Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

1897. december B.

I. Melléklet a „Zemplén1' 49. számához.

Szolgabirós&gért pályáznak a f. hó

14-iki választás alkalmával Fischer Lajos br. közig, gy., úgyszintén Gaál Jenő közig. gy. s h. szolgabiró és Szmrecsányi Béla dr. közig. gy. s tb. aljegyző. Abban az esetben, ha árvaszéki ülnökké Klimó Menyhért vm. alpénztáros-ellenőr választatnék meg, helyére ellenőrül kívánkozik bejönni Horváth István szinnai szolgabiró. Ha Mester István újhelyi szolgabiró nyeri el az árvaszéki ülnökséget, szintén megüresedik egy szolgabirói állás, — Bajusz József árvaszéki jegyző győzelme esetén pedig, ha t. i. ő lesz ülnök az árvaszéknél, a jegyzőségre nyílik üresedés. Vagyis úgy alakulhatnak a körülmények, hogy az árvaszéki elnökség és ülnökség betöltése után két szolgabirói, esetleg egy szolgabirói és egy jegyzői állás jöhet üresedésbe. A választó-közönség az ő bölcsesége szerint fog majd eljárni a dec.lf-iki, szinte kis „restoráció“számba menő választásnál is, azért a mi hírlapírói tisztünk sem több, sem kevesebb e tárgy fölött, mint az előttünk forgó tények mivoltát regisztrálni.

Bizottsági tagok értekezlete. A szinnai járás m. bizottság tagjai nov. hó 29-én Szinnán megtartott értekezletük alkalmával egyhangúlag megállapodtak abban, hogy a december hó 14-iki közgyűlésen az üresedésbe lévő árvaszéki elnöki állásra Horváth fózsef tb. főjegyzőre és az árvaszéki ülnöki állás betöltésénél pedig Mester István tb. főszolgabíróra adják szavazataikat. Az értekezlet megbízásából. Lehóczky Endre b.-tag.

Törvényhatósági útadó befolyt novemberben a közúti pénztárba összesen: 22,441 ft 53 kr. éspedig:

Közvetetten fizetőktől A gálszócsi járásból A szerencsi „

3942 ft 86 kr. 3377 ft 32 — 2922 ft 40 —

A bodrogközi „

A tokaji „

A varannai „

Az újhelyi „ > A homonnai „

A szinnai „

A sztropkai „

A nagymihályi „

2568 ft 50 — 2430 ft 08 — 2304 ft 94 — 2208 ft 99 — 1039 ft 14 — 955 ft 77 — 392 ft 81 — 298 ft 72 most kevesebb, mint a mult évi nov. hó .folyamán 9158 ft 54 krral.

jOrsaágh-fruthy Jenő.| Egy zseniális ifjú embernek, kedves volt tiszttársunknak váratlan haláláról adunk szomorú hirt. Országh-Guthy Jenő, vármegyei közigazgatási joggyakorló, még csak 26 évet élt ifjú férfiú az, akit a végzésében kimagyarázhatatlan sors közülünk, fájdalom, oly korán elragadott. Hanem, bár úgyszólván élte reggelén erte el végzete: a rövid idő is már elegendő volt, hogy e sokoldalú ifjuember neve ismertté s egyénisége becsültté váljék; mert dúsgazdagsága dacára sem kereste ő a fiatalság léha, költekező szórakozását, hanem veleszületett hajlamait követve, kiváló képességével a fizikai és matematikai tudományokban öregbítette ismereteit és nemcsak az elméletnek volt ő embere, hanem már a gyakorlat terén is érvényesítette tudását. Fürt, faragott, szorgalmasan dolgozott s igy mihamar valóságos ezermesterré nőtte ki magát a teknologiának és a gépészetnek igen sok ágában ; és hogy alaposan és eredményesen, bizonysága az, hogy számos praktikus találmánya közül nem egyre kapott szabadalmat, melyeket hasznosított is. Most a halál a sok szép reménynek, munkásságának véget vetett. Ezért kél szívből részvétünk ifjú tiszttársunk halála fölött, akinek elvesztőt neje, kis gyermeke, atyja és nagyszámú rokonság, közte a Dókus-, Nyo- márkay- és a Gorfvay-család gyászolja. — Temetése az ev. ref. egyház szertartása szerint, a Kazinczy-uteai Aim-féle házból tegnap, d. u. 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett. A koporsóra tett számos szép koszorú közül kitűnt a vármegye tisztikarának koszorúja, melylyel lerótta kegyelete adóját a fiatal tiszttárs iránt. — Benne és vele a Zsigmond király korából hires Oszágfi-Criiífiv-családnak , utolsó fisarjadéka tört le a család ősfájáról. Áldás emlékére!

Nem lesz pótlóvásár. A kassai 5. hon- védhuszár-ezred parancsnoksága értesítette a város elöljáróságát, hogy tekintettel a zord időjárásra és különösen arra, hogy az utóbbi években Ujhelyben céljaiknak megfelelő ló nem találtatott : a jövő jan. hóra kitűzött pótlovazás itt nem fog megtartatni. Mindazonáltal azok a lótulajdonosok, kiknek megfelelő eladásra szánt lovaik vannak, lovaikat a jövő január hó 14-én d. u. 3 órakor a Tőke-Terebesen tartandó pótlovazáshoz elővezethetik.

Ingyen csemeték községeknek. Az állami faiskolákban s gazdasági intézetekben nevelt csemetékből a nagyközönség, tudvalevő, olcsó áron szerezheti be szükségleteit. A föld- mivelésügyi kir. minister most elhatározta, hogy a szegényebb községeknek díjtalanul enged át csemetéket s ojtványokat, ha azért folyamodnak. Ugyanilyen kedvezésben részesülnek a papok, tanítók, s egyes szegényebb gazdák is. Folyamodni még dec. hó 15-éig lehet a vármegye alispáni hivatala, vagy pedig a gazd. egyesület utján.

Kimutatás a Zemplén-vármegyei közkórház 1897. évi november havi betegforgalmáról. 1897. év okt. hóról ápolás alatt maradtak száma: 29; 1897. év nov. 30-ig újonnan felvettek száma : 49. Ápoltak összege : 78. — Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva: 33; j avulva : 3 ; gyó- gyulatlan: 2 ; meghalt: 4. — Összes fogyaték: 42; — A hó végével ápolás alatt maradtak száma: 36. — Az ezen idő alatt felmerült ápolás-napok száma: 1283. — Schön Vilmos dr., főorvos, Nyomárkay Ödön dr., alorvos.

Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-uj helyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. nov. 27-étől decemb. 4-éig) a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 3 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 12 esetben ; d) elhalálozott: 15 egyén.

Hírek a nagyvilágból.

Badeni helyett Gautsch. A forradalmi tünetek Bécsben nem tévesztették el várt hatásukat. Őfelsége ugyanis a birodalmi tanács ülésezéseit elnapolta és a 71a Jeni-kormány lemondását elfogadván, avolt közoktatásügyi ministert, Gautsch Pált, bízta meg uj kormányalakítással. Badeni bukásának hire a forrongó Bécset teljesen lecsendesitette, azonban Prágát, ahol Badeni bukásában a szláv érdekek háttérbe szorulását fájlalják!a német befolyás felülkerekedése miatt, szinte a nyílt lázadásig fölingerelte. <

Csehország fővárosában, Prágában, kihirdették a rögtön itélö bíróságot, a kitört zavargás elnyomása céljából pedig a katonai helyőrséget 6000-ről 15,000 főnyire fölemelték. A németek életét és vagyonát a lázongó csehek ellen Prágában most éjjel-nappal portyázó katonaság őrzi és oltalmazza.

Károly, román király, trónbeszédében megelégedéssel szólott arról a fényes fogadtatásról, melyben a román királynénak és neki Magyarország fővárosában része volt.

' Az „Achilleion“ sorsa. Erzsébet királyasszonyunk mesés fénynyel berendezett Korfu- szigeti nyaralója nemsokára elveszti mü kincseit és drága berendezését, melyeket a bécsi Burgba és a budai királyi palotába fognak szállítani. A milliókba került korfui kastélyt részint a keleti bonyodalmak, részint az égalj kedvezőtlensége miatt ürítik ki.

Hírek az országból.

A magyar liturgia ügye, vagyis hogy a magyarországi gör. katolikusok magyar nyelven végezhessék a templomi istentiszteletüket, mint a „Nemzetinek jelentik, végre-valahára rendes kerékvágásba igazodik. A kormány és a püspöki kar ugyanis megtalálta azt a helyes álláspontot, melyet Rómában is elfogadnak és igy a kérelem bizonyos mértékig teljesíthető lesz.

Vajda Jánosnak, a nem rég elhunyt jeles költő emlékének Vaál község, hol az elhunyt költő nevelkedett, szobrot akar emelni. A szobor-bizottság, melynek élén Fiáth br. főispán áll, kéri a közönséget, hogy tehetségéhez mérten ki-ki járuljon a Vajda-szobor költségéhez. Adományok a szoboralapra Fejér vm. alispáni hivatalához küldhetők.

A közösügyi kiegyezés a Lajtán-tul felbomlott törvényhozói viszonyok miatt alkotmányos utón nem juthatván dűlőre, Bánffy mi- nisterelnök törvényjavaslatot fog előterjeszteni s azt fogja az országgyűlésnek javasolni, hogy Magyarország önállóan és függetlenül rendelkezzék mindazokról a kötelezettségről, mit a közjogi kiegyezés alkalmával vállalt magára.

Különfélék.

— Személyi hirek. Wekerle Sándor dr. őnagyméltósága abból az alkalomból, hogy S.- A.-Ujhelyben időzött tegnapelőtt délben a főispán Öméltósága és Staut József főispáni titkár társaságában fölkereste a városházán Ujfalussy Endre főbírót, akihez, mint a kegyelmes ur em- lité, személyesen jött el, hogy szóval is köszönetét mondjon díszpolgárrá történt megválasztatásáért. Eközben a főispán Öméltósága bemutatta Pataky Miklós, Valkovszky Elek és Schmidt tisztviselőket, kiknek mindegyikéhez volt egy-egy nyájas szava, majd megtekintette a tanácstermet, melynek falát az ő arcképe is disziti. Szives kézszoritással búcsút véve a városházát elhagyta. Magas vendégünk azután

— Talán csak nem minket akarsz azzal a „buzogány“-nval elűzni!

