Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

író, kiváló tanügyi férfiú vo'na kiszemelve. Köny- nven érthető okokból igaz örömet szerezne itt Ujhelyben, ha a hir igéje testté válnék. (Az uj év) bekövetkezése alkalmából tiszta szívvel kívánunk a »Zemplén* nagyközönségének megelégedést, örömet, boldogságot. (Gyászos hir) Dékdny János s.-újhelyi kir. alügyész neje, szül. Krizsdn Marcsa, tüdősorva- dasban, közel három hónapi szenvedés után, meg­halt. Fájdalmas részvéttel közöljük e gyászos ha­láleset hírét, amely egy család boldogságát sem­misítette meg. A könyörtelen halál sújtó keze elragadta a gyermektől az édes anyat, a fiatal férjtol a szerető hitvest, mérhetetlen bánatot és fájdalmat teremtve a kesergő sziveknek. Az igaz ns vét fájdalmas érzését költötte föl a szomorú hali leset mindazokban, kik az angyali jósagu pí ratlan hitvest, gondos anyját és minden izében igazi szép és fiatal magyar úri asszonyt ismerték. Ez az általános közrészvét szolgáljon enyhülésül a fiatal férj fájdalmában. — Temetése ma egy hete ment végbe Kazinczy-utcai lakásukról. A nagy gyászoló gyülekezetben a zokogó családta­gokon kivul az ügyészség, törvényszék és járás­bíróság tagjai testületileg vettek részt, s ugv ki­sérték a szép koszorúkkal borított érckoporsó­ban nyugovó pormaradványát a korán elkóltözött- nek örokophenö helyére, a róm. kát. teme­tőbe. - A c-alád gyászjelentése a következő: Dekány Jínos kir. alügyész és gyermeke Ernő; Dckany Pák továbbá Krizsan Janos, Jozsa. Mar­git, József, Ferenc éz Lmos ngv a m gok. vala­mint az összes rokonok neveben is melyen meg­szomorodott szívvel jelentik, a legjobb hitves, anya, menye és testvérnek Dékdny Jdnosné szül Krizsan Marcsdnak élete 28-ik, bo dog házasságá­nak 5 ik évében, hosszas szenveoés után f. hó 25-én löztént gya'zos kimultat A megbo'dogult- nak hült tetemei f. hó 27-én d. u. 3 orakor fog­nak a róm. kát egy híz szertartása szerint örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent-mise áh dozat pedig f. hó 28-án fog az egek urának be- muttatni S. A-Ujhely, 1896. december hó 26-án. A dás és beke lengjen a szeeető hitves és leg jobb snya porai felett. (Temetés.) Karácsony másodnapján temettük el ft. Lengyel Pált, a s.-a.-újhelyi róm. kát. egyház­nak boldog emlékezetű, szelid elkü, sokaktól Őszin­tén megsiratott lelkipásztorát. A temetés szer­tartása délelőtt 10-kor kezdődött a templomban, hol a koszorúktól elfödött koporsó gyászos rava­talon a szanktuáriomban volt fölállítva. Ott lát­tuk az egyháztanács tagjain kívül a gyászoló papságot Perlsberg Ede zempléni föesperessel az élén, továbbá a varmegye küldöttségét Molnár István főispán vezetése mellett, a város, a kir. honvédség, a testvér-egyházak a különböző vallás­felekezetek, testületek, egyesületek, stb. küldött­ségeit és óriási nagy számban a »pásztor nélkül maradt nyáj.‘-at, mely a templomot úgy meg­töltötte, hogy mozdu’ni alig lehetett. A gyászos misét Szekerdk K. apat s.-pataki lelkész celebrálta ornátusban. Evangélium-olvasás után Violet Gyula pataki rk. segédlelkész, egy rokonszenves meg­jelenésű és magát a szónoklat terén is előnyösen bemutatott ifjú pap, abból a jelmondatból in­dulva ki, hogy »Hiszem az örök életet«, búcsúzott el paptársai nevében is a koporsóban nyugvó »bajtarstól*. Szapanyos, újonnan választott r. k. kán­tor is most muta ta be szakbeli képességét Ujhely előkelő nagyközönsége előtt, s mi, akik énekeit gyönyörűeknek, orgonajátékát magas tökéletessé­gűnek találtuk, csak elósmeréssel szólhatunk szak- ké-züitségéröl. Deli 3/4 12-re járt az idő, midőn a paptárs-.k karjaikra emelték a koporsót, kihozták a temp ómból és a Szent-Mihaly lovara tették. Mint a méliósago-an hömpölygő folyam, úgy indult és ha adt az ória-i számú halotti gyülekezet a te­metőig, hol az elkölrózottnek rom andó részeit atadtak a sir éjjé ének. Hivemek, paptarsainak, barátainak, vallasfeekezet nélkül igen számos tisztelőinek könyeitől megszentelt sírja fölött nem ül tort az enyészet szelleme! Emléke él és élni fog a mi sziveinkben, akik őt szerettük, mert ö is minket igazan szeretett. »Morituri te salutant.