Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-21 / 12. szám
Sátoralja-Ujhely, 1857. március 21. 12. (1904.) íJUUÜU ^ Huszonnyolcadik évfolyamELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára IS kr. A nyilttérben minden garmond sor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN -VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA ns/nnsnuEisr ■v-A.sAieiisr.A-F. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Az egységes középiskola társadalmi szempontból. Az oly rég vajúdó kérdés csak nem akar a megoldás felé közeledni, pedig sok-sok vitális érdek fűződik hozzá társadalmunk minden rétegéből. A tudós profeszszorok nem bírják elképzelni a középiskolát latin nyelv nélkül, még alsóbb osztályaiban sem, mert azt mondják: az kapcsot képez az európai tudományos nevelésben és tanításban, mi tehát nem szigetelhetjük el magunkat, mint kis nemzet, ezen a téren. És ez az egyedüli argumentum, mely kiválik. Ez a fő erőssége a holt nyelvnek, hogy mind a mai napig föntartják a középiskolában, sőt újabb időben még a reáliskolát is kezdik fenyegetni vele, mint olyant, mely kiválóan a modern nyelveket ápolja. Ez a fő-fő ok azonban elesik, ha tekintetbe veszszük, hogy az egységes iskola felsőbb osztályaiban megtalálná helyét a latin is, hogy azok, kik a latin nyelv tudását feltételező pályákra készülnek, azt elsajátíthassák. Az a „kapocs“ tehát meg volna akkor is, s talán még meg is erősödnék, mert az a fiatalság, mely a latin felsőbb iskolákba lépne, tudná, hogy ez leendő pályájának föltétele, s komolyan látna hozzá, hogy azt elsajátítsa. Máma az nincs igy, mert mikor a fiatalság kissé érettebb észszel kezd gondolkodni, már leggyakrabban elszalasztottá az alkalmat, hogy a nyelv alapelemeit jól és maradandóan elsajátítsa. így aztán megesik, hogy az érettségin könnyen megbuktatható a latin nyelv négy alsó osztályú tananyagából. Ha ellenben a nyelv alapelemeit az ötödik osztályban kezdené csak tanulni, gyorsabb tempóban és alaposabban érne célt, mint ma. Az a féltett „kapocs“ tehát a társadalmi rétegek ama embereit sikeresebben kapcsolná össze a nyugat hasonló műveltségű világával, mint manapság, mikor a nyolc osztályt végzettek csak nagyon kicsi százaléka bírja a latint beszélő képességgel. Sok más okot is felhoznak a latin nyelv füntartása mellett, de ezek mind elesnek, ha a felsőbb osztályokban tüzetesebben tanítanák a nyelvet s igy az u. n. képzőhatása, valamint a nemzeti történelmünkben játszott szerepe miatt érzett fontossága is érvényre jut. De még egy nagy elsőbbséget is biztosítana ez ama szakpályák részére s ez, hogy nagyobb számú fiatalság TÁRCA. Magyar nóta/) Zeng a nóta, sir a nóta, Az édes-bús magyar nóta . . . Benn a jókedv, benn a bánat, Ami fakadt, ami támadt Örömünkben, búnkban itten: Magyar földön, magyar szívben. Zeng a nóta . . . játszi, pajzán, Magyar lányok dalos ajkán. . . . S ahogy zendül, amint csendül, Köny csordul ki a szemembül. . . . — Hullj, csak hullj e drága földre Édes öröm édes könynye! Sír a nóta . . . szomorúan . . . S ami benne szomorú van: Szívem’ az is általjárja S megindul a könyem árja. . . . — Hullj, csak hullj a drága földre Fájó bánat fájó könynye! *) Mutató Lampérth Géza sajtó alatt levő „Első könyvem* cimü kötetéből. Megjelenik', husvétra. Megrendelhető szerzőnél (Budapest VIII. Szentkirályi u. 35) 1 ftórt. Szerk. jutna fel addig az osztályig, hol a szakpályaválasztás bekövetkeznék, s a nagyobb szám minden körülmények közt több és jobb tehetséget vetne arra a térre, melynek e nyelv birtokával kell tisztában állani. Ellenben ma, addig az időig, a latin nyelv már a felét kiűzi a gimnáziomból, s a másik felének egy része annyira kedvét veszti a sok sikertelen emlézésben, hogy nem érez magában tehetséget a tovább haladásra. Eddig tehát éppen a latin nyelv alaposabb elsajátítása szól az oly egységes középiskola mellett, melynek csak a felsőbb négy osztályában taníttatnék e nyelv. De nézzük a nagy művelt társadalom érdekeit, mely hova tovább jobban követeli ezt, mert a sokféle középiskola nagy terheket ró reá, épp úgy mint az egyesekre. Mondjuk, hogy a mai sokféle középiskola helyett mindenütt az egységes középiskola foglalna tért. Mily könnyebbségeket biztosítana ez az iskoláztató szülőknek, a növendékeknek és magának az ügynek? Tudjuk, hogy most a gimnáziomok legalsóbb osztályai annyira túl vannak zsúfolva növendékekkel, hogy parallel-osztályokat kell nyitni és még akkor is tulszámuk kockáztatja a sikert, mert 60 növendék is egy osztályba sok, s nagyon élénk tanításnak kell annak lennie, hogy mindannyinak lekösse a figyelmét. Es honnan van e túlszám ? Mert mindenki igyekszik inkább oly iskola felé, melyből több tér nyílik a pályaválasztásra. Ott van a reáliskola, itt a polgári intézet, egyik sem dicsekszik oly nagy sereg tanulóval, mint a gimnázium, hol pedig még a tandíj is roppant, az iskoláztatás is költséges. De miért van ez igy ? Bizonyára nem a latin nyelv varázsa, hanem a jövő biztosításáért. Ha tehát az iskolások száma egyenletesen osztódnék meg az egységes középiskolában, ez első sorban magának a tanügynek válnék hasznára. De hasznára válnék a kornak is, mert sok polgári iskola, mely ma a növendékek kis száma miatt alig érdemes a föntartásra, mint egységes középiskola elég népes lenne; a taníttatás nem járna olyan óriási megterheltetéssel, mint ma, midőn egyesek az iskoláztatás aránytalan költségeinek terhe alatt, sok esetben, tönkre mentek és ezt gyermekeik oly bizonytalan jövőKüzd e nemzet ezer éve, — Beillenék a mesébe I — S küzdelmének bére, dija: — Azért vigad most is sírva — Kevés öröm, tenger bánat. . . . Ez ad szárnyat nótájának. Daloljátok, daloljátok Dalos ajkú magyar lányok! Ha inkább bús, szomorú is: Miénk az, ha gyász, ha bú is! Örökségünk, büszkeségünk, Szent a magyar nóta nékünk! Daloljátok, daloljátok, Zengjen, sírjon a nótátok! A vidáma — hadd vidítson, Szomorúja — hadd búsítson. Kedvünk tüze hadd lobogjon, Búbánatunk hadd zokogjon. . . . Hadd ázzék az arcunk könytül, Hullásától lelkünk könnyül, Alvó szivünk lángra gyulád — S a köny nyomán, melyet hullat Honfi öröm, honfi bánat: Szép hazánkra áldás támad! Lampérth Géza. jeért szenvedik, mert a rendszer úgy hozza magával. Ha minden mai középiskola helyett egységes középiskola állana rendelkezésre az azt igénybe venni akarók számára legtöbb szülő lakóhelyén, vagy ahol nagyon közel találná azt meg, mit ma messze földön kell keresnie; már pedig gondolható, hogy az az ifjú végzi el legalaposabban a középiskolát, ki nem kénytelen a szülők védő karjai alól és nevelő hatása mellől távozni idegenbe, hol pénzért ellátást ugyan vesz magának, de neveltetést nem vehet, mert abban a korban már csak a szülő édes szavára hajiunk legjobban, mig az idegen figyelmeztetése, többnyire hatástalan marad reánk. Ettől a ponttól nem szívesen távozom, mert a nevelés szempontjából annyi a mellette szóló ok, hogy bátran mondhatjuk, miszerint nagyon hasznosan változnék meg társadalmi erkölcsünk, ha az ifjú, középiskolai tanulása alatt, a szülők szeme előtt lehetne. Hisz tudjuk mindnyájan, hogy ez az a kor, mikor a példa a legvonzóbb, s az intelem leginkább méltányol- tatik, ha az az őszintén szerető szülő ajkáról jő. Mindeme, az egységes középiskola megvalósításához fűződő igazán fontos érdekeket elősegíteni hazafias és emberi kötelességünk. Bárha mielőbb kedvezően oldatnék meg ez a kérdés! Zseltvay B. Vármegyei ügyek. V&sáráthelyozés. A kereskedelemügyi kir. minister megengedte, hogy az Ung-vármegye területéhez tartozó Szerednye községben a f. évi május hó 3-án, junius hó 14, julius 19, augusztus hó 30, szeptember hó 13 és november 8-ra eső országos kirakó és állatvásárok a folyó évben és kivételesen ápril hó 7-én, május 18, augusztus hó 3, augusztus hó 31, szeptember hó 21 és október hó 20-án; a május hó 31, junius hó 21 és julius hó 26-ra eső országos juhvásá- rok pedig május 25-én és julius hó 7-én tartassanak meg. Állami anyakönyvi statisztika. A sátor alja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. márc. 13-tól márc. 20-áig) a) házasságot Három szerelmes levél. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Aigner Ferenc. Zaránd Gerő „költő“' volt, t. i. olyan „pénzköltő!“ No ez a költészet a legkönnyebb. Tessék csak kérem megpróbálni. Még azt sem kérdik, hogy a „pénzköltőik a hitelezők albumába küldenek-e időnként „váltókat.“ Minek is azt kutatni, hogy van-e valakinek „váltóláza“ ? Aztán szó ami szó, de „egy váltó, vagy több váltó“ csak azt mutatja, hogy a „költő úr“ jól tud költekezni! Zaránd Gerőnek pedig sok olyan „váltóféle költeménye“ volt már kiállítva a „hitelezők albumába. “ Szóval kezdett sokat költeni a máséból. Valóban legjobb is a máséból költeni, csak lehessen. Zaránd Gerőnek pedig lehetett. Azonban térjünk be hozzá egy pillanatra és legyünk tanúi annak, hogy ő nemcsak „költő“ hanem a nők kegyeltje is. De hát szép ember-e az a Zaránd ? Őszintén mondjuk, hogy nem sokkal szebb az ördögnél. Ez pedig elég egy férfiúnál. Hogyne, hisz közmondássá vált, hogy a férfiúnak csak egy fokkal kell szebbnek lennie az ördögnél. Különben azt a férfiút, a ki a legnagyobb ördög, nem színre, de lélekre nézve, a nők is a legjobban szeretik. _____Mit is csinál most a mi ördögünk ? A Zemplén mai száma tiz oldal
