Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-11-17 / 46. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, november 17. 46. (1340). Huszonhatodik évfolyam, ELŐFIZETÉS ÁEA: Egősz évre G ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árc. 15 kr. £ nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és' irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYEITEK HIVATALOS LAPJA. HIBDETÉS EIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó ntán l kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbettlkkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, ntán 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- ___hoz intőzendők. Serkentő szó szőlőbirtokosainkhoz. i. Tdllya dicséretes vezérszerepe mellett fel van keltve immár széleink újjáépítése iránt az általános érdeklődés. Hegyoldalainkon itt-ott zöldelő foltok hirdetik az úttörők munkáját s meg van törve a nyom, amelyen végre biztosan haladhatunk. Csak az a baj, hogy a kisgazdák nehezen mozdíthatók meg. Fonák nézetek és szólamokra hallgatnak, melyek munkakedvüket lelohasztják. Ezekkel akarok szembeszállani azon tapasztalatok nyomán, melyeket úgy a saját, mint az ország egyik-másik pontján megszemlélt szőlőtelepeken szereztem s amelyek engem újból is csak arra a meggyőződésre vezettek, hogy a telepítést az egész vonalon teljes odaadással meg kell kezdenünk, mert Hegy. aljánknak eddigi hátramaradottsága is pótolhatatlan veszteség. Tespedö közönyünket szegénységünkkel szeretjük mentegetni. Ez a jelszava a renyhék és élhetetleneknek. Tagadom, hogy a Hegyalja kisbirtokos közönsége szőlőinek felújítására szegény volna. Akinek egy hold területe van, oszsza íel munkáját tíz évre, ha pénzes módja nincs a gyorsabb haladásra, de tiz év múltán saját keze munkája után megalkotott egy 5 —10,000 fttal felérő kapitálist. Csak kertészkedjünk egy kicsit s maga a foglalkozás meghozza a kívánt pénzt. Hiszen ma már alig van oly középrendű ember, kinek kertjében vagy udvarán virág, gyümölcs, zöldség, sőt diszgyep elő állításával ne találkoznánk. És, merem állítani, hogyha e munkának felerészét a szölőkul- turára forditanók, pár évtized alatt nincsenek kopár hegyeink. Tudjuk, hogy a nagyban-telepítők haladását az ótványhiány akadályozza s hogy manapság a teljesen jól forrott furmint-ótvány ezriért szívesen adnak 120 —130 ftot. Ha már most egy kishiva- talnok, egy tanító, iparos, vagy földész, akár téli ideje s üres órái felhasználásával kézben ótott sima vagy gyökeres iooo db. veszszót kicsi kertjében vagy udvarán elgyökereztet : 120 ft oly jövedelemre tesz szert, melyet i'y könnyen semmi más utón meg nem szerezhet s mely nyomon tevékenysége fokozásával vagyoni jólétet biztosíthat magának. Most pedig, midőn a szölővessző és ótvány- kereskedés Fránciaországból el van tiltva, mely tilalom az ótványtermelési ipar fellendülésével bizonyára fen is fog maradni, ki kell zsákmányolnunk ezt az egyedüli kedvező helyzetet, ahol a külföldi élelmesség versenyével nem kell küzde- nünk. És bizonyára ez a foglalkozás még évtizedekig igen hasznot hajtó leend, mert sok százezer hold várja beültetését és mert a szőlőujitásnak manapság már elösmert főelve az, hogy csak teljesen egészséges ótványnak egy része helyreültetése utján csinálunk legolcsóbban szőlőt. De nézzünk csak szét a Hegyalján. A régi hegyoldalak többé kevésbbé szántóföldekké vannak átalakítva. E meleg hegyoldalokon a nap pörkölő heve csak nedves időjárások mellett hagy meg valami szemet. És erre az áldástalan kockázatra van vagyon, cselekvési ösztön, erre nem vagyunk szegények, erre visszaadjuk a föld várható termésének felét vetőmagban, a termés negyedét művezetés, betakarítás és cséplési költségekben, — holott ha ezen munkát, ezen kockázatot évenkint szőlőtelepítésre fordítjuk, nehány év alatt készen van bortermő területünk, melynek megművelése, leszedése, feldolgozása és betakarítása együttvéve a tizedrészét veszi el csak a nyersjövedelemnek, a termését pedig a tűzbiztositási költségek nem apasztják, talaját még több esztendeig az adó is kíméli, borát az idő nem rontja, de javítja és az időmúlás, mely eladásáig eltelik, sohasem kárt, de mindig jutalmat ad türelmes gazdájának. Ne mondjuk hát, hogy szegények vagyunk, de ösmerjük be, hogy hiányzik belőlünk az élelmesség. Ennek felköltésére pedig elég volna, ha Hegyaljánk minden községében akadna egy-egy lelkes, ügybuzgó szőlőbirtokos, aki a vármegye gazdasági egyesületével kapcsolatban szervezné a telepítési mozgalmat. A gazd. egyesület a borászat és szőlészeti ág számára Külön szakosztáyt létesített, melynek közvetítésével minden vesszőbeszerzés, kiosztás, a termelt ótványok megvizsgálása, értékesítése, szóval minden, a szőlőépitési földipar körébe vágó kérdés megoldható és gyakorlatilag is foganatosítható lenne. . Az országszerte szép sikerrel megindult telepítések gyorsabb tempójának előmozdítása s az olasz borok mielőbbi kiszorít ísa érdekéből most már államkormányunk se látja kockázatnak a pénzsegélyt s készen van a törvényjavaslat, mely szerint 25 milliót bocsátana állami garancia mellett az agrár bank a szőlőbirtokosok rendelkezésére, még pedig 5 évig kamat nélkül s azután mérsékelt törlesztés utján visszafizetendőleg. Ben nünket ezen állami jótétemény is készületlen talál mert nincsenek hegyközségeink, nincsenek szer_ vezeteink, melyekkel kifelé a jogi érintkezés le_ hető volna, befelé pedig egyesek érdeke kielégi tést nyerhetne. Részemről ugyan nem helyezek döntő súlyt az állami támogatásra, mert annak szerintem csak a siker bemutatásáig kell terjednie. Nem mondom, hogy azon kölcsönből részesülő egyes kiváltságosoknak nem fog az könnyebbségére esni s hogy az igy meginduló nagyobb mozgalom több és több követőket teremtend; mégis a nagyobb emeltyűt a telepítés rendkívüli jövedelmezőségében látom, ha az komoly és szakszerű munkával és ügyszeretettel hajtatik végre. Akinek kevés a módja, kezdje kicsiben s igy a káros tapasztalatokon is olcsón tanul. Mert minden tudás mellett is a tapasztalat a főmester. A kölcsönvett pénzen szerzett tapasztalat igen drága. A kisgazda kezdetben csak maradjon a saját szűk határai között s ha igy jár el, meg sem gondolja mily gyorsan fog önerejéből emelkedni. Megmondom mindjárt a módját is. A nagy tőke megmozdulásának ma napság már egyedüli akadályát az ótványhiány okozza. Ezeknek ára 100 ftról már 120 sőt 130 ftra emelkedett ezrenként s a rohamos termelés dacára még sok időkig igy marad épen a tőkebefektetés lukrativ volta miatt. A nagy tőke biztos alapokon szeret mozogni, az esélyeket nem kedveli. Ő nem foglalkozhat az ótás kertészeti teendőivel, amely a kisgazdának épen ezért a legjövedelmezőbb keresetforrásává marad vissza. És mily könnyű az ótási procedura. Mily egyszerű eszközökkel végezhető. Egy finom kés ára 70 kr. s vele egy ember egy télen át 500 ft ára ótványt képes elkészíteni. Ennek az 5000 db. ótványnak kiültetése és meggyökereztetésére pedig oly kis darab föld kell, amelynek bérleti értéke 2 ftot sem képvisel. S bízvást merem állítani, hogy egy kisgazda, öntermelte ótványok árán mihamar betelepíti saját szőlőjét s megvagyonosodásának útját mihamar megteremti. Lám az élelmes tállyai szőlőmunkás már vidékszerte jár, télen sima vesszők beótására felébe. Mert saját vesszejét már beo!- togatta s üres idejét legjobban értekesiti igy. Par csóván s a németség lakta alvidéken akárhány még 12 évvel ezelőtt szegény egyszerű földész r — A .Zemplén® eredeti tárcája. — Egyike volt azoknak, kikben a magyar fajt jellemző Összes férfias tulajdonságok a legszerencsésebb harmóniában egyesültek, kik a magyarnak a kardviselésére való rátermettségét egész az irigység felköltéseig parancsolóan demonstrálták. S hogy nevéhez nem fűződik egész láncolata a Simonyi éhoz hasonló hőstetteknek: nem rajta, hanem a korszakon múlott, melyben élt, mert valamikor alkalma volt katonáit az ellenség elé vezetni, mindig fényesen beigazolta, hogy a magyar embernek párja ritka ott, ahol bátor szív, világos fő, erély, vasakarat, szóval az igazi kaionaerények érvényesülése a legnagyobb tűzpróbán mennek keresztül. Az olasz-fráncia hadjáratban, a sleswig-hollsteini expedícióban, a csehországi hadjáratban egyaránt kitüntette magát ott, ahol az ellenség szeme-fehé- rébe láthatott s tisztes sebhelyek előbb ékesitették, mint az érdemjelek. Ha minden hadcsapat élén olyan emberek állottak volna, mint a Dobos Miklós által rohamra vitt szakasz élén, az olaszok, frán- ciák és poroszok nem szereztek volna olcsó babérokat. Zemplén-vármegyének Lasztócz nevű kis falujában ringatták, abban a községben, melyet Szemere Miklós merengő dalaival tett emlékezetessé.Tizenhét éves korában önként állott be katonának az akkor még Prinz von Preussen, jelenleg az I. Vilmos német császár nevét viselő kassai 34 ik gyalogezredbe s ott élte át egész életét. Közlegényből ezredessé küzdötte föl magát. Az Abauj-Torna-, Zemplén-, Szabolcs-vármegyékből újoncozott ezred egyike volt a közös hadsereg legkitűnőbb s legdélcegebb ezredéinek. Párját ritkitó ember-anyag, kellő értelmiség a városi elemekből, s az 1848—49-iki viszonyok miatt kiváló gonddal összeállított tisztikar minden izében valódi elite-csapattá kvalifikálták azt. Az ezred igazi oskolája volt az ügyes, hetykén katonás, mozdulataiban, fegyverfogásában, menetelésében, szóval összes kiképzésében tökéletes gyalogságnak. S a kitűnő »abrichter« tisztek elseje tagadhatatlanul Dobos Miklós volt, sőt kétségtelenül, hogy az ő egyéniségének kinyomata érvényesült mindazon katonás sajátságokban, melyek az ezredet jellemzően kitüntették. Kiképzésének a magyar katona pszihologiájával kvadráló modora, a katonái nyelven való zamatos, sajnos azonban a nyomdafestéket nem igen tűrő s itt nem is reprodukálható mondásai, melyek céljukat sohasem tévesztették el, tipikus alakká minősítették s mint ilyen, mintául szolgált országszerte, ötletes, talpraesett, katonás mondásai pedig valódi szállóigéivé váltak a kaszárnya humorának. Tőle igazán példát vehetett minden tiszt a magyar fiukkal való bánásmód tekintetében százados korában. Százada mindig legelőbb volt kiképezve, pedig kevesebbet gyakorolt, mint kapitánytársai. Keveset kívánt legényeitől, de jót, szigorát kellőképen tudta fokozni a szükség mértékhez, melyet soha túl nem hágott, bátorságot, bizalmat öntött beléjök a nehézségek előtt, s a feladat kívánt megoldása után maga adott impulzust a katonás dévajkodásoknak, melyek jóleső pihenőkul szolgáltak a katonaélet szürke egyhangúságában. A Dobos századában nem volt maródi, legényei játszva tették meg a legerőlte • tettebb marsokat, melyek után ráadásul még madarat is fogathatott volna vélük. A tiszta, ügyes, jó katonának apróbb defektusokat megbocsájtott, melyekért a hanyag regrutának kijárt a kurtavas. Mikor Bécsben a 34-es bakák magyar virtusa a helyőrség más [német] ezredbeli legénységével való gyakori verekedésekben ventillálódott: Dobos Miklós azzal ijesztett rá századára, hogy aki ple- zurral tér haza annak jaj. És a következés megmutatta, hogy e tekintetben is ö találta el a magyar fiuk természetének leginkább megfelelő tilalmat. Századából verekedés miatt egy sem került rapportra. A hetvenes években történt, hogy századához véletlenségböl sok cigány került. A kiképzés után egy zenekart állíttatott össze belőlük. Ha aztán egy népszínmű, vagy operet-ujdonság fülbemászó zene-számaival meg akarta előzni a Kappelmeisz- ter által nehezen beoskolázott ezredzenekart: elküldte cigányait a kakasülőre, azzal, hogy »muszáj«: megtanulni a kijelölt népdalt, vagy kupiét, s a Fáraoivadékok sohasem hagyták cserben viális kapitányukat. A tiszti estéken a , Dobos bandája«: rendesen elhalászta a jó csehek elől a premiereket, nagy mulatságára a vidám kapitánynak, s nem csekély csudálkozására a nem magyar tiszturaknak. A császár-városba való vezénylése valamely ezrednek nagy kitüntetés, s ilyenkor a tisztek fo-‘ kozottabb ambíció vei látnak feladatuk telj esitésé- hez. A gyakori alkalom ófelsége körül szolgálatot A Zemplén ma<i azé ma tiz oldal.
