézett rendelkezés jelzett értelmezése meg nem felel, azt a pénz- ügyminister úrral egyetértőleg egész terjedelmében ezennel hatályon kívül helyezem s elrendelem, hogy a jogérvényesen leirt állami adók után a megfelelő útadó leirása is — a többi adópótlékok módjára — hivatalból történjék; s ezzel felmentem a feleket azon teher alól, hogy az útadó törlése iránt még külön kérvényezniük kelljen, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy az illetők, amennyiben érdekeik megóvása szempontjából szükségesnek látják, azt külön is kérelmezhessék. — A követendő eljárást a következőleg szabályozom: 1) A községnél és a városi adóhivatalnál fizetőkre nézve, azt a módozatot állapítom meg, hogy a községi elöljáróság (városi adóhivatal) az állami egyenesadó előírásokat és törléseket tartalmazó és hozzáérkező változás jegyzékek alapján esetről- esetre egy kimutatást szerkeszszen azon egyénekről, a kik a múlt évekre viszamenőleg állami adótörlésben részesültek, a mely kimutatásba a törölt állami adók összege az ált. jöv. pótadó nélkül és az eennek következtében törlendő törvényhatósági útadó is felvetendő. Minthogy pedig az 1890 évi I. s cikk 23 §-a értelmében az útadó a múlt év állami adók alapján vetendő ki, s ennek a törvénynek végrehajtása iránt hivatali elődöm által 21,802/90. szám alatt kiadott s a „Rend Tára“ 1890. évi folyamának 261.lapján közzétett körrendelet C) melléklet V.fe- jezet 18. §-ának és a 15322/92 sz. alatt kiadott s ugyanennek a „Rend Tára“ 1892. évi folyamának 921 lapján közzétett utasítás második csoport 15. §. 1. pont harmadik bekezdése értelmében étadó leszálitásának illetve törlésének avagy részbeni vagy egészbeni elengedésének csakis az útadó kivetés alapjául szolgált, tehát a múlt évi állami adók törölt összege után van van helye s igy a folyó állami egyenes adóból bármely címen történt törlések a múlt évi alapon nyugvó útadó leszállítására igényt nem nyújtanak ; a községi elüljáróságoknak és városi adóhivataloknak a felelősségre vonás terhe mellett különös kötelességükké teszem, hogy a változásijegyzék adatai alapján általuk szerkesztendő kimutatásba csakis a múltra nézve törölt adóösszegeket vegyék fel; folyó egyenes adóból elrendelt törléseket azonban hagyják el. A legelői mondottak szerint szerkesztett és a vonatkozó állami és útadó főkönyvi kivonatokkal is felszerelt kimutatás jelentés kíséretében községeknél a járási főszolgabíró, rendezett tanácsú városoknál a városi polgármester utján a vármegye alispánjához, törvényhatósági joggal bíró városokban pedig a városi polgármerterhez, mint a törvényhatóság első tisztviselőjéhez lesz felterjesztendő, a ki azt szabályszerű tárgyalás czóljából a közigazgatási bizottság elbírálása alá bocsátja. — 2. A közvetlen adófizetőkre nézve a kir. adóhivatalok fogják az ezen adózók ter- héről törölt múlt évi egyenes adók összegét az útadó helyesbítése céljából az állami adófőkönyvi kivonattal felszerelve a fenti módon a vármegyei alispánnak kimutatni, ki a továbbiak iránt a fentebb jelzett módon köteles eljárni, Megjegyzem, hogy a m. kir. adóhivatalok e részbeni utasítására a pénzügyminister urat egyidejűleg felkértem, Jelen rendeletem azonnal hatályba lép, miért is felhívom, hogy annak megfelelő végrehajtása iránt azonnal tegye meg a szükséges intézkedéseket. Budapesten 1897. április 4. A minister helyett Csörgeő s. k. államtitkár. 1178/12993 sz. Zemplén-vármegye közig, bizottságától. Olvastatott Sáros-vármegye alispánjának átirata a sertésszállitás kortátozása tárgyában. Tudomásvétel, alkalmazkodás és közhirré- tétel végett a 10 járási főszolgabírónak kiadatni és az érdekeltek tájékoztatása céljából másolatban a „Zemplén“ hivatalos lapban közzététetni határozhatott. Kelt Zemplén-vármegye közigazgatási bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1897. évi julius 12-én tartott ülésében. Molnár, főispán, mint a közig. biz. elnöke. Másolat. Sáros-vármegye alispánjától. 7848. szám. Tekintetes alispáni hivatalnak S.-A.-Ujhely. Tekintettel azon körülményre, hogy a sertésvész a közvetlen szomszédságunkban lévő Zemplén és Abauj-Torna-vármegyékben állandóan uralkodik, tekintettel továbbá arra, hogy Sáros-vármegyében a múlt 1896, valamint a folyó évben is megállapított sertés vészes esetek alkalmával megejtett nyomozások alapján ki lett derítve, miszerint a betegség a nevezett szomszéd vármegyék területéről hurcoltatott be, mielőtt ezen veszedelmes baj, amely ez idő szerint vármegyénk belső területét megkímélve inkább csak a határos községekben
