Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-04-04 / 14. szám

Epidémia. Városunkban néhány év óta ragadós beteg­ség miazmái kóvályognak a levegőben. Roha­mosan szedik az áldozatokat, de nem az alsó néposztálynál, mint az epidemikus betegségek­nél közönségesen szokás, hanem az úgynevezett úri családokat fertőzi meg. Egymásután alkalmaznak a jobbmódu szü­lők gyermekeik mellé német bonnokat, nevelő­nőket. A bonn szó eredeti értelme: száraz dada és Fráncia- meg Németországban oly 14—16 éves lányokat értenek alatta, kik idegen nyel­vűek és a gyermekeket, nemi különbségre való tekintet nélkül, 8—10 éves korukig gondozzák, kik a gyermekek öltöztetésében és testi ápolá­sában résztvesznek, a játékaiknak irányt adnak, felügyelnek, hogy foglalkozásuk közepette baj ne érje őket. Ilyen értelemben, mikor a bonn a reája bízott gyermekeknek játszótársa, azokra káros befolyással nem lehet. De az idegen országból ideszakadt nagykorú lányokra vagy asszonyokra bízni legdrágább kincsünket, az oly nőkre, kik­nek multjok előttünk teljesen ismeretlen, akikre esetleg hazájukban, mint bukott nőkrei mindenki ujjal mutat — oly könnyelműség, mely vesze­delmes módon megboszulhatja magát. Hányszor fordul elő, hogy az ilyen nők, állás hiányában, a legerkölcstelenebb útra tér­nek, megfeledkeznek az erényről s a könnyel >b, de annál ledérebb életet választják. S nem egy­szer kihívó és szemérmetlen magaviseletükkel a családi szentélybe hatolnak és a legjobb egyet­értésben élt házaspárok közzé elhintik a viszály­kodás magvait. Tisztelet a kivételeknek; de, sajnos, a ta­pasztalat állításom mellett bizonyít. S kérdem: lehetnek-e az ilyen nők jó ne­velőnők ?! Nem mételyezik-e meg kacér maga­viseletükkel, könnyelműen elejtett kétértelmű szavaikkal, egész maguktartásával a, gyermek fogékony lelkületét, érzelmi világát ? És minden neveléstani ismeretek hiányában nem képesek a serdülő gyermek szivében szunyadozó nemes ér­zelmeket és hajlamokat éleszteni és ápolni. Pe­dig nemes gyümölcsöt csak gyöngéd kéz gondo­zása és szelíd éghajlat érlel. Tényleg előfordult az az eset, hogy egy német nevelő nő a történelmi órán hazánk legna­gyobb fiát, Kossuth Lajost, mint közönséges for­radalmárt, a legcsunyább színben tüntette fel a gyermekek előtt; ellenben Hentzit és Haynaut egekig magasztalta. A magyarokat barbároknak nevezte, kik zsarnokoskodnak a németeken stb. Természetes, hogy az ilyenek kiirtják a rájuk bízott gyermekek szivéből a hazaszeretet csiráját. Az igy nevelt lányokból nem igen válnak olyan anyák, mint voltak a spártai asszonyok, kik, midőn fiaikat a csatába küldték, „Ezen vagy ezzel“ szavakkal adták át nekik a pajzsot. De talán az egri hires asszonyokat sem emlegetné az utókor gyermeke oly kegyelettel, mint emle­geti, ha német bonnok nevelték volna őket. Társadalmi életünkben, elég sajnosán, még mindig kiváló szerepet játszik a német nyelv; s aki a müveit jelzőre igényt tart, attól a német nyelvben való jártasságot is megkívánjak. Nem is csoda tehát, ha a szülők kiváló gondot fordí­tanak a germán nyelvre. Csakhogy roszul választ­ják meg a módot, mely szerint gyermekeikkel Kedvetlenek voltunk. Idegen elem, egy árva cseh, keveredett közénk, aki egyedül képviselve nemzetiségét oda húzódott, ahol éppen a