Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

vei a kézi munkában, mely szakban a kézimunka- kiállításon, a vizsgálat alkalmával remek dolgokat is láthattunk. (Itt a szakértő hölgyek véleményét idézem.)

A vizsgálaton megjelent Andrássy Tivadar grófné őnagyméltósága is, ki a tanügy iránt mindig élénk érdeklődést tanusit — úgy szellemi, mint anyagi terén.

Hálás köszönet a kegyelmes grófnénak magas érdeklődéséért 1 Epaminoudas.

A liomounai közép keresk. iskola ez évben érettségit tett tanulói f. évi jun. 29 én a »Gerecz- alap< javára zártkörű táncestét rendeztek, habár nem is nagyszámú, de fényes közönség jelenlétében. A mulatságot az éjfél után 2 és fél órakor kiütött tűz zavarta meg, mikor is mindenki a vész szinhe'yére sietett. A tiszta bevétel 6 (hat) ft volt, melyet a pénztáros az intézet igazgatójának átszolgáltatott. — Felülfizettek, 2—2 ftot; Moskovics Ervin dr. és Térvu Mihály; 1 — 1 ftot: Darvas Vilmos, E. Jakab Géza, Erdei Mór, özv. Kresznovszky Jánosné, Lebovics Ignác, Luko- vics Géza, Mándy István, Milch Dezső, Petry Gyula és Ugray Lajos. — Összesen: 15 ftot. Köszönettel nyugtatom.

Homonna, 1895. julius 3.

Hanschild Emil, pénztáros.

A mádi állami 11- és leányiskolában a közönség nagyobb érdeklődése mellett junius hó 27. és 28-án tartották meg az évzáró vizsgálatokat. A szerkesztőségünkhöz érkezett bő tudósításból kiadjuk a következő részletet: Valóban jól esett az iskolásgyermekeknek a hozzájuk intézett kérdé- sekrejadott bátor, kielégítő feleleteket hallhatni és látni a szép buzgalmat, melyet az adott kérdésekkel tanúsítottak és elvitázhatatlan bizonyítékát szolgáltatták az itteni tanítónői és tanítói kar nemes törekvésének, fáradhatatlan működésének, melyért annak minden egyes tagját csak dicséret és elismerés illeti. Kaliezky István iskolaszéki elnök és Zimmermann Zsigmond minden jelenvoltnak szivéből is beszéltek, midőn a vizsgálatok befejeztével a szülők- és közönségnek a tanítónők és tanítók iránt érzett hálás elismerését szép szavakkal juttatták kifejezésre, r. I.

A homonnai állami faipari szakiskola évi záróvizsgálatait f. hó 5-én tartottak meg. Jelen voltak: Lukovits Géza, felügyelő bizottsági elnök, Ha- raszthy Miklós, járási főszolgabíró, a felügyelő- bizottság tagjai és a vizsgálatok, valamint a mun- kakiállitás iránt érdeklődő közönség, köztük Tho- mán István, budapesti kir. zeneakadémiai tanár is nejével. A tanulóknak az elméleti tantárgyakból adott szabatos és átgondolt feleleteik, valamint a kiállított faipari tárgyak, bútordarabok és csinos tervrajzok élénk tanúságot tettek arról, hogy eb- bee az intézetben a tanulók helyes irányban nyernek úgy elméleti mint gyakorlati kiképzést és hogy az intézet müveit és szakképzett iparosokat és polgárokat nevel a hazának és az életnek. Miután még a felügyelő bizottsági elnök a tantestületnek buzgó működéséért köszönetét mondott, a kassai kereskedelmi és iparkamara, továbbá a felügyelő-bizottság részéről felajánlott jutalmakat osztották ki a kiváló szorgalmat és jó magaviseletét tanúsított növendékek körött, r. I.

Az eperjesi állami kisdedóvónőképző-intézet I, osztályába az 1895—96. iskolai év elején összesen 40 növendék vétetik fel, még pedig : 10 díjtalan, 10 féldíjas, 8 egész díjas és 12 bejáró. Pályázati folyamodások a vall. és közokt. m. kir. minister- hez címezve, Lány Mihály kisdedóvónőképző intézeti igazgatóhoz Eperjesre küldendők az ez évi aug. hó 8-áig.

Nyilvános száiuad»*.*)

A t.-terebesi áll. elemi iskola tanulóinak jutalmazására a lefolyt 1894—95-ik tanévet bezáró vizsgálatok alkalmából adakoztak : Andrássy Tivadar grófné őexellenciája 15 ft, Szladek Károlyné 1 ít. Szaxun József 1 ft, Szalay Béla 1 ft, Auerswald Gusztáv 1 ft, Duka Albert i ft, Lázáry Géza I ft, Bosáczky Vilmos i ft, Dinnyés József 1 ft, Gröttl György I ft, Hazay Géza 1 ft, Dvorszky János 1 ft, Demecs Lajos 1 ft, Faid Andor dr. 1 ft, Kedzák Géza I ft, Goldberger Simon i ft, Markovics Mayer 1 ft, Gutmann Márk 1 ft, Gluck Lipót i ft, Gelb Jószef i ft, Cser- niezky Mihály 1 ft, Spevák Béla i ft Horváth 1 ft, Schreiber I. 1 ft, Gutmann Seelig 1 ft, Diener Nathan 1 ft, Grünstein 1 ft, Hamburger S. 1 ft, Szalay Gyula 50 kr, N. N. 50 kr, Bukóv 50 kr,

Dobák Zsigmond 50 kr, Czucker János 50 kr,

Wintner 50 kr, Rosenblüth S 50 kr, Kozáry Elek 50 kr, Grünberger 50 kr, Dancziger 50 kr, Burger M. 50 kr, Simkovics A. 50 kr, N. N. 50 kr.

Furcsa I. 50 kr, Kurucz N. 70 kr, Az egész kitesz: 55 ft 6° krt.

Ezenkívül kiosztatott összesen : 111 db.

könyv, 35 ft 60 kr.értékben.

A tettek beszélnek legszebben !

*) Tér hiánya miatt csak a leglényegesebb részét kő* telhetjük, Sierk.

Az adakozók szép példája hasson mindazokra, kik minden alkalommal nyelvükre veszik a haza- és emberszeretet szent nevét, de annak érzelmét szivük nem ösmeri.

T.-Terebes, 1895. jul. 2. Kurucz Vazul

isk. igazgató.

Több iskolai Értesítőnek (ismertetése a »Zemplén* jövő heti szátnára maradt.

CSARNOK,

Berlini levél.

München, 1895. jul. 4.

Berlini papiroson berlini gondolatokat küldök a messze távolra, őszinte barátságom csekély jeléül.*)

A nagyvárosi ember nyaranta falura vágyik; annak csendje, nyugalma kell neki s a gondtalanság élvezetéhez hosszas munka után végre hozzá- íérkőzött életének. Kisvárosi ember meg, ha egyszer szabad pórázra jut, olyat megy keresni, a mi csak ritkán juthat ki neki. Mert mesebeszéd az, hogy a nagy város hősége nyáron elviselhetetlen, azért tolulnak ki nyomasztó légköréből oda, a hol a levegő szabadabb járása a hőséget mérsékli. Az elkényeztetés meg a divat hozza magával az egészet. Már gyermekeinket hozzászoktatjuk a kényelemhez. Mi magunk emlegetjük nekik legtöbbet a meleget, mi magunk beszéljük rá a kényelmes heverkőzésre, a hűvös helyek keresésére, a fölösleges ruhanemüek lehányására. A gyermek igy, figyelmeztetés utján, rájön a hideg és meleg közt levő különbségre s mind az egyiket, mind a másikat hamarább észreveszi azután, mint a ki rászoktatta. «Irtózatos hőség I‘ — mondja s olyanokat fű hozzá, akár csak egy gőzmasina.

Azt akarom mondani, hogy »télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van*, akár városon, akár falun ; s ha valaki csupán azért megy falura, mert a városi hőséget ki nem birja, mit csinálna akkor, ha falu nem volna. És ha nem próbálta, honnan tudja, hogy a falun nincs olyan hőség. Persze, X-ék faluzni mentek, uras, gondtalan életet folytatni, a hol jó pénzért több árnyékot kap az ember, mint városban; mi sem maradhatunk itthon. Mit szólnának az emberek hozzá ? X ék sem tartanának magukhoz valóknak I stb. A szegény családapa fejét telebeszélik • egyik tó- ditja a másik argumentomait s végre is belemegy, megpróbálja; s mentül többször próbálja, annál szentebbül hiszi, hogy városban csakugyan elviselhetetlen a melegség; fürdőn az élet gondtala nabb is, kellemesebb is, meg .... no hát.... drágább is.

így tanulunk bele a kényelmeskedésbe. Hátha Olaszországban kellene élnünk. Ott még gyakoribbak azok a »siroccoc áramlatok, mint nálunk nagyvárosban, mikor a levegő csak úgy égeti, süti az arcot; csakugyan fúlaszt. Élni azonban csak kell s nem tölthet az ember minden teljes nyarat fürdőben. Segítsenek tehát az állapotokon azok, a kiknek hivatása nem csak az, hogy a nép munkájának gyümölcsét betakarítsák, hanem az is, hogy munkára való képességéről, termőképessége főposztulatumáról; jó egészségéről gondoskodjanak.

Milyen tanulságot lehetne meríteni e részben az erdős és kopár területek éghajlati viszonyainak s lakóik egészségi állapotának összehason- litásából. Qderbergtöl föl egész Berlinig gyönyörű tenyészetet lát az ember. Nemcsak gabonában, de fában is értem. Nincs valamire való birtok erdőség nélkül s a vonat nagyon sűrűn jön keresztül kisebb 3—5 perc alatt végigfutó erdőterületeken. A fehér nyírfa s a bokros levelű fenyő járja leginkább bennük, melyeket alant folytonosan nyesve sugárrá növesztenek, úgy, hogy -ernyőjük szinte egyforma magasságban egyesül egy nagygyá.

Hát Berlin I

Az van csak jól körülvéve erdőséggel. Talán két oldalán van csekélyebb megszakítás. Benn is a városban egymást érik a kisebb-nagyobb parkok, az üdülésre oly fontos szökőkutak változatosnál változatosabb formájával, s pazar bőségével. Egy pár nagyon érdekes szökőkút körül legjobban mulattatott engem az, mely a királyi várpalota főhomlokzata előtt áll. Az öreg Poseidon egy óriási kagylótrónon ül, lábát lelógatva s egy szikla oldalán nyugtatva. A kagylótrónt 4 triton tartja és pedig kentaur triton; t. i. két kezükön kivül melyekkel a kagylótrón terhét segítik emelni a vállnak, még két első lábuk is van pata helyett uszóhártyával; evvel a két lábbal támaszkodnak Hátsó részük már halba megy át. Mind a négyen csakúgy öntik szájukon a vizet s arckifefezésük arra enged következtetni, hogy nem örömükben. A medencéből vizi állatok; teknős béka, főka, krokodil, kígyó, (egy-egy,) lövelik a vizsugarakat Poseidonra és az őt környező gyerekseregre (apró nereidikra,) akik közül egyik-másik már kezdi unni a mulatságot s pityeregve ereszkedik le a szikláról a szünettelen vizsugarak elől.

•) Figyelmedet baráti szives kézszoritással viszonzom.

Szerk.

Potsdamban a nyári palota jobb szárnyától félre szintén érdekes kis szökőkutat láttam egy halastavacska közepén. A viz 4 sugárban egy őzike szájából ömlik, melynek a gégáját saskeselyü húzza kifelé csőrével. Tehát mintha vére ömlenék. Érdekesebb azonban a halastó, mely nem más, mint egy római »atrium compluvium*, vagyis, négyzet- formájú víztartó medence. A lapos tetőzeten is megvan a megfelelő négyzetes nyílás (implovium) Az »atriumc külső bejáratával átalellenben a körülbelül félakkora »tablinum* (a ház urának dolgozó helyisége) csatlakozik hozzá. A festés megfelelően ant ik

Hová tévedtem a hőség s kényelem szere- tetről 1 Vagy talán jól is tettem ? — Nem is hozok már föl többet róla, csak annyit, hogy a Iákkal s erdőségekkel kitűnően ellátott Potsdamban nevezetesen a Sanssacci-ban sem tudott vo'na az ember a hőség elől jobb menedéket találni, mint épen az árnyékba eső palotatermeket, a melyeket a sűrűn jelentkező látogatóknak ottlétem alatt is 5 különböző csoportban mutogattak az arra rendelt cicerónék.

Egyik berlini gimnáziomban egy kurta, körülbelül 7—8 meter hosszú szárnyfolyosón 3 hőmérőt találtam. A különös dolog nyitjára még az nap rájöttem. A kultusz ministériomban szorgalmaztam egy máig is (s talán örökre 1) elintézetlen ügyet s ott mondották nekem, hogy ha a hőség nem csökken, a napokban beszüntetik az előadásokat mindaddig, mig enyhébb napok nem következnek. Megjegyzem, hogy ott az iskolai nagy szünet hivatalosan csak augusztus hó 15-kétől kezdődik. íme, a fentebbi eset mily világos bi zonyitéka a kényeztetésből származó emberi gyengeségnek. Nálunk még nem vagyunk annyira 1 A gyerek kényelemhez szoktatása az iskolában itt még nem jött divatba. A tanítónál is visszás dolog volna nagy kényelemszeretet, kevés fizetés, bíráskodni csak olyanoknak való, akik az év többi részén át eleget izzadtak-fáradtak húsos fazekak környékezésében.

A műkiállitás s a múzeumok csarnokáinak megtekintéséről s tanulságaimról nem szólok. Félek, ha kitudódnak, más találja rájuk megnyerni a patentét. Különben is azt hiszem, látni kell azokat, nem olvasni.

A berlini embert kevéssé sikerült kiismernem. Szívesen barátkozik, de nem lép nagyot érte, hogy valakivel megismerkedjék.

A nőkkel szemben nagyon előzékenyek, sőt néha a gyengeségig becézgetik őket. Az igaz, hogy a nők, akik szinte az együgyűségig egyszerűek és cikornyátlanok, maguk is úgy tesznek a férfiakkal. Vájjon a polgári házasság óta van ez igy vagy sem? A férfiak már ifjúkorokban igába hajtják a nyakukat, abba a bizonyos igába tudniillik, amely felöl az emberiség máig sem tudott tisztába jönni magával. Mind a nők, mind a férfiak közt ritka a valódi szépség s a ruhával sem érti < az alak kidomboritását, a testrészek szerepének érvényesítését a föllépésben s megjelenésben.

A nők, úgy látszik, nincsenek oly szigorú békójára verve a társadalmi fölfogásnak, mint nálunk. De amit föntebb mondottam, abból érthető lesz, miért nincs is a társadalomnak oly rideg, drákói (Íratlan) törvények alkalmazására szüksége. A nő, leány vagy asszony, éjjeli 11 óráig is eljár kél az utcán magában vagy másodmagával s (az igaz, hogy rövid időn tett) megfigyeléseim a kisértésnek még csak legkisebb megkísérlésének sem vezettek nyomára. A viszonyok az este élvezetét szabadabbá tesz:k nekik. Kedvez a napjárás is, mert 9--91/<1-íg még csak nem is kell gondolniuk az utcai lámpák kigyujtására. 9 órakor még oly világos van náluk, mint nálunk 7 */a órakor. Az egyes sétahelyek, különösen az >Unter den Linden'', Berlin e központi sétatere s az állatkert, továbbá közelében a kiállítás területe (ahol katonai zenekarok is játszanak) csakúgy hemzsegnek a közönségtől. Közben azután nagy meny- nyiségben fogy a ser, kivált a müncheni és pil- zeni. Nem is olyanok azok, mint a mieink, amelyek nem kötnek az emberrel tartós barátságot. A borok s az ételek jók. Jobban megfizettetik, mint nálunk, de nem sajnálja értük az ember az árt, mert megérik. Büszke nép is a pincés ! Ne igen várja a vendég, hogy bemenetkor, vagy távozáskor hajlongva köszöntse. Eszeágában sincs. 0 otthon érzi magát. A vendég, ha tud tisztességet, köszön, ha nem akar tudni, nem köszön. Hogy Ítélik meg érte, nem tudom.

—ef.

Vármegyei Hivatalos Rész.

569. főisp. SZJ895. Zemplén-vármegye főispánjától. Hirdetmény.

Közhírré teszem, hogy azok az 1848/49-iki honvédek, illetőleg azok özvegyei, akik az 1894. évi junius hó 21-én 49085. szám alatti belügymi- nisteri láttamozással ellátott alapszabályokhoz képest ilyetén ellátásra nézve igényt vélnek támaszthatni, hogy kellőleg fölszerelt folyamodványaikat ezentúl ne az országos honvédsegélyző egyesülethez,