Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-23 / 21. szám
I. Melléklet a „Zemplén^jJl^ számához. Ezen kötelességemnek megfeleltem, de átérezve és átértve e dolognak magasztos voltát, hogy ez alapítvány e vidék javára is váljék, a nagys. premontrei kanonok-rendtől vásárolt ezen a helyen a kórházat felépítvén és teljesen felszerelvén, Isten segedelmével rendeltetésének át is fogom adni, magamra vállalván a kórház fentartását mindaddig, mig az alapítványi tőke mikénti felhasználása iránt intézkedés nem történik. Röviden megérintem, miért szemeltem. ki ezen kórház felépítésének színhelyéül K.- Helmeczet. E nagy község székhelye azon járásnak, hol b. e. Antal bátyám — mint szenvedélyes homeopata — éveken át számtalan beteget kezelt; egyrészt tehát ezen áldásos működésnek maga a járás székhelyén leendő folytatása, másrészt azon ok vezérelt engem ezen hely megválasztására, hogy e nagy községet ezáltal buzdítani fogom s ezzel is módot, alkalmat és példát fogok neki nyújtani azon állapotból való kibontakozásra, mely a haladásnak útját állja. S ezen szándékomnak érvényesítését mindenesetre elősegítette azon körülmény is, hogy ezen létesítménynek a közegészség szempontjából követelt előfeltételei és kellékei e helyen kifogás alá nem esnek. A betegek gyógykezelése b. e. nagybátyám mint örökhagyó intenciói szerint — kit sok, ezer beteg áldása és hálája kisért eredménydús életén át — a hasonszcnvi gyógymód szerint fog eszközöltetni, ezen gyógymódnak ma még több az ellenese, mint a követője, dacára annak, hogy az uralkodó gyógymód is hódol a legfontosabb dologban, az oltásban a ha- sonszenvi gyógymód azon alapelvének, hogy „similia similibus curantur.“ Én hiszem, hogy ezen elv az oltáson kívül s azon túl is fog hódítani s ezen hit készt azon nyilatkozatra, hogy sem én, de intézkedem, hogy jogutódaim se térhessenek el ezen gyógymódnak e kordákban leendő fentartásától. A kórház — egyes életveszélyes esetek kivételével — a járásban illetékes betegek számára van szánva s a kor igényeinek megfelelő berendezése felül arról is gondoski id- tam, hogy az ápolás kiválóan gondos és lelkiismeretes kezekre bizassék; sikerült ugyanis e célra az irgalmas nővéreket megnyernem, s ha akadnak is még némelyek, kik az ápolás ezen módját alája helyezik az u. n. kizárólagos civil-ápolók működésének, azok nem igen bírnak közvetlen tapasztalattal az apácák önfeláldozó és megnyugtató működéséről, mely egyesek téves nézete mellett is mind- nagyobb tért hódit, úgy, hogy hasonló állami intézetekben majd mindenütt az irgalmas nővérek vannak alkalmazva. De minden alkotáson, minden munkán, tisztelt közönség, csak akkor lévén áldás, ha azt Isten segedelmével kezdjük meg, felkértem a kassai egyházmegye nagyérdemű püspökét, Bubics Zsigmond ur őexcellenciáját, hogy jelenjen meg köztünk s kérje Isten segedelmét művünkre. Excellenciád, nem kiméivé az ut fáradalmait, eljött közénk s midőn ezért hálás köszünetemet fejezem ki s Excellenciádat tiszteletteljesen üdvözölni szerencsém van: kérem, hogy ezen a szenvedő emberiség egy részének testi épülésére szolgáló művet a Mindenható Isten nevében felszentelni kegyeskedjék! És végül, bár ezt legelőbb kellett volna felemlítenem — bokros teendők és nagy elfoglaltsága dacára — lejött közzénk a mai ünnepély fényét és jelentőségét emelni az államhatalom közegészségügyének legfőbb őre, a Belügyminister őexcellenciája is, bizonyára azon államférfim elvből indulva ki, hogy a közpálya rögös és tövises utján csak az működhetik áldásosán és eredménynyel, ki fáradságot vesz magának a helyszínén személyes meggyőződést szerezni arról, ami felett határoznia kell s amit a porlepte akták holt betűiből alaposan megbírálni nem mindig lehetséges. A szenvedő emberiség nevében e kórház kapuja előtt mély tisztelettel üdvözlöm nagyméltóságodat, kérve a magyarok Istenét, adjon Excellenciádnak erőt, egészséget és bő alkalmat ez országban sok ily ünnepségben még részt vehetni; — a megyét, a járást, ez emberbaráti intézményt pedig jóindulatába és kegyeibe ajánlva, kérem nagyméltóságodat, hogy e kórházat — mely hivatva van rang, vallás, nem és kor különbség nélkül felvenni mindazokat, kik itt bajaikban enyhülést, vigaszt és gyógyulást meriteni jönnek — a felszentelés után rendeltetésének átadni kegyeskedjék 1 A szépen elmondott beszédet megéljenezték, kivált pedig igen élénken azt a részét, mely a ministerhez szólott. Bubics püspök a grófnak adott válaszában kiemelte, hogy ő akkor, amidőn püspöki kötelességeinek teljesítéséről van szó, fáradságot nem ösmer, tehát szívesen jött ide is a gróf hívására. Azután rámutatván az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlására, amit ebben a kórházban gyöngéd női kezek teljesítenek, midőn éjet-napot feláldoznak, önmagukat nem kiméivé a szegény betegekért: kívánta, hogy az egyetértés, meg a szeretet ülje diadalát ebben a kórházban. Midőn az egyetértést említem — úgymond — akkor a hazára gondolok (Lelkesült éljenzés), mikor a szerete- tet említem, akkor a magyar társadalmat értem valláskülönbsége nélkül (Újra igen lelkes éljenzés.) Azután a Mailáth grófi család kimagasló erényeit említvén, rámutatott magára József grófra, mint a tett emberére (Nagy éljenzés,) kívánván neki és kedves családjának, hogy legyenek az életben mindig szerencsések s boldogok (Hosz- szantartó igen lelkes éljenzés). Végezetül áldást mondott a hazára, királyra, vármegyére és annak minden lakójára, mondván, hogy amennyi magot terem ez a szép magyar föld: annyi áldás szálljon mindnyájukra. Most következett a kórház felszentelése, amit Bubics püspök végzett, belül is, kívül is körüljárván imádkozva és szentelt vízzel meghintve a gyönyörű épületet. A fölszentelés aktusának befejezése után Perezel belügyi minister, ugyanarról a helyről, melyről a gróf mondotta el az imént megnyitó beszédét, válaszolt, hosszasabban szólván. Elmondotta, hogy készséggel tett eleget, midőn eljött ide személyesen a gróf meghívására, mert az országos kormány mély érdeklődéssel viseltetik a közegészség ügye iránt; de hazafiui örömet is érez és annak szívesen ad kifejezést, mert ez a díszes kórház a mai kor hygienikus igényeinek megfelel. De eljött, úgymond, kötelességből is, mert be kell ösmernie, hogy mig az utóbbi 25 óv alatt a nemzeti boldogulás minden irányában szépen előre haladtunk, egy irányban, a közegészségügyi institúciók fejlesztése tekintetében, még igen sok elérendő vár reánk. De örömmel konstatálhatjuk, hogy e tekintetben is a magyar társadalom megértette a kor intőszavát. Azután kegyelettel szólván nóh. Mailátli Antal gróf nemes intenciójáról, kívánta, hogy József gróf, aki nagynevű elődjének nemcsak javait, de javaival erényeit is örökölte, lelje e kórház emberszerető gyakorlásának látásában örömét. (Lelkes éljenzés.) Elismeréssel szólott még be- • szédében a minister azokról is, kik a kórházat tervezték (Jendrassik Aladár mérnök) és építették (Törők Antal építész.) Köszönetét mondott még a nagy közönségnek, különösen pedig a hölgyeknek, a jóság angyalainak is, kik a kórház megnyitásának mai alkalmára oly szép számmal egybesereglettek. Végezetül abbeli hő óhajtásának adván kifejezést a minister, hogy a filantrópia szolgálatábah ez a díszes kórház mennél teljesebb mértékben legyen képes megfelelni a a közvárakozásnak: áldást kívánt reá és azt, hogy mindenik szenvedő, aki falain belül menedékhelyet keres, találjon ott mindannyiszor gyógyulást, vagy legalább is enyhülést. Hosszan tartó lelkes éljenzés követte a minister szavait. Bubics püspök ezután kis-misót mondott a kórház kápolnájában, miközben a közönség szép rendben, csendben bejárta és szemügyre vette a kórház összes belső helyiségeit, örömmel győződvén meg arról, amit a minister is kiemelt, hogy t. i. az a hygienikus tekinteteknek megfelelő, vagyis a hely, levegő, viz, tisztaság stb. dolgában ott szinte a fényűzésig mentek. Valóban a kórház nagyon célszerűen van építve. Az épület, melynek homlokzata keletre néz, három részből áll. Középen a kórház, huszonnégy beteg számára berendezett szobákkal, két teremmel és”a kellő többi helyiségekkel. A kórház épületétől északra van a kápolna és az irgalmas nővérek lakóhelye, — délre a gazdasági épület. Mind a három közös tető alatt van. Úgy az északi, mint a déli külön rendeltetésű építményeket a kórházzal üveg-folyosók kötik össze azon a télen fűtésre berendezett kereszt-folyosón, mely a kórház-épületet a középen s véghosszában két részre osztja. A kórháznak nyugati szakaszában, egymástól elkülönítve, á jobb és bal sarokban van elhelyezve a fertőző betegek osztálya. A főbejárattal szemközt van a műtőszoba. Az egész épület szemlélete nem is kórházra, hanem inkább valami nagyúri kastélyra figyelmeztet ott a hegyoldalban, arányai olyan elegánsak, arhitektonikája olyan könnyed, olyan behízelgő, legfeljebb is a kápolna ófelnémet-stilü toronytetőzetén a kereszt látása ad csak az épületnek bizonyos vallási színezetet. Méltán büszke lehet rá Király-Helmecz. Büszke is! Tisztelgések Mig a nagyközönség a kórház és a hozzátartozók megszemlélésével foglalkozott, az alatt tisztelgő küldöttségek járultak Perczel belügyminister és Bubics püspök elé, mégpedig a minister elé ilyen sorrendben: helyhatóság (szol- gabirói hivatal tagjai), járásbíróság, adóhivatal, Tiszaszabályozó-Társulat, városi elüljáróság és képviselőtestület, körjegyzők, tűzoltó-egyesület, csendőrség, végre a kir. pénzügyőrség, — a püspök öt küldöttséget fogadott a következő sorrendben: Lelkészi kar, szolgabirói hivatal, járásbíróság, városi elüljáróság, végre a hitközségek elöljáróinak küldöttségét. Ebéd Perbenyiken. Pár perc híja volt csak a déli 12 órának, midőn az ünneplő küzönség ezrei, mint búcsújára nép, emelkedett érzelemmel a szivekben, széjjeloszlott a szélrózsa minden irányában. Azok, akik a perbenyiki kastélyba voltak hivatalosak ebédre, számszerint 63-an, Helmecz- ről a tőle negyedórányi távolságban fekvő Per- bonyikre hajtattak külön fogatokon a Mailátli József gróf ősi, dúsgazdag kastélyába. Az Ujhelyből meghívott vendégek közül ott voltak: Molnár István főispán, Matolai Etele alispán, Dókus Gyula főjegyző, Seyfrid József türv. sz. elnök, Hlavaty József kir. ügyész, Nemes Lajos kir. tanfelügyelő, — továbbá: Ilönsch D. kir. főmérnök, Klein Tivadar vm. főpénzt., Kun Frigyes gazd. egy. alelnük, Löcheren Lőrinc dr. vm. főorvos, Meczner Gyula nagybirtokos, Mizsák István tiszt, főügyész, Staut József főisp. titkár, Szerviczky Ödön urad. jószág- és jogigazgató, Zeiter Károly kir. pénzügy, ig. és Dongó Gy. Géza a „Zemplén“ szerkesztője. A vendégek az üveg-teremben gyülekeztek. Midőn a minister belépett, harsány éljenzés köszöntötte s természeteszn ő lett az illusztris társaság legelső embere az elsők közt. Egy órai élénk társalgás után, miközben kiosztották a terített asztalok elhelyezésének tervrajzát, melyről ki-ki megtudta, hogy melyik asztalnál és kiknek tőszomszédságában lesz majd a helye, jelt adtak az ebédhez indulásra. Mailáth grófnőt a minister, Sennyey Pálné őexeiáját a püspök és úgy tovább vezették a két egymásba nyíló terem dúsgazdagon felteritett asztalaihoz. A főasztalnál az első helyen ült a legszeretetreméltóbb háziasszony Mailáth grófné, vele átalellenben a legkedvesebb háziúr, Mailáth gróf. A grófné mellett: Perczel minister, Bubics püspök, özv. Sennyey Pál báróné, Vécsey Sándor br., Dókus Gyula, Chyzer Kornél dr. és úgy tovább. A háziúr mellett ültek: Sennyey Béla báróné, Molnár István, Meczner Gyula, Szeke- rák Kálmán, Seyfrid József és úgy tovább, amint következtek. A menü következő volt: Menu du 18. Mai 1897. Potago Éi la Circassienne. Pátó de foie gras h la gelée. Gigot de veau ä l’Anglaise garni et sauce Madelaines de chapon ä la Tsarino. Punch ä la glace. Selles de chevreuíl. Saladé et compote. Asperges, sauce hollandaise. Charlotte ä la Montblanc. Dessert. Említenem felesleges is, hogy a borok (asztali, seri, burgundi vörös, bakator, pezsgő) jobbnál-j óbbak voltak és a serénynél-serényebb livrés inasok szinte túlbuzgósággal szolgálva fel. A pezsgő öntésnél, a libációnál, a cigány zenéje először némult el. Mailáth gróf emcit elsőnek áldomás-p ohárt kitűnő vendégeiért, közöttük a kassai püspök és a belügyminiszter őexeiáikért, — Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, várm. főjegyző Mailáth József grófért, a grófnéért és kedves családjuk boldogságáért, — Matolai Etele alispán, a 300,000 lélek lakta vármegye nevében az első magyar belügyminiszterért, ki vármegyénket meglátogatta Perczel őexeiájáért, — Szmrecsányi János, apotheozist szentelve Mailáth Antal gróf emlékének, Magyarország legrokonszenvesebb miniszteréért, szintén Perczel őexeiájáért, — Bencsik István főszolgabíró, járása lakossága nevében is Bubics Zsigmond püspök őnagymóltóságáért; aki emberileg érző nemes szivének minden egyes dobbanásával rászolgál az emberek osztatlan szeretetére, -— ivott. Perczel miniszter, igen hatásosan és szépen alkalmazván a mai nap eseményszámba menő történetére a lioráci mondást: „Exegit monumentum aere perennius“ a grófnéért és a grófért emelt poharat zajos és lelkes éljenzés közt. Chyzer Kornél dr. miniszteri tanácsos tósztja abban az indítványban, hogy a ma felavatott és megnyitott helmeczi kórház minden idők számára Mailáth-lcórház legyen, csúcsosodott ki és általános tetszést aratott. Somogyi Gerő prém. kanonok, klrály- helmeczi plébános, reflektálva a gróf ma d. e. hallott kórház-megnyitó beszédére, nemcsak hívei, de K.-Helmecz város egész lakossága