leg­szívesebben látták. Szegény, németül még rosz- szabbul beszélt, mint mi. Az első alkalommal a németekhez csatlakozott. De onnan elpártolt, mert az egyik, boros fővel, ama nézetének adva kifejezést, hogy minden cseh egy született trom­bitás felkérte, hogy az egyik zenésztől elvett trombitán fújjon neki egy nótát. Aztán a dal­matákhoz csatlakozott. De onnan is elpártolt, mert azok korántsem voltak hajlandók az ő kedvéért a nyelvüket kificamítani. Olaszul meg ő nem tudott velük beszélni. Végre úgy látszott mi velünk, akikhez a legkevesebb bizalma volt, akart megbarátkozni. Legalább arra mutatott állhatatos velünk maradása, dacára a sok te- remtettézésnek, melyről az összes nemzetisé­gűek tudták már, hogy nem a leghizelgőbb ki­fejezés. Mikor már kezdett unalmassá válni az ácsorgás, kérdőleg tekintettünk kolomposunkra, aki palástolni akarva a mi kedvetlenségünket, csupa kötelességből is cseh bajtársunkkal be­szélgetett és akit talpraesett ötleteiért és ara­nyos kedélyéért emeltünk közös akarattal ma­gunk fölé. Elértette, hogy tőle várjuk a kérdés helyes megoldását. Felső ajkát felcsücsöritette, mintha a valódi „tiszaujlaki" szagából akart volna valami életrevaló gondolatot felszippantani. Egy pár pillanatig sodorgatta fejlődésnek induló bajszát, amely, dacára tengerész voltunknak, akkor is olyan hegyesre volt pederve, mint valami jó fajta zsák-varrótű, aztán egy nagyot csettintve ezt a nyelvet el akarják sajátíttatni. Ritka eset­ben tanulja meg a gyermek, a nevelőnővel való folytonos érintkezés dacára, a német nyelvet; ellenkezőleg: ők tanulnak a gyermekektől ma­gyarul. De föltéve, hogy a szülők elérik a kívánt célt: az elért eredmény elenyésző csekély ahhoz az esetleges romboló hatáshoz képest, amit az ilyen nő környezete a zsenge gyermeki szívre gyakorolhat. A német bonnok és nevelőnők teljesen nélkülözhetők, mert sokkal hívebben, célszerűb­ben és lelkiismeretesebben töltenék be helyüket az óvóképzőt végzett gyermekkertésznők hazánk németajkú vidékeiről, mint pl. a Szepességről, Pozsony- és Vas-vármegyékből. A legtöbb óvónő azonban éveken át állás nélkül reménykedik, pedig meg van a kvalifikációjuk, le tudnak eresz­kedni a gyermekhez, fejleszthetnék a gyermek értelmét és érzelmeit. Vagy talán nincs elegendő okleveles taní­tónő, ki elég ügyesen tanítja a német nyelvet ? S tud-e valaki példát arra, hogy egy magyar tanítónő letért volna az erény útjáról, vagy meg­feledkezett volna hivatásának fontosságáról? Az ilyen esetek olyan ritkák, mint a fehér hollók. Ti anyák pedig, kik annyira sziveiteken viselitek gyermekeitek jólétét és féltitek a leg­kisebb szellőtől, a hőmérő legkisebb változásától, kik orvosi recipé szerint tápláljátok gyermekei­teket : őrizzétek gyermekeiteknek lelki épségét is. A gyermek lelki világa olyan, mint a tiszta fehér lap, melyre jót és roszat lehet írni; de amit egyszer ráírtak, azt onnan többé semmi­féle „radir-gummival“ kitörülni nem lehet. — Óvakodjatok a divatos epidémiától! A „bacillu- sok“ megfertőztetik a gyermek lelkületét és ká­ros hatással lehetnek az egész nemzetre! (S.-A.-Ujhely, 1897. márc. 31.) Kaufmann Ármin. Vármegyei ügyek. Személyi hir. Matolai Etele alispán, hogy a Sztropkón holnap kezdődő fősorozáson elnö­kölhessen, tegnap LJjhelyből Sztropkóra utazott. A vármegyei szegényalapra ügyelő választmány a Matolai Etele alispán elnök­lete alatt tegnap tartott ülésén határozott mind­ama folyamodások fölött, melyek hozzá érkeztek és a rendelkezésére bízott pénztári készletek kiosztása iránt a valóban nyomorral küzdők között intézkedett. •— Ugyanezen az ülésén ha­tározott a községi szegényekre tett 1895. évi kiadások födözéséről is és azokat a rendelke­zésre felmaradt kamatjövedelem erejéig és 29°/o arányában megtérittendőknek mondotta ki. Tenyészbika-vásár. Az abauj-torna-vár- megyei gazdasági egyesület Kassán f. hó 5--7-én három napra terjedő tenyészbika-vásárt tart. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralj a-uj helyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. márc. 27-től ápr. 3-áig) a) házasságot kötött: pár; h) kihirdethetett: 3 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 19 eset­ben; d) elhalálozott: 5 egyén. ujjaival, örömtől villogó szemekkel kiáltott fel: — Meg van fiuk, meg van ! Elviszszük ma­gunkkal. Megtanítjuk magyarosan mulatni. Meg­tanítjuk magyarul beszélni. Csinálunk belőle magyar fiút. — Helyes? Viharos ujjongással kiáltottuk rá, hogy helyes. A móló gránit kockáinak repedései közzé jegecesedett apró sókristályok a szinváltozatnak számtalan vegyülékébe verték vissza a már dű­lőre járó nap sugarait. Az enyhe tengeri szellő meg-megszaggatott hangtöredékekben hozta hoz­zánk a „zászlóhajó“ fedélzetén játszó zenekar hegedüszavának fülbemászó ütemeit. A mólóval szemben lévő Pavanelló kávéház vendégeinek szürke tömegében, mint a vetés közt a búza­virág, mind sűrűbb számmal kezdtek feltüne­dezni a találkozóra gyülekező baj társak kék gal­lérjai, mi pedig abban a meggyőződésben, hogy áldozatot hozunk a szent célnak, lelkes hangu­latban indultunk a „Magyar juhászhoz“ címzett kiskorcsmánkba. Kitünően mulattunk egész kintlétünk alatt. Cseh bajtársunkkal igen összebarátkoztunk. Meg­tanítottuk csárdást táncolni. Megtanítottuk ki­mondani: hogy „kedves barátom.“ Megmutattuk, hogyan kell bor mellett mulatni . . . De azért a rá következő szabadságunk al­kalmával még sem akart velünk jönni, mert, állítása szerint, a pörkölt és a paprikás annyira leette nyelvéről a bőrt, hogy még akkor is fájt. ____ Hírek a nagyvilágból. Kréta sziget ostromzárolása után követ­kezik Görögország tengeri kikötőinek elzárása a hadi hajók elől. A nagyhatalmak mindent elkövetnek, hogy a harcias görögöket elzárják a nagyvilágtól, gondoskodván egyúttal arról is, hogv a törökök se tehessenek kárt a görögökben. — Evégből Európa összes nagy hatalmasságai hadi hajóik számát, úgyszintén fegyveres csapataik készleteit is tetemesen megszaporitották. A görö­gök úgy Kréta szigeten, mint otthon is ellen­állásra készülnek, sőt imitt-amott szembe is szállottak már egyik-másik nagyhatalom hadi hajósnépével. Konstantin görög trónörökös a szárazföldi és tengeri hadsereg felett átvette a fővezérséget. Hire jött, hogy Szerbia, Bolgár­ország és Macedonia titkos hadi szövetségben állanának Görögországgal. (Ezt legújabban meg­cáfolták. — Szerk.) A szerb külügyminister rendkívül éles hangú jegyzéket küldött Kon- stantinápolyba a török külügyministernek. A nagyhatalmak még mindig bíznak abban, hogy a békét, melynek léte és nem léte már csak egy hajszálon függ, állandósítják. Legújab­ban azt sürgönyzik, hogy Kréta sziget oly szé­les körű önkormányzatot nyer, mely csaknem független, szabad államiságot biztosit a sziget lakóinak. Kréta kormányzójául, kit a török szultán nevezne ki, Battenberg Ferenc József hg.