Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-24 / 43. szám
a pompásnál pompásabb borokat pedig (ó-bejczei asztali, egri bikavér, 88-iki hegyaljai-szamorodni szemszurói 89-iki asszu, pezsgő) a már is gazdagon berendezett plébánosi pince adta. Cigányzene élvezetében az öreg Mányi, akinek, mint a lelke, vonója is elenyülhetetlen és túlszárnyal- hatatlan, részesített bennünket. — A negyedik fogásnál a házi gazda emelt elsőnek poharat Bubics püspökért, Wallisné grófné Öméltóságáért és a beigtatást teljesített apát-esperesért. —- A kegyurnő nevében és a róla való megemlékezésért Ambrózy Nándor, uradalmi jogtanácsos, mondott szives köszönetét, — utána Matolai Etele alispán az egyháztanács, iskolaszék s egyházközség nevében az ünnepeltért mondott igen lelkes és \ hazafias szellemű felköszöntőt, jóakaratu tanácsként szivére kötvén legfőképpen azt, hogy iparkodjék rend és vallás különbsége nélkül kebléhez ölelni mindenkit. — Most Timkó József kedves bátyánk, a vidéki hirlapiróknak megjubilálás nélkül is köztiszteletü Nesztora, Kassa szab. kir. város tanácsának egyik nagyérdemű tagja, a valóban lánglelkü szónok emelkedett föl és siri csendben, amivel jeles órátorokat szoktak honorálni igy szólott: Kedves Barátom ! Tisztelt Plébános ur\ Kisebb vármegyéből nagyobb vármegyébe, nagyobb városból kisebb városba, uj helyre, Ujhelybo jöttél. Kisebb vármegyéből nagyobb vármegyébe magaddal hoztad az akaratot, nagyobb városból kisebb városba magaddal hoztad az erőt. Uj helyedre, Uj- helybe magaddal hoztad a tudást. Képző voltál ; képezted azok nagy seregét, akikről meg van írva, hogy egy nagy hatalmasságot győztek le; akikről hirdetve van, hogy Magyar- országot másodszor fogják meghódítani. Képző leszesz itt is; más téren, más módon, más személyekkel: de képző leszesz itt is. Itt, a hol északról egy sirhalom, keletről egy bölcső a határ. „Oly szent bölcső és oly szent sirhalom !“. Itt, hol „a dajka róluk sző himes mesét.“ Itt, hol „a pásztoroknak róluk zeng dala.“ Ahonnan jöttél: kő volt a mi csontunk. Ahová jöttél: hullám a mi vérünk. Itt lesz tanyája tovább-képzésednek, ahol tavaszszal „házak előtt fák susogása ébreszt.“ Itt, ahol télen: „a torló felhők viharzó csatája zug le a Sátorbércnek ormárúl.“ Nos, kedves barátom, folytasd tovább! Mondjad te! írd meg te I Tedd meg te! A végét pedig áldja meg a magyarok Istene! Falrengető taps és eljenzés támadt a mesteri a hazafiságtól szinte duzzadó, a nagy gondolatok súlyától szinte roskadozó, egyszóval remek pohárköszöntő nyomában. — Hanem a babérból, amit Timkó felé nyújtott a közlelkesedés, legott osztályrészt kapott S.-A.-Ujhelynek valóban közszeretetű „őrosz pap “-ja (adjon az ég sok olyan hazafias „magyar papot“ a hazának) Miklósy István szentszéki tanácsos, gk. espereslelkész is, aki általános figyelem között, körülbelül a következő eszmenetü beszédet mondotta: Először is megemlékezvén arról, mily sok véráldozatot kívánt nemzetünktől a honszerzés s honfoglalás müve, előadta, hogy mi, e magyar haza fiai, kiknek csekély számunk miatt egymás erejét kímélni, egymás életét óvni annyira érdekünkben áll, e véráldozatot, hitbeli ellentétek, vallási okok miatt egymást üldözve és pusztítva, igen sokszor saját magunk fokoztuk. Okulnunk kell a múlton s egy szebb és békésebb jövő alapját kell lerakogatnunk, igyekeznünk kell megoltalmaznunk, még ha kell, szivünk vérével is. E tekintetben a papokra, első sorban azokra, kik népesebb s exponáltabb helyeken alkalmazva hivatali társaikra is gyakorolhatnak példáikkal befolyást, nagy kötelesség vár. Ezeknek kell .elsősorban dokumentálni, hogy igenis lehet a keresztény szeretet szelleme szerint, tapintatos működéssel, egyesíteni mindazokat, kiket a hitbeli felfogás egymástól elválaszt. Szóló az ünnepelt férfinak Katinszky Gézának emelkedett szellemében, tapasztalataiban, magas képességében minden garanciáit megtalálja a szeretet és béke annyira kívánatos kultiválásának. Hittel községe és saját részéről legmélyebb tisztelettel és szeretettel üdvözli s kéri az ünnepeltet, a kinek hitközsége legnépesebb S.-A.-Ujhelyben, legyen az a mindenkire kiterjeszkedő emberszeretetnek lelkes ápolója s ekként a hitfelekezetek között fenálló jó egyetértésnek egyik összekötő kapcsa. —A jeles szónok, akinek az van a szivében, ami az ajakán: fölmagasztosuló ideális szeretet mindazért, ami magyar, alig győzte fogadni a baráti kézszoritásokat és viszonozni -a serlegek koccintását, amivel szívből fakadt szivhezszóló felköszöntőjeért minden oldalról fölkeresték. — Lehoczky Endre szinnai rk. lelkész, esperes, a volt iskolatársak nevében, — Imre Lőrinc kir. tanácsos, ny. tanfelügyelő a kassai „kollegák“, a püspöki rk. tanitónőképző intézet tanári küldöttsége nevében mondott felköszöntőt, kívánva az ünnepeltelek, hogy Ujhelyben is neveljen, mint a felső leány-iskolának leginkább arra hivatott igazgatója, „magyar fejeket és a magyarságért lievülő sziveket.“ — Fejes István, ev. ref. esperes, „Ujhely költő-papja", aki mióta újhelyi lelkész, immár az ötödik rk. lelkész beigtatásának örül, a „testvéri szeretet“ poharának értelmét emelte magasra fenszárnyaló beszédében, nem a „türelem“, de a testvéri szeretet nevében óhajtván, remélvén, hogy a benső jó viszony és egyetértés lelke, mely Ujhely város falain belül a hívek között honol, mindig megmarad a szeretet, a béke biztosítékául közöttünk. — Héricz Sándor, kárpitos, jóságos atyjukért, ft. Katinszky Géza űrért, ki Ujhelybe történt belépésekor 100 forintot adott a szegényeknek, még pedig valláskülönbsége nélkül, ivott. — Szirmay István dr., ügyvédő, az ő igen hatásos orátori temperamentumával, reá mutatva az idők lelkének tradíciójára, hogy t. i. Zemplén vármegye ege alatt, a szabadság klasszikus földjén, úgy politikai, mint társadalmi törekvés dolgában, úgy az egyén, mint az eszme képében, csakis az számíthat életre és boldogulásra, aki és ami ez ősi tradíció légköréhez felemelkedik: a zempléni társadalom élén állókért, különösen pedig azért a közöttünk élő vezérlő férfiúért, aki ezt a zempléni ős-tra- diciót belé nevelte a mai generációba, Molnár főispánért ivott igen zajos és igen lelkes éljenzések közt. — Bajusz Józsi kedves bátyánk, Zemplén Tinódy-Sebestyénje, a babérkoszorus „hegedős,“ ékes rigmusokba és folytonos tetszés közt öntötte ki szive érzéseit (L. „Csarnok“-ban — Szerk.) — Katinszky Géza: sorba szedvén az előtte és érette szólottákat, mindegyiküknek egyenkint és egyetemlegesen, szive mélyéből mondott köszönetét s egyszersmind a magyar nemzet jövendő nagyságáért és boldogságáért ivott. — Bányász Ödön rk. plébános, a „kövesdi püspök“ a jó vallási egyetértésért ürített poharat. — Kozora Vince, kassai kanonok, aki úgy tudja, hogy a zempléni előkelőén gondolkozó társadalom az összhang klasszikus gyűjteménye, Mailáth József grófért, mint autonómiai képviselőért emelt nagy tetszéssel áldomáspohárt. — Boór Jenő, újhelyi ág. ev. lelkész az ünnepeltért ivott. — Molnár főispán : a katolikus klérusnak, akihez őt nemcsak hazafias tisztelete, de baráti érzelme is vonja, kívánta sok-sok éljentől kisérve, hogy isten tartsa és vezérelje hazafias működésében. — Lehoczky Endre esperes a Malolai Etele alispánért mondott rövidke beszédével hosszan tartó és igen lelkesült éljenzést ébresztett. — Csiszarik János dr., tisztb. udvari káplán, ez a rokonszenv országában „veni- vidi-vici“ megjelenésű, kedves ifjú főpap, aki iránt szónoki ércü hang, tűz és hevület dolgában kegyes volt az ajándékait kiosztó teremtő, annak a 100 meg sok 100 leánynövendéknek az üdvözletét tolmácsolta, akik, mint volt tanítványok, tiszteletreméltó, jóságos volt tanáruk, az ünnepelt számára leghálásabb üdvözletüket küldik. — S zekerák Kálmán, akit valamelyik szónok „öreg“-nek deklarált, a tiltakozáson kezdte. Az „öreg“ epiten- tont csak olyan értelemben tűri magán, mint az „öreg-harang." Tehát szónoki fordulatos beszédében, mint, az esperesi kerület örege, őszinte szeretettel, barátsággal öleli az esperesség kebelére a plébános-testvérek Benjáminját, az ünnepeltet. (Éljenzés.) — így jutottunk el a tizenhetedik lelkes pohárköszöntő (és ugyanannyi lelkes hörpintés) után a véghez, az asztalbontáshoz, úgy öt óra tájban. De biz’ a hivebbek kitartottak — velük a legfigyelmesebb házigazda is. Konstatáljuk, hogy öt plébánosi szék beiktatása során ez volt a leghosszabb, ami azt jelenti, hogy a leglelkesebb is. Kövesse háborítatlan tartós boldogság megelégedés. „Admultos annos!“ A többit — az ünnepekhez adresszálva Timko- bátyánktól citáljuk : „Tedd meg te !“ — Látogatás a szerencsi cukorgyárban. F. hó 21-én számos tagból álló, díszes társaság állott össze, hogy részint hivatalos, részint fél- hivatalos, részint műkedvelő minőségben, ellátogasson Ujhelyből Szerencsre, a cukoripar-részvénytársaság hatalmas gyártelepének megszemlélésére. A dolognak hivatalos színezetet az adott, hogy a közigazgatás vármegyei areopágja, vulgo: közigazgatási bizottság, magának közvetetlen tapasztalatból tudomást szerezzen mindazokról a gyárban létesített újabb berendezésekről, vagy intézkedésekről, melyek legfőképpen a zakatoló gépek körül azt célozzák, miként az ott sürgő- forgó munkások testi épségében támadható balesetek száma a lehető legkisebbre korlátoltassék. A „Zemplén“ olvasóközönségének emlékezetében élnek még azok a szerencsétlen gyári munkások, akik a gépóriások eszeveszetten csattogó kerekeinek fogai közé vetődve, a múlt évben oly borzasztó módon szenvedtek halált. Akkoriban, egy éve lesz, a cukorgyár úgy rendőri tekintetben a közigazgatás részéről, mint az igazságszolgáltatás és bünfenyités érdekéből a legszigorúbb vizsgálat alá vétetett. Es habár az emberéletben oly rombolást okozott katasztrófának eredő oka, mint a vizsgálatok konstatálták, nem volt egyéb, mint maguknak az elpusztult munkásoknak vigyázatlansága, mégis a részvénytársaság, mint tulajdonos, olyan messze menő, gyökeres újításokat és közvetetlen éber felügyeletet léptetett életbe a gyár belső helyiségeiben, hogy ezek után olyan katasztrófáknak az ismétlődése, úgyszólván, kizártuak tekinthető, lm, ezek voltak indítói annak az érdeklődésnek, ami maga után vonta a múlt csütörtöki látogatást. — Ott voltak : a közigazgatási bizottság tagjai közül, Molnár főispán Öméltósága mellett, Dóka • Gyula, Horváth József, Hönsch Dezső, Meczne Béla, Meczner Gyula, Mizsák István, Szekerál Kálmán és Talapkovics Vazul, — továbbá Uj helyből a közig, biz.-hoz tartozók közül: Dong Gy. Géza, Dókus László, Klein Tivadar é Thuránszky László, — a közig, bizottságon kívül állók közül meghívottak részéről Ujhelyből: Barthos József, Katinszky Géza, Kincsesy Péter, Miklósy István, Neumann Mór, Staut József, Schön Hugó dr. és Szent-Györgyi Viln ", — végül ott voltak, mint a főispán részéj.» >1 meghívottak, Szerencsről: Pintér István és ifj. Meczner Gyula, Tarczalról: Kosinszky Viktor, T.-Terebesröl: Malonyay Ferenc. — Meghivattak, azonban elmaradásukat kimentették : Andrássy Sándor gr., Andrássy Tivadar gr. Bernáth Aladár, Boór Jenő, Buday Ákos, Dókus József, Fejes István, Görgey Gyula, Hlavathy József, Kun Frigyes, Löcherer Lőrinc dr., Matolai Etele, Molnár Béla dr., Nagy Ármin dr., Nagy Barna, Nemes Lajos, Prihoda Etele, Stépán Gábor, Szerviczky Ödön és Szmrecsányi Béla dr. — A cukoripar-részvénytársaság igazgató-választmányából, Kornfeld Zsigmond elnök mellett, ott voltak: Deutsch Gyula vezérigazgató, Fiáth Miklós br., Harkányi János br., Mailáth József gr. és Zichy Andor gróf. — Á vendégek díszes társaságában ott voltak még az ebédnél: Téry Ödön dr. közegészségügyi felügyelő Budapestről, Szerencsről: Zaffiry István kir. járásbiró, 'Kádas Andor alj.-biró, Simon József a „Tokaj- Hegyalja“ szerkesztő-kiadója, úgyszintén a gyári és a gyári-mezőgazdasági főtisztség sorából; Kappel Károly főfelügyelő, Váry Rezső pénztáros és még mások, de kiknek a neveit, legőszintébb sajnálatunkra, nem tudtuk följegyezni. — Szerencsre érkezve főispánunkat és a vele érkezett urakat, az igazgató-választmány és a cukorgyári főtisztviselők élén, Kornfeld Zsigmond elnök várta s üdvözölte szép beszéddel, amire a főispán hasonlóan válaszolt. — Ott voltak a járási közigazgatás részéről Pintér István főszolgabíró és Meczner Gyula szolgabiró. — A perronról, hol az üdvözlések történtek, gyönyörű, szinte tavaszi verőfényes időben, átsétált a társaság a gyár parkján keresztül az igazgatósági épületbe, hol az érkezőkre gazdag villásreggeli várt. Ennek elköltése után, 1U 10 óra táján, kezdődött a gyár beható megszemlélése, midőn a járás főszolgabirája előbb már bemutatta s fölolvasta a jegyzőkönyvet arról, hogy bent a gyárban mindazt, ami a munkások életének s testi épségének biztosságát célozza, a törvény és törvényes szabályoknak megfelelő rendben találta. Es már itt fölemlítjük, hogy a közigazgatási bizottság az elsőfokú rendőrhatóság részéről a jegyzőkönyvben előadottakat pontról-pontra és nyom- ról-nyomra megegyező rendben találta, mit addig is, mig a harmadfokban eljáró joghatóság véleménye hivatalos utón és formában nyilvánosságra jut, az érdekelt közönség és gyárvidék teljes megnyugtatásáért örömmel hozunk köztudomásra. — Nem szándékozunk ez alkalommal a gyár belső konstruálásának, úgyszintén a cukorgyártás módjának leírásába bocsátkozni. Ezt teljesítettük már öt évvel ezelőtt, midőn még Lukács Béla kereskedelemügyi kir. minister látogatása alkalmából a gyár ünnepies keresztelőjéről nagyobb részletességgel irtunk. Hanem azért egy-két számot, ami amellett bizonyít, hogy a kontinensnek a maga nemében ez a legnagyobb gyára ma már óriás arányokban dolgozik, futólagosán mégis ide jegyziink. Most, pl. amidőn a kampány kezdetével teljes üzemében van ez a gyár, naponkint 1700 munkással földolgozik 180 vagon cukorrépát és naponkint kész gyártmányokkal 16—18 vagont, vagyis 16—18 ezer kilogram süveg-, kocka- és porcukrot indít forgalomba a hazai és a külföldi piacokra. A munkásoknak, csak 180 nap alatt, mig a gyártás teljes erővel, éjjel s nappal szakadatlanul tart, napszámbérben kifizet közel 200 ezer forintot. vjiS csak magának az államnak, a belföldi fogyasztásra termelt 206,000 métermázsa cukorért (a: 13 ft) fizet évente 2 millió 6 száz 78 ezer forint cukoradót! Hát még ennek az évi fogyasztási adója ? Az is lesz közel 1 millió 500 ezer! Hát még a külföldi fogyasztásra termelt 140 ezer métermázsa ? Ezért is jövedelmez az államnak évente (a: 2 ft 50) kerek számban 1 milliót. Ez summa-summárum nem kevesebb, mint öt millió haszon évente az államnak. Jövedelmének, úgyszólván felét az államnak adja. Hát még azért a 20—25,000 vagon répáért, amit évente földolgozik, mennyit fizet ki? ... De azért nem panaszkodnak a részvényesek sem. Sőt megelégedéssel vallják be, hogy azt az egy pár milliónyi deficitet is, amit a próbaévek okoztak, már nemcsak kiheverték, de a gyár produktumainak kelendőségét Románián, Bulgárián és a tengeren_átPerzsiáigkite£jesztetté^ Folytatás a II. mellékleten.
