Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-06-20 / 25. szám
— Hej csak találnánk egy göthös papot! — Mit, mit mond Kaján úr, kérdik a hívek egymásra nézve. Hej ! csak találnánk egy okos papot! — Bizony a’ kén< csak nekünk! * A tanácsban valamennyi pap ott volt. Lehetett válogatni vékony, vastag hangú, haragos, szelíd tekintetű, szőke, barna papokban. Az atyafiak íürkészőleg tekintgettek széjjel, de csak nehéz volt a választás. Az egyik székben ott ült egy magas, eingár, szenvedő arcú pap, látszólag, mintha súlyos kór kínozná, valójában pedig a tudomány és buvárlat csigázta el; melyhez a sovány parókhia is járult. Kaján tekintete egyszerre ezen pihent meg. Ahán ! ott vagy! sóhajtott fel. Aztán megrázta az atyafiak subáját: — Nézzék kentek, e’ lesz a mi papunk ahol la. — Ej Kaján ur, hisz ez igen „semmilyenu ábrázatu. — Hallgassanak. Majd megmgyarázom az úton, hogy milyen pap ez. * Az utón aztán minden korcsmánál bevettek néhány liter magyarázatot. És száz szónak is egy a vége: Kaján Bendegúznak sikerült Tóvégre a kiszemelt papot bevinni. De nem ez az érdekes a dologban, mert utóvégre is a tóvégiek szelíd, jó papot kaptak. Hanem, csodák-csodája, a végtelen sovány, beteges pap egyszerre csak hízásnak indult, már tokát is kezdett ereszteni. Tóvég jó vize, levegője, a kevesebb gond és nagyobb kényelem okozták bizonyosan. Mindenki örült annak. Csak Kaján Bendegúz váltott nap-nap mellett jelentős pillantást feleségével, Mártával, miközben mindketten nagyot sóhajtottak. Szent Péter. Közgazdaság. Kilátások az aratásra. (*%) A szegény magyar gazdát még az ág is huzza! Ma-holnap két évtizede lesz annak, hogy az aratást igen kevéssé változó jóslatok között várjuk. A termények óriási árhanyatlásának nyomása alatt régóta nincsen az aratástól különös várnivalónk. A jó aratás nem igen juttatja a gazdát tetemesebb pénzfölösleghez; a rósz aratás nem csinál Ínséget. Mert a mit valaha jó aratásnak neveztünk, az azóta tett nagy befektetések, az átlagtermések nagy-nagy erőfeszítéssel történt emelése, az előállítással járó költségek drágulása, a terményárak csökkenése folytán ma már nem produkálhatja az egykori jó aratások bőséges eredményeit. Az Ínségtől pedig a fejlődött forgalmi és közgazdasági viszonyok óvják meg a föld népét. Mezőgazdasági termésünk bár sok tekintetben a régi primitiv kezekben mozog még, általában mégis elég sok oldalúvá fejlődött arra nézve, hogy ne a kalászosokba vessük összes reménységeinket. Az istálló, a baromfi-udvar, a dohány-pajta, sőt a gyümölcsös kert is kezd nagyobb szerepet játszani a gazdasági mérlegben. És habár ezeknek, a termeléságaknak is meg oan a maguk sok baja, mégis abban a mértékben fejlődnek, a minőt csak egy egészséges irányban haladó mezőgazdaság tesz lehetővé. Aki közelebbről tanulta megismerni agri- kulturánk legújabb viszonyait, el kell ismernie, hogy gazdaosztályunk minden vonalon erősen tör hivatásának kellő magaslata felé. A magyar- gazda kezd reálisan gondolkozni, számítani, tanulni, főleg pedig dolgozni s ezzel a gazdaságát a modern világpiaci követelményekhez idomítani. Lassú és nehéz munka ez ; de megindult, megy, s talán rövid időn éredményei is kézzelfoghatóbbak lesznek, mint ma. A midőn ezeket előre bocsátottuk, a világért sem akarunk oda konkludálni, hogy a mi köz- gazdasági életünkben az aratás eredménye az egy évi nemzeti munka eredményei megítélésénél nem a legfontosabb faktor lenne. A Kárpátok övezte nagy gazdasági terület terményei között egyedül a mezőgazdaságiak csinálják a jelentékenyebb belső és külső forgalmat. Exportunkban, ezek játszák a főszerepet; ezek révén kapjuk a pénzt, melylyel az ipari cikkeket megszerezzük s nagy nemzeti befektetéseink kamatjait fizetjük. De kötelességünknek tartjuk konstatálni, hogy a termés alatt már ma nemcsak a kalászosokat kell értenünk s hogy az aratás belső jelentőségében és gazdasági értelmében változott, a magyar gazdának tehát fel kell ismernie a haladás szükségét és lehetőségét abban a meggyőződésben kell ismernie, hogy munkája, küzdelme nem eredménytelen, hogy a mezőgazdaság prosperálása nem az elemek önkényes játékából, hanem a gazdálkodónak szakértelmétől munkaerejétől, számításától és szívósságától függ első sorban. Magyarországnak szemterményekben való aratásra az idén nem kedvezők a kilátások. A sok esőzés rozsdával borította, megdöntötte a szépen fejlődött vetéseket. Az időjárás különös kedvezése mellett még megbirkózhatik a vegetáció a fejlődés ez akadályaival, de a jó aratásra való kilátások már alighanem teljesen hiúkká lettek s ma legfőlebb közepes eredményt várha tunk a kalászosoktól. Ez a helyzet szignaturája. Az értékesítés felől bármi, csak föltételes véleményt mondani is elhamarkodott dolog volna, mert a külföld felől ma még biztos tájékoztatással nem bírunk. Bárminő is legyen azonban a kalászosok aratásának eredménye, gazdasági fejlődésünket megakasztani nem lesz képes. Az esetleges csökkenést kiheverjük s az csak újabb sarkantyúja leend gazdáink ama törekvésének, a mivel a magyar mezőgazdaságok, a több oldalú produkció s a piac igényeihez való alkalmazkodás tekintetében a modern nívóra emelni igyekeznek. A lucerna szárítása. Hogy mily hasznos és áldásos növény a gazdára nézve a lucerna, ezt úgy hiszem mondanom sem kellene, hiszen eléggé igazolja ezt az a körülmény, miszerint napról-napra mindinkább terjed s a legutolsó földmi vés is arra törekszik, hogy egy darab lucernással bírjon. Hanem hát valamint a legszebb fénynek is vannak árnyékai, épp úgy a lucernának is meg van az a természete, ha az ember a fel- száritásánál nem ügyel eléggé, hát a leveleit lehullatja s maga a kopasz szár kerül a szénapadlásra. Már pedig az is bizonyos dolog, hogy nem a szárban, hanem a levelekben van a tápláló erő s igy a leveleit lehullatott száraz lucernaszár magában véve édeskeveset ér. Hogy a levelek a szárításnál le ne peregjenek, első sorban is arra ügyeljünk, hogy ne kelljen azt gyakran forgatni. Minél többször forgatjuk, annál több levél kuli le. Eszerint tehát célszerű a lekaszált lucernát amúgy még zölden szép egyenletesen elrázogtatni, hogy igy a száradás a lehető legnagyobb felületen történhessék. így hagyjuk ezt vagy két napig száradni s csak aztán gondolunk a megforgatásra. A levelek akkor szoktak legkönnyebben leperegni, a midőn szárazak azért a megforgatásnak vagy este, vagy reggel harmattal kell megtörténie, sőt ekkor is oly óvatosan, mintha akár tojással bánnánk. Stájerországban vagy pedig Bajorországban is olyanféle ágas póznákat és készülékeket dugdosnak a lucernásokon végig, melyek hasonlók a mi tejesköcsög tartóinkhoz s ezen szárítják akár a lucernát akár a lóherét. S mindez csak abból a célból történik, hogy ne kelljen azt a forgatással mozgatni, hanem hogy a levegő és meleg minden oldalról érvén, amúgy egy helyében megszáradhasson. Szintúgy a gyűjtésnek is nem törékeny, hanem szívós állapotban kora reggel kell megtörtömé, ügyelvén mindig arra, hogy lehetőleg kíméletesen bánjunk el vele. A jól szárított lucerna igen becses és értékes téli takarmányt ad,amelyet ló és szarvas- marha nemcsak egyaránt kedvel, hanem gazdag táplálóértékénél fogva meg is hízik a jószág tőle. Vármegyei Hivatalos Rész. T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben 1897. évi május hó 25-én tartott közgyűléséből. 131/0623 Olvastatott az állandó választmánynak határozati javaslata a Zay Imre gróf és Eberwein Baptist János, mint a tőke-terebes- gálszées-kapi-eperjesi helyi érdekű vasút engedményeseinek 350,000 ft megszavazása iránt beadott kérvénye tárgyában. Az állandó választmánynak Búj ano vies Béla, Cséri Herman, Dörner Károly, Fejes István, Ferenezy Elek, dr., Frikker József, Görgey Pál, Görgey Gyula, Haas Zsigmond, Haas Adolf, Haas Lipót, Heuman Sámuel, Hiszem Kálmán, Hornyai Béla dr., Horváth József ifj., Ivincsessy Péter, Klein Sámuel, Krőczer László dr., Kun Frigyes, Ligeti József dr., Malcher Béla, Matya- sovszky Kálmán, Markovics Miksa, Mauks Árpád, Meczner Gyula Molnár Béla dr., Nagy Ármin dr., Nemthy József, Nyomárkay Ödön dr. Reichard Mór, Rónai Álbert, Rosenthal Sándor dr., Spillenberg József, Schücz Nándor dr., Szentgyörgyi Vilmos, Szerdahelyi Vince, Szmre- csányi János, Szokolay Emil, Weinberger Arthur, Zékány József, Zombory Gedő, Bányay János, Batta István, Bartai István, Beck Sámuel, Bodor Gábor, Czifrák Valér, Csiszár Árpád, Csőké József, Dókus Gyula, Dudinszky Elek, Fiizes- séry Ödön, Fiizesséry György, Gál Sándor, Gáy János, Guttmann József, Haraszthy Miklós, Haraszthy Vince, Ihnatko Emil, Isépy Géza, Karsa Ferenc, Kerekes Szilárd, Koch Gábor, Kolozsváry Sámuel, Kutka István, Lehocky Endre, Loy János, Mankovics János, Matolay Etele, Métely János, Miklóssy István, Mizsák István, Molnár János, Novák István dr., Nemes Lajos, Nyessey József, Pereszlényi István, Pintér István, Rácz János, Roskovics János, Staut József, Strömpl Pál, Schweiger Ignác, Székely Elek, Szerviczky Ödön,Szkurkay Lénárd, Szladek Károly, Szőllősi József, Thomann Dávid dr., Thuránszky László,Visnyei Zoltán,Werner Gyula, Dókus László, Dongó Gy. Géza, Évva Ödön és Prihoda Etele igen szavazatával Bernát Győző, Boronkay Farkas, Hönsch Dezső, Péchy Adám, Stépán Gábor, Vass Imre, Viczmándy Ödön, Dely Endre, Demjén István, Gazdag Gyula, Geőcze Miklós, Kemechey János, Litavecz János, Rigán Mihály, Róth Mihály dr. és Soltész Pál nem szavazata ellenében 81 többséggel, azon kijelentés mellett, hogy nem az engedményesek személyéhez köttetik, hanem az illető vonal kiépítésére tartozik a megszavazás, a határozati javaslat elfogadtatván, méltánylásával azon előnyöknek a melyekben azon vasútvonal kiépítése által a vármegye felső vidékének lakosai és birtokosai részesülhetnének figyelembe véve, hogy egy helyi érdekű vasútnak kiépítése itt köz- gazdasági szempontbői is nagyon kívánatos, figyelembe véve továbbá azt, hogy azon vidéknek, melyen a vonal kijelölve lett, vasúti közlekedése nincsen, de másrészt, figyelembe véve azt is, hogy a vármegye anyagi helyzete egyáltalán nem engedi újabb terhek elvállalását, oly alappal pedig, amelyet e célra fordítana, nem rendelkezik, a kért összeget teljes mérvében meg nem szavazhatja, hanem törzsrészvények ellenében a tőke-terebes-gálszécs-kapi eperjesi helyi érdekű vasút Zemplén vármegyei részének kiépítésére az utfentartési alapból öt év alatt egyenlő részletekben lefizetendő 60.000 ft azaz hatvanezer forintot, bárki is legyen ezen vasútvonal építője, megszavaz. Ezen határozat közérdekű voltánál fogva 30 nap alatti felebbezós beadhatása mellett a „Zemplén“ vármegyei hivatalos lap utján meghir- dettetni s a meghirdetés lejártával a netalán beérkező és a határozat meghozatala alkalmával Wiczmándy Ödön bizottsági tag által szóval bejelentett felebbezós bejelentése mellett a nagym. belügyministeriumhoz, a határozat egy példánya pedig miután ezáltal az útalap lesz megterhelve, a nagym. kereskedelmi Ministoriumhoz felterjesztetni, foganatosítására az alispán utasittatni határoztatott. A jóváhagyott határozat leérkezése után az alispán felhatalmaztatik, hogy a további intézkedéseket és a törzsrészvényeknek ezen határozat alapján leendő jegyzését foganatosítván, a közgyűlésnek annak idején tegyen jelentést. A főszolgabirák a hivatalos lapban közzé teendő határozatnak a községi elüljárók utjáni kihirdetését eszközölni és a kihirdetés megtörténtét igazoló bizonylatoknak a netaláni feleb- bezésekkel 30 nap alatt az alispánhoz leendő beadására utasittatnak. Kelt mint fent. Dókus Gyula, főjegyző. Zemplén-vármegye közig, bizottságától. 871/1289 kb. sz. Olvastatott Ákos Arnold kir. mérnök kazánvizsgáló biztos előterjesztése, melyben tekintettel arra, hogy a vármegye közönsége a magyar gépipart csak nagyon kis mértékben pártolja, amennyiben a mezőgazdasági gépeket többnyire az osztrák és angol gyártmányokból fedezi, holott hazánk ezen iparczikkek gyártása terén a külföldi gyárakkal a versenyt teljesen kiállja; különösen a magyar királyi államvasutak gépgyárának s annak gyártmányai, úgy a gép anyaga s annak megmunkálása, mint szerkezetének kiválósága, de még eladási ára tekintetében is, felkéri a közigazgatási bizottságot, hogy a magyar gépipar pártolására a vármegyei közönséget buzdítsa. A magyar gépipar gyártmányainak terjesztése céljából tett előterjesztés figyelembevétele mellett, a gazdasági egyesület felkéretik és a 10 járási főszolgabíró felhivatik, hogy az előterjesztés értelmében a magyar gépipar pártolását saját hatáskörükben mozdítsák elő, a vármegye közönsége a „Zemplén,, hivatalos lap utján ezen iparnak előmozdítása céljából fel kéretik, hogy azt gépszükségletének a magyar gyárakból való beszerzése által pártolni szíveskedjék. Kelt Zemplén-vármegye közig, bizottság S.-A.-Ujhelyben, 1897. május hó 10-én tartott ülésében Főispán Öméltósága, mint a közig, biz. elnöke helyett: Hatolni Etele, alispán,