-et, a volt bolgár fejedelem legfiatalabb öcs- csét, szemelték ki. Kréta sziget, amig önkor­mányzatában megerősödik az európai nagyha­talmak állandó hadi pártfogása alá fogna he-’ lyeztetni. Ausztriában befejezték az uj Reichsrath tagjainak megválasztását. A megválasztott 425 birodalmi képviselő harminckét párttöredékre oszlik. Az amerikai Egyesült Államok kon­gresszusa szigora törvényt fogadott el; kimon­dotta ugyanis, hogy minden 16-ik életévét túl­haladott bevándorlónak, legyen az férfi vagy nő írni és olvasni kell tudnia vagy angolul, vagy pedig szülőhazája nyelvén. Ez a törvény vég­telenül fontos és erősen fogja korlátolni a ki ván dóriást Magyarországi) ól. Hírek az országból. Őfelsége a király Bécsből f. hó 25-én utazik el a cár látogatására, ami Péterváron ápr. hó 27-én fog megtörténni. Mária-Terézia királynő lovas-emlékszob- rát Pozsonyban május 16-án leplezik le. Az ünnepies leleplezés alkalmára őfelsége a király és az uralkodóház több tagja is Pozsonyba ér­kezik. Az 1897. évi állami költségvetés tör­vényjavaslatát harmadszori felolvasásban is elfogadta az orsz. gyűlés képviselőháza. Uj főipánok. Magara Viktor dr. országos volt képviselő és földbirtokos Bereg-vármegye főispánjává neveztetett ki. — Lukács György dr. belügyministeri titkárt pedig Békés-vármegye főispánjává nevezte ki a király. Fekete himlő. Eperjesén és vidékén a fekete himlő járványszerü jelleget öltött. Különfélék. Királyi adomány. Őfelsége kabinet- irodája, főispánunk Öméltósága előterjesztésére, Maczkov József gk. lelkésznek 20 ftnyi kegyes adományt küldött. — Személyi hírek. Wollenhoffer Emil m. kir. honvéd ezredes, az itt állomásozó hon­véd zászlóalj megvizsgálása céljából m. hó 30-án városunkban időzött.— Pt. Katinszky Géza, szent­széki tanácsos, Ujholy város újonnan kinevezett plébánosa, mint értesülünk, f. hó 10-én érkezik városunkba s ez időtől kezdve átveszi plébá- nosi hivatalával járó teendőinek intézését. — In- stalláltatása, mivelhogy ez idő szerint úgyis, mint Kassán a rk. elemi leányiskolák igazgatója, de úgy is, mint a rk. tanítóképző-intézet tanára, az iskolai év befejezése előtt Kassáról nem szaba­dulhat, — úgy véljük csak júliusban lesz. — Kinevezés. A m. kir. igazságügymi- nister Schulcz Sándor nagyváradi kir. közjegy­zői helyettest Abád-Szalókra kir. közjegyzővé nevezte ki. — A kinevezés hire bizonyára örö­met kelt újhelyi ösmerősei körében is. — Gra­tulálunk. — A vasutasok előléptetése. A m. kir. államvasutak hivatalnoki sorában az 1897. ápril hó 1-től számitandólag a IV. V. és VI. rang- fokozatban történt előléptetéseket, illetve rang- fokozat-változásokat és kinevezéseket most kö­zölte a hivatalos lap. Ide igtatjuk a névsorból ösmerőseinket, amint következnek: A IV. rang­fokozat 3-ik osztályából ugyanazon rangfokozat 2-ik osztályába: Kobelrausch Károly ellenőr. — Az V. rangfokozat 1. osztályából a IV. rang­Folytatás a mellékleten.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents