Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-31 / 5. szám
esete fordult elő s ebből 3980 halállal végződött. A fekete halál tehát oly borzasztóan dúl, hogy minden száz megbetegedett ember közül 77-et elrabol. — A pestis már ellátogatott Európába is. Lissabonból jelentik, hogy három, Bom- bay-ból érkezett utas Portugália területén pestisben meghalt. Hírek az országból. Őfelsége Jókai Mórt élethossziglan a főrendiház tagjává nevezte ki. — A nemzet nagy költőjét az ország főtanácsában hazafias örömmel köszöntjük! Rudolf trónörökös halála ezelőtt nyolc esztendővel gyászba borította Magyarországot. Tegnap, az elhalálozás évforduló napján, a budai királyi vár Zsigmond-kápolnájában gyászos istentiszteletet tartartottak Rudolf lelki üdvéért. Lónyay János, a főrendiháznak élethosz- sziglan kinevezett tagja, gyógyulásra kevés reménynyel kecsegtető betegsége miatt, lemondott főrendiházi tagságáról. A kis ipar érdekében, mint, örömmel értesülünk, a kereskedelmi ministériomban nagy tevékenységet fejtenek ki. Szaktanácskozás szaktanácskozást ér. Legutóbb a Károlyi Sándor gróf javaslatát vitatták meg a kisiparosok anyagi támogatása érdekében. Erős havazás volt e napokban az ország déli részein, kivált pedig Torontál-vármegyében. Színház. A múlt hét folyamán beállott tél általában kis publikumot vonzott színházunkba. Sajnos, hogy nálunk Tália temploma még mindig a természet külső behatása alatt áll, hasonlóan a színészet ös-környülállásaihoz, midőn Tália lelkes papjai és papnői még az isten szabad ege alatt hoztak áldozatokat. S ez a sajnos tény hovatovább kell, hogy életre támaszsza egy állandó szinügyi bizottság rendszeresítésének, a színházépület átalakításának nálunk mélyen alvó kérdését. * Szombaton, január 23-án, Az ember tragő- diájá-1 adták, Veszprémyné felléptével. A „direk- triä“ második szereplése szép publikumot vonzott. A dráma motívumait itt Adám, Éva és Lucifer képviselik. Adámot Krémer reprodukálta ; akár mint Farao, akár mint Miltiades átérezvén nemes szerepét, mint Danton a tőle megszokott vervvel. Évának e drámában szerepe nem hálás. Azért Veszprémyné nem fejtheté ki itt individualitását, úgy, amint őt Francillonban megfigyelhettük. Pedig e drámának színre való alkalmazása a hatás; megfelelő reprodukálásán is alapszik. A mai Éva alakjával túl tölté be a szerepet és igy hatást nem keltett. Balázsi karakterisztikus Lucifer volt. Vasárnap, január 24-én, két előadás; délután gyermekelőadásul Tündérlak Magyarhonban, este pedig A betyár kendője. — A haldokló népszínműnek hetenkint egyszer való reprodukálása dicséretreméltó. B. Szőlősi Ilona ; (Zsófi) kellemes, üde dalai, Krémer érzéssel bemutatott Bandija, Nagyfalusy Juliska (Örzsi), Halmay Kornél (Boris), Latabárné (özv. Ónodi Kulcsárné), Heltai (András) no meg Tisztái (Andó ügyvédő), mind-mind közreműködtek az előadás sikerében, mely minden izében összevágó volt. Hétfőn, január 25-én „Jani és Juci vagy Az anyámasszony katonája“ került elő — népelőadásul. Ez a helyzet komikumokból össze- fércelt énekes bohózat ötleteivel sokszor kacagtatta meg a közönséget. — De, hogy virágos nyelven szóljunk: amit szabad a publikumnak, nem szabad a színésznek. — Az előadás folyamán ismét tanúi voltunk a fegyelem teljes hiányának, ami ellen komolyan kell tiltakoznunk; különösen Nagyfalussy Juliska excellált ma e tekintetben mert szerepét a jó ízlés rovására folytonosan elnevette. Kedden, január 26-án „A