Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-08 / 36. szám

(A »Zemplén* 1896. évi naptára.) mely kiadásunkban jelenik meg, s immár a XIII. évfolyamába lép, e héten szedés alá került, összeállítását ennek az évfolyamnak is lapunk szerkesztője végezte, még pedig a jövő év folyamán végbemenő ezredéves nemzeti ünnepre és arra a nagyszabású törlénelmi szereplésre való tekintettel, hogy a honfoglalás eseményének vármegyénk is oly nevezetes színtere volt, kiváló ügyszeretettel és az ezredéves múltat híven jellemzi!) közleményekből állította össze. Naptárunk nemcsak irodalmi, de »Hivatalos Rész-«ében is, elejétől kezdve végig, zempléni érdekű éspedig közérdekű tudnivalókat tartalmaz. így pl. a »Hivatalos Rész-tben közölni fogja a vármegye területén szervezett 120 állami anyakönyvvezetö hivatal kimutatázát és evvel kapcsolatban az anyakönvvvezetök névsorát is, amit azért emelünk ki, mert az uj intézmény ösmerete tekintetében annyira szükséges személyi és helyi útbaigazításokat ily formán csakis naptárunkból nyerheti a vármegye lakossága. A naptár »Hivatalos Rész<-ét megbővitette a szerkesztő még egy uj táblázattal is, mely a vármegye területén lévő ^5/ községnek utolsó postáját mutatja. Habár mindezek a bővítések naptárunkat az eddigieknél jóval terjedelmesebbé teszik, ára marad, mint volt, példányonkint 40 kr, postán elküldve 45 kr. Naptárunkat most másfélezer példányban nyomatjuk. Kérjük az előfizetések megújítását. Hirdetéseket szept. hó végéig fogadunk el. A naptár ez évi okt. hó első hetében fog megjelenni. A tZemplén« kiadóhivatala.

(Fiatal tolvaj.) Amsei Sámuel 13 éves sihe- dert a minap egészen modern s a nagy városokban előfordulni szokott lopás módján érte rajta a rendőrség. Sch. L. kereskedő kis leányának arany fülönfüggőit szedte ki a szefárd izr. hitközség imaháza mellett. Gondoskodtak róla, hogy máskor ilyen csint ne tegyen.

(Veszett ló.) Ez is ritka eset, hanem megtörtént, hogy Klein Gyula újhelyi mészáros lova e napokban megveszett. Kiirtották. A ló egy Vily- ban lakó kocsist is megharapott, akit a hatóság a budapesti Pasztör-féle intézetbe fölküldött.

(Nagy lopás.) Wohlmann Kázmér, kraszni- bródi lakos földbirtokos a károsult. A folyó hó 2-án Budapest felől jövő és ide esti 8 óra 22 perckor érkező gyorsvonatnak egyik elsőosztályu kocsijá- ben utazott. Mikor az újhelyi állomásra ért a vonat, Wohlmann egy pohár sört meginni kiszállott s az étkezőbe ment. Nehány perc múlva onnan kijővén, épp abban a pillanatban, midőn a sok utas között — Ujhelyben aznap országos vásár volt — a vag- gonhoz ért és beszállani akart, egy hatalmas lökést kapott s az ügyes zsebtolvaj, ki még azt is rákiáltotta: „VigyázzonI" — ekkor rántotta ki Wohl- mann kabátja belső zsebében volt pénzestárcát. A lopást nyomban észrevette, lármát is csapott és Röszner Tivadar állomásfőnek legott jelentette az esetet, mirea kint őrszolgálatot teljesített Nasztano- vtcs Mihály rendőrtizedes két rendőrtársával és Polgár vonatellenőr közreműködésével a tettes kéz- rekeritése után láttak éspedig nem egészen eredménytelenül, mert a már-már induló vonat egyik harmadosztályú kocsijában ráakadtak Mendelovics Márton és Grósz Jakab heö-csabai hírhedt zsebmetszőkre, mig egy harmadik, valószinüleg társuk és a tettes, amint a két zsebest kiszállították, felhasználva a zavart és a nagy népcsődületet, a kupé há túlsó ajtaját kinyitva, megugrott és nyomtalanul eltűnt. A két zsiványt, kik tettüket kereken tagadják, az állomásfő irodájában'tetőtől talpig megmotozták, persze náluk egy krajcárt^sem találtak, mert tudni

idő alatt olyan halotti csend uralkodott a hajón, hogy hallani véltem a legalsó üregekben tanyázó patkányok cincogását, amint összekapva egy-egy darab kétszersültön, egymásnak mentek éles fogaikkal. Mindenki várni látszott valamit, amit elmaradhatatlannak véltünk a magasztos beszéd után. Várakozásunkban nem csalódtunk. A szünet után kapitányunk féltérdré ereszkedve szótlanul vette le aranyos csákóját és még a rézkürt imát jelző szavának akkordjait egyenként ragadta el a gyenge északi szél, szemében a meghatottság kifejezésével rövid imát mondott a halott lelki üdvéért, melyre közös érzéssel mondta rá a legénység az áment. Az ima végeztével kapitányunk jelt adott a temetés szertartásának megkezdéséhez. Hatan hoztuk fel szegény bajtársunk holttestét és ráfektetve az egyik lőrésen félig kidugott asztalra öltöztetéséhez fogtunk, miközben meg nem állhattam, hogy egy pár könycseppet össze ne morzsoljak szememben, pedig szégyeltem roppant szégyeltem gyengeségemet, mivel ilyen vén fókának annyi fiatal matróz szemeláttára csak dörmögni szabad.

Félre fordult az öreg és okul adva, hogy szemébe ment a füst, — pedig nem is pipázott, — jo ideig megdorzsölte kendőjével, melyet még aztán is sokáig szorongatott tenyerében és reszkető ajakkal folytatta:

— Kapitányunk parancsára abba a vitorlába göngyöltük, melynek elszabadulása halálát okozta és melyet a legénység egy része az öltöztetés alatt hozott az ütegek között fölállított

kell a csabaiak módszerét, hogy a zsákmányt a lopás elkövetésének pillanatában már a harmadik vagy negyedik kézbe juttatják. Ebben az esetben valószínű, hogy a barna bőrtárcát, melyben, a tulajdonos állítása szerint, egy db. ezres, huszonhat db. százas és öt db. tiz forintos bankjegy, 15,760 ft értékű értékpapír és váltók, továbbá egy vadászjegy és egy női arckép, tehát 19,000 forinton felüli horribilis érték volt, a harmadik kompanista elvitte. Az előnyomozást a lopás ügyében Schmidt Lajos rendőrtanácsos rögtön megkezdte, a gyanúsítottakat kihallgatta, a megugrott egyén körözése és kézre- kerítése iránt a lehető intézkedéseket megtette és bár sok terhelő adat és különösen Komásy Rezső vonatmálházó vallomása, ki a két letartóztatottat és egy harmadik férfit látott Wohlmann körül ólálkodni, amellett bizonyítanak, hogy a rendkívül jó fogást a csabai banda mintegy tervszerüleg, áldozatát előre kiszemelve követte el, mégis kétséges, hogy a károsult pénzéhez jut-e valaha, hacsak, a poszkiszli példájára, majd az értékpapírok napfényre kerülése nem lesz a tolvajok árulója. Az ügy ma már a vizsgálóbiróságnál van ugyan a két zsebessel, mindazonáltal a rendőrség a nyomozást folytatja. Megemlitendőnek tartjuk, hogy a károsult, dacára annak, hogy egész vagyont loptak el tőle, rögtön tovább utazott és csak a rendőrség távirati felhívására emelt panaszt a mező-laborczi körjegyző útján. — Lapunk zártakor arról értesülünk, hogy a miskolczi rendőrség a zsebesek harmadik, megugrott társát, kit ott Komásy vasúti alkalmazott Gutlman Adolf szintén heö- csabai zsebes személyében felismert, letartóztatta és az itteni rendőrségnek átadta, honnan a vizsgaló bírósághoz került.

(A .Zemplén* fekete táb’ája.) A következő interpelláló sorokat kaptuk: Van-e tudomása a rendőrhatóságnak, hogy Ujhelyben egy idő óta a kávéházi élet teljes elburjánzásával a különféle tiltott kihágásoknak szerfelett elfajult formái, az éjjeli dőzsölések, zenélések napirenden vannak. Mire való a törvény, a szabályrendelet, mely e tekintetben szigorú korlátokat szab ? És ha van tudomása mindezekről : szándékozik-e a törvénynek és szabály- rendeletnek érvényt szerezni ? — t.

(Az »Őrálló« politikai lap), melyet eddig a „Zemplén* betűivel nyomtak, Bartha Béla dr.-nak, a felelős szerkesztőnek és kiadónak debreceni jogtanárrá történt megválasztatása lolytán f. évi szeptember hó 1 tői Debrecenben jelenik meg. — Az »Orálló«, e kiválóan liberális, a lelkiismereti szabadság és felekezeti béke érdekében működő, s egyúttal a protestantizmus jogosult érdekeit is képviselő politikai, szépirodalmi és közgazdasági lap, most megnagyobbodott terjedelemben, fokozódó érdeklődés mellett folytatja Debreczenből pályafutását. Melegen ajánljuk az előfizető közönség pártfogásába.

(Veszedelmes tolvaj.) Ujhelyben az utóbbi időben számtalan apróbb lopás történt, melynek a rendőrség hosszú ideig nem tudott nyomára jönni. De mert meg van Írva, hogy addig jár a korsó a kútra, még el nem törik, végtére mégis csak kisütötték, hogy a lopásokat és betöréseket Juhász József 19 éves csavargó suszter inas követte el, ki ily tettek művelése miatt már többször volt büntetve. így nem kevesebb, mint nyolc rendbeli lopást bizonyítottak a gazemberre, aki a törvényszéknél, mikor vesztét látta, önként jelentkezett, hogy már régebben kiszabott hat hónapos büntetését megkezdje.

(Esküvő.) f. hó i-én vezette oltárhoz Guzev

Ferenc kassai adótiszt Seliga Gizella kisasszonyt, Seliga Antal közs. isk. igazgató leányát, Varannón.

r. I.

(Új körjegyző.) A Danyicskó György távozásával megüresedett tavarnai jegyzőségbe f. hó 3-án választották meg körjegyzőnek 33 szótöbbséggel Nyomárkay Géza okleveles jegyzőt Tavarnán. Az ellenjelölt Novák Gyula oki. segédjegyzö volt.

(Nagy tűz.) Mádról írja levelezőnk szept, 5-iki kelettel: Ma d. u. 4 — 5 őrá közt tűz támadt az Iskola-utcában. A vészkiáltások után nem telt bele 10 perc, már a harmadik szomszédban levő szép állami iskola is lángban állott. Innen az ádáz elem átcsapott a Főutcán levő Zipszer-féle épületre, arról meg az Andrássy gróf tulajdonát képező vendéglő hatalmas épületére, ahonnan aztán a városnak ebben a legkiemelkedőbb részében, a vá ros szivében, folytatta végeztes pusztítását. Igazán nagy erőbe került a veszedelem lokalizálása. Szél alig volt, s hogy a tűz mégis ennyire terjedt és ily nagy pusztítást végzett, azt részben a forró szárazság, de az is okozta, hogy a nép távol volt tűzhelyétől, hisz most van ideje a különféle mezei munkáknak. így történt, hogy Mád város legelőkelőbb részében tizenegy főépületet és számos melléképületet pusztított el a tűz ereje. r. I.

(A szerencsi cukorgyár) f, hó 5-én reggel kezdte meg összmükodését. Szinte jól esik látnunk, írja levelezőnk, hogy mily sok munkás van alkalmazásban, kik itt 6—7 hónapon át biztosítva vannak annyit keresni, hogy magukat és családbeliei- eket gondtalanul fentarthassák.

(Csodarabbi Homonnán.) Körül belül egy hete produkálja magát Homonnán egy tudós kaf- tános úriember. Tudománya gondolatolvasásból és jövendőmondásból all, melyet meglehetős drágán érvényesít a benne hívőknél. Eddig is többen keresték fel, különösen nők (az intelligens fajtából is), kiknek minden egyes kérdésükre 20 krért üti fel hármas Sybilláját. A Sybilla feleletei különben hasonlók a delfii orákulum jóslataihoz : ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Nem tudom mikor kerül a neves ember Homonnán is oly sorsra, mint M. Laborczon, ahonnan menekülnie kellett, r. I.

(Választások.) Tokajból írja levelezőnk: A helybeli iparosinas-iskola igazgatóját és tanítóit f. hó 5. napján tartott gyűlésében választotta meg a városi képviselőtestület. Igazgató lett: Horváth János ref. lelkész, tanítók : Kaminszki Sándor rk.

s. lelkész, Gönczi Bertalan állami és Bernjén Kálmán ref. tanítók.

(Színészet Szerencsen.) Aranyossy színtársulata városunkban, írja szerencsi levelezőnk, f. hó 5-én kezdette meg működését. Bemutatóul adták Sudermann »Otthon«-ját R. Kováts Laura (a Magda személyesitője) hatásos játékával a közönség teljes megelégedését érdemelte ki, nemkülönben Aranyossy igazgató Schwarze alezredes szerepében nagy ügyességet tanúsított. A többi szereplőkben meg volt ugyan az igyekezet, de sok kívánnivalót hagytak maguk után.

(Uj iskola.) A meglevő felekezeti és állami iskolák mellett e hó i-én az evangélikusok is nyitottak a lelkész vezetése mellett egy elemi iskolát Tokajban.

(Zongora-tanítónő.) Dohnál Anna. a bécsi zenekonzervatóriumnak szép készültségü végzettnövendéke, e napokban bemutatkozott szerkesztőségünknél. A kitűnő bizonyítványokkal rendelkező kisasszony, ki eddig Bécsben adott zongoraórákat, S.-A.-Ujhelybe, hová rokoni kötelékek is fűzik, szándékozik áttelepülni. Szándékának meghalottas asztal mellé. Pár perc múlva, mikor a szertartás folytatását a vitorlamester vette át, olyan ideges félelem vett rajtam erőt, mintha engem akartak volna abba a vastag szürke vászonba bevarrni. Fejem szédült, mintha ópiumot szívtam volna és egy ágyúhoz kellett támaszkodnom, hogy el ne essem. Borzasztó csend uralkodott. A patkányok megszűntek cincogni és hátsó lábaikra ülve nyalogatták talpaikat, a szú félbehagyta őrlését, a szél elült, még a hullámok is szelidebben verődtek a hajó oldalához, csak a vászon recsegését lehetett hallani, amint a vitorlamester gyakorlott kézzel ütötte rajta át a tűt, a melyek fokába húzott fonál éles sivitása olyként hatott reám, mintha szegény barátom fájdalmas nyöszörgését hallottam volna a vászonburok alól. Minden öltés tőrszurásként hatott lelkemre és teljes erőm igénybevételével is alig birtam gyengeségemet palástolni. .. A többire már csak úgy emlékszem, mintha álom lett volna. A vitorlák bevonása után, kapitányunk a végrendelet értelmében a hajósuhancok közt osztatta szét az elhunytnak készpénzét, mig az ébenfapipát, melyet szegény barátom saját kezűleg faragott, nekem adta át. A szomorú kötelesség teljesítése után kihúzta kardját s miközben katonásan tisztelgett, mint az istenítélet erősen és érthetően hangzott el a néma csendben ajkáról a parancs: tSchtosst ab/« mire az asztalvégét tartó matrózok egy mozdulatára borzalmas lassúsággal csúszott le a lejtőn szegény bajtársunk holtteste, mely a lábához kötött acél gránátoktól őrült gyorsasággal huzatva

lefelé, egy pillanat alatt eltűnt szemeink elől a hullámsirba. A másik percben a zászló ismét a toppon lengett és alig simultak még el a holttest után maradt vizgyürük, ismét fölharsant a rézkürt, melynek szavára egyenként feszültek ki a kedvező szélben hajónk vitoriái és pár perc múlva már jó messze vitorláztunk a szomorú emlékezetű helytől, melyet sem sírkereszt, sem sirhalom, csak egyetlen egy fekete pont jelez a hajó térképén.

Itt elállóit az öreg szava s mig fekete fogai között lassan szürcsölte föl a csészének tudja az ég már hányadik tartalmát, szemei elmerengve tapadtak az előttem fekvő papírra, amelyen ser- cegve futó pennámnak hegyes orra egy szálkában megakadva, egy pici fekete pontot hagyott a sorok között.

A hold fényes sarlója már rég fönt volt az égen. Az őrtüzek már kialvó félben voltak, mikor felállottunk az asztaltól és karonfogva az öreget, aki dacára annak, hogy nemcsak az összes bort, de az annak hűtésére szolgáló vizet is mind megitta már, még folyton azt énekelte, hogy »Addig iszunk mi kettecskén, mig a matróz nem jár hetykén* — lassan ballagtunk a kikötő felé s mig nehéz lépteinktől a nyugalmukban megzavart sirályok éles sivitással rebbentek fel a hűvös levegőbe : nagyokat csukolva fogadta az öreg, hogy már nem iszik több bort, ha mindjárt akószámra állana is előtte ...

Folytatás a Il ik mellékleten.