Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
1^ Melléklet a „Zemplén*' 40. számához. hazájukat mindenek fölött szerették, bár életüket és vérüket áldozták föl a nemzeti ügy és a magyar nemzeti eszme diadalhoz juttatásáért „pártütők“-nek tekintettek, — de a mi felséges jó urunk-királyunk (Szűnni nem akaró, lelkes éljenzés), megismervén a nemzet fiaiban felséges személyének és családjának hűséges támogatóit, (Igen lelkes felkiáltások : Éljen a király!) barátait, oly korszak- alkotó cselekedetre határozta el magát, amely cselekedet mig egy magában örök hálára kötelezi a nemzetet, másrészt, a cselekedet erkölcsi ingere tekintetében, fölséges érzetre gerjeszt, mert azt bizonyitja, hogy a király sem tartja „pártütők“-nek azokat a vezér-egyéniségeket, kik annak idején a nemzeti közgondolkozásnak és akaratnak célt és irányt tűzve ki, a szabadságért, a szabadság alkotmányos garanciáiért harcoltak, vérzettek. (Éljen a király!) Végül indítványozta Öméltósága a főispán, hogy Zem- plén-vármegye közönsége tántoríthatatlan ragaszkodását, legmélyebb tiszteletből és szeretetből eredő hódolatát 'föliratban tolmácsolja és azt az országos kormányelnök utján juttassa a trón zsámolyához. (Helyeslés.) Ökt. 4-én lesz a király őfelségének neve- napja, melyet ünnepies istentisztelettel szoktunk megünnepelni. Óhajtandó, s bizonyosan úgy is fog történni, hogy az október 4-ikét, úgyszintén a felséges ur névnapjának előestéjét is, most a szokottnál kiválóbb formákban és módon avassuk ünnepies alkalommá. Evégből indítványozta, hogy a vármegye székvárosa, Ujhely, okt. 3-án este fényesen kivilágítson (Helyeslés); továbbá indítványozta, hogy a főszolgabirák utján szólit- tassanak föl a zempléni városok, nagyközségek és ezek lakossága a csatlakozásra és tüntetés- szerü ünneplésre (Helyeslés) végül pedig Ujhely lakosságát élőszóval meghívta, hogy a rk. templomban tartandó ünnepies istentiszteletre mennél többen ellátogatni igyekezzenek. (Helyeslés.) Egyben pedig indítványozta, hogy az imént említett királyi ajándékokkal a nemzet óhajtását teljesített kormány szerencsés elnökéhez, a korona első tanácsosához, Bánffy Dezső br. ministerelnökhöz elismerő felirat intéztessék (Helyeslés). * Némi szünet után elmondotta még a főispán megnyitó beszédében, hogy a homonnai, szinnai, sztropkai, n.-mihályi, varannai és a gálszécsi szolgabirói hivatalok ügymenetét a helyszínén megvizsgálván, mindenütt „elégséges jó rendet“ tapasztalt. Közúti hálózataink kiépítésére jótékony hatást fog gyakorolni a tar- czali állami kőbánya és kőzúzótelep, mely a termelt kavicsot előállítási árban fogja a t. vármegye közúti pénztárának kiszolgáltatni. Reméli, hogy a kavicsnak mérsékelt díjért történő vasúton szállításával a Tarczalról nyerendő kavics-garmadák egységárait a mostani magánvállalati árakhoz mérten 30—40°/o-el mérsékelheti, — hanem, hogy ezt elérhesse, a t. vármegye közönségétől hathatós támogatást kér. 4. Sőrés Nagy Istán. Egy népfajban sincs talán annyi tanulmányozásra méltó anyag, annyi speciális sajátság, mint éppen a magyarban. Értem azt a magyar népet, mely megmaradt még a maga puritán, józan erkölcseiben, mely nincs még megmételyezve korunk mindent felforgató eszméitől. Csak az képes e népet megismerni és becsülni, ki folytonosan közöttük van, csak az tudja csodálni e népnek azt a finom érzékét, mely minden tettét vezérli. A magyarnép önérzetes, de soh’se gőgös; szives, vendéglátó, előzékeny, de soh’se meghunyászkodó. Mindenben és mindenütt megtudja találni az arany középutat. Egy ily, mondhatnám eszményi magyar megtestesült tipusza Pityfalva derék bírája : Sőre Nagy István. Megcsapta ugyan már őt is a civilizáció szele, amennyiben nyáron porköpenyt hord és két idegen foga van, de ez cseppet sem von le abból a közszeretetből, melylyel környezik, és abból a bizalomból, mely három egymásután következő cikluson át kezébe adta az ezüst- fejü biró-pálcát. Nem is vallott vele szégyent a község. Pityfalva évkönyveiben aranybetükkel lesz föl- irva az ő bíróságának ideje, mert kiterjedt mindenre figyelme: rendezett, megrótt, jutalmazott, büntetett. A szegények és ügyefogyottak apja volt, de viszont a roszlelküségot és raffineriát egyenes jellemével szégyenitette meg. E szép egyéni vonás volt aztán az ok, mely állásától megválni késztette. Ott kezdődtek az ellentétek ő és a falu pennája között, mikor ez utóbbi a község ellenzése dacára 4000 forintos palotát építtetett név- leg anyakönyvi célokra, tényleg azonban saját nagyúri kényelmére, jóllehet a községháza bőségesen megfelelt volna a fennebbi célnak. Midőn S. Nagy István tiltakozott ez eljárás ellen, mi lett az eredmény? Az, hogy a falu pennája Hosszasabban ösmertette azután Öméltósága a műborgyártás ellen kiadott (L. Közgazdaság c. rovatunkban — Szerk.) ministeri rendeletet és a végrehajtásra vonatkozó utasításokat, amikből jól eső örömmel láthatjuk, hogy a kormánykörök a Tokaj-Hegyaljának semmi más borvidékkel nem parifikálható borait kiváló gondoskodással vették körül (Helyeslés.) Az úgynevezett „bor ellenőrző bizottságok“ még a mai törv. hat. közgyűlés folyamán lesznek megválasztandók. Végezetül megemlékezett Öméltósága azokról a nagyobb tüzesetekről is, melyek az idei nyár folyamán Garany és Vajdácska községek lakosságának nagy részét nemcsak tűzhelyeiktől, de a learatott s már betakarított életnemüektől is megfosztotta. Evvel kapcsolatban hálásan emlékezett meg a belügyministerről, a „Jó-Sziv“ egyesületről, úgyszintéu Almássy Kálmán grófról és a vármegye kegyes jóindulatáról, kik együttesen nem kevesebb, mint 5000 ftnyi könyörületes pénzbeli adományt nyújtottak az óget- teknek. (Felkiáltások: Éljenek !) Mindezek során Öméltósága magát a bizottsági tagok kegyességébe és baráti hajlamaikba ajánlván, a közgyűlést megnyitotta. Most Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, vmegyei főjegyző kelt föl és tolmácsolta szép szavakkal, ékesen a nagy és jó király iránt érzett szeretetünket és hálánkat. — Beszéde igy szól: Méltóságos főispán ur! Tekintetes törvényhatósági Közgyűlés! A magyar szív meleg érzésével járultunk hozzá a főispán ur Öméltósága által, elnöki megnyitó beszédében tett azon indítványhoz, hogy nagy és bölcs királyunk atyai szivének újabb megnyilatkozásáért gyermeki és alattvalói szeretetünket, hálánkat és hódolatunkat a trón zsámolyához juttassuk. De nemzeti jellemvonásunkhoz hívek nem lennénk, ha ezen ünnepélyes pillanatban azokról a megboldogult nagy hazafiakról, akik a nemzetnek a mai örömnaphoz vezető utat megjelölték, akik előkészítették a talajt, a melyben, ápolva azt a hazaszeretet és a trón iránti törhetetlen hűség egyesített érzésével, a nemzet élő fája erős gyökereket verhe tett és immár viharokkal dacolni képes hatalmas lombokat és koronát nevelhetett: Deák Ferenc a „haza bölcséiről, Andrássy Gyula grf. vármegyénk büszkeségéről ma kegyeletesen meg ne emlékeznénk; irántok elösmerésünk és- hálánk adóját ekként le ne rónánk. Legyen az ő honszeretetük és önzetlen hazafias munkásságuk a késő nemzedék előtt is tündöklő példa, emlékük pedig szálljon firól- fira. E nagy vezérek zászlója alá gyülekeztek azok a hazafiak, akiknek lelkét a haza jobb jövője iránti hit, a nemzet életképességébe vétett remény és a békés munka szeretete uralta. így kezdődhetett el megsemmisített, ma már, hála a magyarok istenének, a müveit nem elég liberálisnak jelentette őt ki a vármegyénél. S. Nagy Istvánnak se kellett több. Tanukkal, aláírásokkal, okirattal mutatta ki, hogy éppen a község nem éppen népszerű basája, a jegyző az, ki a baloldallal, a 48-asakkal paktál, ő az, kinél éjjel titkos baloldali konferenciák tartatnak, ő az, ki titokban szóval, tettel és tanácscsal — rettenetes 48-as, nyíltan azonban nagyon jámbor és visszahúzódó liberális. Persze szaladt aztán őfalupennasága fühöz-fához, hogy fehérre mossa magát, de bizony csak fekete maradt ő a közvélemény előtt, még feketébb, mint azelőtt volt. Kin töltse hát bosszúját? Természetesen a bírón. Csakhogy ez nem ment oly könnyen. Elérkezett a községi elüljárók „restoráció“-ja. Dacára, hogy minden követ megmozgatott S. Nagy István ellen, mégis a nép szeretete és bizalma ismét csak őt emelte a bírói székbe. Puritán jellemével azonban sehogy sem fért össze az, hogy oly hivatalt tartson meg, melynek hatáskörében nem az igazság szerint működhetik, hanem melybe a szenvedelem, harag és bosszú okvetetlenkedik bele. Lemondott a bíróságról. Csakhogy a vármegye ismerve ritka képzettségét, tudva azt, hogy mennyit tett és menynyit tehet még egy ily népszerű, megbízható népembere, a lemondásnak nem adott helyet. De S. Nagy István törvénytudó ember: meg- felebbezte lemondását a miniszterhez. Több hónapi utánjárás múltán megjött a lemondás elfogadásáról szóló végzés: Sőrés Nagy István megválhatott a nem neki való légkörtől. Következett volna erre a jegyző öröme, ha oly kegyetlenül nem zavarja ezt meg egy újonnan alakított takarékpénztár. Miután az alakuló gyűlésen ékes szavalattal köszönte meg „azt a nagy bizalmat, mely őt, a szegény jegyzőt — nemzetek előtt is tisztelt alkotmányunk újraépítése. így jutottunk el ma ahhoz, hogy rajongva szeretett királyunk a magyar szív titkolt vágyait is megvalósítja. (Hosszan tartó lelkes éljenzés, felkiáltások: „Éljen a király!“) így értük el azt is, hogy egy nagy és müveit nemzet hatalmas és kiváló tehetségű császárja nemzeti önállóságunkat, történelmi dicsőségünket, hazafiui erényeinket, vi- lágmíveltségünket elösmeri és hirdeti. Méltóságodat 30 év előtt a nemzet ezen munkásai közt találjuk, a honnan 15 év múltán, bő tapasztalatokkal gazdagon e vármegye élére jön, hogy fáradhatatlan munkásságával szülőmegyéjét szolgálja, hogy mint azt legújabban is, a Hegyalja érdekeinek előmozdításával, a számtalan tüzesetek okozta nyomor enyhítésével tanúsította: polgártársainak hathatós támaszává váljék. Úgy a múltban az országnak, mint a jelenben a vármegyének tett hazafias szolgálataiért mi méltóságodnak az elismerés pálmaágát szives készséggel nyújtjuk és elnöki székén a törvényhatóság és tisztikar nevében tisztelettel üdvözölvén szeretetünkről és bizalmunkról örömmel biztosítjuk, érzelmeinket pedig összegezve abban az óhajtásban fejezzük ki: méltóságod hazánk és vármegyénk javára szerettei és mindannyiunk örömére soká, soká éljen!“ (Igen lelkes éljenzés.) Következett a Pilissy Nándor dr. távozásával megüresedett szolgabirói szék betöltése. Izsépy Zoltán közig, joggyakorlót választották meg egyhangúlag, ki a hivatali esküt nyomban letévén, legott elmondotta „szüzbeszédét“ is, fogadást tévén arra nézve, hogy a számára előlegezett bizalmat megérdemelni igyekezik. A borellenőrző bizottságok, melyekdnk szervezeti szabályzata és ügyrendje még csak ezután fog elkészíttetni, járásonkint igy alakíttattak meg: Az újhelyi járás számára elnök: Szerviczky Ödön, kinevezett tagok Fejes István és Thu- ránszky László; megválasztott tagok: Kossuth János dr. és Láczay László dr. — A tokaji járás számára elnök: Nagy Barna, kinev. tagok: Zákó Soma és Kröczer László dr. Megv. tagok: Zombory Géza és Dessewffy Miklós. — A szerencsi j. számára elnök: Görgey Gyula, kinev. tagok: Kesseő Géza dr. és Spó- ner Sándor; megv. tagok: Zimmermann Zsig- mond és Teleky László. — A bodrogközi j. számára elnök: Szerdahelyi Vince, kinev. tagok : Miklós Béla és Mecz- ner András; megv. tagok: Diószeghy Pál és Bárczy Balázs. — A gálszécsi j. számára elnök : Molnár Béla dr., kinev. tagok: Spillenberg József és Szalay Béla; megv. tagok: Izsépy Géza és Kovács Samu. A nagy-mihályi j. számára elnök: Stépán Gábor, kinev. tagok: Sulyóvszky István és Haj- dinger István; megv. tagok: Czibur Bertalan és Görgey Pál. — anélkül, hogy kereste volna — (no-no jegyző ur, legyünk őszinték!) e szép hivatalhoz, a takarékpénztár elnök-igazgatóságához juttatta“, — következett a tisztikar megválasztása. A pénztárosig jutottak már, midőn a jegyző fülét egy rettenetes név ütötte meg: a S. Nagy István neve. — Mint hallom S. Nagy Istán neve is szóban van ez állásra, de miután ez az ember nem részvényes, megválasztatásáról tessék szépen lemondani. E pillanatban elébe tette valaki az aláíró ivet, melyen olvasható volt ékes betűkkel: „Én S. Nagy István jögyzek 20, mondatik húsz d. részvényös papirost.“ Nem tudom mit nézett oly soká és oly mereven penna-ur az ivén, talán azt szerette volna kitudni mi fehérebb: arca-e vagy a papiros, elég az hozzá, hogy község fenntartó gondolatainak e szavakkal adott külső formát: — Az elnökségről lemondok. Hol S. Nagy István részvényes, ahhoz a pénzintézethez semmi közöm. De rajta is leszek, hogy ne álljon fenn sokáig I Ami az ő nemzeti jelszavába összefoglalva annyit tesz: „Cinye mintye!“ A jelenlevők mindnyájan legőszintébb, legmélyebb, legfájdalmasabb sajnálatuknak adtak kifejezést e kijelentés hallatára akkor, midőn egy torokkal kiáltottak fel: „Élyen Sőrés Nagy István pénztárosunk!“ Éljen is — megérdemli. Sok ily polgárt a hazának és nem lesz boldogtalan a magyar. Sok ily szorgalmas, egyenes jellemű és hithii gazdaembert az Alföldnek és nem kell zsandár, szurony a szocialisztikus zavargásokhoz. Érteni kell a magyar ember észjárását, tudja az aztán, hogy mi a „becsület és tisztesség“ ! Monte Azarico.
