Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-08 / 36. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, szeptember 8. »6. (1330). I ELŐFIZETÉS A" A: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetien levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak Egyes szám árz. 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Huszonhatodik évfolyam, Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNT VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. megtelbnte: iMiiisnDEifcT ■v^.sAisisr^.i=>. HIBDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbettlkkel vagy kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések és pénzkülde- méuyek a kiadóhivatal­hoz intézendök. László királyi herceg (*) Borongó egünkön oly kevés csillag fénye villan-jelenünk ködén át. ... S mert oly kevés, oly ritka: magasztosult áhítat­tal, sejtelmes szorongással szegzük oda szemeinket, hogy hitet és reményt nyerjünk mind inkább csüggedő lelkűnkbe. . . . Az állandó veszély ezer hullámcsa­pásától folyton ostromolt magyarnak oly kevés ily reménycsillaga vau ... s ah! a legszebb, a legtündöklőbb, a legbiztatóbb most oly hirtelen, oly megdöbbentően vá­ratlanul tűnt le, hogy tehetetlenül, meg­törve rebegjük: Oh Uram, miért sújtod úgy ezt a sze­gény, a föld nagy kerekén egyedül s barát nélkül álló kicsiszá.mu magyar nemzetet ?! Miért szólitod Magadhoz mindig azokat oly rettentő korán, kiket ő legjobban szeret, kik őt igaz szívből szeretik, kikkel a ma­gyar lelke elválaszthatatlanul összeforrt, kiknek ifjú életét a nemzeti magas remé­nyek hajnalpirja lengte körül, mintegy jelképéül az annyi század óta sóvárgott szebb jövőnek! . . . Miért, hogy szebb jövőnket hirdetett vezércsillagunk: Rezsőnk után kell immár a mi végtelen kegyelt, magyar hűséggel és szeretettel becézett, imádatszerü rajongás­sal szívünkbe zárt ifjú László kir. herce­günket is elveszítenünk ?! . . . Hát ki marad meg nekünk, szegény elárvult magyarok­nak, ki magyar nyelvünket, szívünket, ér­zésünket és hűségünket, nemzeti vágyainkat és reményünket úgy megértse, mint érezte és megértette, a „nemzet kis hadnagya,“ a magyarnak oly drága László kir. her­cege ! ? ... Oh miért hogy kell oly sűrű egymás­utánban Bánk-bánnal újra meg újra fölzo­kogunk : Nincs a teremtésben vesztes, csak én, a magyar, nincsen árva, csak az én nem­zetem ! Feledhetetlen dicső nádorispánunk derék jó fia: József királyi hercegünk! Megtörve veled zokogunk, a tieiddel ösz- szofolynak ma magyar nemzeted kristály- szívből fakadó könyüi... s szivben, érzés­ben miénkké lett nemeslelkü belga király­lány, anyai szivedben oly nagyon marcan­golt „Mater Dolorosa“, Klotild kir. herceg­asszony, a te kedves jó „Laci“ fiaddal az egész magyar nemzet is elvesztette legszeretettebb, leghűbb gyermekét és si­ratja és gyászolja ezt a királyi dicső sar­jai, ezt a legmagyarabb ifjú nemes leven­tét, mint egy más némzet e világon nem képes a maga drága halottját megsiratni!... Sem a Ti fájdalmatokra, sem a ma­gyar nemzet e fájdalmára nincs vigasz . . . Szenvedünk ... és imádkozunk .... * Szeptember 6-án, pénteken d. u. a következő hiuatalos sürgő n y érkezett főispánunk Öméltósá­gához : Budapest szept. 6. Feladatott d. u. 5 óra 5 pere. Érkezett d. u. 6 óra 10 perc. László császári és királyi főherceg ur Őfensége ma délelőtt 11 órakor meg­halt. Perczel. A fóispáni sürgönyből villámgyorsasággal terjedt el egész Ujhelyben a László kir. herceg megrendítő halálhíre, mely minden szivben a legkínosabb hatást ébresztette Mindjárt e hiób- hir érkezése percében kitűzték a vármegye nagy gyászlobogóját a székház ormára Pár perc múl­tán Ujhely gyászba öltözött. Nemcsak a középü­letekről, de több magán házról is fekete lobogók jelentették a mélységes mely gyászt, mely a ki­rályi daliás levente halálhírével a szivekre borult. Ma már az egész ország kinos megdöbbe­néssel értesült hogy a magyar nemzet szivéhez legközelebb álló kir. herceg fia, a még csak 20 éves László kir. herceg, (szül. 1875. julius 16 án) megfutotta földi pályáját. A legmagyarabb kir. herceg fiát mindenki a nemzet halottjának tekinti, az egész nemzet siratja. A kir. herceg f. hó 2-án az ágyai erdőbe (Arad-vármegyében) vadászni járt. Ott rálőtt egy vadmacskára. A megsebzett vad az életösztöntől hajtva, bokrok süni rejtekébe húzódott. Az ifjú vadász nyomába. Óvatosan, fölleié tartott fegy­verrel a sűrűségben utat igyekezett találni, félre­hajtva az ágakat s ekkor az egyik ág rugalmasan visszahajlott, megfordította a puskacső irányát, a fegyver eldördült s a királyi vérből való vadász jobb lábának felső combján keresztül lőve a fűbe hanyatlott. Mindez egy pillanat müve volt. Gyorsabb a villámcsapás sem lehet, de borzasztóbb sem. Gyászba borított egy királyi családot, s e gyász­ban egy egész ország osztozik. A súlyosan sebesült ifjú kir. herceget felvit­ték Budapestre. Édes anyja, Klotild kir. hercegnő kisérte ez utolsó földi utján, a végtelen hosszú alföldi utón át. Még akkor mindenki reménykedett, de legjobban az anya, a fenséges asszony, ki egy pillanatra sem tudott megválni édes gyermekétől. A tudomány emberei a tudomány korlátain belül minden lehetségest elkövettek. Az ő tanácsukra történt, hogy a sebesült herceget a kitünően fel­szerelt vörös-kereszt kórházba vitték, hogy a gyó­gyítás proceszszusát mi se hátráltassa. Ámde az anyai önfeláldozás, a buzgó ima, a tudomány minden becses eszköze, sem használt semmit. A katasztrófa feltartóztathatatlanul bekö­vetkezett. Tegnapelőtt már a reggeli órákban az orvo­sok feladtak minden reményt. A vehemens erejű sebláz egyre jobban öldökölte a nagy vérveszte­ség következtében elgyengült szervezetet. A be­teg szívverése ijesztően hanyatlott s már csak annyi ereje maradt a haldokló kir. hercegnek, hogy egy utolsó imával lelkét az Urnák ajánl­hassa. ... Reggeli 9 órakor a betegszobába belépő atyját és testvérét József-Ágost kir. herceget már nem ismerte fel és apa és fiú nem is váltottak már egymással szót. Délelőtt 9 órakor a láb üszkösödése a lőtt seb helyén mind nagyobb terjedelmet vett. Kevéssel 11 óra előtt, mikor Perezel bel- ügyminíster a beteg szobába lépett és József kir. herceghez néhány szót szólt, mondotta Janny dr. az egybegyűltekhez : „A mi drága betegünk kiszenvedett.“ Az eddig visszatartott zokogás most hangos, szenvedélyes kitörésekben nyilvánította a lesújtott szülők és testvér mély fájdalmát. Az anya ráborult a hallottra és össze-viss?a csókolta a szép arcot, — Viszontlátjuk ott fenn az égben egymást drága Lacikám ! mondotta egyre-másra. Seháffcr jezsuita vigasztalta Klotild kir. her cegasszonyt, ki azután nagy lelkierővel férjét kezdte vigasztalni, kit a csapás iszonyúan lesújtott. — Az én jó kis Lacim, hát elhagytad apádat! igy szólt élettelen fiához, kit azonban a szülők nagy szeretete többé nem keltett életre. A fenséges szülőknek mérhetetlen nagy fáj­dalmát enyhítse némileg az a tudat, hogy a csapás elviselésében, mit a sors reájuk mért, velük együtt az ország milliói osztoznak. * A temetés helyére és idejére vonatkozólag ma még nem történt végleges intézkedés. Minden valószínűség szerint László kir. herceget a budai kir. palota Szent-Zsigmond kápolnájában helyezik örök nyugalomra, melynek kriptájában pihennek : József nádor és István kir. herceg, az utolsó nádor, s József nádor feleségei és gyermekei. Ezeket a sirokat eddig is József kir. herceg gondozta s a koporsókat minden halottak napján virágkoszo rukkal ő díszítette fel. boltban 1866 óta nem volt temetkezés. I A budai kir. hercegi sir­Ime még egy pár adat László kir. herceg éle­téből és jelleméről. Mig József Ágost kir. herceget az elhunyt László kir. herceg bátyját, polgári pályára nevel­ték és Holdházy kanonok gondjaira bízták, addig László kir. herceget kezdettől fogva, katonának szánták. László kir. herceg egyetlen tagja volt az ural­kodóháznak, aki a honvédségnél részesült elméleti és gyakorlati oktatásban. Egyike volt a legcsinosabb, legrokonszenvesebb honvédhuszárhadapródoknak. József kir. herceg meghagyta a Ludovika-Akadémia parancsnokának, Szvetits altábőrnagynak, hogy László fia és a többi növendékek közt semmi különbséget ne tegyenek. A kis kir. herceg tehát éppúgy átélte a tanulás és a katonai gyakorlatok apró szenvedéseit, mint akármelyik odakerült pol­gárim. A tiszti vizsgálatot kitűnő sikerrel tette le. A király parancsára a közös hadsereg gyalogsá­gához sorozták be hadnagynak és beosztották a győri tősgyökeres magyar ezredhez. Katonai nevelőül Himmel alezredest rendelték melléje, aki sétáiban és utazásaiban is rendes kísérője volt. Már két évvel ezelőtt feltűnt katonai bravúrjaival. Az ekkor tizennyolc éves kir. herceg, akár csak ezredének többi tisztje, gyalog masíro­zott Győrtől Pozsonyig és onnan Kőszegre. A kőszegi döntő ütközetben, amint szakaszát előőrsi szolgálatra felosztotta, véletlenül találkozott fen­séges atyjával, aki lóháton, nagy kíséretével be­járta az egész csatamezőt. László kir. herceg vigyázz állásba vágta magát és háromszor tisztelgett a kardjával. De József kir. herceg, a honvédség lőpa- rancsnoka, elfelejtette magában a katonát. Nem bírta türtőztetni apai örömét. Magához intette a fiát s lehajolva lováról, percekig ölelte:, csókolta. A kőszegi döntő ütközetnek ez volt az egyetlen idilli jelenete, amely a szemtanukat, még magát a királyt is, őszintén meghatotta. József kir. herceg nagyon büszke volt a kis hadnagyra és az ütközet lefuvása után azonnal A Zemplén mai száma tiz oldal-

Next

/
Thumbnails
Contents