Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-08-18 / 33. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, augusztus 18. ZZ. (1337). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN- VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ZMZEGKTEXjÉETIK: IMIIÍSTIDEIISr HIBDETÉS dija hivatalos hirdetéseknél; Minden szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbettikkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték Bzerinc minden négyszög centim, ntán 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatalhoz intőzendök. A szocializmus terjedésének egyik legfőbb oka. Nehány év óta a szociálizmus az Alföldön van. Mig nyílt zendülésben nem mutatkozott, ügyet se vetettek rá. Ez jellemzi nálunk a közállapotokat. Mig a seb kicsi: sebaj ; ha elterjed, az egész testen, egy egész társadalmi osztályon : az már baj. Mikor a csendörpolitika kevés, csak akkor jön a szociálpolitika. Hogy az alföldi munkások elégedetlenségét a szuronyokkal elfojtani nem lehetett, akkor aztán tanulmányozták a dolgot és keresték a szociális orvosságot. A szakminister tanácsosa egész tanulmányt irt az alföldi munkásviszonyokról. És ha az a sok üdvös tanács, mely a tanulmányból logikailag következik, végre- hajtatik: egy időre tán meg lehet szüntetni az alföldi munkások elégedetlenségét. De korántsem végleg. Mert bár lépjen életbe minden helyes intézkedés, melyet a ministériom kontemplál, a munkásokat, mely a külföldi államokhoz hasonlóan, rnár mint jiiegyedik rend4 kezdi követelni a maga jogait, elhallgattatni bajos lesz e jogok megadása nélkül. Tehát ez orvosság csak ideig-óráig való. A magyar legalsó osztályok bajait tartósan orvosolni nem fogja. Mert senki se gondolja, hogyha e speciális, a napszámosok és munkaadók között való viszonyt humánusan rendezik is, a szociálizmus forrása be van dugva. Ma még csak a semmi nélkül való napszámosok, holnap az egy házacskával biró zsellérek, majd a 2—3 holdas teremtések fognak zúgolódni, — utoljára a szociálizmus nem lesz ismeretlen az egész legalsó társadalmi osztályokban, mert az elégedetlenség már is borzasztó nagy és W——i——Ma——i TÁ1»C A, A két trombitás. — A Dourliac. — Dühös csaták zajában A harci kürt rivalg. . . . A sebesültet az alkovenbe helyezték bajtársai s elébehúzván a zöld szövetű redőnyöket, az öreg házigazdához fordultak, ki gépiesen tartá ujjai közt kialudt pipáját. — így ni 1 Nem sok baja lesz önnek e szegény fiúval, nem sokáig huzza ; hanem derék fickó volt, jobb lesz neki itt halni meg, mint künn a fagyos göröngyökön. Az öreg lehorgasztá fejét. — Nem szolgált önnek fia a régi zászlók alatt ? — Nem, én magam voltam ott trombitás a 3-ik zuávBezrednél. — O is épen az volt a turkóknál. Ma fújta az utolsó rohamot! — És mint fújta! Már felbukott, de a trombitát még mindig fújta erősen és dühösen, mig a többiek. . . . — Derék űu volt, — ismédé csendesen a volt trombitás. Legyenek nyugodtan felöle. Ha meghal, mint hős hal meg, ha pedig magához tér : lesz aki kívánságát teljesítse. — Köszönet bajtárs 1 . . . ; ez szüli, lelketlen izgatások folytán, meg aztán növeli is a szociálizmust. Utóljára talpon lesz, amint ezt jósolják is, a plebéjusoknak egész tömege és talán nem sokára, nem trónok és trónok, nemzetek és nemzetek fognak megütközni: hanem társadalmi osztályok, ami aztán igazán iszonyatos lenne. Ezért kezd ma minden állam egészséges szociális politikát folytatni. De hát mi az oka az alsó osztályok ez általános elégedetlenségének ? Nem tartok azokkal, akik e kérdést egyszerűen oda akarják redukálni, hogy ennek okai a könnyű boldogulás, vagyonfelosztás, kommunizmus ábrándjai és a gazdagok vagyonára való irigység volnának Ha a magyar paraszt, ez a józan faj, melynek közmondásai is mutatják, hogy előmenetelt csak Istentől és a saját szorgalma után várjon, valaha zúgolódott, egyszer éppen széltében hosszában föl is lázadt, máskor csak szórványosan, — ennek mindig egészen más, mélyen fekvő okai voltak, Azok ma is. Az igények az egész társadalomban roppantul megnövekedtek. Fényűzés, rangkórság, élvezetvágy egész modern betegségekké fajultak. Erre pénz kell, mely ha nincs, az illető objektumot keres, akit kiszipolyozhasson. A tudatlan ember a legalkalmasabb objektum. A szegény ember ma oly sok ponton van kiszolgáltatva a roszul fizetett hivatalnokseregnek és egyéb egzistenciáknak, a kiknél pedig ez a modern betegség legjobban el van terjedve. A korrupció soha nem volt nagyobb, mint ma! Es ez a súlyos átmoszféra a parasztra, mint legalsó rétegre nyomakodik legjobban. Nemcsak a munkás lehet tehát az S elmentek viszsza a csatatérre, átvonulva a falun, holtakat, sebesülteket hagyva annak utcáin végig----* Az öreg egyedül maradt, mozdulatlanul, a kandalló melletti lévő szögletben álmodozva. Miről álmodozott ? Ifjúkoráról, midőn ezredével a Kábyl-hegyeket mászta meg, vagy mikor trombitája szavát Konstantine falai viszhangozták. Óh ! Ama szép napokról álmadozott, midőn a francia dicsőség mámorát zengő trombitahangok előtt arab, orosz, osztrák, kínai futottak! Most tehetetlen és öreg, futni látta e vörös nadrágosokat a poroszok sötét tömege előtt. Szomorú volt, egyedül volt. S elvonultak emlékezetében a hajdan vidám trombita hangjai s aztán egy másik, valami gyenge, habozó akkord, melyet egy barna iskolás gyermek teljes erejéből fújva adott ki apja trombitáján. * Lorraine Ferenc, midőn Afrikából hazajött, térdében egy golyóval, mellén hadiéremmel, egy két éves lurkót is hozott magával haza. Az afrikai táborozás alatt ugyanis megnősült, elvett egy barna mór nőt, ki azonban még szülőföldén meghalt, anélkül, hogy Franciaországot látta volna. Rendszerető lévén, mint minden katona, Lorraine atyja és anyja akart lenni egy személyben a kis Péternek, akit imádott s aki iránt, dacára kemény és szigorú külsejének, valódi atyai gyöngédséggel viseltetett. A gyermek nőtt, vonásait az atyjától, bronzüzérkedés tárgya a lelketlen munkaadó kezében, hanem efgy cinikus vezető osztály kezében egy egész néposztály. Hány példát tudnék, mikor a szegény ember a maga igazában tett minden lépését drága pénzen fizeti meg. És mikor a turpisság kisül, jön az eltusolás rendszere, így nem csoda, ha a szegény paraszt elégedetlen, ha a nadrágosokban csak ellenségét látja. Kevés az, aki a nép szívén tartja kezét.*) Válságos idők mindig valamely társadalmi osztály elfajulásából keletkeztek.**) Egyik osztály kihasználja a másikat. Ez szüli az elkeseredést, az elkeseredés nagyobbat. Még nem vagyunk ennyire. De lássa a kormány, hogy a »Jancsi-bankókon* kivül másban is üzérkednek Magyarországon. Minden jogtalanságot megtorolni, a köznép érdekét felkarolni: ez az, ami kívánatos. Különben legíőbb lenne, valami egészséges irány a felsőbb nevelésben, mert a mai nem az. ***) És ez végzetes lehet a társadalomra. Vármegyei ügyek. A törvényes kamatláb leszállításáról szóló 1895. évi XXXVI. törvénycikkely az ez évi július hó i-ével életbelépvén, értesítjük a közönséget, hogy az idézett törvény rendelkezése szerint a ki*) Tartsa ott mindenki, aki a népnek igaz barátja, de tartsa különösen a pap, a tanító, a jegyző, kiknek legtöbb alkalmuk van közvetetlenttl érintkezni a néppel — és a csüg- gedők lelkét ne ellenállásra tüzeljék, hanem intsék inkább békességes tűrésre, a szebb és jobb jövő reményébe helyezett szelid megadásra. Szerit. "*) Inkább a nyomornak mindig szélesebb és szélesebb körökre való szétáradásáböl. A legnagyobb keritő: a nyomor. ,Paupertas est maxima meretrix.4 Szerk. ***) Szerintünk legfőbb lenne valami egészséges irány a közgazdasági reformok terén; mert a szociálizmus lényegében inkább ökonómiai, mint politikai probléma. Szerk. szinü bőrét és göndör haját anyjától örökölte. Bátor, nemes, jó gyerek volt. — Derék fickó, derék katona lesz belőle, szokta büszkén mondogatni apja, az egykori trombitás. Szerencsétlenségre a ,mór gyerek* * —• mint a faluban nevezték — rabló őseinek ragadozásra kész hajlamát is örökölte, ami a szigorú becsüle- tességü Lorraine gondolkozásával sehogy sem fért össze. Sokszor intette s mindenképen igyekezett megjavítani a sühancot, de mégis akárhányszor rajtakapta a csempészkedésen. Egyszer aztán csakugyan lopott. Az öreg most nem szólott semmit, hanem hadi érmét levette melléről s szegre akasztotta, aztán, dacára a fiú megbánásról tanúskodó könyörgésének, a tolvajság töredelmes bevallásának és minden kérelemnek, kijelentette, hogy tolvajnak apja nem lesz s elűzte a háztól. A fiú elment s többé nem is adott életjelt magáról. Él-e vagy meghalt, senki sem tudta. De a vén katonától fia nevét nem hallotta senki s most, mikor minden atya a fiáért remegett, — tőle a sors megtagadta ezt a szomorú örömet. * Az ágy függönyei megmozdultak és a sebesült gyönge nyöszörgése hallatszott onnan ki. Az öreg egy gyertyával közeledett a fekő- helyhez. — Kiván valamit vitézem ? . . Én . . . Nem végezhette be. A haldokló mintegy villámos erőtől löktetve, IMF” A Zemplén mai száma nyolc oldal.
