Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-07 / 6. szám

éve vajúdik, s oly ráklábakon halad, hogy nióg ma sincs eredmény. A szőlő földek is már itt ott 10. év óta parlagon hevernek ; hogy minél előbb eredmény­hez jussunk, szólónak indítványa az volt: hogy a méltőságos főispán ur lenne kegyes a tek. főszolgabíró urakat felszólítani, hogy minden il­letékes helyen, hol a lelkészi, tanítói és egyházi szőlő rekonstruálása érdekében mozgalom van, lennének szívesek támogatást és segédkezet nyúj­tani az által, hogy midőn a lelkész a hitközség előkelőit értekezletre magához meghívja^ ezen értekezletre egyúttal a tek. főszolgabíró urat is meghívhatja oly célból, hogy ő is segítsen buz­dítani a jelenlevőket, hogy a jelenlevők e kettős buzdítást tovább terjeszthessék az egész nép között. És midőn erre az a meggondolatlan s mondhatni bárdolatlán közbeszólás „nem kell csendőr!“ hangzott fel — szólót ugyan zavarba nem hozta, azonban zavarba hozta a felszólalás igen üdvös intencióját. — Se zavarból eredt az : hogy szólónak valóban igen is célhoz vezető üdvös felszólalásából csupán a kongrua-ügy rák­lábai maradtak emlékben. És hogy valóban igen ás fontos, alapos és üdvös célja volt ezen felszó­lalásnak, onnan is megítélhető, mert felszólaló még most is fentartja a gyűlésen hangoztatott ama feltevését: miszerint a pármillió ft. segélyből csak azok részesülhetnek, kik a szőlő rekonstru­álásához már hozzá fogtak és ezt hitelesen ki is mutathatják. Közgazdaság. A gálszécsi takarék- és hitelpénzkor részvénytársaság, Írja levelezőnk, f. évi ja­nuár hó 27-én d. e. 10 órakor tartotta XXVIÍ. évi rendes közgyűlését. A közgyűlést Oblátli Mór dr. vezérigazgató nyitotta meg, kinek #áján- latára a közgyűlés elnökévé egyhangúlag Nemthy Józsefet választották. A jegyzőkönyv hitelesítésére Szabó Zsigmondot és Belius Györ­gyöt küldötték ki. Ezekután Obláth dr. felol­vasta az igazgatóság jelentését, melyből meg­tudtuk, hogy a részvénytársaság tiszta jövedelme 9490. ít 30 kr. volt, melyből minden részvény 25 ft 90 kr. osztalékot nyer, 25 ftot fordítanak jótékonycélokra, 500 ftot pedig, Nemthy József elnök indítványára, a takarékpénztár újjászer­vezése körül érdemeket szerzett Obláth Mór dr. vezérigazgató, 200 ftot a tak. pénztári tisztvise­lők jutalmazására fordítanak, a többit pedig a tartalékalaphoz csatolják. — Megtudtuk továbbá a jelentésből, hogy a takarékpénztár alaptőkéje a f. évben 60,000 ftról 120,000 ftra emeltetett, mely 1200 db. teljesen befizetett 200 korona (100 ft) értékű részvényből áll. A mérleg meg­állapítása és a felmentvény megadása után a közgyűlés »jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Obláth Mór dr. vezérigazgatónak odaadó, hasz­nos s az intézet felvirágzását előmozdító műkö­déséért. Megválasztották az igazgatóságot és felügyelő-bizottságot is. Az előbbeninek tagjai lettek : Obláth Mór dr., Szabó Zsigmond, Nemthy József, Kemény Dezső dr., Spillenberg József, Koch Gábor idb., Belius György; a felügyelő- bizottság tagjai: Cseley Lajos, Görgey Pál, 0raveöz Sándor; póttagok: Sárkány Imre és Friedman Mór dr. Az eddig szokásban volt °/o helyett az igazgató fizetését 1000 ftban állapí­tották meg, az igazgatóság napidijaira pedig a tiszta nyereségnek 8" o-a rendeltetett. Ezzel a közgyűlés déli 12 órakor az elnök éltetésével véget ért. CSARNOK Az ipartestület bálja, S.-A.-Ujhely, 1897. jan. 30. Az anyagi sikerről számoljon be a pénz­táros, Koválcsik uram, fényes segédletével, a te­tézett tányérból Ítélve, nem lehetett rósz, ha csak a kiadás tányérjába nem aprítottak túl sokat. Szándékom csak az erkölcsi sikerről egyet-mást elmondani. Ez hálásabb téma, mert a deficitet úgy sem kell pótolni, ha volna is, pedig itt határozott nyeréségről lehet szó és ha a testü­letnek erkölcsi részvényei értékesíthetők volná­nak, az idén bizonyára nagy osztalékot adhatna, l'gy látszik szerencsés keze van az elnöknek, mert akár hol működik, a részvények emelked­nek, lévén az elnök Bánóczy ur bankigazgató is. A dologra térve — a táncmulatság, melyen minden rang és osztály igen szép számban kép­viselve volt, fényes bizonyíték nemcsak az ipar­testületi intézmény és annak vezetősége iránt táplált bizalomnak és elismerésnek, de egyszer­smind jele, hogy az ipartestületi bál méltó helyet biztosított magának a farsang legjobb és leg­szebb mulatságai somban, és méltán, mert mig hajdan a fitymált „Csizmadia-bál**-ón alig vett részt a jobb osztály, most 2—3 év óta a farsang kedélyes elit-báljává nőtte ki magát az ipartes­tület táncmulatsága. Ezért legnagyobb elismeréssel vagyunk annak főintézője, Bánóczy Kálmán ipartestületi elnök iránt, aki mindenütt és mindenkor, ahol és amikor az ipartestületről szó van, a legfoko- zottabb ambícióval, fáradságot nem ismerő oda­adással törekszik az ő körültekintő vezetésére bizakodott testületnek nemcsak anyagi jólétet biztosítani, de tekintély és tisztelet dolgában is eddig soha el nem ért színvonalra emelni. Ez érdem nem csekély részéről szívesen lemond az elnök saját jobbkeze, a rendezői talentomban igen ügyes és fáradhatatlan titkára javára, ő pedig osztozkodik a derék elüljáró- sággal. Nem eléggé dicsérhető az a valóban pom­pás ötlet, hogy a kir. honvéd-zenekar elhoza- talával Kassáról nemcsak kiemelték a bált a szokásos és sokszor unalmas programból, de a jól összeállított, igazi szakértelemmel és tudás­sal begyakorolt zenekar az újság ingerével hatott magas műélvezetet is nyújtott a zeneértő^közön- ségnek. Sok taps és elismerés jutalmazta a de­rék és kedves modorú karmestert, Nyárit, de rá is szolgált, mert a jól előadott táncdarabo­kon kívül igazi hangversenyszámba ment az a 5—6 müdarab, melyet a zenekar művészi össz­hangban adott elő. A „Rákóczi-induló,“ zamatos magyar tem­póban, hazafias pezsgésbe hozta a honfiúi vért és honleányi hangulatot csináló antré is volt. — Kéhler Béla ..Hazai hangok“ és a karmester saját szerzeményű „Magyar változatok“, de.kü­lönösen a szünet órájában bemutatott „lm Lem- berger Stryjer Park“ c. szintén saját szerze­ményű és nagyszabású darabja magával ragadta a hallgatóságot. Az éneklő madarak egész se­rege, lágyan hangzó zene kíséretében, hallatja különböző árnyalásu énekét. A fülemile bűvös- bájos, andalító dalától a kakuk egyhangú „kukuk“ szaváig: valami isteni harmóniában olvad össze, valami tulvilági szférába ragadja a fölemelő élvezet a hallgatót. Az amúgy is kedvelt kir. honvédség eme kiegészítőjével, saját külön ze­nekarával, nemcsak a női, de a férfi szivekhez is hozzáférhetőbb lesz immár. És most következnék a hivatalos beszá­molás, hogy kik voltak, mennyien voltak, hogyan mulattak, hányán táncolták a négyest, ki volt a legszebb? Hát mondjuk, hogy sokan voltak és ez igaz és hogy sokan szépek voltak ez még iga- zabb (kivétel nélkül érezzék magukat találva!) és ha azt mondom, hogy száz pár táncolta a négyest: talán nem fülelitek nagyobbat, mint szokták az olyan magamfajta bálitudósitók különben, ha hiányzott egy nehány pár, majd pótolja a pénztár. Én csak annyit tudok, hogy az első négyes csak a 6-ik figuráig ment, idáig is nagy bajjal. Es mi mellett bizonyít ez? Hi­szen táncolni mindenki tud, Révész a meg­mondhatója és az oly ügyes kis rendező, mint volt Szieber hadnagy ur — de a sokaság miatt teljes lehetetlen volt azt a szép 6-ik figurát végig járni. Bell kár! pedig mi mindenre jó ez a 6-ik figura. Csárdás! Csárdás! hangzott az összegu­bancolódott tömegből és Mányi csodaerejü nyi­rettyűje mentette meg a hazát. Szegény „Lajos bácsi“, aki országos alap hiányában nyugdíjba nem mehet, rajtam kívül, aki nem nem táncoltam, csak őt sajnáltam az egész este. Hogy megdézsmálta az ő babérait az a kir. banda. Hát már a cigány-zene is kény­telen elszenvedni az államosítást! Mert biz’ az a jött-ment (tessék tény szerint venni!) katona­banda még a csárdást is úgy húzta, vagyis inkább fújta, hogy — no! A hűség kedvéért nem hagyhatom említés nélkül a legillusztrisabb vendégnek, a főispán képviseletében megjelent leányának, Leona úrnő őnagyságának, megjelenését, ki leereszkedő nyá­jassággal egész kört formált ismerőseivel és szeretetreméltóságának hullámai át-átcsaptak e bizalmasabb körön egész a polgári osztály leg­szélső határáig. A jókedv a szupé után érte el tetőpontját, mikor a Luther trilógiája (Wein, Weib und Ge­sang) a körben nyert kiegészítést és amikor a páholyok is táne-vándorutra keltek. A köztársasági, tehát demokratikus alapon nyugvó bálon sem királyról, sem királynéról említést nem teszek, noha ragyogó korona bir­tokában volt mindegyik, mig attól a zsarnok és kegyelmet nem ismerő pénztáros meg nem fosz­totta. —r—b. Vármegyei Hivatalos Rész. 1846. sz. T. Zemplén vármegye alispánjától. A 10 járási főszolgabírónak. Tudomásul vétel, alkalmazkodás, illetve a közönség tájékoztatása czéljából kiadom. S.-A.-Ujhely, 1897. február hó 28-án. Matolni Etele, alispán. Másolat. 71190/1896—111 2. sz. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. A magyarországi származású sertéseknek a kőbányai piaczra való szállí­tása tárgyában múlt évi augusztus hó 30-án 56.200. sz, a. kiadott rendeletemet hatályon kívül helyezem s a piacz állategészségügyi rendtartásában foglalt határozatok szigorú al­kalmazása mellett a Kőbányára irányuló bel­földi sertésszállitást, további rendeletemig a következő feltételekhez kötöm. 1. Sertések beállítását Kőbányán csupán azokba a szállásokba engedem meg, melyek a múlt évi 243. ein. sz. a. kiadott rendeletemnek megfelelően vasúttal, illetve a sertések föl- és lerakására külön rakodóval bírnak, továbbá az állategészségügyi követelményeknek megfelelő módon tisztán tartva és fertőtlenitve vannak. Sertéseknek a kőbányai piaczon lábon való hajtását, még kivételesen sem engedem meg. A kőbányai állategészségügyi hivatalt fel­hatalmazom, hogy azon szállástulajdonosoktól, kiknek szállásai megfelelő módon berendezve és fertőtlenitve nincsenek: a beállításra vonatkozó engedélyt megtagadhatja. 2. Az úgynevezett szedett sertések kizárá­sával Kőbányára csakis olyan sertések szállít­hatók, melyek a következő összes feltételeknek megfelelnek: a) oly sertések, melyek falkákban együtt neveltettek, vagy hizlalóban együtt tartattak; b) melyek hatósági igazolás szerint, a ser­tésvészen átmentek, vagy ha nem mentek át, páronként legalább 150 kg. súlyai bírnak; c) melyek oly községből, vagy hizlalóból származnak, hol a sertésekre ragadós betegség miatt semmiféle (községi, majori, udvari) zárlat fenn nem forog; d) melyek ily községben, vagy hizlalóban legalább 10 napon át más sertésektől el külö­nítve megfigyelés alatt állottak és a megfigye­lés tartama alatt, valamint az elszállításkor, egészségeseknek találtattak; e) végül melyek származási, illetve elkü- lönöitési helyeikről fertőzött területek érintése nélkül hajthatók, vagy szekéren szállíthatók a felrakó vasúti állomáshoz. 3. Az a sertéstulajdonos, aki Kőbányára sertéseket kíván szállítani: a felszállitandó ser­tések számát és az elkülönítés helyét, az illeté­kes kerületi állami állatorvosnak bejelenteni tartozik. 4. A kerületi állami állatorvos (ennek aka­dályoztatása esetén, az általa a törvényhatóság első tisztviselőjének hozzájárulásával, de saját felelősségére kijelölt törvényhatósági állatorvos) a helyszínén számba veszi és egyenként, meg­vizsgálja a Kőbányára szállítandó, valamint az elkülönítés helyén (pusztán, majorban, hizlaló­ban) lévő összes sertéseket. Abban az esetben, ha a vizsgálat a 2-ik pontokban foglalt kikötésekre és a sertések egészségi állapotára is kedvező eredményű: a) az elkülönített sertés állományt a köz­ségi elöljáróság (rendőrkapitány) felügyeletére és‘ ellenőrzésére bízza, ennek megtörténtét a kőbányai állategészségügyi hivatalnak távirati­lag bejelenti s ezzel a 10 napos megfigyelés kezdetét veszi; b) az eljáró állami (hatósági) állatorvos köteles a hatósággal együttesen fölveendő vizs­gálati jegyzőkönyvet és ha a falka már átra- gályozott: az ennek igazolására szolgáló ható­sági bizonyítványt is (a hatósági állatorvos mindenkor a kerületi állami állatorvos utján) a kőbányai királyi állategészségügyi hivatalhoz beküldeni, végül c) köteles az állami állatorvos a felrakó állomást a sertések odaérkezésének időpontjáról azzal a felhívással tájékoztatni, hogy az állo­más főnökség a rakodó helyeket, ponkokat, a rakodás idejéig tisztitassa és fertőtlenítse. 5. A kerületi állami állatorvos úgy a Kő­bányára szállítandó, mint az elkülönítés helyén lévő egyéb sertéseket, közvetetlenül a megindí­tás előtt és a vasútra rakáskor egészségi álla­potukra a megfigyelés kezdetén fölvett számukra és a 2. a) e) pontokban foglalt kikötésekre nézve újból megvizsgálják és amennyiben ezekre nézve kifogása nem merül fel; a szállítást en­gedélyezi és erről (vagy esetleg az engedély megtagadásáról) a kőbányai m. kir. állategész­ségügyi hivatalt táviraital értesíti. Berakás előtt köteles az állatorvos a vasúti rakodók ponkok és kocsik tisztaságát, megvizs­gálni. Ha ezek tisztaságát és fertőtlenítését hiányosnak találná: az állomási főnök közbe­jöttével a hiányokról jegyzőkönyvet vesz fel, abban a kocsi fertőtlenítését igazoló sárga lap összes adatait bejegyzi, a sárgalapot a kocsiról eltávolítja és a jegyzőkönyvet az állomási közeg aláírásával hozzám azonnal felterjeszti. 6. A Kőbányára szánt sertések marhale­veleinek hátlapján az állami állatorvos a ser tések egészségi állapotát a következő záradék"

Next

/
Thumbnails
Contents