Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-04 / 31. szám

Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN- VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ZMTEGKTIEXjEZtSriIK: l^EiaSriDElST ■V^.SAK2sT^P=. Sátoralja-Ujhely, 1895, augusztus 4. 81. (1335). Huszonhatodik évfolyam, HIBDETÉS DUA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után i kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél 'nagyobb, avagy diszbetukkel vagy kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatal- hoz intézendők. ELŐFIZETÉS iSA: Egész évre 6 ft. Félővro 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. ^ nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. A leánygyermekek testi nevelése. — Irta : Geocie Sarolta. — Megdöbbenve látjuk, milyen siirün szedeget el körültünk a halál olyanokat, akikre az elmúlás ideje még nem jött el: ma a fiatal leányt, aki kenyérkereső támasza volt családjának, holnap a boldog fiatal anyát, aki idegenre hagyja kicsi árváit. A gondolkozó ember előtt ilyenkor ön­kénytelenül fölmerül a kérdés : ,Miért kellett an­nak a fiatal életnek ily hamar elmúlni ? És vájjon nincs mód az ilyen eseteket szükebb körre szo­rítani ?« És ott van a másik jelenség : a betegséggel küzködő, senyvedő sok fiatal nő, akinek beteg­ségét megsínyli az egész család; aki nem tud az életnek örülni és nem tud boldogságot teremteni családja számára sem, mert a testi-lelki gyenge­ség, a betegséggel járó túlérzékenység az élet­örömre és az okos, higgadt cselekvésre alkalmat­lanná teszi. Vájjon nem lenne mód az ily eseteket megelőzni ? Az emberi értelem a test gyöngeségé- vel szemben tehetetlen volna ? Nem az. De csak oly föltétel alatt, ha az élettan tör­vényeit tiszteletben tartják. Csakhogy nem tartják tiszteletben, sőt legtöbben nem is ismerik. Ez az oka, hogy nálunk még annyi fiatal élet pusztul el időnek előtte. Nem kímélik és nem edzik nálunk eléggé a fiatal szervezetet, nem teszik eléggé ellentállóvá; nem ismerik eléggé az életműszere két és azok működését; és tájékozatlanságból kárt tesznek a gyermekek egészségében sokszor azok, akik életüket is szívesen adnák értük : maguk a szülők. Az egyes embert azért hibáztatni nem lehet. A hiba az egész társadalomé, amely előíté­leteivel, megrögzött szokásaival szakitni nem hajlandó. A dolog tényleg úgy áll, hogy a leánygyer­mekeket nálunk egyrészt túlságosan kímélik, más­részt túlságosan kimerítik. S a túlzás mindenben megboszulja magát. Nálunk a társadalmi előítélet, sokhelyt a lakásviszonyok is elzárják a leánygyermeket attól, ami testi erősödésének feltétele : az erőteljes test­mozgástól. A fiú labdázik, szaladgál, lovagol, úszik; a gondosan őrzött leány mindenből ki van zárva. Az angol sihederleány versenyt lovagol űu-test­vérével ; nagykorában evez, gyalogol s űzi a testedző sport minden nemét. Nálunk a jól nevelt leány otthon ül, himző-ráma mellett görnyedez, TAfcCA, Tivat-Teodo. — A .Zemplén« eredeti tárcája. — Irta : Klir látván, tengerész. Négy viharos nap elmúlása után, melyeknek egyike egy éjszakára Lissának a természettől jól megvédett kikötőjébe is bekergetett bennünket, megérkeztünk a Teodo-ba vezető boeee di Lattaro nevű tengerszoros bejáratához, mely a castelnouvoi várral van megerősitve. A várnak a nyílt tengerre néző része egy ter­mészetalkotta magas sziklagerinctől van védve, melynek vágott lőrésén keresztül, rendés körülmé­nyek között, unalmasan ásitoznak a Krupp-féle acél- ágyuk öblös torkai, mig most, hogy a várban észre­vették közeledésünket, a huszonegy tisztelet-lövés letüzelése után, melyet a mi ágyúink egy csöppet sem szerényebb pukkanásokkal viszonoztak, olyan sürü puskapor-füsttel borították el a szűk bejára­tot, hogy, előre biztositandók magunkat minden eshetőség ellen, egy hirtelen lordulattal ismét a nyílt tenger felé vettük utunkat és dacára a még folyton tartó erős holttengernek, a vár alatt egy pár kört irva le, csak a füstnek eloszlása után fordítottuk hajónk acélorrát ismét a szoros bejárata felé. ___ ___ nem gyalogol, legfeljebb sétál; s minálunk a közép- osztálybeli nő nem engedheti meg magának a testedző sportok fényűzését. (Ámbár mindig nyílt kérdés marad : nem nagyobb fényűzés-e a beteg­ség, a háziasszony, az anya betegsége, ami fel­emészti sokszor az egész jövedelmet, sőt adósságba veri a családot). S mi következik ebből ? Hogy a fiatal test nem fejlődik eléggé, a vérkeringés el- lomhul, az izmok elpetyhüdnek, a gyermek csak idegeivel él, s az idegrendszer túlságosan inger- lékenynyé válik, majd idő előtt kimerül. Nemcsak testedző játéktól, de a testedző munkától is elzárja nálunk a leánygyermeket az előítélet. Elzárja az anyákat is, főkép az úrirend­ben. Lealázónak tartják a testi munkát. Szégyen­ük a seprőt kezükbe venni, szégyenük a poroló­nádat, a kapát, s szinte sértődve mondják, hogy nincsenek cselédi munka végzésére szorulva. Hát ugyan mit árt az annak a kis leánynak, ha egy virágágyat megkapál! Mit árt az annak az úri- asszonynak, ha a szép, finom ágyneműjét maga porolja ki, ha a szobája falát maga söpri le ? Váljon mikor fog ami fölfelé demokrata társadal­munk oda fejlődni, hogy a munkát igazán meg­becsülje? Mikor fogják végre nálunk is belátni, hogy nincsen munka, amely lealacsonyitna, hogy minden munka tisztesség s csak a henyélés szégyen ? Hányszor kell még az uralkodó családok példájára hivatkozni, amelyek kézi mesterségre taníttatják gyermekeiket ? Hányszor kell még Deák Ferencet felhozni, aki maga esztergályozta emléktárgyakkal tisztelte meg barátait ? Vájjon mikor fogjak nálunk belátni, hogy a fizikai munka nem szégyen, hanem áldás az emberre, mert testi erejét fejleszti s evvel az idegek s az érzékek túltengését meg­akadályozza és így az életműködésekben az egyen­súlyt helyreállítja? Ugyancsak a társadalmi előítélet az oka, hogy nálunk a fiatal leányokat idő előtt vezetik a világba és részesítik oly élvezetekben, amelyek a még nem teljesen kifejlett szervezetet gyengítik s az idegrendszert túlizgatják s ezzel kimerítik. Az angol és német leány még iskolába jár, mikor a mi leányaink egy-két farsangot már végig hálóz­tak. Erre az a megszokott ellenvetés, hogy a magyar leány hamarább fejlődik. A nagyanyáink korában ez igaz lehetett. De a mai magyar leány, főkép a városi, sem vértelenségre, sem idegességre nem enged nyugati kollegájának és épen olyan ideges, gyönge asszony válik belőle is. Nincs tehát ok, amely miatt serdülő korát megrövidí­teni kellene. Alig hagytuk el a sziklaormot, melyen a vár építve van, hajónk járása is nyugodtabb lett, mivel a körülbelül 50 méter széles tengerszoros­ban a vizet még egy szellőcske sem fodrozta és igy teljes mértékben élvezhettük a gyönyörű ki­látást, mely a vár déli részének szürke falaira, az előtte elterülő füge-, narancs- és citromfákkal be­ültetett várkertre, a tengerszorost képező, lábánál olajfa erdőkkel, a déli oldalon szőlőkkel és ormán, festői átmenetben, szürke, kopár sziklákkal borí­tott hegyekre és az azokon elszórva épített ká­polnákra, magányosan álló lakóházakra és a pár épületből képezett Melinye nevű falucskára nyílott. Fél órai ut után, amely alatt sikertelenül próbálgattunk a hajónk orra előtt úszkáló nagyobb halak közül csak egyet is horogra keriteni, egy, körülbelül három tengeri mértföld átmérővel biró öbölbe jutottunk, amelyből, az első pillanatban, másfelé kijárást nem vettem észre, sőt beljebb haladva, a bevezető ut félkör alakjánál fogva a szoros torkolata is annyira láthatatlanná vált, hogy inkább hihette volna az ember, hogy egy óriási tengerszemen, mintsem hogy egy a nyílt ten­gerrel összeköttetésben levő öbölben hajókázik. Az öblöt észak- és északkelet felöl dalmá- ciai, nyugat-, dél- és kelet felöl pedig montenegrói hegyek határolják, melyeknek örökös hóval borí­tott, szürke sziklás csúcsain vakitóan törnek meg az öböl túlsó oldalát képező hegycsoport mögött eltűnő nap aranysugarai, mig a parton fekvő falucskák haranglábaiban s a hegyek oldalán is a völgyekben eldugva fekvő templomok tornyaiban, Negyedik tényezőül szegődik az eddig elso- roltakhoz az iskoláztatásnak mai rendszere. Ä szülő iskolába adja leánygyermekét, anélkül, hogy szá­mot vetne annak testi-lelki fejlettségével és tehet­ségével. Beadja a felsőbb osztályba, még ha gyönge is és az a követelése, hogy az ő gyer­meke az elsők közt legyen. Most már két eset lehetséges. Vagy kötelességérzö a gyermek, vagy nem. Ha becsvágyó és kötelességérzö, megerőlteti magát; év végével első lesz, de testi fejlődésében elmarad : kifejlődik nála a vértelenség és az ide­gesség. Ha nincs benne kötelességérzet, akkor nem tanul; a tanulással tehát magát nem rontja; de akkor meg hiányzik kedélyéből az a derült vi­dámság, amit csak a kötelesség teljesítése adhat meg; folyton érzi, hogy szülei és tanítói nincse­nek vele megelégedve ; félve megy az iskolába ; megijjed, ha felhívják; félve viszi haza értesítőjét ; s ez a folytonos félelem benne is kifejleszti az idegességet. Legfőbb fokra hág ez az idegesség az év­záró, nyilvános vizsgálatokon. Az a gondolat, hogy apja, anyja, valamennyi ismerőse, rokona előtt fog felelni, felizgatja még a legegykedvűbb gyer­meket is. Vizsgálat előtt még a hanyag gyerek is szeretne tudni és mohón nekiesik a tanulásnak; azt hiszi, egyszerre kipótolhatja azt, amit egész éven elmulasztott. Az ilyen gyermek a vizsgála­tokon is a legnyugtalanabb. Nem biztos abban, amit tud, s igy folyton attól remeg, mit fognak tőle kérdezni. Á szorgalmas tanuló nyugodtabban megy a vizsgálat elé; tudja, hogy minden kér­désre elkészült; megviseli a vizsgálat mégis, mert az ismétlések már kimerítették. Mindezekhez járul sok esetben valamely öröklött baj, aminek a csirája benne van a gyer­mek szervezetében s amely csak a kedvező föl­tételeket várja, hogy kifejlődjék. Ilyen baj sok gyermekben a görvély, a szervi szívbaj, a tüdőbaj, ami mind megleli fejlődése föltételeit, részint otthon, a rosszul világított, kellőkép nem szellőz­tetett, nedves lakásban, részint az iskolában, az emberi emanáció megfertöztette, sokszor szintén rosszul szellőztetett, sőt rosszul fűtött termekben, ahol órák hosszat ül és görnyed. Az orvosi tudomány, ma már minden téve­dése mellett is, eljutott odáig, hogy csaknem biztosan rámutathat mindég betegség okára, s igy helyesen alkalmazott higiénikus eljárással, képes annak kifejlődését is megelőzni. Azonban a tudo­mány vívmányait a fejlődő nemzedék érdekében érvényesíteni nem fogja más, csak — vállvetett amelyek mindegyikéhez egy-egy szent emlék fűzi az idevaló népet, megszólaló harangok tisztán csengő hangjai és a hajókon eldördülő puskalö­vések, melyekkel a hajó zászlóinak naplementekor való bevonását jelzik: oly ünnepies hangulatba hozzák még a legkérgesebb szivü matróz lelkét is, hogy, kerek sapkáját leemelve, ha nem is áhí­tattal, de legalább mezítelen lábait »habt acht«-ba vágva hallgatja végig a rézkürtnek imára hivó hangját, melynek utolsó akkordjai sokszorosan verődnek vissza a bércek magas ormairól. Közvetetlen a parton fekszik Tivat-Teodo, az osztrák-magyar monárkia legtávolabb eső hadi kikötője. A falu össze-vissza, vagy tizenöt udvar nél­kül épült házból áll, melyeket minden rendszer nélkül emeltek egymás mellé, mig a falutól észak felé a hadi tengerészet birtokában lévő szén- és vizállomás épületei feküsznek, melyek mögött egy gyönyörűen müveit park terül el, szintén a hadi tengerészet tulajdona. A parknak a tengerparton végig húzódó része minden kényelemmel berendezett tengeri fürdővel, az apró fehér csigákkal behintett és virág-szőnyegek között vezető kanyargós utak, kényelmes sétaterekkel, az utak mentén levő fehér padokkal, kényelmes pihenőhelyekkel, a szétszórva ültetett déli gyümölcsfák pedig hűvös árnyékkal és édes gyümölcscsel szolgálnak a benne sétálók­nak, mig lawn-tennis játékra berendezett és tor­názó készülékekkel ellátott terei, valamint két, kiváló műgonddal berendezett tekepályája a leg­f/ftr A- Zemplén mai száma nyolc oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents