Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

Egyesületi élet.

Jegyzői kongresszus. A zemplénmegyei jegyzői egyesület S.-Patakon, Írja tudósítónk, a városháza tanácstermében f. hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyen számszerint nem kevesebb, mint 50 jegyző vett részt vármegyénkből. A közgyűlés tárgyai voltak: Az egyesület feloszlatása és a vármegyei jegyzői nyugdíj rendezése. — Az egyesület volt elnöke Pataky Miklós a közgyűlést megnyitván, indítványozta, hogy mindkét ügy tárgyalása idő előtt való, amennyiben egy újabb alapszabály kidolgozásával már előbb egy küldöttség lett megbízva s annak tervezete volna bevárandó, a nyugdíj ügyben pedig ő mint elnök s a nyugdijtörzs- könyv vezetője jelentést szándékozik tenni, mely két ügy a decemberi vármegyei közgyűlésen tárgyalható lesz. A jegyzői egyesület azonban, megunva azt a 17 évi testületi tespedést és indolenciát, — továbbá meggyőződést szerezvén az egyesület arról is, hogy a jelenlegi nyugdíjalap

28,000 ftot tesz, pedig 20 évi fenállása óta, hozzávetőleges számítás szerint; legalább is 60,000 l’tnyi vagyonkészlet fölött kellene rendelkeznie, elitélő kritikáját a múltak gyakorlata fölött kimondván, az elnök a reá nézve kedvezőlen hangulattól indíttatva elnöki tisztéről lemondott, mihez a tisztikar többi tagjai is hozzá járulván az értekezletté alakult közgyűlésen Hubay Miklós jegyző korelnöklete alatt a tisztujitás megejtetett akként, hogy elnöknek Fodor Jenő, alelnöknek Kollonay Tamás, főjegyzőnek Hubay Kálmán, pénztárosnak Rácz János választattak meg. Ennek megtörténte után az uj elnök vezetése alatt a közgyűlés folytattatott, melyen Hubay Kálmán jegyző alapos kidolgozásában, mintegy 4 Ívre terjedő emlékirat vétetett tárgyalás alá. Az emlékirat egész terjedelmében elfogadtatván, annak a vármegye t. alispánjához leendő benyújtásával egy küldöttség bízatott meg. — Közgyűlés után a jegyzői kart S.-Patak város derék főbírája társas ebédre hívta meg. A közebédnek egyik legszebb mozzanataként írhatom, hogy Kun Zoltán dr. főiskolai orvos a vármegyei jegyző-egyesületnek 50 ftot adományozott. Ezt a jelenvolt jegyzők azzal viszonozták, hogy Illésliázy Endre mádi főjegyző indítványára, közadakozás utján, S.- Patak város kisdedovó intézetének a javára 50 ftot téteményeztek le.

CSARNOK

Ft. Katinszky Géyza plébános űr beiktatása ünnepén.

S.-A.-Ujhely, 1897. okt. 20.

Két érzés uralg itt köztünk e teremben, Fájdalom és öröm zajong sziveinkben! . . . Fájdalom illeti közelben a múltat,

Hála, emlékezet a korán elhunytat! . . . Ragyogtak szemünkben még az örömkönnyek, Amelyek Lengyel Pál jöttén előtörtek,

Még fel sem száradt az, már siralommá vált, Örömünknek tárgyát elvesztvén : Lengyel Pált! Ez egyház papjai mind elhunytak korán,

Ott állnak az égben, égi trón zsámolyán, Onnan küldnek áldást reátok emberek,

Akik hálát adni ma megjelentetek Új pásztorotoknak beiktatására :

Áldás és békesség Ujhely lakossága! . . .

*

Öt plébános hiányt el itt negyven év alatt, Akiknek emléke sokáig felniarad.

Első ezek közzül, (bár bős volt a neve)-----— Elhunyt, — — „de mortuis nihil nisi bene.“*) A második volt egy szebd emberbarát,

A jó Bessenyey, akinek a szavát

Áhitva hallgatta hivő és hitetlen,-----Humánus jelleme elfelejthetetlen . . .

Oszt’ jött Füzesséry, emelkedett lélek,

Az ő művelt lelke eszmékkel tel ék meg,

Melyet az életben s szószéken hirdetett, —

De az Úr közbe szólt, és „elvégeztetett!“

Jött Prámer Alajos, aki negyvennyolcba’

Lelki vigasztalást csatáinkban nyujta, —

A kishitüekbe bátorságot öntött,

A harcban — némelykor — a kereszt is döntött. Alig három éve ezt a díszes állást Lengyel-lel tölték be, ő osztott itt áldást. Ujhely városának nagyja és apraja Lengyel-rokonszenvtől úgy el volt ragadva, Hogy beiktatásán szóhoz sem juthattam,

Száz tósztozó által úgy meggátoltattam,

Hogy kénytelen voltam tósztom a „Zemplénében Utólag közölni, még ma is emlékszem.

Hű Lengyel, jó magyar és vendégszerető,

Az ilyen embernek be kár a temető ! . . .

Az ilyen főpapnak örök élte lenne,

Ha azt kiterjesztni mi tőlünk függene.

Lengyel Pál! barátunk! te dicsőült szellem! Hogyha látsz’ minket itt,

*) A halottakról hallgassunk, vagy csak jót mondjunk. B.

Kiálts le csak annyit:

„Fiúk emlékezem!“ . . .

*

De közbánatunkra öröm következett,

Uj pásztor jelent meg újra közöttetek,

Kiben a szép vonást, melyet elsoroltam, Feltaláljuk, tudom, e tudós főpapban,

Akinek ünnepén most egygyütt örülünk, — Isten el ne vegye oly hamar mi tőlünk Miként elődeit. — „Post nubila Phoebus“ . . . „Vivat! multos annos, — séd quam Episcopus.“**) A római egyház újhelyi pásztora Éljen és ő legyen a papok’ Nesztora,

Találja fel bennünk, lelje fel amit várt —

Az ünnepelt papért ürítem e pohárt.

Id. Bajusz József.

**) Borúra derű. Sok számos óvekig éljen, akkor már, mint püspök B.

Közgazdaság.

A pazonyi homok szőllötelep.

Vármegyénk érdemekben dús főispánjának működése a hegyaljai szőllők feújítása körül mindnyájunk előtt nyitott könyvként fekszik, melyet, a ki működését figyelemmel kisérte, két részre osztani kénytelen.

Első része működésének ott összpontosult, hogy birtokostársaimat a hiábavaló, kétes eredményekkel kecsegtető nagyban való kísérletektől visszatartsa mind addig, mig a szerzett tapasztalatok alapján nem nyujtatott mód és biztos alap a szőllők ujjátelepitésének miként való keresztülvitelére nézve.

Másik része munkálkodásának, nagy vonásokban ecsetelve azt, ott csúcsosodik ki, hogy a szőllő birtokosokattőlej telhetőén a legnagyobb kitartással buzdítja a már közismeretű elvek alapján arra, begy az újra való ültetéssel Hegyaljánk birtokosai visszaszerezhessék maguknak elveszett vagyonukat, biztosítsák maguknak a megélhetés alapját, és hogy végre a szőllők művelésére utalt munkásnép ismét visszanyerje a keresetforrást, s ne legyen kényszerítve, hazáját elhagyva, kivándorolni.

Működése első részének idejére esik az a törekvése, hogy homoki-szőllőtelep létesítésével a szőllőbiriokosoknak mód nyujtassék magukat kárpótolni elveszett vagyonukért.

A főispán és a fennállott vármegyei állandó közgazdasági bizottság előterjesztésére vette meg az állam Mezőssy Béla pazonyi birtokát, mely sivár homokdombokból állva, kiválóan alkalmasnak mutatkozott szőllők telepítésére. Mint akkor szerencsi főszolgabíró, 1892-ben kaptam meg a tervezetet, s igyekeztem azt a szőllő- birtokosokkal megismertetni, a telepítés azonban nagyon nehezen indult. Az úttörő néhai Petra- kovits József mádi birtokos volt, kinek rábeszélése és Kosinszky Viktor biztatása folytán Teleky László .unbori, Somogyi József volt mádi plébános voltak az elsők, kik a telepítést Zvolenszki Mriszlav mádi birtokossal együtt elkezdették. Mikor pedig láttuk az első év eredményét az ő rábeszélésük folytán fogtunk hozzá a nagyobb arányú telepítéshez, aminek eredményéről majd négy év múlva óhajtok beszámolni.

Négy évig nem adtunk, úgyoszólván semmi életjelt sem, csak dolgoztunk szrgalmasan, a jobb jövő reményében, erősen meg lévén győződve, hogy fáradságunkat és befektetéseinket siker fogja, koronázni

A várt eredmény nem maradt el.

A lezajlott vig szüret után igyekszem híven beszámolni az elért eredményekkel.

A mintegy 250 hold területnek az a része, melyet a szakértők immunis talajnak nyilvánítottak ma mind be van ültetve 12 hold kivételével, melynek azonban már legújabban akadt gazdája, s a telepítés már itt is ezen az őszön kezdetét veendi.

Ma már mintegy 8IV2 hold van termő képes állapotban, melyből azonban csak 29 hold 4 éves, a többi 2 és 3 éves ültetés. Termett pedig mintegy 763 gönczi hordó bor. és 3500 ft. ára csemege szőlő.

Az egyes telepitők termése következő:

1

N

m

A telepítő neve

Termő terület k. hold

Hány éves ?

A szűrt must

mennyisége gönczi hordóban:

1.

Teleky László

6

4 és 3

97

2.

Malonyay Ferenc

12

4 és 3

150

3.

Krayzell Ottó

15

4 és 3

150

4.

özv. Zvolenszki M.-né

14

4 és 3

120

5.

Matolay Béla

10

3

70

6.

Nyíri Bertalanná

2

4

30

7.

Keler Imre

2

3

33

8.

Katona Béla

4 és 3

2V2

30

9.

Szalay Béla

4

2

30

10.

Vinnay Géza

4

9

LJ

28

11.

Kempinszki Ottóné

5

3

25

12.

Csemegeszőlő mintegy 3500 it á*a.

A termett must cukortartalma 17-tőH21/2 fok között váltakozott, mely jelből s a tavaly termett borok minőségéből ítélve reményűik van olyan bort állítani piacra, mely úgy álan- dóságával, valamint kellő erejével és zamatjival a legjobb asztali, sőt a pecsenye borok mérttkét minden bizonynyal elfogja érni, annál is inkibb, mert a borok legnagyobbrésze a nagyban raló termelésre kiválóan alkalmas „Olasz rizling1 és „Ezer jó“ fajokból szüretelt.

A szüret ideje elérkezvén, telepestársaim elhatározták, hogy az első szüretet némi ürne- piséggel nyissák meg s ezért f. hó 5-én, szünti- mulatságot rendeztünk, melyet azonban igyekeztünk hasznossá is tenni a magunk részére olyformán, hogy szőllőinket a még rajtalévő terméssel mutassuk be az érdeklődőknek.

E célból meghívtuk t. Szabolcs-vármegye Nyíregyháza r. t. város intéző vezérférfiait, főispánt, alispánt, polgármestert, pénzügyi igazgatót, a gazdasági egyesületet. Meghívásunk nem utasittatott vissza. Délelőtt 11 óra tájban a már teljes számban együtt volt társaság, Teleky László vezetése mellett, hallgatva az ő szakszerű felvilágosításait, végigjárta az egész szőllős- kertet, megnézve a f. évi tavaszi ültetéstől kezdve végig minden szőllőt, s diesekvés nélkü mondhatom, csak csodálkozásuknak és elismerésüknek adtak vendégeink kifejezést a látottak és tapasztaltak felett.

Délután 2 órakor a „Sóstói fürdő“ nagytermében társas ebéd volt.

A felköszöntők sorát Teleky László nyitotta meg, ki társai nevében vendégeinkre emelte poharát, — utána Szabolcs-vármegye szeretve tisztelt ékesszavu alispánja, Mikecz János szólott fel, ki remek válaszában azt bizonyította be, tulajdonképen mi telepesek volnánk Szabolcsban a vendégek, kik idegen vármegyéből odaszakadva megmutattuk, hogy akarattal és szorgalommal mit lehet a kevesre becsült nyíri homokon teremteni, — Bencs László polgármester az uj szomszédokat éltette, kikért még Jósa András dr. mondott szellemes felköszöntőt; Traitler Soma dr. pedig a jelen volt hölgyekért ürített áldomáspoharat, — végre alulirt indítványára, tekintettel a telepítés munkájánál szerzett hervadhatatlan érdemekre, az eddig névtelen szőllőt „Teleky László szöllőtelep“-nek neveztük el és kereszteltük meg, végezve a szertartást egy pohár asszuborral nem a szőllön, de annak megteremtőjén, Teleky László társunk és vezérünk tar fején, óriási lelkesedés és derültség közepette. Nagyon természetes hogy a fiatalság ebéd után Benczi Gyula hires jó zenekarának játéka mellett táncra kerekedett s a mulatságnak csak a késő esti órákban volt vége.

Miután pedig a „nyíregyháza—sóstói vil- lámos vasút“ közigazgatási bejárása alkalmával, annak eredményei alapján, alapos kilátásunk van arra is, hogy a villámos vasút végállomása szőlős kertünk közepére helyeztetik ki: ennél fogva elháríthatok lesznek mindazok a közlekedési akadályok, melyek a telep fejlődésére, vasúti állomás hiányában, oly bénitólag hatottak s jelentékenyen szaporították az eddig végzett telepítés költségeit.

Befejezve immár hosszúra nyúlt ösmerteté- semet és beszámolómat, elengedhetetlen kötele- ségemnek tartom hálás köszönetét mondani mindazoknak, kik lehetővé tették a telep létesítését, köszönetét mondva Kosinszky Viktor úrnak szakszerű tanácsaiért és szives fáradozásaiért, kérve őket, mint arra illetékes tényezőket, hogy halhatós pártfogásukban minket ezentúl is támogatni méltóztassanak.

Matolay Béla.

Vármegyei Hivatalos Rész.

21802. sz. T. Zemplén-vdrmegye alispánjától.

Hirdetmény.

Az érdeklődők tájékoztatása céljából közhírré teszem, hogy a Munkács, Máramaros-Szi- get és Ungváron állomásozó csapatok részére szükséglendő ágynemüeknek 1898. évre való biztosítása iránt a nyíregyházai cs. és kir. katonai élelmezési raktár által kibocsájtott hirdetmény az érdeklődők által a vármegye irattárában a hivatalos órák alatt megtekinthető.

S.-A.-Ujhely, 1897, október 17.

Matolai Etele, alispán.

19960. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától.

A 10 járási főszolgabirónak.

Az 1894. évi XII. t. c. végrehajtása tárgyában kiadott 48.000 számú 25 §-a értelmében, az állami tenyészetekben, valamint az országos törzskönyvhe bejegyzett magán tenyészetekben rendelkezésre álló és eladó, hágóképes tenyósz-