Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-28 / 13. szám

II. Melléklet a „Zemplén" 13. számához. hez pompás műmellékletek vannak csatolva. Ilyenek: „József nádor" arcképe, Endre János rajza után készült metszet szerint; „Á magyar nemzeti muzeum a század derekán", Haeufler J. rajza után készült acélmetszetről; „I. Ferenc negyvenéves uralkodói jubileoma“. A magyar országos rendek tisztelgése 1832. március 5-én. (Egykorú rajz után); „József nádor sirja a bu­dai királyi sírboltban“, Dörre Tivadar rajza. ..Bajza József királyhimnusza" kéziratának ha­sonmása ; továbbá a reform mozgalmakban oly számot tevő „Pesti Hírlap“ első számának hason­mása stb. Az egyes füzetek ára 30 kr. Kapható Lővy A. s.-a.-ujhelyi könyvkereskedésben. Értékes és szép ajándék az, amit a „Magyar Újság“, ez a nagy gonddal és mindig élénken szerkesztett fővárosi lap nyújt az elő- fiztőinek; ugyanis teljesen ingyen kapják meg a „Magyar Újság“ könyvtárának kiadványait ha- vonkint egy igen díszes kiállítású regény-kötetet, úgy hogy a „Magyar Újság“ előfizetői egy év alatt egész kis könyvtárra tesznek szert ingyen. Ebben a kedvezményben azok is részesiiíoek, a kik csak egy hónapra fizetnek elő.! Mig a többi fővárosi napilap ára egy évre 14 ft s egy hóra 1 ft 20 kr., addig „Magyar Újság“ előfi­zetési ára egész évre 12 ft, félévre 6 ft, negyed­évre 3 ft, egy hóra 1 ft. Pedig a „Magyar Új­ság“ minden tekintetben bátran kiállja a ver­senyt minden más lappal. Szerkesztőségének tagjai közt sok országos nevű, elsőrangú iró van. Az előfizetési összegek a lap kiadóhivata­lába Budapest IV. kér. Vármegyeház-utca 15. sz. küldendők. Egyesületi élet. A zemplén-vármegyei kaszinó f. hó 21-én tartotta főispánunk ő méltósága elnöklése mellett évi rendes közgyűlését. Felolvasták a titkári jelentést, mely az egyesület miüt évi működéséről ad számot, s a melyet alant egész terjedelmében közlünk. A kaszinónak minta­szerű ügykezelését és a pénztári eredményt ör­vendetesen vette tudomásul a közgyűlés. A meg­vizsgált és rendben talált számadások alapján a választmánynak megadták a fölmentvényt. El­nökké újra egyhangúlag és lelkes örömmel: Molnár István főispánt, alelnökké Hlavatliy Józsefet, igazgatókká Kun Frigyest és Képes Gyulát, gondnokká és könyvtárossá Vass Jó­zsefet, titkárrá Staut Józsefet választották meg. A választmány tagjai lettek újból: Ambrózy Nándor, Dókus Gyula, Dókus Mihály, Emődy Béla, Fejes István, Horváth József, Hornyay Béla dr., Képes Gyula, Kun Frigyes, Löcherer Lőrinc dr., Meczner Gyula, Meczner Béla, Nemes Lajos, Németh Nándor, Szokolay Emil, Vass József, helybeli, Ferenczy Elek dr., Gör­gey Béla (uj), Kossuth Lajos, Mailáth József gr., Nemthy József, Spillenberg József, Szer­vi czky Ödön és Vladár Emil vidéki tagok. A titkár jelentése igy szól: Tisztelt Közgyűlés! A múlt 1896. évről szóló jelentésünket a következőkben van szerencsénk előterjeszteni: Egyesületünk tagjainak száma az év elején 135 volt, ezen szám az év folyamán tagfelvétel­lel 146-ra emelkedett, 2 tag azonban évközben elhalálozott, s igy a tagok száma jelenleg 144, amelyből 86 egész dijas, 21 fél díjas, 34 vidéki. 1 kedvezményes, 2 pedig díjmentes, amint az ■/. alatt tisztelettel csatolt névjegyzékből kitűnik. Kegyelettel emlékszünk meg e helyütt Lengyel Pál, Bessenyey László és Gaizler József br. tagtársainknak elhalálozásáról, akik egyesületünknek hű tagjai voltak. A alatt csatolt számadás szerint az 1896. év pénzügyi eredménye következő : Összes bevétel . . 4547 ft 62 kr. Összes kiadás. . . 4409 ft 51 kr. Mutatkozik tehát . . 138 ft 11 kr. egyenleg, mint pénztári maradvány. Ezen pénz­tári maradvány a folyó év január 1-től a mai napig szaporodván, örömmel jelenthetjük, hogy dacára a fokozottabb igényekkel járó nagyobb kiadásoknak a kaszinó jelenleg 409 ft 92 kr. tőkével rendelkezik és adósságai nincsenek. — Ezen tőkéből 238 ft 12 kr. a s.-a.-uj helyi taka­rékpénztárban betétileg kezeltetik 171 ft 80 kr. pedig mint folyó tőke szerepel. A kedvező pénzügyi helyzetet, tehát fen- tartottuk a múlt évben is és pedig eddig követett irányelveinkkel, t. i: a kezelés egyszerüsitesével a bevételeknek a kaszinó tekintélyéhez illő foko­zásával s a kiadásoknak a minimumra való redukálásával. A inig ugyanis az 1895. évben az összes bevétel 3884 ft 44 kr. volt, a múlt év folyamán már 4547 ft 62 krt tett, vagyis 663 ft 12 krral többet, és amig az 1895. évben az ösz- szes kiadás 3056 ft 34 kr. volt, a múlt évben már 4409 ft 51 krt tett, vagyis 1353 ft 17 krral többet az 1895. évi kiadásoknál. A kártya ugyanis T! múlt év folyamán 431 ft 01 krral többet jöve­delmezett az 1895. évi kártyabevételnél, ellenben a villanyvilágítás évi átlaga 406 ft 38 krt tett, a villanyvilágításnak berendezési költségei pedig 418 ft 13 krral emelték a kaszinó kiadásait, vagyis a rendes kiadások e címen a múlt év folyamán körülbelül 650—700 ft emelkedést tüntettek fel. Igaz ugyan, hogy a kiadások a folyó év folya­mán lényegesen apadni fognak, sőt a villany­világításnak költségei a célszerűbb villanylámpák berendezésével előreláthatólag e részben is csök­kenteni fogják kiadásainkat, minthogy azonban hovatovább uj billard-asztalok beszerzéséről kell gondolkodnunk s a kaszinó fokozottabb igényei egyáltalában nem engedik még megvalósíthatni existentiáknak veszélyeztetése nélkül azon álta­lános óhajt, hogy ez évben a tagdijak leszállítását javasolhassuk. Azért, amidőn az 1897. évről szóló költ­ségelőirányzatunkat 3/. alatt bemutatni bátrak vagyunk, amely 3728 ft 11 kr. bevétellel és 3595 ft kiadással szemben 133 ft 11 kr. előirány­zott pénztári maradványt tüntet fel. kérjük annak változatlanul leendő elfogadását. Költségvetésünket ezúttal is reális alapon véltük összeállitani. Múlt évi költségvetésünkben ugyanis 188 ft 10 kr. fölösleget tüntettünk fel s a pénztári eredmény csaknem ugyanannyi volt az év végén, amely körülmény mindenesetre költségvetéseink realitása mellett tanúskodik. A tagdijak behajtása körül egyenletes el­járást követtünk, a befizetések teljesen meg­nyugtató rendben történnek a V. és 5/. alatt fel­tüntetett hátrálékok egyrésze ügyészi megintés illetőleg per alatt áll, más része oly természetű, hogy azok még ez év folyamán önként be fognak folyni. Elvnek tartottuk és tartjuk azonban, hogy a behajtásnál perhez csak végső esetben forduljunk. Amidőn végül tisztelettel megemlítjük, hogy az év folyamán minden igyekezetünk t. tagtársaink méltányos kívánságainak teljesítése volt, ami tekintetben panaszok általában nem fordultak elő, és ha helyenkint előfordultak is, azokat mindenkor jó szívvel igyekeztünk szanálni, kérjük a t. közgyűlést, hogy az általunk már megvizsgált és rendben talált számadások felül­bírálására alapszabályaink értelmében bizottsá­got kiküldeni és nekünk a felmontvényt meg­adni méltóztassék. Egyszersmind miután megbízatásunk alap­szabályaink értelmében ez évben lejár, azt há­lásan köszönjük és mandátumunkat ezennel a mélyen tisztelt közgyűlés elé leteszszük. Hazafias tisztelettel! S.-A.-Ujliely, 1897. március 20. A választmány nevében: Staut, Hlavathy, titkár. alelnök Meghívó. A „Zemplén-vármegyei orvos­gyógyszerészi egyesület“ 1897. évi ápril hó 9-én d. e. 9 órakor, Sátoralja-Ujhelyben, az árvaszéki tanácsteremben közgyűlést fog tartani, amelyre az egyesületnek rendes tagjait és mint vendége­ket, a zemplén-vármegyei azon orvos és gyógy­szerész urakat is, akik egyesületünknek nem tagjai, tisztelettel meghívom. A gyűlés tárgyai: 1. Ministeri „Törvényjavaslat az orvosi kamarák­ról.“ 2. Egyesületi belügyek. — Sárospatak, 1897. márc. 20. Id. Lengyel Endre dr., egyesületi elnök, A felső-zempléni ev. ref. egyházme­gye, jelenti tudósitónk, S.-A.-Ujhelyben f. hó 25-én és 26-án tartotta évi tavaszi közgyűlését Bernáth Elemér főgondnok és Fejes István es­peres elnöklése mellett. A gyűlés legfontosabb tárgya volt a sárospataki főiskola számára ké­rendő állami segítség, hogy a főiskolában múl­hatatlanul szükséges parallel-osztályokat föl le­hessen állítani, mert a főiskola a költséget nem fedezheti a sajátjából. A gyűlés hosszú vita után az állami segítség eszméjét elvetette. Meghívó. A homonnai kerületi beteg- segélyző pénztár közgyűlésének küldöttjei a f. évi március hó 28-án, a határozatra nem jogo­sult szám együtt nem léte esetén pedig április hó 4-én délután 2 órakor a „Stefánia“ szálló nagytermében tartja III-ik évi rendes közgyű­lését. CSARNOK. A honfoglaló magyarok vallása. Őseink, mint minden kezdetleges nép, ter­mészetimádók voltak. Vallásuk mindazonáltal lényegesen elütött a többi őskoru népek vallá­sától. Ők nem a természeti tüneményeket imád­ták, sem a földet, mely nyájaiknak legelőül szolgált, sem a napot, mely melegítő sugarait szétárasztá, hanem azt a titkos láthatatlan erőt, mely a természeti tüneményeket előidézi, azt az égi hatalmat, mely tüzes villámait szórja a bű­nösökre és termékenyítő erőt küld a szomjas földre: vagyis megszemélyesítették a természeti erőket. Theophilaktosz Szimokatha görög iró sze­rint a pogány magyarok: tisztelik a tüzet, a na­pot, a vizet, a földet; de imádni csak azt imád­ják és illetik isten nevezettel aki a világot te­remtette, létrehozta, akinek nincs sem kezdete sem vége, s akinek az összes istenségek alá vannak rendelve. Ez volt az „öreg isten.“ Ő szabta meg az időjárást és irányította a szeleket. Villámaival sújtja a gonoszokat és mennydörgés volt haragjának kifejezője. Az em­berek közé csak büntetni járt, az ő látogatása egy volt a halállal. Még ma is, ha valakit sze­rencsétlenség ér, azt tartja a nép : meglátogatta az isten. Ha valaki ügyét szerencsésen akarta végezni; hozzá fordult s az ő tiszteletére itták az áldomásokat. A gonosz szellemek is neki voltak alá rendelve. Ősz szakállu öreg ember­nek képzelték, ki felette igazságos és halállal bünteti azt, ki hamis tanúságot tesz, vagy ha­misan esküszik. Utána következett, a „magyarok istene“ Hadúr, azaz a hadak istene mivel háborúban ő segítette a magyarokat, aki, habár szintén a leg­főbb istennek volt alá rendelve, mégis oly nagy tiszteletben részesült és őseinknél oly népszerű volt, hogy neve még mai napig használatban van, kinek neve sűrűén fordul elő a népkölté­szetben és népmondákban és akit az „öreg is­ten“ fiának tartották. Nagy tiszteletnek örvendett őseinknél a női istenség, kit Boldogasszonynak nevezték. Ő volt a házi tűzhely őre, őrködött a csecsemők és az anyák felett. Figyelemmel kíséri őket és akik a ház körül szorgalmasak és jól fonnak, azokat különösen kedvelte. Midőn a kisded ál­mában mosolygott, azt hitték, hogy az istenasz- szony megcirogatja. A burokban született gyer­mek különös kegyelje volt és népünk ma is szerencsésnek tartja azt, ki burokban született. Hittek a boszorkányokban, kik szerintük női alakok voltak. Házuktól úgy tartották őket távol, hogy az ajtófélfát hagymával, a küszöböt sóval hintették be. A vihar korbácsolta tengeri hullámok fé­lelmetes csapdosása, a hegyi vizek tajtékzó esése, a pusztító áradat szülte őseinkéi a víz istenség tiszteletét. Hogy a viz istenségét mennyire tisz­telték, bizonyítja legjobban, hogy áldozataikat mindig folyók és patakok partján mutatták be isteneiknek. Sok magyar lakta vidéken még most is uralkodik az a szokás, hogy a nagyobb lányok nagypénteken a felyóban megfürödnek, abban a hitben, hogy a folyó hullámai lemos­sák róluk összes bűneiket és amely legénynyel ilyenkor találkoznak, ha csak előbb valakire rá nem vetették szemüket, az lesz a férj öle. Vagy pedig mikor a magyar asszony vizet merit, egy keveset vissza önt, mind olyan szokások, me­lyek a viz istenségnek tiszteletéről tesznek ta­núságot. Tisztelték a napistent. Szelíd, jótékony szellemnek tartották, kihez gyakran folyamod­tak segítségért. Igen nagy gyógyító hatalmat tulajdonítottak a tűznek. A nagy beteget kivit­ték a szabadra, hogy a leáldozó nap sugarai érjék őt, vagy pedig a tűz körül hordozták. A tüzbe köpni vagy abba szemetet dobni főben járó bűn volt. Azt az erőt, mely a földet megtermékenyíti és azáltal táplálékot ad embernek és állatnak, földi istenségnek vagy közös édes anyuknak ne­vezték. „A föld tiszteletének“ maradványa az is, hogy az újszülöttet mindjárt születésekor a földre teszik, továbbá kezébe földröget adnak, a haldoklót a földre fektetik, hogy halálos küz­delme megkönyittessék. Ezek voltak a szülcebb értelemben vett istenségek. Voltak azonban kis- sebb isteni lények, akik az istenségek hatalma alatt állottak s akaratuknak végrehajtói, vagy munkáiknak megrontói voltak. Ezeket tündé­reknek nevezték. Léteztek jó és rósz tündérek. A rósz tündérek mint öreg nők jelentek meg, ősz hajuk mint a serte feláll, fogaikat összeszoritják, pofájuk ráncos. Lakásuk elhagyott sürü erdőben van. A papok, jósok, énekesek voltak a jó tün­dérek földi képviselői. A férfiak végezték a ha­dakozás és kormányzás nehéz munkáját, ők vé­gezték a papi teendőket. A nők mint gyengébb nem, a betegek ápolását a gyógyító füvek szedését és kifőzését, a sebek kötözését végezték ritka buzgalommal és hivatás-szeretettel. Ők voltak egyszersmind a jósok; de csak bizonyos korig. C seinek istentisztelete az áldozatok bemutatásán nyilvánult, a mi nagy ceremóniával volt egybe­kötve. Borovszky dr. szerint az áldozati helyek csakis források vagy patakok mellett egy beke­rített négszögletü tisztáson voltak, A tisztáson

Next

/
Thumbnails
Contents