Libapásztor“-t adták. — A Libapásztort talán az első magyar szerzeményű operetnek nevezhetjük. Librettója, eredeti zenéje fülbemászó, az egész darabon pedig emelkedett hangulat vonul végig. S a szereplők derekasan megfeleltek hivatásuknak. B. Szőlősi Ilona kedves kis Fanschette volt; méltó társ hozzá Lajos Artois gróf (Posvay Ella). — Herald (Zajonghy) és csatlósa: Crespin (Tisztái) számos derült perceket, Noemi (Kovács Ilka) mindig kitünően betanult szerepével kellemes estét szereztek. Az előadás egybevágó, s a szezon alatt talán legjobb volt. Szerdán, január 27-én, „A vigécek“ Kö- vessy Albert mókás fővárosi életképét adták másodszor, valamivel jobban a múltkorinál. Csütörtökön, jan. 28-án, a társulat karmesterének, Révay R. Arnoldnak, jutalomjáté- kaul a nálunk jól ismert, de mindig szívesen látott Virágfakadés és a Leánykérők c. egy-egy felvonásos operet ment telt ház előtt. Jobban megjátszva darabot, mint ez a két 1 felvonásos volt, alig láttunk e társulattól. Jóllehet a Virág- fakadás Nelli szerepébe Nagyfalussy helyett, Kovács Ilka „ugrott“ be: a közönség egy cseppecskét sem neheztelhet a beugratásért. — Balázsi (Kovács Péter) egyikét mutatta be legjobb alakításainak; a kis Latabár Rezsőké (Ödön) kiérdemelte a kapott tapsokat; Kovács Ilka (Nelli) kedvesen játszotta meg kis szerepét, Heltai (Laczi) nekünk úgy tetszett, mintha minden szerepét egy kaptafára alakítaná (lásd: Durand és Durand cim szerepben!) A Leány- kérők Florindája (Posfay Ella) „sikkes“ volt, mint mindig és csattogott, mint mindig. Meg is ujráztatták dalait nem egyszer, jóllehet az operet dallamai olyan formán hangzottak nekünk, mintha (uram bocsá’!) sok-sok operet zenéjét hallottuk volna a messze távolból egyszerre fölhangzani s mintha ezekből néha-néha egy-egy ismerős és ismesősebb akkordot hozott volna felénk a ... csendes szellő.*) Volt e visszahangzó akkord között, komolyan mondom, még jó is. Pósfay mellett a szokott jók voltak: Balázsi (király), Leander (Kovács Ilka) Nasivasi (Kréméi1) és Kalabriász (Tisztái). — A felvonás közben ifj. Zombory János ur énekelt tetszetősen szebbnél-szebb népdalokat az öreg Mányi zene kíséretével s méltán megérdemelt tapsok közt. Az öreg Mányi játszotta a jutalmazottnak „Újhelyi gyöngyök“ cimii polka-frangaise zene- szerzeményét. Ez is nagyon tetszett a közönségnek. Pénteken, jan. 29-én, népelőadásul, felére leszállított helyárakkal, félig telt színházzal adták az „Egy magyar huszár káplár Bécsben“ cimü 5 felvonásos életképet, melynek egyes mulattató részlete valóságos tapsvihart idézett elő. A szereplők mindegyike tőlük megszokott ügyességgel játszotta meg szerepét, Szombaton, jan. 30-án, az iparos-egyesület bálja volt a színházban. Emiatt előadás nem volt. St. Különfélék. — Kitüntetés. Őfelség a király Lőw Lázár most ungvári, azelőtt újhelyi főrabbinak, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a koronás aranyérdem keresztet adományozta, —- (Ergo: a zsidó pap is viselhet a mellén keresztet.) — Uj betűink. A „Zemplén“ mai száma, elődeinek hosszú és szakadatlan láncolatában az 1397-ik, levetette régi gúnyáját, és egészen uj ruhába öltözve mutatkozik be t. olvasóközönségének. Bizony a hosszú s mondhatjuk, hogy díszes, mert most már huszonnyolc éves múlt után reá illet, mint szép öregre is reá illik, a divatosan szabott úri öltözék. Lapnak öltözéke: a betű. Ezt a mai, vadonat uj öltözékét a „Zemplénének, Gutenberg divatja szerint, úgy hívják, hogy „antiqua.