Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-28 / 13. szám

I. Melléklet a „Zemplén1' 13 számához.

Különfélék.

— A király adományai. Őfelsége, kabinetirodája utján és főispánunk Öméltósága közbenjárásával,, Artim Antal boksái gk. lelkésznek 25 ftnyi Chira Ágoston idicsi gk. lelkésznek 20 frtnyi, Mincsik Mihály, Mibalics Péter, Pocsaskó József és Zsatkovics Mihály tanítóknak 15—-15 ftnyi, végre Özv. Chira Anna ulicsi lakosnak 30 ftnyi kegyes adományt küldött.

Március huszonhetedike. Kétszázlmsz éve múlt tegnap, hogy a XVIII. század legnagyobb szabadsághőse, a magyar nemz.et legönzetlenebb fia, aki minden javát föláldozta a hazáért, de a hon javát nem áldozta föl semmi földi jóért, II. Rákóczi Ferenc fejedelem, itt Zemplén-vármegye földjén, Borsi falu várkastélyában született. Az O világrajövetelének évfordulóját ünnepeljük kegyelettel, az 0 dicső emlékezetét tartjuk ébren tisztelettel, az Ő nevére mondunk áldást szivünk, lelkünk fölmagasztosult érzelmével. Nem a halottról emlékezünk, de ünnepi vallomást teszünk a halhatatlanról, Őróla, aki él és mindétig, mig magyar lesz a magyar, élni fog a szivekben. Borsi hős szülöttje —■ Rodostó nagy halottja: sóhajtva köszöntünk!

— Személyi hírek. Andrássy Géza gróf, hogy az összeférhetetlenségi bizottság, melynek elnöke Andrássy Tivadar gróf, a fölött a kérdés fölött, váljon Andrássy Géza gróf országos képviselősége nem-e összeférhetetlen avval a viszonynyal, melyet mint a vasbányamüvek igazgatója az állammal szemben elfoglal, a lehető legnagyobb tárgyilagossággal határozhasson, képviselői állásáról lemondott. — Forinyák Gyula altábornagy, honvéd főparancsnoksági adlátus, az itt állomásozó honvéd-zászlóalj megvizsgálása céljából városunkban időzött. — Bernátli Elemér kassai kir. ítélőtáblái tanácselnök f. hó 4-én Ujhelybe érkezett, hogy mint a f. zempléni ev. ref. egyházmegye főgondnoka, a másnap tartott közgyűlésen résztvegyen. —- Dókus László t. barátunkat a felső zempléni ev. ref. egyházmegye, mely városunkban f. hó 25-én és 26-án tartotta tavaszi közgyűlését, világi jegyzőnek választotta. Gratulálunk !

— Illusztris vendégek. Zelenka Pál ág. hitv. püspök és Radványi János főfelügyelő Miskolcról f. hó 20-án váratlanul ellátogattak Ujhelybe, hogy ág. ev. hittestvéreink egyházi és iskolai dolgairól maguknak tájékozást szerezzenek. A püspök és a főfelügyelő urak Hönsch Dezsp kir. főmérnök tisztelt barátunknak voltak legszívesebben látott vendégei.

— Az árvaháznak. Dókus Gyula vm. főjegyző azt a 10 ft (azaz tiz) forintot, melyet mezei kártérítésként kapott, a s.-a.-ujhelyi árvaháznak ajándékozta. Vajha minél többen követnék példáját, mert bizony az árvaház a jószivü adakozók pártfogására nagyon is rászorul.

— Időjárás. Az elmúlt hét borús esős napjaival kellemetlenkedett. Különösen érzik a hátramaradást, mert nem szánthattak, a mezei gazdák, kiknek a legjobb, amit kívánhatunk és kívánunk: a verőfényes, tartós szép tavasz.

— Szalonkahuzás. Az idei tavasz szép számban hozta meg nimródjaink kedves vadját,

eljön bizonyosan. És Postás Milka, mialatt számolgatta a kicsiny ablakon át a parasztok avas- szagu bankóit és rendezgette az aznapi postát, melyet Kanosai Misi a vasútról behozott, mosolygó szemekkel, félig nyitott piros ajkaival sokszor elmondogatta :

— Talán ma jön?

*

Hogy pedig ő nem jött se ma, se holnap, sem egy esztendő múltán, arról ő, igazán mondom, nem tehet szegény.

Nem tudta, még csak nem is sejtette, hogy valahol az ország másik végén egy kicsi falusi postaház üvegrekesze mögött egy feketehaj u, pirosarcu baba éppen csak ő reá vár. Ő reá és senki másra. Hát nem is jött el.

Pedig de nagyon várta a fekeketehaju, pirosarcu Postás Milka minden istenadta nap künn a kis falusi őrállomásnál.

Leste, várta a füstölgő, prüszkölő gőzparipát és mikor toporzékolva, lihegve megállt a kicsiny állomáson, mindig úgy, de úgy dobogott a kicsiny szive, hogy majd meghasadt a nagy várakozástól.

De bim-bam, fütty ... és a gőzparipa elrobogott, nem hagyott ott senkit.

Postás Milka mindennap könyes szemekkel nézett utána, nézte egész addig, mig a hegyek alján be nem kanyarodott és el nem tűnt végkép a szemei elől. A Kancsal Misi, a hűséges levélhordó, nem tudta mire vélje, hogy az ő kisasszonya úgy bámul mindennap a gőzös után, mint egy szobor és kétszer is kell neki mondogatni:

•— Kisasszony, itt a posta, a levelek.

a hosszú csőrüeket. A czéke—ladmóczi határban eddig 83 darab került aggatékra. A snepf-király Sz. E. tisztelt barátunk, ki eddig nem kevesebbet, mint 18 darabot lőtt, ebben egy lövéssel 2 dbot. (Btt.)

— Vonaton elhalt katona. Magyar István 5-ik gyalogezredbeli tizedes azzal volt megbízva, hogy Szecsák András 66-ik sz. ezredben beteg szakasz vezetőt a miskolczi katonai kórházból Lazonyba haza szállítsa. A kisérő azonban feladatának meg nem felelhetett mert a szegény beteg katona Sárospatak és Ujhely között a vasúti kocsiban meghalt. Az itteni állomásról holtestét a közkórház halottas kamarájába szállították. Illő eltemettetéséről a honvéd állomásparancsnokság gondoskodott.

— Betörés. Folyó hó 23-án reggel 7—8 óra között Timkó Zihala Mihály koesifényező Jókai-utcai lakásának ajtaját, mig ő hazulról távol a vasúti gyártelepen végezte napi munkáját, amint kitudódott, Éelber István kassai származású 27 éves lakatos-legény felfeszitette és lakószobájából két téli kabátot, egy öltöny ruhát és három arany gyűrűt ellopott. Hlavati András itteni napszámos nyomon követte a tolvajt s figyelmessé is tette ráGarszoly Jánost, a Kazinczy-utcán őrt álló rendőrt, aki azonban a zsiványt azzal az ügyetlen kifogással, hogy jól ismeri, mint a Lukacsovics műhelyében dolgozó lakatos-legényt, futni engedte. így aztán sikerült úgy elmenekülnie, hogy eddig sem a rendőrség, sem a csendőrség nyomába jutni nem tudott. Garzsoly rendőr ügyetlenségéért állásával lakok

— A „Zemplén“ fekete táblája A bod- rog-kereszturi honvéd-emlékoszlop, melyet csak a múlt évben adtak át dicső rendeltetésének, le- dőléssel fenyeget, ami a szakértelmetlenségnek lenne szomorú következése. A mesterséggel épitett domb, melynek tetején az emlék-oszlop áll, egyik oldalán aláomlott és a vasrácsozatot is kidöntötte ; hasonló aláomlás kezdődik a dombnak több helyén is. Sürgősen kérjük B.-Keresztur város érdemes elülj áróságát, ki az emlékmű gondozását tavaly magára vállalta, folyamodjék késedelem nélkül szaktanácsért, hogy mitévő legyen, a kir. áll. ép. hivatalhoz, de meg a föld tulajdonosához is, hogy az alap megnagyobbitásához okvetetlenül szükséges területet az emlékmű meg- menthetésére nagylelkűen átengedni kegyeskedjék. - Három vajdácskái izraelita fiatalember K. S., G. J. és G. L. farsangjuk előtt a leleszi prépostság u.* *n. Nyerges-tanyájára juhászruháért ment ki. Útközben eszükbe jutott, hogy jó lenne farsangi bohóságaiknak itt is hagyni valami jelét, s megfaragva néhány utszéli fát, arra vaílástsértő és hozzá még olyan trágár dolgokat firkáltak, melyeket felháborodás nélkül tisztességes ember nem olvashat. A fát kivágták és a község házára vitték. Reméljük, megértetik a recipiált fiatal urakkal, hogy a más vallásuak tiszteletének tárgyait is kell respektálni, r. 1.

— Szerelem halottja. Malcsitzky Győző, a kassai főgimnáziom VIII. osztályának jeles tanulója, Írja levelezőnk Gálszécsből, e hó 21-én reggel 8 órakor, B. J. polgártársunk házánál, szerelmi bánatában forgópisztolyból főbelőtte magát. A golyó a koponya jobb oldalán fúródott be s szétroncsolván az agy velőt, a másik oldalán

És csak akkor tér magához, mikor a kezébe nyomnak egy szürke zsákot, tele a levelekkel. Megyen vissza lassan lépegetve a falu homokos utján és mikor kiteregeti maga elé a megrubrikázott ivet meg a leveleket, mindennap ismétli:

—• Ma sem jött! És könyezik melléje, keserű könyeket hullajt a rubrikás ivekre.

*

Utóvégre is unalmas ez az örökös várakozás és nem vagyunk már a középkorban, mikor Lohengrinek jönnek hattyúkon az ő türelmesen várakozó Elzájukért.

Lohengrin és a hattyú helyett jött egy kereskedelmi utazó a budapest—mező-laborczi vasút második osztályában és noha sem az orra, sem a szája, de még a lelke sem volt olyan, mint az ő szája, orra meg a lelke, — Postás Milka mégis csak feleségül ment hozzája.

Hiszen ez olyan egyszerit történet, kérem. Nem élünk a középkorban. Csak nem lehet az embernek, még hozzá leánynak megvénülni a megrubrikázott ivek és különböző fajtájú vevé- nyek mellett, hát ki hallott ilyet a mai világban. No, meg aztán vegyük azt is kérem szépen fontolóra, hogy ezzel a partival meg van mindenki elégedve: a szülők, a világ, no meg a kereskedelmi utazó is.

Hogy Postás Milka meg van-e elégedve ? Bizonyosan. Hiszen csak nem ment volna máskülönben Lohengrin helyett egy kereskedelmi utazóhoz ?

jött ki. Az elősietett orvosok már csak a halált konstatálhatták. Az eset városszerte nagy megdöbbenést és részvétet keltett a szerencsétlen ifjú iránt, aki nemcsak jeles tanuló, de igen csinos fiatal ember is volt. Az öngyilkosságnak előzményei a következők: Malcsitzky Gy., (ki Nátafalván született, de az édes apja Eperjesen posta- és táviró-altiszt) a múlt évben a húsvéti szünetidőt egyik osztálytársánál, F. J. Gálszécs- ról való főgimn. tanuló szülei házánál töltötte. Ez idő alatt látogatást tett B. ./.-éknél. Az ott meglátott szép leányka iránt, ki akkoriban a kassai apácák kolostorának benlakó növendéke volt és a húsvéti szüneteket szintén a szülei háznál töltötte, halálos szerelemre gyúladt. Érzelme, úgy látszik, nem maradt viszonozatlanúl, mit a lányka szülei csak akkor kezdtek sejteni, midőn a fess diák a piinkösti vakációt, a nagy szünetidőnek is egyrészét Gálszécsen töltötte és házuknál naponkint látogatásokat tett. A leányka azonban a múlt évi augusztus hó végén, midőn iskolai tanulmányait folytatandó, újra Kassára készült, agyvelőgyuladásban megbetegedett és e betegsége következtében szept. 8-án meg is halt. — Malcsitzkyt ez a haláleset annyira megtörte, hogy akkor még arra sem volt képes, hogy a koporsót a temetőbe kikisérje. Tetézte szívfájdalmát a szerencsétlen ifjúnak, hogy időközben az édes anyja is meghalt. — Éz időtől fogva búskomorrá lett. Olykor-olykor eljött Gálszécsre, de csak azért, hogy magát a temetőben kisírhassa. Most is az alatt az ürügy alatt jött ide, hogy a B. J. nevenapjára gratuláljon, tulajdonképen pedig azért, hogy határozattá érlelődött öngyilkos szándékát végrehajtsa. Édes apjához, a háziakhoz, barátaihoz, osztálytársaihoz és tanáraihoz nagy gonddal megirt bucsuzó-leveleket intézett még Kassáról, melyekben tettéért bocsánatukat kéri; de, úgymond, neki mennie kellett, hogy őt viszontláthassa. Rimánkodva kérte a szüléket, hogy holttestét a leányka sírja mellé hántolják eí. Ez a vágya azonban nem teljesülhetett, mert a pap nem engedte meg, hogy az öngyilkos ifjú a temetőbe vitessék és igy a sánc szélén, ott is a legfélreesőbb helyen, tették sírba. Temetése f. hó 22-én d. u. 4 órakor minden egyházi szertartás és harangzúgás nélkül, azonban annál meghatóbb módon és nagy részvét közt ment végbe. A temetésére Kassáról ide átrán- dult osztálytársai úgy a halottasháznál, valamint útközben és a temetőn is szép gyászénekeket adtak elő. Különösen megható volt, midőn a leányka sírja előtt pár percnyi időre letették a koporsót s elénekelték elhunyt tanulótársuknak Lehullott a rezgő nyárfa levele kezdetű kedves dalát. A sírnál ott várt a s.-lelkész és a koporsót egész csendben beszentelte. Ennek végeztével Mihályi nevii osztálytársa mondott rövid, de megható búcsúztatót s ezzel a polgári temetés véget ért. Koporsóját édes apjának, osztálytársainak és B.-éknek gyönyörű koszorúja díszítette. Megemlítésre méltónak tartom még, hogy a szerencsétlen ifjú halála előtt ellátta magát a vallás vigasztalásával : meggyónt s megáldozott, r. 1.

— A munka ünnepe. Folyó hó 20-án délelőtt gyűltek egybe Felső-Bereczki mellett a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat jelesei, élükön Mailáth József gróf, ’Sennyei Miklós br. elnökökkel, Farkas Kálmán kir. főmérnök a földmivelésügyi kir. minister kiküldöttjével és Meczner Gyula volt kormánybiztos nagybirtokossal, hogy megfigyeljék a „Zemplén” ma egy hetes számában már le irt vizlecsapoló szivattyútelep működését. A gőzszivattyu most is sikerrel állotta ki a legmagasabb műszaki vizsgálatot. Ez alkalommal a másik gépet is működésbe hozták, mi azt eredményezte, hogy a viz a csatornán, a Karcsa-meder felől, zuhogva tört most már elé, szinte fenékig felkavarodva. Hosszas megfigyelés és az eredmény konstatálása után ebédre gyűlt össze a társaság. Ott voltak a fentebb írottakon kívül: Sennyey Béla és István bárók, Geőcze Miklós, Kossuth Lajos, Kun Frigyes, a leleszi prépostság képviseletében Farkas Róbert dr. választmányi tagok; Révy Géza Viktor műszaki tanácsos társ. fő-, Szilágyi Bertalan szakaszmérnök és Fráter Zsigmond munkavezető mérnökök, Szeghy Ágoston pénztáros, Bodnár Péter ellenőr, Bencsik István főszolgabíró, Lojda József esp.-plébános, Czehlár és Futó

J. felügyelők; Brandt Vilmos a bpesti Schlick- féle vasgyár r. t. főmérnöke, a helybeli, vidéki társ. tagok, úgyszintén A.- és F.-Bereczki községek elöljárói s a helyi kulturális intézetek szellemi képviselői s számosán a közeli és távoli intelligencia kiválóbb tagjai. Szólásra elsőnek emelkedett föl Meczner Gyula v. kormánybiztos és velős szavakkal magasztalván a Bk. T. szab. Társulat elnökének, Mailáth József grófnak, az ármentesités terén már eddig is kifejtett, hazafias sikerekben gazdag működését és érdemeit: kívánta, hogy elpusztíthatatlan munkaerejével, a birtokában levő nagy szellemi, anyagi és erkölcsi hatalommal a gróf Öméltóságát az isten a hazának és a közügyek javára igen-igeg