Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
Melléklet a „Zemplén'* 45. számához. szükséges korhű ruházattal, lóháton és gyalog, énekkarok, különböző zenekarok és mindaz, ami hivatva van megeleveniteni, elénk varázsolni a török világot Magyarországon. Színház. Köuessy Albert direktor ur, nem megrakodva kincsekkel, de zsebében egy deficitmentes zárószámadással pénteken tovazónázott Eperjesre. Ez jól van igy, mert a n. é. közönség méltányos tü reime már az ö fokra szállott. A helytelen föl fogásban bemutatott utolsó előadások s a kinos szerep-nemtudások, a nyágói színházra emlékeztet- tettek. A súgó is berekedt Minthogy a direktor ur a színház engedélyezése iránt benyújtott kérelmé ben s előleges színházi jelentésében az operet- társulatra vonatkozó Ígéretét nem tartotta be: kérjük a rendőrhatóságot, hogy jövendőre az előadások engedélyezésénél előkelőbb társulatok méltányosabb kérelmét is figyelembe venni szíveskedjék és hisz- szük, hogy erre vonatkozó jogát jövőben megosztja intelligens helyha’óságunk képviseletének kebeléből alakítandó szinügyi bizottsággal. A jog ily esetben megosztva jobb. A lefolyt hét történetéről referálni nem élvezetes. * Szombaton, f. hó 2-án, másodszor zónában, A tót leány. Vasárnap, este A paraszt kisasszony ment. Mindkét előadás, a viszonyokhoz képest, a jobbak közé tartozott, bár en"ek a zsánernek kultiválása nálunk, sajnos, csak Blahánéval haládatos. Üres is volt a színház. A paraszt kisasszony előadásán mutatkozott be először Krassói Sándor, az uj énekes. Krassói kellemes, de gyönge orgánumu, eléggé rutinált Fátyol Gergely-t igyekezett mutatni, ha színpadi alakja lenne. Az i., 2 , 3, és 4. leány- grupirozás már jobban festett. Hétfőn, f. hó 4-én Schiller nágyhatásu tra- gődiája az Ármány és szerelem ment. A klassikus darab hű előadása magas érzéket s erős dialektikát igényel. A kinos helyzet, melyet a mellékszereplők szerepüknek nem tudásával idéztek elő, teljesen elrontá a jó hatást, melyet Kazaliezky (Ferdinánd) és Miklósy Ilona (Luiza) hasztalan igyekeztek föntartani. Daróezy Ilka helyesen élte magát belé Lady Milford szerepébe. Kedden, folyó hó 5 én, Kazaliczkynak jutalomjátékául, Hamlet-et adták csaknem telt ház előtt. — Kazaliezky Hamletje előzetesen jól átérzett, magas színvonalon álló egységes alkotás. — Ka- zaliczkynak ebben a szerepében a kritikai szem csak teljes összhangot talál a felfogás és kivitel között és gyönyörködik benne mint egy befejezett egészben. — Őszintén sajnáljuk, hogy a többi szereplő, kivévén Opheliát (Miklósy Ilona) ez alkalommal is szerepüknek nem tudásával briliirozván, esetlen játékukkal mélyen leszálliták az előadás értékét ; s ez hatással volt Kazaliczkyra is. Pedig ezt tőlük nem érdemlettc meg. Szerdán, f. hó 6-án, Mi történt az éjjel ? vodvilet adták, Bissontól. Egy tarisznya ostobaság, melyen sokat lehet nevetni. Kövessyné (őusanne) eleven játékával és kellemes hangjával és Kazaliezky (Blanchon orvos), no meg a darabban előforduló helyzet-komikum mentette meg a darabot a bukástól. Ez bizony Bisson urnák nem lett volna kellemes. Csütörtökön, f. hó 7-én, utolsó előadásul, A létért valő küzdelem (La lutte de la vie), Daudet, Alfonz, korán híressé vált színmüvét adták, szép számú intelligens közönség előtt. Erről az előadásról is vajmi kevés feljegyezni valónk volna, ha az érdem elismerése gyanánt meg nem kellene emlékeznünk a társulat legelőbbkelő női tagjának, Daróezy Ilka drámai primadonnának alakításáról, ki Mária Antónia hercegnő nehéz szerepének előadásában oly meggyőzően domborította ki művészi egyéniségét és hivatottságát. hogy méltán rászolgált a föl fölzugó tapsviharra, melylyel a közönség jutalmazta. Kár, hogy a színi szezonban a társulatnak eme legelegánsabb és mindig pazarfényű toalettekkel ékeskedő, kedvelt művésznőtjét, a direktor ur különös szereposztásai miatt csak ritkán élveztük színpadunkon. Daróezy mellett Kazaliezky-1, Astier Pál személyesitőjét, kell megemlítenünk, ki az estén olyan tökéletes volt, mint mindig. — Miklósy Ilona is (Eszter) jó volt. Kár, hogy nyelvhibája- val devaldálja a hatást, amit egyébként elérne. Ezzel Köuesi társulata rövid szezón után befejezte itteni működését. Elmentek Eperjesre és nagyon sokat Ígérő monstre szinlappal köszön tenek be uj szállásukra, a hol a tél felét akarják eltölteni. Őszintén, minden jót és szerencsét kívánunk Kövesi urnák és ezzel társulatának. Nem mulaszthatjuk el azonban kérni, hogy eme kívánságunk mellett »sine ira et studio« szívelje meg azt a figyelmeztetésünket. hogy ne Ígérgessen olyas dolgokat, miket nincs módjában beváltani. Mert hát egyenes szókimondással : (hogy azt ne mondjuk, hogy fel voltunk ültetve) kissé elégedetlenek vagyunk. Az előleges színi jelentés után, egy komplet, kész reportoárral biró társulatot vártunk, ebben azonban csalódtunk. Újonnan szervezett és részben a kezdet nehézségeivel birkózó tagokból álló társulat jött hozzánk, mely, igaz dicséretreméltó szorgalommal tanult itt össze nehány darabot, hogy avval tovább mehessen. Nem szólva arról, a mi nélkül nálunk társulat meg nem él, t. i„ hogy operet egyáltalán nem volt, elképzelhetik, miért nem volt nagy közönség az egy-két próba után előadott sekszpiri vagy más klasszikus színdarabot végig élvezni, mikor a szerepét sem tudó színész drukkolása mellett a súgó szavalatát kellett végig hallgatnunk. Hozzájárult ezekhez még az is, hogy a kiállítás, minden díszlet hiányában, állandóan gyarló és szegényes volt. Ne vegye rósz néven Kövessi ur, hogy eké- pen szólunk hozzá, hanem ezzel tartozunk annak a publikumnak, a mely Ujhelyben egy jó társnlat megélhetését mindenkor biztosítja. És a mikor azzal a reménységgel veszünk tőle búcsút, hogy majdan a viszontlátásnál ne legyen alkalmunk fogyatékosságot, hanem erőbeli gyarapodást konstatálni : készséggel elismerjük, hogy vannak a társulatnak a müvészepitetont kiérdemlő tagjai is és bizonyára nem rajtuk múlott, hogy a gyarló és tanulatlan környezettel a sikert el nem érhették. Végezetül, hálásan emlékezünk meg arról, hogy a direktor, talán a kontinens legszebb szí nésznőjét, Hegyesi Máriát, három estén át fölléptette. S.+S. Különfélék. (Kinevezés.) Spóner Gyula dr. eperjesi törvényszéki bírót a kassai Ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezte ki az igazságügyi minister. (Nagylelkű adomány.) Andrássy Dénes gróf nagylelkű four, ki alig egy pár hó előtt Szelepka község kitelepülését 10,000 ft készpénz adománynyal segítette elő, mint velünk tudatják, ma újabban azzal tette nevét feledhetetlenné, hogy a lazonyi templom átépítésére 1.1,000 (tizenegyezer) ftot küldött s ezzel lehetővé tette, hogy a torony nélkül álló templom jövő év tavaszán gótikus stiÍjának megfelelöleg s a monoki grófi család hírnevéhez méltón restauráltassék. (Országos vásár.) Folyó hó 4-én az újhelyi úgynevezett Imre-vásárnak enyhe, száraz novemberi idő kedvezett s igy természetesen nagy volt a sokadalom. Elénk sürgés-forgás volt mindenfelé úgy az iparosoknál és kereskedőknél, mint a barom- és lóvásárban, ahol a különben gyéren jelentkező vevőknek volt miben válogatni. Az árak átlag közepesnek voltak mondhatók. Lopás, ami ritka eset, nem történt. A rendőrség, előzetesen, mind össze egy »csibészt« helyezett kóterbe a vásár tartamára. (Eljegyzések.) Csapó Lajos, a s.-a.-újhelyi központi takarékpénztár pénztárosa s m. kir. tart. honvéd-hadnagy, ma tartja eljegyzését özv. Dió- szeghy Jánosné úrnő szép és kedves leányával, Vilmával. — Magyar-izsépi lsépy Vera S.-A.-Uj- hely és revisnyei Matheidesz István Budapest, jegyesek. — Gratulálunk. (A s a.újhelyi iparosok önképző egyesülete) szavalással, felolvasással, cimbalommal és tánccal egybekötött jótékonycélu társas mulatságot rendez éspedig ma estére, fél nyolc órakor a Bock- (és nem a Frisch) féle vendéglőnek étkezőtermében. A műsor a következő: 1. Felolvasás Rddy József tanártól. 2. Magyar egyveleg. Czimbalmon játsza Werner Sárika (aki 8 éves létére ezen a tősgyökeres hangszerszámon gyermekkorát meghaladó s valóban nagy figyelemre érdemes jártassággal bir.) 3, Szavalat Pólányi Gyulától. 4. Szavalat Janka Károlytól. 5. ,La belle Orientale* (»Kelei szépség«) operából. Cimbalmon játsza Werner Sárika. 6. Cimbalomjáték Boek Imrétől. A műsor, mely nemcsak gazdag, de változatos és igy nem hétköznapi élvezetet igér, egyrészről, a táncvigalom m srészröl, erősen hisz- szük, hogy igen szép számban fogja egybegyüjteni a nem mindennapi igényű közönséget. Kívánjuk: úgy legyen 1 (Halá'ozás.) Komán János nyug. kir. járás- biró 1848—49-iki honvéd, vármegyei bizottsági tag, s átok mellett az újhelyi róm. kát. hitközség buzgó főgondnoka, f. hó 6-án meghalt. Halála, bár hosszas szenvedés előzte meg, őszinte részvétet keltett mindenfelé, mert hosszú közpályáján a puritán jellemű férfiú a közbecsülést és köztiszteletet mindenha kiérdemelte. Temetése, melyen az igazságügy tisztviselői testületileg jelentek meg, f. hó 8-án d. u. 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Halálát özvegye: szül. Liszy Emma és kiterjedt rokonság gyászolja. A végtisztesség egyházi szertartásának befejezése után és az i848/49-es honvéd- bajtársak nevében a koporsó fölött Bajusz József a következő búcsúbeszédet mondotta: Tisztelt közönség! A nyegyvennyolcas honvédség még meglévő rommaradványának egészségi viszonyai hasonlítanak a haldokló természethez, a jelen őszi évszakhoz, hasonlítanak a sűrűn hulló falevelekhez, amelyek »hullnak, hullnak, egyre hullnak,* mig aztán életfánk, leveleitől megfosztva, kiszárad, elpusztul — de az eszmét, melyet képviseltünk, megőrzi az uj hajtás — a jelen nemzedék. Lesz uj rügy, lesznek . uj levelek, uj virág ... uj gyümölcs ... »A régi kiszáradott fa tűzre vettetik* és csak lobogó lángja fogja majd emlékeztetni a jövő ivadékot arra, hogy: »mi is valánk« ; hogy az a kiszáradt fa, a 48-iki honvédség, egykor létezett, egy nagy eszmét képviselt, de elégett a haza oltárán 1... Akinek ravatalánái ma, bajtársi kegyeletünket teljesíteni megjelentünk, néhai istenben boldogult Román János bajtársunk 1848-ban az I. honvédzászlóaljban szolgált és ott őrmesteri rangot viselt. Századosa a múlt héten vonult be előtte oda, ahol érdem szerint mindnyájan elbíráltatunk. Isten befogadta mindkettőjüket, mert: Aki honáért él ’S azért meghalni kész Arra az Ur vigyáz ’S üdvét nem éri vész. * Elhunyt bajtársunk életét jellemzi, hogy ő épített ott, ahol mások romboltak. Szókimondó és igaz volt, midőn mások, önzésből, megnémultak. Aki közelebbről nem ösmerte, nem is hihette, hogy az a megtört alak, az a gyenge testalkat, oly nagy lelkierőt hordozott. Az 1848 őtet, mint növendékpapot találta, de különben is az akkori törvények szerint »mint egyetlen fiú nem tartozott katonai szolgálatot teljesíteni. De 6 megértvén a hon hivó szavát, egyházi öltönyét honvéd egyenruhával cserélte fel, fegyvert ragadt és védte hazánk szent ügyét egészen a világosi fegyverletételig. Később a jogi pályára lépett és életének legnagyobb részét a bíráskodásban töltötte el, mig aztán, ezelőtt nehány évvel, amint tokaji kir. járásbiró, nyugdijaztatván, idejött vissza S.-A.-Ujhelybe, ahova őtet szerető rokoni karok, a mi barátságunk és a gyermekévek boldog emlékei vonzották és itt életének végnapjait munkálkodva a legnagyobb tevékenységben töltötte el. A s.-a.-újhelyi rk. fényes egyház gondnokává megválasztatván, annak iskoláit újjáalakította, uj díszes elemi iskolai épületet emeltetett, a szegények házát kijavittatá, az egyház belügyeiben a legnagyobb pontossággal eljárva tett, fáradt, gyarapitott önzetlenül, mert ö gyermekeit elveszítvén, nem magának, hanem a közérdeknek működve, egyházának és embertársainak szentelte életét. A vallás és hitbuzgóság volt éltető eleme; mert ő, aki egykor hazáját, majd felnőtt gyermekeit meghalni látta, mérhetetlen fájdalmában, hol kereshetett és hol találhatott volna valamint ahoz való selyem, Kézi munkák, gyapott és pamutok, plüJKjsr* ____ _ _ ^ schök, Congre kanevák, női «^>3 JfCsr* és férfi fehérnemüek, kesztyűk és harisnyák, eső-ernyők, téli alsó-ruhák, blúzok, kö- *=^5 tények, leány és fiú gyermekruhák, selyemkendök, schawlok és nyakkendők, toillet ^55 czikkek, ruha-, haj- és fogkefék, fésűk és hajtűk, csipkék, hímzések és szallagok és sok más e szakba vágó czikkek dÚS Választékban, szolid kiszolgálát mellett kaphatók : divat- és rövidáru üzletében Rákóczi utcza (Kis-piacz).