— Nem, dehogy, Isten őrizzen attól — felelém én zavaromban — ezzel csak a hús hátát veregetem meg.

— Ahah, a vacsorát is most készíted ? De sajnálom, hogy 5 óra után haza kell mennem. Szerettem volna az estére készített főztödből is enni!

De már erre tanácsosabbnak tartottam nem felelni, hanem elkésésem felett érzett bánatomban visszaszaladtam a konyhába és irgalmatlanul törtem a húst, mígnem a szolgáló figyelmeztetett :

— Kisasszony, jól van már az, talán jó lenne feltenni, sülni.

Feltettem tehát a zsirt, mely elolvadván, hagymát vágtam bele. Na, de azt mondhatom, hogy mikor a negyedik elemibe jártam és egy szót nem értve a fráncia „grammaire“-ből, azt magoltam : olyan keservesen nem sirtam, mint a vöröshagyma vágásánál . . . S míg szeméimet törülgettem, ijedten pillantgattam az órára, melynek mutatója oly rémitően haladt a hármashoz.

Éppen a hús betevésével voltam elfoglalva, amint édes anyám kijön a konyhába és mondja:

— Fiacskám, adhatnád már a levest, mert bizony a nénik éhesek velem együtt De mi az, te még most teszed oda a pecsenyét?

Csak annyi, hogy el nem pityeredtem e mondásra. Édes anyám valószínű, hogy észre is vette, mert igy folytatta tovább :

— Jó, jó, talán megsül addig, mig egyebet eszünk, ez úgyis utolsóelőtti fogásnak lesz, csak add hamarabb a levest.

— Igen, igen, küldöm mindjárt, csak eredj be anyukám...

Leszűröm aztán a levest, ekkor veszem azonban észre, hogy nem gyúrtam bele semmit. Hozom hamar a grizes zacskót és belé öntök jó adagot, amitől aztán olyan sürü lett, hogy bátran vizbe-griznek nézhették volna, ha a sárga leves-szin a tetején meg nem marad.

De most mit is csináljak! A tésztát is kéne kisütni, mert, egy az, későn is van már, de meg, úgy ahogy meg is kélt.

Veszem a tarkerli-sütőt és mindenik mélyedésbe beléteszek egy kanállal, de nagy sietségemben jól belemártottam a kanalat a tésztába, ami csakhamar felényire lohadt.

Forgatom a tésztát, egyszer csak jön a leány, jelezvén, hogy a levest már elköltötték, küldj em a húst.

Nosza, trancsirozom kegyetlenül és azt hiszem, nem sokkal lett kevesebb darab belőle, mint a hány rostból állott, a velő pedig kiesett a csontból, mit aztán ilyen nem éppen gusztiőz állapotban tanácsosabbnak tartottam nem beadni, hanem künn elkölteni, igy legalább nem kellett kenyérpiritással tölteni az időt, mert nekem piritatlan kenyérrel is jól esett.

Majd feltörtem a krumplit és, habár mártás nélkül, a húst sikerült beexpediálni.

... Mi ez? Majd megvakulok a füsttől! Ekkor jut eszembe a „tarkerli.“ Oda futok, hát bizony, a zsir kisült alóla, már a tészta égett.

A még megmenthetőket tálra raktam, a félig- meddig megcirkósodottakat pedig a sertések ételébe dobtam, megnyugodva abban a tudatban, hogy mint megszenesedett eledel, csak étvágyuk fokozását fogja előidézni. így tanultam a „Gazdaságtan “-ban.

Majd a káposzta tálalása következett. — Hanem a töltelékek irtózat módon néztek ki. A bundáját mindenik levetette, de nem azért, mert kánikula volt, hanem mert én egy hatalmas fakanállal kavargattam olykor-olykor, ahelyett, hogy felráztam volna.

Amint beküldőm a káposztát, akkor jut eszembe, hogy a tejfölt elfelejtettem ráönteni. No, sebaj, a természetességgel nem ellenkezik, gondolám, ha ki-ki vesz tányérjára. Kapom a tejfeles bögrét és beviszem. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: mint Ízlik; de nagy álmélkodásomra az én káposztám megkóstolása után egyik arc a másik után fintorodik el. Kisült ugyanis, hogy só helyett cukrot tettem bele. Természetes, hogy élvezhetetlen volt. Káposztám tehát kudarcot vallott.

És majd, hogy ily tragikus vége lett a pecsenyémnek is, mit bors helyett cimettel akartam fűszerezni. De szerencsémre még elég jókor észrevettem, s igy csak a zsirt kellett alóla kiöntenem.

Ismét a tarkerlin volt a sor. Fájdalommal kellett tapasztalnom, hogy a második betét épp oly jól sikerült, mint az első. — Hanem hát,-----------mit csináljak ?! már a pecsenyét rég

megették s ez még mindig nincs kész. Lekapom