“ Ez a szó pedig, hogy „antiqua“, nem jelent újat, hanem éppen annak az ellenkezőjét jelenti, hogy t. i. régi. Igen biz’ a ! Megújult bár betűiben a mi szeretettel gondozott „Zempléniünk, de szellemében, törekvése irányában változatlanul maradt a régi. Maradt, mint volt, a magyar nemzeti közmivelődésnek sem jobbra, sem balra el nem térithető, céljához öntudatosan, múltjához következetesen, hü munkatársaktól, díszes olvasóközönségtől csüg- gedetleniil követett s mindig a legegyenesebb utón haladó zászlóvivője. Betűi változtak, mert változandók; szelleme nem változott, mert felette áll a pártoknak, független az egyes emberektől, hogy ugymodjuk, kivonata a vármegyei vezérlő közszellemnek! Igen is. Betűi változtak, bütüje, a „ZEMPLÉN“ homlokirata, változatlan maradt, mint feje, szive, hajlama, hánya, törekvése, célja és egyszóval: szelleme. — A lap külseje, tipusza, ami betűiben nyer kifejezést, alapittatása óta most harmadszor változik. — Mikor még „Hegyalja“ volt a „Zemplén“: akkor a Weisz Mór betűivel nyomták. Később néh. Boruth Elemér, lapunk alapítója, az ő kiváló müizlése szerint, nyomatta a most végképp nyugalomba helyezett mediavel-betükkel. Azok a betűk is még a külföldi műipar termékei voltak. A lap jelenlegi tulajdonosa, Éhlert Gyula t. barátunk, aki mikor a közönség igényeinek kiszolgálásáról van szó, nem riad visz- sza anyagi áldozattól, a mai számban bemutatott ..antiqua“ betűkészletét már az Első Magyar Betűöntő Részvény társaság-tói szerezte be. Örülünk hát, hogy uj betűink forgalomba adásakor nemcsak szóval, de tettel is szolgálhatjuk a magyar műipar ügyét. ... Ti pedig kedves apró ólomkatonácskáink, kiket hétről-hétre ez- redenkint, meg ezredenkink glédákba álht és mozgósít betűszedőinknek gutenbergi szorgalma és szakértelme, a szellemnek nagy csatázó területén, melynek neve haladás, segítsetek nekünk kivívni az egész vonalon a végcélt: a magyar *) Nem szellő volt az talán, hanem — cűg. Szerk. nemzeti közszellem diadalában édes mindnyájunk boldogságát! — Úgy legyen! Előre!! — Farsangi hírek. A s.-a.-újhelyi fíatal- ságnek a „Fehér-kereszt“ újhelyi fiók egyesület javára rendezendő hangversenye, miként a főtéren kifeszitett kötélről alá lengő nagy nemzeti zászló hirdeti, a f. évi február 20-án lesz, mégpedig a városi színházban. A hangverseny műsorát még nem állapította meg véglegesen a rendezőség, de azt hiszszük, hogy jövő számunkból már tájékoztatást fognak nyerni a „Zemplén“ olvasói a választékos és művészi színvonalon álló műsorról. —■ A városi kaszinó szintén rendez mulatságot és pedig hangversenynyel egybekötve, melyen három fővárosi iró és művész fog közreműködni. — A s.-a.-ujhelyi izr. nőegyesület elnöksége a minden időben sikerülni szokott táncmulatság megtartásáról az idénre lemondott. — A s.-a.-ujhelyi izr. népkonyha-egyesület választmánya elhatározta, hogy saját céljára a farsangon táncmulatságot rendez. — Az önkéntes tűzoltó-egyesület idei batyubálja iránt, mint az előző években volt, most is nagy érdeklődés mutatkozik a legszélesebb körökben. — Az iparosok önk. köre, mint lapunk múlt számában is jeleztük, szintén szándékozik táncmulatságot rendezni, melynek határnapját azonban még nem tűzték ki. — Színházi hírek Kedves újság gyanánt jelentjük a „Zemplén“ t. olvasóközönségének, hogy a Nemzeti színház egyik nagyhírű művésznője, a bájos Török Irma, S.-A.