« Adas és béke emkkére. (Ahol nem maradt rcstánca.) A közhivata­lokban olyan az a restancia mint, megkövetem alássan, a kaszárnyákban a po oska, ha egyszer beve>zi magát, nincs az a Zicherlin, aki onnan kiirtsa, mert clszaporodik átmegy nemztdékról- nem/.edeKre, mint az eredendő bún s ne n s-aba- dit meg a gonos'tól se nini m s, hanem csak a ha al. Azért gyűlölik is a restanciát, mint a bűnt, küzdenek is ellene a közhivatalukb <n több keve­sebb, de abs/o ut sikerrel n m igen. Mégis Akad kivetei, m Ív azonban rrka, mint a f-her ho ló. Ilyen fehér holló az ezredik évben az újhelyi kir. ügyész- t Itt három szakeró megtette azt, hogy ami dolga egesz éven át akadt, legyűrte. Pedig az ügyforga om nem volt kevesebb, mint 13,303 db. Ebből a kir. ügyész maga végzett 8607 dobál. Bámulatos erő és szorgalom. Ott mar aztán, mert restáncia nem jött at 1897-re, kitűzhették a fehér-lobogót. (Népesedés.) Mielőtt Ujhely város 1896. évi népesedésének mozgalmáról módunkban lenne rész­letes kimutatást közölni, az anyakönyvi bejegyzé­sek nyomán már most köztudomásra adjuk, hogy az ó évben a szülöttek száma 772, a meghaltaké 516. Tehát igen örvendetes eredmény gyanánt konstatálhatjuk, hogy a születések száma 256-al múlja fö ül a halálozások számát. Házasság 116 köttetett. (Nyeregből — mankó) Poltuidk Vince vár­megyei irnvkot karácsony másodnapjának délután­ján nagy szerencsétlenség érte. Kezdő lovas lévén, másod magával lovagolni ment. Eleinte óvatos volt s beelégelte a trappal. Később azon ban a fiatal lovast elragadta ikarusi kedve és egy ugratásnál lefordult a nyeregből, A szerencsétlen lovast üldizte a íatum. Elszabadult lova hozza- rugott és bal lábának alsó szarát úgyszólván szét- zú-ta a patkórugas E!alé tan hoztak a kö-kór­házba, hol azután sz jjd roncsolt lábát térden a!ul harmad íapra amputáltak. Életben maradásá­hoz kezelő orvosai reményt kötlek, mert sebláza múlófélben van a szenvedőnek, sőt már jóízűen es-ik és aludni is tud, — de bizony, sz-gény Polturák mankós hbbal többet nyeregbe nem ülhet. (Időjárás) Nagy újságképpen jelentjük, hogy tegnapra virradva havazott. A fehér lepel azon­ban cs^k arra való volt. hogy éppen hangulatot adjon a téli tájképnek. Délben, 7 R, fokos meleg­ben, már hire sem volt, legHjebb a hegytetők lombozatán mely úgy mutatott, mint egy dér­ütötte barna híjzat az ember fején, (Jő mek a színészek) A lapunkbin is közölt színházi lelentés szerint Veszpréminé Ágh Ilona színtársulata f. hó 6 ikm kezdi meg az elő-d isokat A társulat a közölt névsor szerint eléggé jó és előnyösen ismert tagokból áll s igy, ha válogatott mű-orral jó e budisokat f ignak produkálni és ha kemény hidegre nem fordul az idó: hiszszük, hogy elégséges pártolásban fog a társulat része­sülni, amint azt egy ily nagyszámú intelligens közönséggel biró varosban méltán el is várhatnák a nemzet napszámosai. (A szefá d zsidók gyásza) Nagy gyász érte az uj ie!yi szefárd izraelita hitközséget. A talmud- ismereteiről és vallásosságáról nevezetes papjuk : Teitelbaum M -rion, ezelőtt Sztropkó város hírhedt csodar.ibbija, a borsodmegyei Csabán, ahová ro­konai látogatására mmt, rövid betegség után meg­halt. Ez a váratlan halálhír a hitsorsosok közt persze nagy megdöbbenést és részvétet keltett és mint a hajdani »szent rabbi« Teitelbaum ivadékát, hírhedt őséhez, a régi, már ötven évvel ezelőtt bezárt zsidó temetőbe akartak eltemetni ; hanem mert ezt a hatóság meg nem engedte, hulláját Mármaros-Szigetre szállították. így is, mikor az újhelyi vasúti állomáson néhány órát vesztegelt a hullát rejtő kocsi, 2 hitközség tagjai sürü rajok­ként mentek a pályaudvarra, hogy végső búcsút vegyenek tudós rabbijuktól, akihez vak buzgóság- gal ragaszkodtak. — Boldogok, akik hisznek. (Papakoszta csemeték.) A Behyna-Testvérek Rákóczi-utcai kereskedők nyomára jöttek, hogy egyik raktáruk ablakán keresztül a rummal telt üvegeket az udvaron lakó mester-inasok régibb idő óta kihorgaszták, amitől aztán hébe-hóba tök­részegre itták magukat Ezt a rendőrségnek be­jelentvén, a lopás ügyében a nyomozást megin­dították és mihamar eredményre is jutofak, mert kiderült, hogy Merkli kocsifényezö, Szépkuthy cipész, Orosz Mihály szijgyirtó, Giszper eszter galyos inasai és segédei és Kótits László kovács és kerékgyártó, Nemes János és Kovács Gyula nevű inasai és Schwarc Jó séf suszter inasból álló, hogy úgy mondjuk szövetkezete az, amely mar több mint egy év óta űzi rendszeresen a run- lopasoka'. Kü'önosen a lopásokn ik az csak cse­kélyke része volt, mert a nyomozás meglepő dol­gokat 'árt föl Nevezetesen azr, h-">gy Schwirc' sus-ter inas, Nemes Janos kerékgyártó inas és Kovács G ua kovács inas, mindannyi már a kamasz években, régibb idő óta űzik a lopás mesterségét. És nemcsak arra vetemedtek, hogv egyes boltokból, vagy azok kirakatából lopták el azt, amihez hozzáférhettek, hanem egy ejben a Rrkóczi-utcai u n. Róka-korcsma ablakat töriék f-1 s azon bemászva vitték el az elvihetőt; egy­szer pedig a kis piac egyik árubódjat törték fel. Szimtalan ezeken kívül az apróbb lopások szima, melyeket Behyna Testvérek, Berkodcs Rafael röfös-, Zsihovics vas-, és Grünczweig v gyes-, Klein Móric baztros-, Schi ler borkereskedő stb kárára követtek el. Hogy mi mindent lopkodtak össze azt mutatja a rendőrségnél lévő s a gaz embereknél megtalált tárgyak hdmaza. Van olt zsebkendő, ostor, ostornyél tucatszamra, mu-z- kahal, haraszt és trikóingek, seprűk, finom acél- korcsolyak a dobozban cirok seprűk, szalagok végszámra, öt és tiz kilós súlyúik, kefek és kofferek stb. annyi, hogy egy sza'ócs akár boltot nyithatna vele ; szóval a banda ügyesen és sokáig űzte a mesterségét, ámde végtére a rumos üvegek helyett ők kerültek hurokra s a fenyitő törvény­szék majd gondoskodik arról, hogy megkapjak mélró büntetésükét az orgazdákkal és bünpalas- tot.kkd egyetemben, mert úgy látszik, hogy ilyené« i- vannak. — Inasnevelés : jöjjön el a te országod ! (Ujhely gyomra.) Az újhelyi vágóhídon az elmúlt évben 7570 szarvasmarhát, borjut, juhot és sertést vágtak le. Ez a hatalmas numerus tanú­bizonysága a jó módnak, jó élésnek és jó étvágynak. (Karácsony Szerencsen.) A szerencsi nagy­szabású cukorgyár, írja alka'mi tudósítónk, kará­csony masodnapján az idén is 3—400 ftot érő téli ruhaneműik kiosztásává szerzett na gy örömet a gyári munkások szegény iskolás gyermekeinek. Különben pedig a cukorgyári mintaszerű elemi iskoltban azonkivül, hogy az évi vizsgálatok alkal­mával meglepő ered nényt mutat fel, Lmcz Géza gyári tanító, mint évrál-évre tenni szokta, karácsony masodnapján ez idén is az idegen ajkú gyerme­kekkel magasztos s a gyermekek felfogá ához mert hazafi >s szellemű p i-ztorjatékkal egyb< kötött színdarabot adatott elő. — Tudósítónk igy végzi: A pompás sikerű előadás mélyen meghatotta s bá­mul itra r'gidra a vi lamos fény arad itban úszott nagyvendiglő dísztermében szorongásig helytfoglaló igen di-zes kózönség-t. Vajha e buzgó tanító fényes ténykedéséről tudomást vennének az érde­kelt f lsóbb tanügyi hatóságok s méltányolnák is mar hazafias érdemeit. (Primica) Varannóról Írják: Varosunk szü­lötte Fr/mmer I, ujdon fól-zentelt kassa-egyh izme- gyei áldo-ópap.a múlt évi dtc. hó 27 én tartotta primiciáját díszes papi segédlettel. Este a város int lligenciaja és ipirosközönsege vacsorára gyü t egybe a pri nicia!t meghívására. Felkoszöntőt mond­tak Antalóczy Antal, Fttzesséry György s többen. Vacsora után a fiatalság tancra perdült s jó ani- móval jarta a késő éjíélutanig, r. I. (E'jegyzések.) Schreiber Henrik m. á. v. tiszt­viselő a napokban jegyezte el Reichard Gyula polgártársunk Lina leányát. — Glückman Lipót dec. hó 24 én eljegyezte Zinner Bernát polgártársunk Ida leányát. — Jakab Mór könyvnyomtató- müvezető Munkácsról e napokban jegyezte el S.- A.-Ujhelyből Hornstein Veronka kisasszonyt. — Reichard Armin Remhard Márkus helybeli polgár­társunk fia Deutsch Dezső budipesti nagykeres­kedő cég disponense, eljegyezte Engel Gizella kis­asszonyt. —■ Kemechey Béla, radi körjegyző, a múlt évi dec. hó 26-án váltott jegyet Szakáesy Miklós gercselyi föjdbirtokos Mariska leányával. (Kisdedóvó t<arácsonyestéje.) Sztropkóröl irja levelezőnk: Tóth Juliska k. a., az itteni kisded­óvónak hivatásos és szépműveltségü óvónője, min­den igyekezetével azon lévén, hogy a vezetése alatt álló ifjú csemeték nemcsak otthon, de az iskolában is örü hessenek kedves társuk, a kis Jézuska születésének, közadakozás utján, mely a -ztropkai értelmiségnek nemes á dozatra mindig készvoltát bizonyítja, igen szép és értékes karácsony­fát állított föl, amely karácsonyfa előtt kellett aztán a kedves apróságnak »szigorú« vizsgálatot kiáliania. No de a kicsinyek ki is állottak ama próbát minden baj nélkül, a közönség teljes meg­elégedésére és a szülők legnagyobb örömére. Mikor pedig a közönség már jól kiörülte magát, a kedves »óvónéni« szeretettel teljesen gondos­kodott arról, hogy most a gyermekek még annál jobban örü jenek. A dúsan megrakott karácsonyfa ajándékait ugyanis kiosztotta a kicsinyek kozott, kimondhatatlan örömet szerezve nekik e kedves ténykedésével. — Sajnosán tapasztaltuk azonban és igazán sajnáljuk is, hogy Sztropkón a kisded­óvót az óvókoteleseknek csak a «isebb része lá­togatja, miben, sajnos, nem kis r:sze van annak a körülménynek, hogy az irányadó és vezető egyéniségek nem vetik latba minden befolyásukat é' nem ha nak kella erővel a szülőkre, hogy ebbeli kötelességeiket híven tejesksék. R-méljü*, hogy -ajaalitun« a j ivőoen örömre vá'tozik. — A dedó­sok karácsonyi ü mep égének b;vége«tével Sváby Is'van a lami i-kolu igazgató anitó mondott lelkes szavakban kos onetet Tóth Ju iska kisasszonynak, a je'es óvónőnek, az egész közönség nevében; nemkü önben a s/.ü üknek is, kik a karácsonyfára ad koztak, szépen megköszönte nagy szívessé­güket, amivel lehetővé tették, hogy a kisgyer­mekek meg év k múlva is kedves emlékükben tartsak az id i karácsonyt, a kis Jézuska születés­napját. — Éljenek 1 r. I. (A tokaji róm. kát. temetőben) dec. hó 30-an délu an kínos jelenetnek volt tanúja az a gyászoló menet, mely a Korotnai József kis gyerme­két örök nyugalmára ki-érte. A kiásott sir fölött ugyanis dühtől torzult arccal állott Lengyel András, heves szavakkal tiltikozva az e len hogy a kis halott-t oda temessék, mert ott nyugszik az ő édes testvére, kit ezelőtt hét évvel temettek oda és máltai lankodva tett a sírásóknak szemrehányást, amiért a sirásas alkalmával a testverje meg ép koporsóját kapafokkal szétverték és csontjait is a sir szélére kiszórták. A nagyobb botrány elsimu­lása és a kis halott békés eltemetése csakis Hor­váth lelkész békéltető, szelíd szavaira esett meg. Ha igaz e vandalságra mutató cselekedet, méltó hogy az illetékes hatóság vonja felelősségre a temetőt szentségtelenitő egyéneket és ez az eset intő jel arra, hogy a tokaji túlságosan zsúfolt temető ügye végrevalahára rendeztessék és hogy a rendezés megtörténtéig a sirbontások ellen a hatóság az eddiginél hathatósabb rendszabályokat foganato­sítson ! r. 1. Folytatás a ll-ik mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents