Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-04-25 / 17. szám

Melléklet a „Zemplén*" 17. számához. A vm. közigazgatási bizottság legkö­zelebbi rendes havi ülését május 10-én (tizedikén) tartja. Megróhatók-e törvényhatósági útadó­val a pénzintézetek az 1883. VII. t.-c. alapján fizetett IOo/°-os tőkekamat-adóik után ? Vármegyénk főszám vevője a türv. hat. útadóikat közvetetlenül fizető egyéneknek ál­lami adóalapjait tévén vizsgálat tárgyává a kir. adóhivataloknál, ez alkalommal szerzett tapasztalataitól indíttatva, magán utón, a követ­kező kérdést intézte a törvényhatósági ut- adóügyek legfelsőbb ellenőrző hatóságához : Közúti pénztárunk érdekében szeretnék egy dú­san jövedelmező forrást nyitni a pénzintézetek tőkekamatmódjából; mert igaz ugyan, hogy az 1883. évi VII. t.-cikk 2. §-ának második pontja azt mondja, hogy „ezen adó után sem törvény- hatósági vagy községi pótlék nem vethető ki,“ úgy de az 1890. évi I. t.-c. 23. §-ában nincs megkülönböztetve az 1875. évi XXII. t.cikkben és az 1883. évi VII. t.-c. kreált tőkekamatadó, sőt az 1890. évi I. t.-c. 162. §-a azt mondja, hogy a jelen törvény határozataitól eltérő régibb tör­vények, vagy törvényes rendeletek hatályukat vesztik: amiből logice következik, hogy az 1883. évi VII. t.-c. 2. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezést az 1890. évi I. t.-cikk 23. §-a delealta és igy a pénzintézetek a félévenként tőkésített, vagy kifizetett kamatok után reájuk kirótt tőkekamatadó után törvényhatósági út­adóval is megrovandók. —- A kérdésre vonatkozó választ a Boncza Miklós országos képviselő szer­kesztette „Magyar Közigazgatás“ cimü szak­lap legközelebb megjelent számában kapta meg a kérdést intézett főszámvevő, amely válasz igy szól: Nézetét végeredményében teljesen osztjuk. Az 1890. évi I. t.-c. ugyanis az útadó kivetése szempontjából a tőkekamatadó fenti két neme között különbséget nem tesz s igy az útadó 1883. évi VII. t. cikk alapján kivetett, tőkekamatadó után is feltétlenül kirovandó; amint ez a gyakorlatban tényleg meg is tör­ténik. Az 1883. évi VII. t.-cikk 2. §-ának má­sodik bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a szóban levő tőkekamatadó után tör­vényhatósági pótlék ki nem vethető, a törvény- hatósági útadóra már csak azért sem alkalmaz­ható, mivel az útadó természete és jellege a rendes törvényhatósági pótlékoktól teljesen el­térő s ez az oka annak, hogy a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-c. s az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítások az ut- adókivetése szempontjából a kétféle tőkekamat­adó között különbséget nem tettek. Megjegyez­zük egyébként, hogy a községi elöljárók (váro­sokban polgármesterek) az egyenes állami adók­ról szerkesztendő s a m. kir. adóhivatalok által hitelesítendő kimutatásokban a többször említett tőkekamatadót is kimutatni kötelesek ;*) vagyis hogy e részbeni mulasztásaikért felelősségre vonhatók; továbbá, hogy amennyiben a pénz­intézetekre e címen útadó eddig kivetve nem lett volna, az a törvény végrehajtása iránt 21,802/890. szám alatt kiadott C) utasítás Vll. fejezet 28. §-a értelmében megállapított 5 évi elévülési időn belül terjedő időre pótlólag kivet­hető, illetőleg ki is vetendő. Végül a fentiek kiegészítéséül megemlítjük, hogy az utólagos kivetés ellen esetleg beadott felszólalások elbí­rálására az 1896. évi XXVI. t.-e. 64. §-a értel­mében a közigazgatási bíróság illetékes. A fenti kijelentés alapján készülő pótelőirásokra vonatkozó határozati javaslatok a t. vármegye közig, bizottságának légküzelebb tartandó üíé- sén fognak előterjesztetni. Megállóhely. A m. kir. államvasutak igaz­gatósága tudatja, hogy a Bátyúról reggel 5 óra 24 perckor Budapestre induló gyorsvonat a Szo- motor és Perbenyik állomások között lévő Nagy- Géres megállóhelyen feltételesen utasokat vesz föl. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. ápr. 17-től ápr. 24-éig) a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 1 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 16 eset­ben; d) elhalálozott: 9 egyén. Hírek a nagyvilágból. Vilmos német császár királyunk őfelsé­gének látogatására Bécsbe érkezett. Európa köz­békéjének két hatalmas pártfogója testvériesen üdvözölték egymást. A viszontlátás örömében alattvalóik igaz szivvel osztoznak. Umberto olasz király ellen egy kovács­legény merényletet követett el. A király sértet­len maradt, a merénylőt nyomban letartóztatták. *) Ezt nem mutathatják és nem is mutatták ki, mert hiszen ők annak mennyiségéről tudomással sem bírnak. Szerk. A háború. Törökország végre megizente a háborút Görögországnak és igy az eddig meg nem izent háború zavaros helyzetének vége sza­kadt. Éppen ma egy hete, hogy Edhem török basa, a keleti harctér főparancsnoka, elrendelte az előrenyomulást s immáron az egész északi határ­hegységben, mely Görög- és Törökország közt el­választó vonalat képez, a Meluna, Kurbovali, Papalivado, Peruar. Szemért- Tepe és a Kazak- lar szorosokban vívott hősies és igen véres csa­ták után a török sereg áttörte a görögök csa­tavonalait, erőditvényeit és Macedóniából beha­tolt Tesszáliába, tehát a harc szintere görög földre van áttéve. Edhem basa, habár mellőle leg­jobb hadvezérei, közöttük az oroszlán bátorságig nyolcvanéves tábornok Haűz basa is, a csata­tereken elhullottak, újabb erősítéseket vonva magához már Larissza várost, hová a görög hadsereg magát koncentrálta, fogta ostrom alá. Ha Larissza is elvész, akkor az ut nyitva a tö­rök előtt Aténbe, Görögország fővárosába. —- így a keleti hartéren. A nyugati harctéren, hol a görög tengeri haderő bir elsőbbséggel, minden valószínűség amellett szól, hogy a török lesz a vertes fél, mert rozoga hadi hajói az ellenállásra úgyszólván képtelenek. A görög hadügyi kormány behivta az utolsó tartalékosztályt és az állami csendőrséget és rendőrséget is a larisszai csata­térre küldötte. György görög király maga is a harctérre megy. A döntő ütközet hire Larisszából minden órában várható. Lueger dr. bécsi polgármesterré történt megválasztatását őfelsége megerősítette. Az uj polgármester ur magyarfaló és zsidógyülölő ér­zelmeiről ösmeretes. Hírek az országból. Királyunk őfelsége, Vilmos német csá­szár látogatását fogadván, Bécsből Szentpéter­várra utazott, hogy viszonozza az orosz cár bécsi látogatását. László főherceg emlékezete. Azt a helyet, hol egy végzetes lövés László főherceg életét kioltotta s ahol a szülői kegyelet kápolnát emeltetett, a mélyen elszomorodott anya Klo- tild főhercegnő kívánságára, bucsujáró helylyé fogják avatni. Uj titkos tanácsos. Rakovszky István, a m. kir*. állami számvevőszék elnöke valóságos belső titkos tanácsossá neveztetvén ki, őfelsége előtt a vb. t. tanácsosi esküt letette. Főispánok beigtatásai. Lukács György ih-. Békés-vármegy a főispánját f. hó 22-én ig- tatták be ünnepiesen főispáni hivatalába. Fiáth Pál báró Fehér-vármegye és Székesfehér­vár újonnan kinevezett főispánját f. hó 27-én, IIagara Viktor dr. beregi főispánt pedig ápr. 28-án igtatják he nagy ünnepi ességekkel. Lónyay János örökös főrendiházi tag, Mármaros-vármegyének 17 éven át volt főispánja, elhunyt. Ny. b. Új főispán. Szabolcs vármegye főispán­jává Kállay András helyére Feilizsch Bertold báró, Torontál-vármegye főjegyzője neveztetett ki. Az új főispán még fiatal ember és veje Bánffy Dezső br. miniszterelnöknek. Petőfi-emlék. Segesvár mellett, a fehér­egyházi csatatéren, hol Petőfi is elesett, emlék­oszlopod emelnek. A csatatéli emléket ez évi jul. 31-én, a csata évfordulóján leplezik le. A hazafias emlékünnep országos jellegű lesz. Jégeső. Nyíregyházán és környékén f. hó 19-én délután nagy jégeső volt, mely fél óránál tovább tartott és igen jelentékeny károkat okozott. Felhőszakadás. Szatmáron valóságos is­tenítélet forma felhőszakadás volt Nagycsütör­tökön. A birtokosok reményeit, főképp a szat­mári szőlőhegyen, hosszabb időkre tönkre tette a jéggel vegyes felhőszakadás és az alázuhogott vízár. Különfélék. — Személyi hir. Lengyel Manó m. kir. honvéd százados törzstisztjelölt igen tisztelt ba­rátunkat, mint sajnálattal értesülünk, Ujhelyből Miskolczra, ahol mint a 10-ik honvéd gyalog­ezred hadkiegészítő parancsnoka fog működni, helyezték át, szolgálati érdekekből A jelesen képzett katona és a melegkeblü jóbarát távo­zását őszintén sajnáljuk, mert benne városunk előkelő társaságának egyik, mindenkitől méltán tisztelt, becsült és kedvelt tagját fogjuk nélkü­lözni. Távozása alkalmából f. hó 27-én búcsú estét rendeznek tiszteletére a „Vadászkürt“-ben jóbarátai és tisztelői. Lapunk nyomatása közben értesítenek bennünket, hogy Őfelsége Lengyel Manó honvéd-századost m. kir. lionvéd-őrnagy- gyá léptette elő. Igaz örömmel gratulálunk az arany-gallérhoz! — Mulatság. A társaság szine-java adott „rendez-vous“-t egymásnak folyó hó 19-én a „Magyar király“ szálló nagytermében. Az a pompás kedv, melylyel az első csárdást ropták a párok, előre sejtette, hogy a mulatság az ün­nepi hangulatnak méltó befejezése lesz. S nem csalódtunk. A fesztelen jókedv ellenállhatatlan erővel ragadt mindenkire, aminek legfényesebb bizonyítéka, hogy a mulató társaság csak akkor gondolt a hazamenetelre, mikor a nap aranyos sugarai rátüztek a fáradhatatlan párokra. Dandás Aladár újonnan szervezett bandája ez estén igazán remekelt s a táncdarabjait épp úgy, mint hallgatóit alig győzte megismételni. — Ott vol­tak asszonyok : Danek Leóné, Éhlert Gyuláné, özv. Fehér Gyuláné, Keresztessy Lajosné, Kanta Józsefné, Meczner Gyuláné, Meczner Béláné, Szemere Yilma, Szepessy Kálmánná, Szokolay Emilné, Waltherr Lászlóné, —leányok : Farkas Iréné, Fehér Olga és Ilonka, Keresztessy Iréné, Meczner Manci és Icuka, Meczner Csűri, Payzsoss Marinka, Spillenberg és Sárika Szokolay Margit. — „Au re voire !“ — Névnapi üdvözlés Hornyay Béla dr. tb. vármegyei főorvos tisztelt barátunkat és munkatársunkat f. hó 22-én, vagyis a neve- napját megelőző estén a vasúti főműhelybeliek önképzőköre, melynek Hornyay dr. elnöke, szép ovációban részesítette. Ugyanis a kör­nek fuvóhangszeres zenekara és a daloskor esti 9 órakor, az ünnepelt tiszteletére, Wekerle- téri háza előtt szerenádot rendezett, melyen a zenekar és a dalosok sikerült alkalmi darabokat adtak elő, közben, persze, lelkesen is éljenezvén népszerű elnöküket. Mondanunk is felesleges, hogy a sikerült szerenádnak tömérdek hallga­tója volt. Éljen! — Gyászos hir cim alatt lapunk ma egy hetes számában közöltük, hogy Láczay Károly gyöngyösi kir. járásbiró Sárospatakon e hó 1-4-én meghalt. Ez a hir, melyet belső dolgozó­társunk szavahihető úriemberek elmondása után tett közzé, nem bizonyult valónak, mert a súlyos beteg, mint velünk a tegnap közölt gyászos jelentés tudatja, f. hó 2-án esti 10 órakor halt meg, mély bánatba ejtvén a kesergő fiatal özve­gyet, Fedák Margitot s két kis leánygyermekét. A tisztes munkából élete delén kidőlt, a min­denkitől becsült és szeretett férfin temetése Sárospatakon tegnap délután ment végbe nagy részvét mellett. Láczay Elek köz- és váltó-ügy- védő testvérét gyászolja az elhunytban. Béke hamvaira! — Halálozások. Antalóczi Antalóczy Antal kir. járásbiró és neje nagyrákói Kroskay Friderika, gyermekeik és a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtól megtört szivvel jelentik hőn szeretett fiuk antalóczi Antalóczy Zoltán­nak, es. és kir. 34-ik gyalogezredbeli főhad­nagynak, a német lovagrend Mária-keresztje és a porosz kir. IV. osztályú korona-rend lovagjá­nak Kassán a folyó évi április hó 16-án, éle­tének 35. katonai szolgálatának 18-ik évében, hosszas és kínos szenvedés után történt gyá­szos kimultát. Temetése nagy pompával ment végbe ezrede zenekarának bús hangjai mellett, mert az elhunytat nemcsak a tisztikar osztatlan részvéte kisérte sírjába, hanem az egész ezred, melynek derék katonája s kiváló csapattisztje volt. Geöcze Andor, kir. p. ü. számtiszt Uj- helyben szeretett sógorát gyászolja az elhunyt­ban. Áldás és béke hamvaira! — Özvegy Gsaszlóvszky Jánosné szül. Malártsik Mária, az összes rokonság nevében is, mélyen elszo­morodott szivvel jelenti szeretett férjének Gsaszlóvszky János, t. Zemplén-vármegye tör­vényhatósági b. tagjának, S.-A.-lIjhelyben folyó hó 20-án, életének 62-ik s boldog házasságának 28-ik évében, hosszas szenvedés után bekövet­kezett elhunytát. A megboldogultnak földi ma­radványait folyó hó 24-kén délután 4 órakor a róm. kát. si [kertben helyezték örök nyugalomra általános részvét közt. Nyugodjék békében. — Az öreg Mányi veje és az uj bandavezetőnek, Rácz Gyulának, csak alig pár napos apósa, a jól ösmert prímás, Mantu Tóni, tegnapelőtt hosszas és sorvasztó betegség után, elhunyt. Még csak 45 éves volt. Kollégái tegnap kísér­ték ki koporsóját zeneszó mellett az ev. ref. temetőbe. Mikor a sírba tették, rázendítették azt a legszivrehatóbb nótát, mely oly igazán mondja, hogy — oda lent már nem fáj semmi ! Lesz még cigány lakadalom. . . . Fényes esküvőnek volt szemtanúja Husvét har­madnapján az újhelyi közönség. Rácz Gyula, a hires Benczy Gyula bandájának prímása, eskü­dött örök hűséget Mányi Lajos kedves unoká­jának, Jolánnak. A díszes kocsisorban, mely a boldog mátkapárt egy hosszú, egymást szeretve és együtt leélendő páros életnek egyházilag való megáldására kisérte, ott láttuk mint nyoszolyó- asszonyolcat’ Barihos .Józsefné és Juhász Jenő- né úrnőket, kik mellett a násznagyi szerepet Meczner Gyula és Barthos József töltötték be. Nyoszolyólányok voltak: Meczner Mancika és

Next

/
Thumbnails
Contents