Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
lokul: Dékán Jánosné, Dókus Lászlóné, dr Nyo- márkay Ödönné, Pilissy Nándorné, dr. Thuránszky Lászlóné úrnők és Csuka Margit, Farkas Irén, Krikbaum Mariska, Ma‘tyasovszky Sári, Metzner Manczi, Polányi Rózsa, Répássy Olga, Szokolay Elvira urholgyek. Petz Vilmos barátunknak nem kisebb tisztség jutott, mint Wuolané,, a győzelmek istenéé, mig Dékán János a kardok égi urává, Zio-vi lett, Évva Ödön az ideálok és felhők fejedelme, Schmidt Lajos pedig firó, a gyönyörűség és öröm, tehát a szerelem és házasság legfőbb ural kodójává, mig Polányi Gyula barátunknak már csak a walkürség jutott, a mely hivatallal a hősök iel- kéinekés az eszményi alakoknak a Wallhallába való bevezetés gyönyörűsége jár, ezúttal a költészet képviselőjét, »Sagá«-t rózsának öltözött »Rózsáját< emelve karjaiban. Előbb azonban ellátta mennyei kolorittel*) ez égi lények mindannyiját Hát, kérem, ezt a fényes, cifra és magas állású tisztikart, amint mondám, nem Zemplén- vármegye székhazában választották a fent kitett napokon, hanem villámos fény és magnézium- világítás mellett mutatkozott be Tália oltárán, mint az ó-germán mitológiából kiszemelt kép, azonban az napokon, amikoron a vármegye választotta meg a maga urait. Nem lesz belőle talán neheztelés, ha kimondom, hogy ha szép és komoly is volt a vármegyei választás, mégis szebb volt,általánosabban nagyobb gyönyörűséget is szerzett az első napon a »germán mitológiai kép« nek nevezhető fenyes, válogatott csoportozat és a másodikon a »Gyermek álma« c. élőkép, mint a nagyon hangos vivátokkal ékes tisztujitás Kinek is ne hatott volna szivére, lelkére és kedélyére az a kitűnő müizléssel összeállított két élőkép, ragyogva ezüstös, aranyos, villámos díszben és a legszebb földi fényben : bájos nők szép szemeinek ragyogó tüzében. Avagy van-é szebb, mint a karácsonyfát körülvett szőke barna fürtű apró és nagy angyalokat, lovas huszártisztet, hajónélkül való, de azért valódi tengerészt, gyalog vitézkedő káplárt, hóembert, piros kis ördögöcskét, hófehér eicuskát, magyar leányt, piros lajbis parasztlegénykét, kéményseprőt, cintányéros aranyos tarka bohóckát, nagyszakálu Mikulást és ki tudná még mi minden- denféle játékszert ábrázoló apróságokat látni, amint nagykomolyan állva, ülve, dobozba elhelyezve, betöltik annak a közöttük pamlagon fekvő szép kis leánynak az álmát és megszemélyesítve annak minden földi vágyát ?! Nevezetesen: Dongó Gyuszi, Buday Ákos, Kanta Géza, Ambrózy Viktor, Bánó- czy Kálmán, Ember Emma, Bölönyi. Margit, Lakatos Lenke, Kossuth Jerne és Iza, Marton Margit, Némethy Ilona és Anna, Polányi Lajoska, Roós Klára ,Roós Irén, Zettln Flora és Otilka. Óh édes álom, milyen messze tűntél el már tőlünk ts azoktól, akiket e napon a Téns várme szolgabirákká és egyéb nagy emberekké tett meg. A szépnek és kellemesnek oly sok benyomása alatt állok, hogy alig leszek képes híven tolmácsolni a látottakat és halottakat. Egyik estén mono'ogjaban azt kérdezte Tom- csányi Giziké kisasszony, hogy : férjhez menjen e ? a másodikon pedig ugyancsak ily alakban azt val otta, hogy: nem. Hogy ez a nemigen-1 jelent-é vagy sem, azt majd megtudja más valaki; én és a jelénvolt nagy közönség csak azt tudjuk, hogy olyan szépen játszva mondta el magánjeleneteit, olyan kedvesen csevegve müvészkedett, aminél már jobban nem lehet. Feleletül különben kapott egy szép virágcsokrot i , édes nevetésére viszhangul zengő tapsokat. Ez utóbbiból kijutott Polonyi Elemér művész foldinknek is bőven, aki csodálatos teknikáju játékával teljesen érvényre emelé az általa előadott és részben saját szerzeményű zenemüvek szépségeit — és midőn ujjai alatt Mendelssohn «Scherzója* zengett kecsesen a húrokon, avagy saját Waise-ja játszi hangjaival gyönyörködtetett és Liszt mesteri zenekölteményeit tökéletes interpretációjával szólaltatta meg: igaz élvezettel hódolánk ennek a mi valóban művész barátunknak. Ifj. barátunk is, lzsépy Zoltán ur, mindkét estén jeleskedett monológjaival, melynek a címét ha nem is tudom egész bizonysággal, de annyit tudok, hogy előadójuk a maga nemében egy kis művész. Hát mit írjon az én gyarló toliam arról, a kinek érkezése olyan örömet szerzett nekünk, mint mikor a hosszú tél után azt mondják : már itt van, már zeng a csalogány... És a kinek távoztara úgy emlékszünk, rtúnt mikor egy édes álom elmúlik, vagy egy szép délibáb röppen el ; de a miről mind’g fogunk emlékezni és el sem is felejtjük soha. Mit Írjak én tulajdonképpen e két este bájos énekeséről Komáromy Mariskáról, a népszínház művésznőjének föllépéséről. — Csak azt, hogy úgy énekelt, mint az, akiről azt mondja a kohó : »ha dalolni kezd, elfojt az alkony mindennémü nesz*’, hogy gyönyörködjék a föld és ég .........dalban, aminő mozzánk csak legszebb álmunkban jő ..............« Az *tA földön arcfestésnek hivják ért az irigylendő munkát 1 • Szerk. est többi részeit tekintve olyan volt, mint mikor a szép himes mező fölött megjelenik a napsugár, vagy mint a csillagos kék égbolt alatt az illatárral tölt légben megzendül a csalogány bűbájos éneke. — Minek keressem tovább a hasonlatot, mikor csak azt kell mondanom, hogy .mindnyájunkat tökéletesen elragadott, bűvös hangjával és ének művészetével, melyekben megvan a teljes iskolázottság, a ritmusz, a szép kifejezés, a biztos intonáció, a zengő dallamosság, ízlés és az előadott zenei műhöz való alkalmazkodás nagy tehetsége, teljesen tiszta hangvétel: szóval minden, ami csak egy Istentől áldott énekmüvésznőnek megadható I Mignon áriáját, a Tavászi dalt (Vidal- tól) Ninon énekét (Fostitó!) az „Ave Mária* szívhez szóló hangjait, vagy kedvesen mosolygó ajkairól elröppent többi gyönyörű éneket és édes magyar dalait meg nem dicsérhetem jobban, mint hogy el nem felejtjük nagyon, de nagyon sokáig, — de bizonyára nem a viszontlátásig, aminek be kell következnie mielőbb 1 Az a tömérdek szebbnél szebb és pompásabb virág, többek között az olvasókör nagy nemzeti szinü szalagos babérkoszorúja, vagy az újhelyi hölgyek nevében nyújtott remekbe készült piros szegfüs, fehér galambos óriási kosár ; az újhelyi férfiak hódolata jeléül lábaihoz tett rózsacsokor, és az olvasókör tagjainak rózsáskosara és mindkét estén, a színházat megtöltő elegáns közönség meg-- megújuló tapsviharja és éljenzése : elbeszélték, hogy mennyire jól határozott a helybeli olvasókör, midőn hozzájárult a vármegyei tisztujitás emlékezetest sebbé tételéhez és e napokon Komáromy Mariská- *Divául* választotta meg. A gyártelepi daloskor és zenekar nagyon sikerült közreműködéséről is szólva, még csak annyit kell megemlitenem, hogy a helybeli villámos részvénytársaság három ivlámpát vezetett be meglepően nagy gyorsasággal színházunkba, mely majd háromezer lángnyi világosságnál maga magára sem ismert. No de az olvasókör elnöke Hornyay Béla dr., aki mindezeknek az elmondottaknak szerzője, rendezője és keresztülvivöje volt, ez alkalommal nem csak azt mutatta meg, amit már rég tudtunk felőle, hogy fárádhatlan és kiváló jóizlésü, azonfelül rendkívül találékony rendező, de egyúttal zseniális tervező is és valódi bűvész, aki rövid 4—5 nap alatt mindenkinek nagy gyönyörűségére ilyen választást csinált és végre is hajtotta. Hja 1 Könnyű annak, mint neki is, akinek olyan aszíense van, mint egy Pólányi Gyyla, az olvasókörnek érdemes alelnöke, aki különber$1eleményesség tudömányá- bólrígyetemí tanár is lehetne. Mester I Ily értelembén gratulálok neked a fényes sikerhez : Én. Vármegyei Hivatalos Rész. 1053I2322 kb. sz. Zemplénvm. közig, bizottságától. Zemplén-vármegye közigazgatási bizottságának 1895 november hó 11-én tartott üléséből. Tárgy: Olvastatott a kassai m kir. posta- és távirda- igazgatóságnak f, évi október hó 12-én 6093. sz. a. kelt átirata, melyben arról értesít, hogy a kelesei posta- és távirdahivatal f. évi október hó 16-án lépett életbe. Határozat: Ezen értesítés tudomásvétel végett a sztrop- kói és varannói föszolgabirákkal közöltetni és an nak kihirdetése végett a »Zemplén« czimű hetilap hivatalos részében leendő közzététele határoztatik. Kmft. Molnár István, főispán, mint a közig. biz. elnöke. 24975. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától. A 10 járási főszolgabírónak. Alábbi közérdekű intézvény a járások főszol- gabiráinak járásaik területén leendő körözés czél- jából kiadatik s a vármegye hivatalos lapjában is közzététetni rendeltetik. S.A.-Ujhely, 1895. november 25. Matolal Etele, alispán. Másolat. M. kir. belügyminister. 87050/V—b. szám. Körrendelet. Valamennyi törvényhatós gnak (Budapest székes főváros kivételével.) — Hivatalosan arról értesültem, hogy nehány genuai roszhirű ki- vándorlási ügynökség megbízottaik által Magyar- országon is nagyobb tevékenységet fejt ki az utóbbi időben, hogy a lakosokat Genuán át Braziliába való kivándorlásra csábítsa. Tartani lehet tehát attól, hogy számos magyar honpolgár azok üzel- meinek áldozatul esik és ahelyett, hogy Brazíliába szállíttatnának ezen ügynökségek által, mint az már gyakran megesett, már Genuában kifosztatnak s onnan közköltségen kell őket hazaszállítani. — Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy intézkedjék, hogy arra a lakosság hatósága területén alkalmas módon figyelmeztessék és a szóban forgó ügynökségek megbízottai ellen, ha kinyomoztatnak, a megtorló eljárás megindittassék. — Budapesten, 1895. évi augusztus hó li-én. — A minister helyett Latkóczy Imre s. k. államtitkár. Másolat. M. kir. belügyministertől 98465/45/95- szRendelet. Az örökösödési eljárás folyamán, a községi jegyző vagy körjegyző, városokban a leltározások teljesítésével megbízott hivatalos közeg eszközölte leltározások díjazásának az 1894. évi XII. t.-cz. 122-ik §-a alapján megállapítása tárgyában. 1. §. A 200 korona értéket meg nem haladó hagyaték leltározásáért dij nem jár. — A 200 korona értéket meghaladó hagyaték leltározásáért a következő dijak állapíttatnak meg. a) 200 koronától 400 korona értékig 1 korona b) 400 > 1000 » > 2 1 c) IOOO » 2000 > 3 d) 2000 » 4000 » » 4 > e) 4000 > 10.000 > » 6 > f) 10.000 20.000 1 » 8 » g) 20.000 30.000 » 10 1 h) 30.000 » 40.000 > » 12 > A 40.000 koronaértéken felül minden további 2000 korona vagy annál kevesebb, de legalább 400 korona érték után egy korona, úgy azonban, hogy a dijak összege nem lehet több 100 koronánál. — A díjszámítás alapja a hagyatéki vagyonnak leltári értéke a terhek levonása nélkül. Ha a leltározás a község vagy a város belterületén kívül ugyanazon község vagy városhoz tartozó külterületen eszközlendő, a leltározót fuvardíjak illetik, a melyek az e részben érvényben álló községi vagy törvényhatósági szabályrendelet ártelmében számíthatók fel. — A körjegyző székhelyen kivül fekvő községben teljesített leltározásért az 1977. XXII. t. ez. 65. §-a alapján a vármegyei közigazgatási bizottság által megállapított fuvardijat igényelheti. — Ha az utazás az érdekeltek alkalmatosságán vagy költségén történt a leltározó fuvardijat nem számíthat fel. A lejtározó az 1. §-ban meghatározott dij- átalányárt a leltár kiigazítását s magával a leltár felvételével összefüggő cselekményeket, telekkönyvi kivonatok beszerzését, tanuk, becsüsök vagy szakértők meghívását a szükséges értesítéseket és jelentéseket is tartozik teljesíteni. — Az i-ső §-ban megállapított díjátalányért a leltározó közeg az 1895. évi október 11 én 43194. I. M. sz. a. kiadott bel- és igazságügyministeri rendelet 58. §-ában említett esetben a leltár másodpéldányát is kiállítani; továbbá a leltárnak az idézett rendelet 58. §-ának második bekezdésében .említett hivatalos másolataiért, úgyszintén a leltárnak a magán felek részére készített másolataiért, a leltározó községi közeget a községi szabályrendeletben megállapított dijak illetik meg. 4. §. Újabb leltározásért, valamint pótleltározásért, miután az 1. §-ban megállapított dijak járnak, — De ha az újabb leltározásra, vagy pótleltározásra a községi- vagy körjegyzőnek — városokban a leltározás eszközlésével megbízott hivatalos közegeknek — vétkes mulasztása szolgált okul, sem az újabb leltározásért, sem a pótleltározásért dijat nem igényelhet. — Pótleltározásnál — mennyiben az első leltár díjmentes volt, a két leltárba felvett leltári érték összege veendő alapul a leltározási dij megállapítására. 5. §. Az 1. § ban megállapított díjátalány magasabb dijazás akkor sem illeti a községi jegyzek, vagy körjegyzők — városokban a leltározások eszközlésével megbízott hivatalos közegek, — ha a leltározás egynél több napot vett igénybe. 6. §, Jelen rendelet 1896. évi január hó 1 én lép életbe. — Budabesten, 1895. november 27-én. Perezel s. k. 16732. szám. T. Zemplén-vármegye alispánjától. A 10 járási főszolgabírónak. Körözés végett másolatban. S.-A.-Ujhely, 1895. szeptemben hó io-én. Matolal Etele, alispán. Másolat. 4473/95. ki. sz. A bodrogközi járás szolgaijától. Tekintetes Alispán ur! Kuücs Mihályné lelesz-pólyáni lakos által az év augusztus hó 4-én bitangságban talált egy drb. 9 —10 hetes riska fajú bornyu köröztefését kérem. Hiv. tisztelettel maradván. K.-Helmecz, 1895. augusztus 12-én Pilisy László szolgabiró. 25815. szám. T. Zemplén-vármegye alispánjától. A 10 járási főszolgabírónak. Borsi községben f. évi november hó 30-án egy néyleg ösmeretlen koldus 3 napi betegség után, szeszmérgezés (alkoholizmus) következtében elhalt. Ismertető jelei: 170 cm. magas, kopasz fej, fekete szürkében vegyült körszakái, ruhája egy összerongyolt szürke ujas, paraszt vászon' nadrág, rongyos csizma. S, A.-Ujhely, 1895. december 9-én. Mätolai Etele, alispán.
