Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
értesüléseket kaptunk, ami ez uj kultúra zakatoló haladásának vidékünkön a legfőbb okozója volt. Ez évtized alatt szerencsére több gyakorlati szőlősgazda vette kezébe a telepítés ügyét s hi- vatkozhatik saját tapasztalataira és most már egy-egy szaktekintély, egy-egy felállított rendszer nem követelhet feltétlen meghódolást, de az ellennézeteknek a közvélemény itélőszéke előtt kell ütközniük, ahol az eszmesurlódás azután kiőrli a követendő helyes irányt. Mathiász ur hasznosabbnak, sikeresebbnek tartja a szőlőtelepítés azon módját, melynél a rigolált talajba nemes európai vesszőt ültetünk s az ültetvénynek elpusztítását a fi'okszera ellen szénkénegezés utján igyekszünk. feltartóztatni. Én a telepítésnek ezt a módját Hegyaljánk talaj és egyéb viszonyai miatt általánosítani veszedelmesnek tartom. De értsük meg egymást. Nem mondom én azt, hogy erre a gyéritési-rendszerre épített szelők hasznot nem nyújtanának, hogy ezen rendszer, mint eredményeiben káros, elvetendő lenne, valamint ő sem mondja ugyanezt az amerikai alanyon eszközölt telepítésekre. Á különbség tehát az, hogy Mathiász ur amannak, én pedig emennek a rendszernek adok feltétlen elsőbbséget a másik felett. Hát igaz, hogy én megelőző cikksorozatomban »reklám* szerüleg foglalkoztam a portalis alanynyal. Mert részint saját, részint a Hegyalja számos telepén, de az ország külön vidékein is azt a tapasztalatot szereztem, hogy az általános viszonylatokban ez az amerikai változvány az, melyen szőlőink regenerálása eszközölhető s amely tehát reklámszerüleg terjesztendő. Csak nézzünk szét az országban, vagy Hegyaljánkon s látni fogjuk, hogy ez az alanyfaj nyert legnagyobb elterjedést, mig a többi alany és direkt termő fajokkal tett kísérletek a legtöbb esetben sikertelenek voltak. Maga Mathiász ur sem teszi a portálist hátrább a szovázs-nál, de emezt kívánná a portális-hoz emelni. Az a megjegyzése, hogy a vessző-kereskedés érdeke mindig újabb s újabb iajokat hoz forgalomba, teljesen igaz. A haladás törvényének bizonyára itt is érvényesülnie kell, de az is bizonyos, hogy e fajt, csak tapasztalati utón lehet kiszorítani s akkor a haladás mindnyájunk közjavára szolgáland. És itt engedje meg a szives olvasó, ha egy rövidke percre, az önvédekezés ösztönéből kifolyólag, személyes kérdésre térek át. Nem fogom azt többet cselekedni, mert régi igazság, hogy a személyes torzsalkodások ártalmára vannak a közügynek. Különösen megbénítaná ez törekvéseinket az adott viszonyok között, ahol még az ügy iránt való bizodalom sem verhetett erős gyökeret. Mert ha a telepítésre kedvet nyert birtokosságnak az a zöme, amely csak mások példája után indul és a szőlészet tudományával nem foglalkozván, önálló Ítéletet sem alkot, mindig csak azt hallja, hogy X. Y. amerikai vagy N. N. nemes vessző termelők saját zsebjeik érdekében hirdetik rendszerüket egyedül üdvözitönek s egyik másik telepítés módnak csupán a hátrányai lesznek élénk körvonalakban feltüntetve: no kérem, akkor összezavarjuk az elméket, sárba rántjuk tekintélyeinket, lehangoljuk és leszorítjuk a működés és vezetés teréről épen azokat a gyakorlati embereket, akik tetterejük és szakértelmükkel már példákat mutatni képesek; — s tegyük fel, hogy saját érdekükkel kapcsolatban, de mindenesetre terjesztik a telepítés mozgalmát, Ne irigyeljük az úttörőktől szorgalmuk méltó jutalmát, hiszen némelyikük ráfizetett arra sokszorosan. Sőt a szatmári béke, (1711 ) mely újból kimondja Magyarország önállóságát a Hubsburg ok uralma alatt. A Rdkóczi-harcok idejében folyt spanyol örökösödési háború eredményeként Németalföld és Olaszország nagy része Ausztriához került, majd újból a torökok ellen harcolnak a magyar és osztrák hadak, a félholdtól egészen a Balkánig mindent visszahódítva. Az ekként nagyhatalommá lett monárkia a »pragmatica sanctioc-ban (1723) a Habsburgoknak a két államra közös uralmat a leányágra is kiterjsszti. Mária Terézia, kinek a magyarok a Nyugattal folytatott háborúkban döntő segítséget nyújtottak, sok szép sikerrel és nagy előszeretettel viszi az ország ügyeit. II Józsefiéi kezdődik a habsburg-lotaringiai ág uralkodása. József Szent István koronájával nem koronáztatja meg magát. Országainak kormányzatában teljes egyöntetűséget akarván behozni, tartománynak tekinti Magyar- országot is, melynek ősi alkotmányán önkényüleg sokat változtat. Közvetetlenül halála előtt azonban a fenkölt fejedelem, belátván az intézkedéseinek hibás voltát, azok nagy részét visszavonja. A XVIII. század vegén Ferenc királynak fráncia háborúiban, a szokott módon, győzelmesen használták föl a magyarok hadi erejét, ősi vitézségét. A hálás fejedelem ezért sokat lendit az ország haladásán. Alatta kezdődik a haza uj felvirágzása. Ferdinand alatt háborgás nélkül foly az óriás szellemi küzdelem. Gazdasági és művelődési újjászületésünkre Széchenyi István gróf nagy szelleme süti rá eltörülhetetlen bélyegét. Százados örüljünk, hogy igy sok százezrek maradnak benn a hazában. Már is ösmerek nem egy nagy telepitöt, aki a gyanúsítás ily kicsinyes fegyvereitől féltve reputációját, inkább visszavonul s csendben folytatja munkásságát. Csekélységem se feltűnés viszketegéböl, de a vármegye gazdasági egyesületének megbízása folytán vette a tollat kezébe. Engedjen meg tehát Mathiász ur, hogy arra a célzására, mintha reklámszerü cikksorozatomból kirína, hogy jutalmát várja, csak annyit jegyzek meg, miszerint e gyanúsítás felém irányítása épen az ő részéről nem volt szerencsés. Mert az tudva van, hogy nekem vesszótermHésre berendezett tel-pem nincs, hogy én kizárólag bortermelés végett eszközlöm szőlőim felújítását, hogy én tőlem még senki portalist nem kapott s hosszú ideig nem is fog kapni; mig ellenben, hogy tetemes uj telepítéseimnek nemes vesszeje százezernyi mennyiségben van már összecsomagolva, mely európai vessző kelendőségére főleg a szénkéne gezés rendszere alapján szánrthatnék, hogy tehát én a saját anyagi érdekeimmel ellentétes irányt hirdetek, amit a gyanusitó magáról el nem mondhat. Igen nagyon le kell szállani önérzetének magaslatáról annak, aki nyilvános szereplését önérdekeinek kiszolgálására célul tűzi ki s ezért részemről soha sem mernék senkit, annál kevésbbé a tisztelt felszólalót, ily oldalról sebezni. És épen mert ily komolyan veszem véle- ’ményének súlyát és érdemi tartalmát, áttérek most már annak tárgyilagos méltatására. Jeles szakértőnk, Kosinszky Viktor, a tarcali állami telep igazgatója publicistái működésében több ízben kifejtette, hogy a szőlöujitás tudománya már megállapította azt, hogy tmegfelelő viszonyok“ között úgy a homoki, mint a hegyi, úgy a direkt, mint az ótvár.y és a szénkénegezés rendszerén épült, úgy a fás, mint a zöldótvány utján való szölőépités üdvös és hasznothozó. De midőn a Hegyalját regenerálni akarjuk, nem az átalános, de a különös viszonyokat kell tekintetbe vennünk. S én azért adok feltétlen elsőbbséget az amerikai alanyba ótott nemes vessző utján való telepítés rendszerének, mert ez viszonyainknak sokkal inkább megfelel, mint a szénkénegezés utján feltartandó direkt termelés rendszere. Mióta a portalisra ótunk, arra még nincs példa a Hegyalján, hogy az ótványtőkék pusztulásnak indultak volna; mig a szénkénegezés egyes sikereit számtalan szomorú eredmények dekredi- tálták. A szénkéne g minősége, adagolása minuciózus befolyással bir sokszor az egész telepítés egzisztenciájára. Általános viszonyaink között ezt a szigorú gondosságot és kiváló szakismeretet fel nem találhatván, kérdéstelen, hogy e rendszer rohamosan szedné áldozatait. Az ótványtermelésnek tulköltségeit meghaladja a szénkéneg, annak adagolása, az általa elcsigázott talaj trágyázás utján való karbantartásának ára. Hogy a szénkéneg nem soványit, de trágyázná a talajt, egy uj tan, melyet, megenged a tisztelt cikkíró, én neki sem hiszek el, mert a kémia eddigi tanítását nem lehet oly könnyen a lomtárba dobni A gyakorlat azt is megmutatta, hogy a szénkéneg csak is laza, áteresztő talajokban bir hatással, hol az ölő méreg a szőlő gyökerein élősködő filokszerákhoz juthat, továbbá, hogy csak száraz időben végrehajtva igér sikert. Ezek mind oly körülmények, oly feltételek, melyek általános felkarolásának akadályát képezik. Az amerikai alanyon való telepítés ellenben mulasztásokat kellett pótolni minden téren. Majd az I847—48-iki országgyűlés politikai sikerei leginkább Ko sutb Lajos nevéhez fűződnek, A király ekkor a? első felelős magyar ministériumot ’evezi ki (Battyány Lajos gróf, Kossuth, Deák Ferenc, Szemere Bertalan, Széchenyi István gr f, Eötvös József báró, Klauzál Gabor, Mészáros Lázár, Esz- terházy Pál herceg). A polgári egyenlőség és alkotmányos szabadság alapján lelkes erővel fognak hozzá a közéletnek nemzeti szellemben való gyökeres reformálásához. A bécsi reakció ezek hatása alatt újból elkezdi vészthozó működését. Kitör a nagy szabadságharc. Kossuth lángszava tettekre hívja a nemzet őserejét. Az egész müveit világ bámulatára foly a nemzeti hősök küzdelme. Csak az ellenfél részéről segítségül hitt muszka haderő képes még egyszer elfojtani a magyar szabadságot. De el nem temetheti most sem. Gyászos emlékű erőszakos elnyomás után •végre a hatvanas évek elején, az addig rósz befolyások alatt álló király megkezdi a kibékülés tárgyalásait. Nem vezetnek célhoz és az alkotmány ismét föl lön függesztve. Csak 1867 ben, az osztrák-porosz háború szerencsétlen befejezése után, jön létre a kiegyezés, Deák, a század harmadik nagy magyarjának halhatatlan müve. Ferenc] József, a legalkotmányosabb király, koronázása megnyitja a mai érát. Az első évezred alkonyán kezdődik Magyar- ország föllendülése a müveit, szabad nemzetállamok sorában. sokkal inkább alkalmazkodik átalános viszonyainkhoz. Főelv : a rigolált talaj és az ótvány tökéletesen forradt volta. És ha száz ótvány közül 45 db. ily ótványt nyerünk is, ez csak azt jelenti, hogy az ótványtermelés drága. De mi azzal már számot vetettünk és a 110—120 ftos ezrenkénti árnak viszonyaival is megélhetünk. Itt azonban azzal a különös szakismerettel, költséggel és gondossággal, amely minden szénkénegezett szőlőnek fő attribútuma, már'átmehetünk a zöld ótásra, ahol a meg- eredés 70—80% s a felnevelt ótvány 60—7O0/o-rá tehető s a hol a beültetett gyökeres alany már a következő évb-n beotva, a harmadik év bortermesében minden költségeinket kárpótolja. Igaza van az Észrevételek irójanak abban, hogy főleg az állami telepek a hegylejtők aljara szorultak és területük kavicsos emelkedettebb részeit facsemetékkel népesítik be. így van ez U|hely és Patakon. De az nem érv a portalis honosodó képessége és buja tenyészete ellen, mert csak azon okszerű óvatosságot igazolja, melyet a példaadás okából megkövetelt feltétlen siker igényelt. De amint ez bekövetkezett, azok a kavicsos, sőt merőben köves talajok és pótlólag felforgattattak és hivatkozom a sárospataki állami telepre, ahol ily köves talajon a portális alany ótványai túl buján diszlenek. A magántelepitök területein pedig, kik saját talajviszonyaikra vannak kényszerítve, ez a megnyugtató igazság már rég óta fel van ösmerve. • Azt beösmeri tisztelt ellenfelünk, hogy az ótvány bővebben jutalmazza a gondos gazdát, mint az önálló be nem ótott töke. Ez pedig döntő szempont. Hogy ez a bő termés az ótvány növény-élettani viszonyaira és nem az amerikai alany dajkáló táplálására volna alapítható, laikus eszemmel be - látni nem tudom, de e téren, a megnyugtató eredmény mellett, szívesen félrevonulok a szakember előtt. Az is igazolásra szorul, hogy Franciaországban a szénkénegezést százszorta nagyobb mértékben alkalmaznák most, mint valaha. A szaklapok és ott kint járt közegeink és utazóink az ellenkezőről adnak hirt. De ha igy volna is, szerintem az reánk mértékadó nem lehet Mert csak azt igazolná, hogy az ottani égalji és talajviszonyok e rendszernek kedveznek. És ha ennek ellenkezőjét mi itt gyakorlati tapasztalataink utján felös- mertük; ha látjuk, hogy a Hegyalja összes területének számot sem tevő csekély hányada az, ahol a szénkénegezés megkockáztatható volna; ha látjuk, hogy az a tokaji hegyegyes pontjainak kivételével minden más helyen leszorul, mig az amerikai alany s főleg a »portalis* nyomról-nyomra elfoglalja az őt megillető első rangot : akkor csak ragaszkodjunk a magunk sikereihez és tapasztalataihoz ; fejleszszük tovább azokat és ne legyünk bálványimádók 1 Láczay László. Vármegyei ügyek. Főispánunk Öméltósága, szivén hordozván a szegény lelkészek sorsának javítását és azt, hogy elszomorító anyagi helyzetükön segítsen — fel- terjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi ministerhez, mely fölterjesztésben, mint értesülünk, őszintén feltárta mindazokat a bajokat, melyek a lelkészek csekély dotációjából erednek, s egyszersmind kérte Öméltósága a minist ért, hogy a szegény lelkészeket, további halogatás nélkül, nagyobb államsegélyben részesítse. A vall. és közoktatásügyi kir. minister akként intézkede’t, hogy a népoktatási intézetekben alkalmazott tanítók a pénzintézetekbe könyvvezetői fog alkozást jövendőre csak abban az esetben gyakorolhafnak, ha arra a közig, bizottság részéről előzetesen feljogosítást nyernek. A földmivelésügyi kir. minister a tolcsvai szőlészeti és borászati egyesületet feloszlatta. A kereskedelemügyi kir. minister a kazán- ügyek intézése körüli eddigi teendők alól a m. kir. államépitészeti hivatalokat felmentvén ; ezeknek a teendőknek önálló végzésére, Sáros-, Zemplén-, és töíg-vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel, Rothschild Lipót oki. gépészmérnököt nevezte ki és ötét a zemplén vármegyei kir.^állam- épitészeti hivatal létszámába osztotta be.j A mai vasárnap. Az 1891. évi XIII. t. c. 3. §-a alapján és az 1892. évi márc, hó 5-én 14,837. szám alatt kiadott rendelet II. a) 2. 3. 4. 5. pontokban említett ipari és kereskedelmi telepeken, az ipari munka, illetőleg adásvevés ma az egész napon át meg van engedve. Folytatás a mellékleten.
