Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

mersberg László főjegyző irt meleghangú felhí­vást, mely igy szól: „A vármegye f. évi március 22-én s folytatva tartott gyűlésében elhatározta, hogy történelmünk egyik legnemesebb s nagy alakjának, II. Rákóczi Ferencnek Kassán felál­lítandó lovasszobrára vármegyeszerte gyűjtést eszközöl s ezenkívül 1000 ftot adományoz. Közel kétszáz éve annak, hogy a „Hazáért és Szabad­ságért“ lobogó zászlók alatt vonult be ide ő, ki „sötét éjben fényes csillagunk“ volt. Kétszáz éve, hogy a magyar dicsőség úgy tündökölt a Rákóczi vezérelte, a nagy eszmékért folytatott harcban, mint azelőtt régóta nem. Kétszáz éve lesz s most ennyi idő után sem áll még szobor, mely hir­detné a nagy idők dicső hősének hirét-nevét. Rakjuk össze filléreinket s tegyük lehetővé, hogy szobra álljon itt, ahol székelt, amerre egykoron győztes hadának útja vezetett; szobra, mely hir­desse, hogy a kegyelet még megmaradt sziveink­ben s azok emléke, kik nemzetünkért éltek s szenvedtek, lelkesedést költ bennünk. Munkáljon közre e szép cél érdekében a vármegye minden tagja, kicsinyje s nagyja tehetsége szerint, lel­kesedjék s lelkesedése teremjen gyümölcsöket.“ . . . Bárcsak elhatna hozzánk is és nem maradna hatástalanul a mi vármegyénkben sem az a lel­kes felhívás! Hiszen a XVIII. századnak legna­gyobb szabadsághősét, II. Rákóczi Ferencet, Zem- plén-vármegye adta a hazának! Akkor tehát, midőn a Rákóczi-szobor fölállításáról van szó: lehetetlen, hogy az nálunk siket fülekre találjon. Bizonyára Abaúj-Torna-vármegyének lelkes fel­hívása hazafias áldozókészségre fogja buzdítani a szülő Zemplén-vármegyét is. „Secus non fac- turi!“ A közigazgatási bizottság rendes ülé­sét legközelebb aug. hó 9-én d. e. 9 órakor tartja. A törvényhatósági útadó előírása 1897-re és az 1896. évi állami adóalapon befe­jeztetvén, — érdekelni fogja a közönséget, hogy a pénzben lerovandó útadó: 1. a szerencsi járásban: . . . a tokaji , : . . . az újhelyi „ : ... a bodrogközi , : . . . 5. a gálszécsi , : . . . a varannai , : . . . a n.-mihályi . : . . . a homonnai , : . . . a szinnai , : . . . 10. a sztropkai „ : . . . közvetetlen fizetők útadója : . vármegyei alkalmazottak útadója utátkelésért hozzájárulás: . . . 1-13 természetűén lerovandó: 15,934 ft 67 kr. 10,141 ft 93 — 18,920 ft 09 — 15,509 ft 60 — 11,623 ft 06 — 8,101 ft 20 — 8,752 ft 45 — 4,426 ft 61 — 3,329 ft 65 — 2,172 ft 46 - 11,738 ft 21 — 403 ft 84 - 7,850 ft 00 - 118,903 ft 77 kr. 20,719 ft 50 kr. és igy mindössze: 139,623 ft 27 kr. Most több, mint volt az 1896. évben: 1651 ft 48 krral. Megjegyzendő, hogy magán- hitelezőknek a pénzintézeteknél gyümölcsöző tőkéik után és az ezek tőkekamatadója alapján kirovandó, azonban felebbezés tárgyát képező 1897. évi törv. hat. útadója a fentebb közölt évi előírásban bent nem foglaltatik. Az ungvári kir.bábaképző-intézet igaz­gatóságától vett értesülésünk szerint az őszi tan­folyam kezdődik a f. évi szeptember 1-én, vég­ződik az 1898. január végén. Az előadás nyelve magyar; (felvétetnek azonban rutén nyelvű ta­nítványok is.) Egy tanfolyamra 30 tanítványnál több nem vétetik fel. Jelentkezni lehet egy hó­nappal ajtanfolyamok megkezdése előtt.Városokba és nagyobb községekbe törekvő növendékeket az intézet anyagi segedelemben részesíti. Bővebb útbaigazítást ad levélbeli megkeresésekre az ung­vári bábaképző-intézet igazgatósága. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­tor alja-újhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. július 17-étől július 24-éig) a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 7 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 17 eset­ben; d) elhalálozott: 11 egyén. Hírek a nagyvilágból. A török-görög alkudozások tárgyát most már, hogy a határkérdés elintézést nyert, a hadikárpótlás fizetésének módozatai és a török csapatoknak Tesszáliából való visszavonulása képezik. A Kaukázusban két magyar természet tudós, névszerint Décliy Mór és Szádeczky Gyula dr. tartózkodik most. A fiatal, bátor ter­mészettudósok azt tűzték maguk elé célul, hogy a Kaukázus hegységnek még kikutatatlan jég- sikamait (glecsereit) és kőzettani viszonyait ta­nulmányozzák. Stefánia főhercegasszony özvegy trónörö­kösnőt, aki e héten Oroszországban utazott és pár napig a cári családnak volt vendége, jártá- ban-keltében mindenütt a leglelkesebb kitünte­téssel vették körül. Vilmos német császár és a császárné Pé- tervárra készülnek a cár és a cári család láto­gatására. Andréék sorsa. Andróe-ról és hős tár­sairól, kik a tudomány szolgálatában magukat arra szánták el, hogy a földgömb északi sarka irányába léghajón keltek útra, szomorú hir ér­kezett. A sarki tengeren járt hajósok, kik még akkor Andrée és két társának fölszállásárólj sem­mit sem tudtak, beszélték, hogy fent a tenger­ben északon olyanforma uszótárgyat láttak, mely egy alázuhant léghajó roncsaira emlékeztetett. E hiób-hir dacára még vannak, akik aggódva re­mélnek, hogy t. i. a vakmerő léghajósoknak szö­vetségesük marad a szerencse. Bár úgy lenne. Faure fráncia köztársasági elnök f. hó 18-án indul oroszországi útjára, hogy Pétervá- ron Miklós cárnak visszaadja a párisi látogatást. Hírek az országból. A szerb egyházi kongresszus, mely a gör. kel. pátriárka székhelyén, Karlóczán, gyűlt egybe tanácskozásra, ellentétbe jutott őfelsége a király óhajtásával. Ezért Nikolics Fedor báró, királyi biztos, a kongresszus tovább-müködését felfüggesztette. Petőfi Sándor, fa legnagyobb magyar dalköltőnek emlékszobrát tegnap koszoruzták meg és leplezték le a segesvári síkon nagy ün­nepiességgel. Az emlékszoborra az országgyűlés képviselőháza is küldött koszorút. Petőd negy­vennyolc esztendővel ezelőtt az orosz hadak el­len vívott öldöklő ütközötben halt hősi halált a. segesvári csatamezőn. „Dohog a föld szive; él­jen a szabadság.“ Ráth Károly, Budapest székes főváros­nak főpolgármestere, ki e minőségében 24 évig szolgálta a közügyet, f. hó 30-án elhunyt. Ál­dás emlékezetére! Különfélék. — Személyi hírek. Raisz Gedeon dr. köz­egészségügyi felügyelőnek a belügyministeri osz­tálytanácsosi. címet adományozta a király. Az új osztálytanácsos pár évvel ezelőtt vármegyénk területéről, N.-Mihályból, ahol közkórházi főorvos volt, szólittatott föl állami szolgálatra és nevez­tetett ki közegészségügyi felügyelővé. Az őtet most ért királyi kitüntetéshez, zemplón-vármegyei tisztelői nevében is, őszinte örömmel kívánunk szerencsét. — A Bazil-rendű szerzetesek, kiknek vármegyénk területén Krasznibródon és Bukóczon vannak monostoraik (rendházaik), a munkácsi rendház fejévé lett Mikulics Civil helyére a krasz- nibródi monostor fejévé Gojdics Antalt, a bubu- litkai uradalomnak volt igazgatóját, — a Bukócz- hegyi monostor fejévé pedig Szegedy Bazil eddigi házfőt választották meg. — Áthelyezés. A vallás és közokt. minis­ter Cserép József dr. aradi főgimnáziomi és ko­lozsvári todomány-egyete/ni magántanárt, nekünk újhelyi főgimnáziomi tanársága idejéből kedves barátunkat és kiváló munkatársunkat, a buda­pesti VIII. kerületi állami főgimnáziomhoz át­helyezte. Gratulálunk! — Halálozások. Főispánunk Öméltóságát s vele együtt a Molnár-családot nagy szomorú­ság érte. Fokozza szomorúságukat, hogy a csa­pás, mely sziveikre sújtott, egészen váratlanul jött. A legjobb nagyapa, főispánunk Öméltó­sága eme gyászának szomorú magyarázata, hogy egyik kedves unokája, sőt talán a legkedvesebb, mert az unokák „doyen“-ja volt, akivel nőttön- nőtt a nagyapai szeretet, ifj. Csörgeő Gyula, m. kir. pénzügyministeri fogalmazó, Budapesten, jul. hó 26-án, ifjú életének huszonharmadik évé­ben, szivszélütés következtében, pár perc alatt ki­szenvedett. ... De kétszeres súlylyal nehezedik a gyásznak nyomasztó érzése a legjobb édesanyára, Molnár Leontin úrnő Öméltóságára is, aki nem­csak legidősebb, hőn szeretett gyermekének oly váratlan elhunytát, de a hozzá méltán fűződött legszebb reményeinek megsemmisülését is siratja. Az édes anya szemefénye, az édes apa szép re­ménye, a nagyapa dicsekvése, a mindnyájunk­nak kedvessége: ifj. Csörgeő Gyula nincs többé! Még csak indult a pályán vezető csillaga, mely a zenit felé haladt. . . s ime aláhanyatlott várat­lan, hirtelen a mélységes mély Nirvánába . . . A vármegye középponti tisztikara részvét-iven, melyet az alispán bocsátott ki, kondoleált a megdöbbentő haláleset alkalmából. A kerepesi temetőnek frissen hantolt, köny éktől szen­telt sirhalma, mely nemes-tacskándi ifj. Csör­geő Gyula porait födözi, igaz, mély, nem ideig- óráig tartó részvétet ébresztett sokunk, na­gyon sokunk lelkében, kik a nemes ifjút szere­tettel, a gyászoló szülőket tisztelettel vettük körül, akiknek bánatában mély megilletődéssel osztozunk! Az oly korán elvesztett drága ifjúnak áldás és nyugalom lengjen hűlt porai felett! — Gálszécsról írja levelelezőnk: Kicsiny társa­dalmunkat ismét érzékeny veszteség érte, meg­int egygyel kevesebben vannak közöttünk azok, akiket mindnyájan szeretünk, Lakatos István birtokos és nyugalmazott adóhivatali el­lenőr hosszas szenvedés után júl. hó 28-án, 61 éves korában elköltözött az élők sorából. Halálát özvegy édes anyja; neje, szül. Palánkay Mária s leányai: Gizella, férj. Tóth Arpádné és Vilma; fia István; veje Tóth Árpád n.-mihályi közs. jegyző, valamint ennek gyermekei és nagyszámú rokon­tek s ugyanakkor még ma is intakt állapotban föl­maradt hires templomukat építették. Most a kő­edény-gyárnak kaolintörő malma van itt elhe­lyezve. E gyárból a régi időben kitűnő müiz- léssel készített, pompás porcellánedények ke­rültek ki, melyekből nehány még ma is látható a sárospataki várban. Jelenleg Fidler Gyula szakavatott igazgató kezében van a gyár, ki azt a mai kor igényeinek megfelelően rendezte be és évenkint 30—35 ezer ft értékű kőedényt készíttet. Telkibányától vagy egy órányira fekszik a vármegyének egyik legnevezetesebb községe, hajdan (1647-ig) székhelye: Göncz. A város maga egy egész, eseményekben gazdag törté­nelem színhelye. Már 1281. szerepel IV. László alatt, 1312. Róbert Károly Amade-várát, mely Göncz határában az Amadék birtokában volt, földig leromboltatta, mert Csák Máté pártjára ál­lottak. Erről is az „Adalékok “-ból olvashatnak önök igen szép részleteket. A vár omladékai máig is láthatók. Göncz legnagyobb szerepe azonban a 16 és 17. századra, a reformáció terjedé­sének korszakába esik, amikor Kassáról és S,-A.~ Ujhelyből, mint két középpontból a reformált vallás tanai egész Abauj-Torna-vármegyét át­járták. Valószínű, hogy a mi kedves Ujhelyünk magyarsága szolgáltatta az első reformátusokat. A helvét-vallásu egyháznak első papja Ujhely- ben Regéczi András (? — Szerk.) volt, akit 1553. Gö^czről vittek papnak. A legelső két zsinat Gönczön 1566. és Kassán 1568. tartattak. A gönczi reform, lelkész a hires Károli Gáspár volt az, ki a nemzetet az első magyar bibliával ajándékozta meg, ami örök büszkesége marad Abauj-vármegyének. A hálás utókor az érdemes egyházatya emlékét 3 századdal később 1890. ércszoborban örökité meg, mely ott áll egykori helyén, a gönczi tem­plom udvarán. Elődje a század legnagyobb tör­ténetírója, Székely István, a „Magyar Krónika“ szerzője volt 1555 körül. Károli alapította a hi­res gönczi reform, iskolát is, melynek jeles ta­nítói egy Pelei János, egy Szenczi Molnár Albert és a többiek voltak. Göncznek történeti nevezetességei még az úgy­nevezett „huszita-házak“ is, melyek még Giskra alatt épültek. Minden ily ház valóságos kis várat képezett magas tűzfalával és lőrésszerű kis ab­lakaival. A bejáratok a házakba majdnem egy ölnyi magasságban fekszenek, honnan könnyen ledönthető lépcső vezet az udvarra. A magas fekvésű pincének két bejárata volt, az egyik a szabadba, a másik a lakóházba, hogy az egyik vagy másik oldalon megtámadott lakók köny- nyebben menekülhessenek. Midőn a Giskra embereit Gönczről kiűzték, minden ily házat külön-külön kellett megostromolni. Göncz eredetileg német telepitvény volt és hajdan „Künzelsdorf“-nak hívták. Hajdan a Bebekék birtokában volt; ők építették a Do­bogó-hegy keleti oldalán most romokban keverő pálos-kolostort. A 15. században már nagyban űzték a szőlőművelést és a gönczi hordó általá­nos mértékegység volt az egész Hegyalján. La­kosainak száma 3200. A Hernád folyó jobbpartján és a Bodva völgyben fekvő városok bennünket csak általá­nos monográfiái szempontból érdekelhetnének; velük nem foglalkozom, noha mindegyike meg­érdemelné, ha e lap hasábjait amúgy is túlsá­gosan igénybe nem vettem volna már, mert Ábauj-vármegye oly történeti múlttal dicseked­hetik, mint kevés más vármegye s ami fő, ez a történet a jelesen szerkesztett „Magyarorsz. Monográfiája“ I. kötetében a nyilvános haszná­latnak, mint közkincs át is van már adva. Vajha mondhatnám ezt a mi vármegyénkről is, mely tör­téneti nevezetességben nem áll Abauj mögött.*) A fürdőből hazajövet a kassai utón érin­tem Nádasd, Zsadány és Szkáros községet s Hollóházára jutok. Károlyi László gr. 19,000 k. holdra kiterjedő uradalma itt veszi kezdetét, melyhez tartoznak, Komlós, Nyíri, Radvány, Pál- háza, Sompatak és Füzér községek; utóbbi he­lyen van az uradalom középponti erdőfelügyelő­sége. Hollóháza igénytelen kis falu 640 magyar és tót lakossal, de nevezetessé teszi a határában épült Istvánfy István és Társa hires majolika-, kőedény- és kályhagyára. E gyártelep, melynek alapját a Károlyi­család vetette meg, több mint 60 éve áll fenn. Eleinte csak kezdetleges berendeséssel birt. 1867- ben Istvánfy egy üvegmáz-malmot állított fel és a termelést 20 korongra emelte, 1871-ben *) Tessék csak szives türelemmel lenni, majd megkészül Z. vm. monográfiája is. Lassan menjünk messzire I Szerk. Folytatás a melókleten.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents