Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-23 / 21. szám
Sátoralja-Ujhely, 1857. május 23. 21. (1913.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉITEK HIVATALOS LAPJA HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Hygiea ünnepe Helmeczen, Király-Helmecz, máj. 18.. Régi városunkban ma nyitották meg azt az uj kórházat, melyet az emberszeretet sugallatából emeltetett a „perbenyiki gróf“ Maildth József, mintegy 50,000 ftnyi kölcséggel, hogy a legdrágább földi kincsét, egészségét elvesztett szenvedő kárpótlásul gyógyulást, vagy legalább is enyhületet nyerjen ott Hygiea „irgalmas nővéreinek“ gondviselése alatt. Mert szépség, gazdagság, erő, hatalom, a sors minden egyéb kedvezése egyéni vonatkozásában minden érték nélkül való silányság csupán, ha nem jár velük karöltve az egészség; mert minden néven nevezhető földi jólétnek csak az egészséges ember tud igazán örülni; mert egészség híján az élet minden java is együttesen csak unodalmas teher, egy eldobnivaló mihasznaság. Hygiea, a közegészség istenasszonya, akit panteisztikus felfogásomban én úgy képzelek magam elé, hogy a fűben, fában, vízben, levegőben elrejtezett gyógyító erő; aki önmagában láthatatlan, kézzel megfoghatatlan, hatásaibau valami lehel- letszerü, mi ha megérinti a beteg testben a beteg lelket, része és részese lesz körülünk és bennünk az örökkévalóságnak; aki az üdeség, derű, pompa a nagy természetben, akinek csak egy a szándéka, egy az akarata, t. i. benne hívén, remélvén, ötét szeretvén egészségessé, lehetően hosszúvá, egyszersmind örömmel telivé tölteni emberéletünket: mondom ez a jóságos, ez a szelíd, ez az emberszerető istenasszony immár K.-Helmeczen is otthon lakozik az ő templomában, a helmeczi hegy északkeleti oldalán kiváló szakértelemmel megtervezett, kitűnő műgonddal TÁR, C A.« Üdvözlet. (A király-helmeczi hnsonszenvi gr. Mai Iá th -kórház felszentelése és ünnepien megnyitása alkalmára.) Ü nnep derült ma rád Király-Helmecz ncpe! — Habár naptárba ez nincs pirossal téve — Nagy mü hevégzése a humánizmusnak, Testté lett igéje itt az Ur Krisztusnak. * A felebaráti szeretet szent elve, lm! e dicső műnél szépen be van telve. Az írástudóktól mellőzött -betegek Itt lelnek irgalmas szamaritán-keblet. * E jó szamaritán, e modern apostol — Egy kezében kalács, a másikban ostor — Nem néz fáradságot, nem kimé] költséget; Nem rejt véka alá Istentől nyert mécset. * Szétárasztja fényét tévelygők útjára, Hogy haladhassanak biztos célirányba. Parlagjellemekben, melyekben nincs becsvágy, Kritika ostora jó mély barázdát vág * Es e barázdában csak legyen akarat, Az „ámbició“ szép lombos fává fakad. Ember névre igy lesz majd méltó mindenik; — Hat, alkot, gyarapit, hazát fényre dérit. felépített, úgynevezett „Mailáth-hasonszenvi kórháziban. Kiesebb, vonzóan szebb helyzetű egy pontot magának templomul, állandó menedékhelyül nem is választhatott volna itt a mi vidékünkön az az angyaljóságu, az a galambszelid, az az emberszerető fenséges istenasszony, Hygiea, mint választott azon a ponton, ahol felépült ez a hasonszenvi kórház: ott a helmeczi hegy gyeppázsitos, bokraiban fülemiledalos, levegőjében balzsamos, vizében kívánatos oldalán, — a „Csonka-vár“ düledező rommaradványainak tőszomszédságában. Hadúr — Hygiea ! Milyen távolságot, milyen csudálatos haladást fejez ki az a pauza, melyet a két név közzé írtam! Letűnt daliás idők szélütött óriása mellett emelkedik, mint átok nyomában az áldás, „Csonka-vár“ mellett a „Mailáth- kórház“, az emberegészségnek ez a modern, ez a fényes ments-vára. Ott a helmeczi hegynek zöldpázsitos, lágy ölében, hol századok előtt és századokon át, nem is egyszer, számtalanszor ontott honfi-vért a honfikard: elnyúgodott a fékevesztett indulat ... és a díszes kórház úgy foglal helyet ott, mint az emberszeretet oltára fölé épült békesség temploma. Amint nézem-nézem önfeledten, úgy tetszik nekem, mintha az elviharzott idők folyását jövő-menő szellők lágy suttogása váltaná föl s mintha valami jóságos szellem imaszerüen mondaná, hogy : Átkos idők síremléke: „Csonka vár“. . . Hygiea ! szent karodra csonka vár. . . . Amit ádáz idők lerontottak ott: nemzeti nagylétünket, itt segít felépíteni majd az ő csodatévő két kezével Hygiea: az irgalmassággal, az emberszeretettel. így fénylik tettein az emberszeretet, Mely a keresztény hit egy főalapja lett, Köny szikkad, éh enyhül, seb heged, ott, ahol Jár: oktat, fedd, javít e modern apostol. ^ * Tálentumait O nem ássa a földbe, De gyümölcsözőleg szétosztja azt közre, Hogyha Ura számon kéri tőle végre, Jelelje ki helyét nyájas hangon érte. * Hervadhatlan babért sok helyen vetett ő, De te, Király-Helmecz, vagy legtöbbet nyerő. Mutasd meg tehát, hogy méltó is vagy rája: Ápold, legyen gondod e nemes plántára. * Ha sok ily apostol volna e hazába’, Széchenyi jós „leszsz“-c betellene már ma. Nem is kell tán dicső nevét jelezni se. . . . Éljen boldogan O s angyal jó hitvese! (K.-Helmecz, 1897. máj. 18.) K. F Tavaszi lmrigulatok. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta : Neuvohner Jenő. Nem didereg már a napsugár, hanem a melengető, aranyos fénykévék dédelgetnek, ösz- sze-vissza csókolgatnak fűt-fát, virágot; világosságot hintenek a homályba, életet lehelnek a földre. Nemcsak hogy a természet ölti magára a tavasz színekkel telt mezét; nemcsak hogy Hadúr átkát fölöttülik: Higiea áldássá formálja közöttünk. * Király-Helmecz ünneplőben. Egy hét óta, úgyszólván szünet nélkül egyébről sem beszéltünk, mint a május 18-iki nagy ünnepségről, mely hogy fényesen sikerüljön, itten mindenkinek, gazdagnak, szegénynek hő óhajtása volt. Ide is nézhetett ránk a „dicső nap reg- gelén‘s az ország szeme. Olyan ünnepiesen felkészült, mint volt az elmult hétfőn reggel, Helmecz még nem volt, pedig hogy van: annak is elmult már ezer éve. Hogy mikor lett Helmecz Király-Helmecz: nem tudom. Sejtem, hogy valamelyik királyunk ott-járiának tiszteletére, de konstatálhatom, hogy azóta a reges-régen történt király-járás óta nem volt még egyszer olyan fényes, nagy sokadalom Helmecz ős falai között, mint volt május 18-ikán. És konstatálom, hogy Király-Helmecz erre az alkalomra nevéhez méltó díszt öltött magára. Főutcáján, melyen hajdan, vagy 350 esztendővel ezelőtt, a helmeczi vár urát, Perényi Gábort, a Tisza jobbparti vármegyék hadainak főkapitányát, meg azután később a várkastély kegyesszivü úrnőjét, Lorántffy Zsuzsanna erdélyi fejedelemasszonyt látta bevonulni, — mostan két diadalkapu is állott. Az egyik az északi, másik a déli városvégen. Amannak, melyen keresztül máj. 17-én d. u. Bubics kassai püspök az újhelyi vasúti állomástól kocsin érkezett, ez volt a felírása: ISTEN HOZOTT, — emennek, mely a Perbenyikből vezető ut bejáratánál állott (Mailáth József grófnak szólva) az érkezés irányában: ISTEN HOZOTT JÓTEVŐNK — a távozás irányában ugyanolyan értelmű felírás kívánta isten áldását a perbenyiki grófra, aki Helmecznek valóban jótevője is, mert ő terelte ismét ezt a nagy múltú, ezt a szép hivatásu magyar várost a haladás országutjára a tespedós dűllőjéből. — A két diadalkapu között vonuló, mintegy 2 kilométernyi utca-szakasz is szépen volt feldíszítve zöld gallyakkal, a középületek nemzeti lobogókkal. Este fényes kivilágítás is volt. A fáradhatatlan, figyelmét minden hatásosra kiterjesztő helyi rendezőséget, úgyszintén Király- Helmecz város egész közönségét is dicséret és elösmerés illeti az ünneplés keresztülviteléért, ereinkben a vér élénkebben pezseg, lázasabban lüktet: de még édes hazánk szive, a szép Budapest is megdobban, ha elérkezik a szin, az illat hónapja, a szerelmetes május. Mihelyest a langyos szellők szárnyain beköszönt a tavasz és ülat árja végighömpölyög a székes főváros utcáin, mintha uj élet költöznék a büszke palotasorok közé. Vidámak az emberek és boldogságtól sugárzik minden arc. A szintelen utakat megelevenítik a rügyező, loveledző fasorok és a zöldelő lombokból szerte árad a tavasz költőies hangulata. A fülledt levegőhöz szokott, sápadt arcú székes fővárosi csodálkozva nézi a zöld lombokat és teli tüdővel szívja a budai hegyeken általszürődő tavaszi léget. Az utcák szögelletét virágárus-lányok és asszonyok árasztják el. A székes főváros embere ilyenkor tavasz- szal valósággal falja a virágot. Ha a sétálók arcát az orgonavirág vagy gyöngyvirág behízelgő, édes illata csapja meg, virággal mogra- kottan térnek haza. Ä színes, illatos virágok nyomán a tavasz is bevonul a zordon falak közé. . . . Az utcák megtelnek csevegő, kacagó, boldog emberekkel. Karcsú, mosolygó szemű, szerelmes leányok imbolygó léptekkel sétálgatnak a díszes korzón. Simogatják, csókolgatják a színes szirmokat és addig-addig szívják magukba azt a bóditóan édes illatot: mig végtére szivükbe is belopódzik a tavasz. Valamint a tavaszi napsugár színes virágpettyekkel hinti telis-teli a rétet: az A Zomplón nini száma tiz ölelni.