-Ujhelyben a jövő febr. hó 3—5-én vendégként szerepelni fog. Színre kerülnek ugyanakkor: Romeo és Julia, — Vasember, — és a Dolovai nábob, a főszerepekben a vendégmüvésznővel. — Színházi jelmezbál is lesz, mintegy bucsuzójaként az özv. Yeszprémy Jen öné- Ágh Ilona színtársulatának, febr. 13-án. A jelmezbálon lesz konfetti,és szer- pentin-dobálás is, mely, mint tudják, Os-Buda- várában, a legkedvesebb pajzánságok sorozatában, kiváló vonzóerőt gyakorolt a publikumra, — Végtisztesség. Alkalmi tudósítónk írja: A megboldogult Olchvárv F erdinánd föld- birtokosnak e hó 22-én volt a temetése B.-Szerdahelyen a község és a vidék úri közönségének általános részvételével. Ez alkalommal a hatásos gyászbeszédet Kozma Gedeon szőllőskei ev. ref lelkész tartotta, hűen ecsetelvén az elhunytnak nemes jellemvonásait; majd Ujj István ladmóczi ref. lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, mondott szivrehajtó beszédet, föltárván egész nagyságában a veszteséget, mely az Olchváry- családot, és a ref. hitközséget, melynek ügybuzgó gondnoka volt, érte. A sírnál ismét Ujj István búcsúztatta el megható imában az el- költözöttet. Béke poraira! T. — A szerencsétlen véget ért Polturák Vince vármegyei Írnokot, aki eltört lába amputálásába majd egy teljes hónapig tartott szenvedés után belehalt, f. hó 26-án temették el nagy részvéttel. Koszorúkkal befödött koporsója mellett ott láttuk Matolai Etele alispánt, a vármegye főtisztviselői közül többeket, a boldogultnak volt pályatársait teljes számban, kik mindannyian kikisérték teljes részvétre méltó kollegájukat a róm. kát. sir- kertbe, ahol hamvait örök nyugalomra helyezték a boldogultnak. Béke emlékére! — Hadgyakorlatok. Az úgynevezett „Kaizer-manoeuvre“-ekről az hirlett, hogy az idén őfelsége a király és II. Vilmos német császár jelenlétében Kassa környékén fognak megtartatni. Előkelő forrásból származott értesülésünk szerint, arról, hogy ezek a hadgyakorlatok az idén csakugyan Kassa vidékén terveztetnének, irányadó katonai körökben mit sem tudnak. jUjlaki István. Sárospatak város társadalmát f. hó 23-án nagy veszteség érte: Újlaki István, a városi közbirtokosság erdésze, hosszas szenvedés után, élte 55-ik évében, elhunyt. Benne egy buzgó, nagyképzettségii hivatalnokot vesztett a város, müveit, szerény, tevékeny, puritán egyszerűségű, talpig becsületes, szilárd egyenes jellemű tagját a társadalom. Nem volt a szó embere, de ahol tenni kellett, mindenütt ott volt; ott a főiskolánál, mint a gazdasági választmány tagja, az egyháznál, mint prezsbiter. A mai előrehaladt, stréber-korszakban szinte bámulva néztünk reá, ki teológiát, jogott végzett (itt Patakon), már ügy védő-segéd volt, s ekkor ment az erdészeti akadémiára, mert becsületes lelke megundorodott a prókátori pálya görbe utaitól. Az egész város igaz részvéte kisérte sírjába a nemes, becsületes, igaz férfiút; az egész város ott volt 25-én délután a temetésén, melyen Bálint Dezső ref. lelkész mondott fölötte megható gyászbeszédet. — Az „ Adalékokénak, mindjárt a keletkezéstől kezdve, egyik buzgó munkatársa volt s többrendbeli ide vonatkozó igen derék dolgozata várja szerkesztői fiókunkban a közlést, ami nagy- tudományu írójuknak már csak halála után fog látni napvilágot. Áldás emlékére ! — Furfangos família. Betüről-betüre megtörtént, amit elmondok, Rigóország egyiknagyobb eseményekben nem igen szűkölködő falujában. A neveket elhallgatom. — E községet régi időktől Folytatás a II. mellékleten.
