Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-10-13 / 41. szám
aggodalmak legnagyobb része elenyészik. (Igaz Úgy van 1 Zajos éljenzés.) A polgári és egyházi kötelezettségek utjai ezentúl tehát nem egymással szemben, hanem párhuzamosan fognak haladni .... és nem ádáz ellenségekként; hanem, mint rokon eszmék, egymást támogatni fogják. (Helyeslés. Igaz ! Úgy van !) Hogy ez nem fog ÖL hiú önámitásnak bizonyulni, arra reményt nem- i’csak a mondottakból meritek ; meritek reményt erre a magyar papság nagy többségének épen a legutóbbi időben bebizonyult hazafiságából; (Élénk éljenzés); és megvallom, nemzeti büszkeséget éreztem akkor, midőn a katolikus főpapok pásztorlevelét elolvastam. Annak minden szavából kilátszik az a hó óhaj, megfelelni ugyan a dogma követelményének, de megóvni a magyar állam törvényeinek sérthetetlenségét és gondoskodni arról, hogy a magyar társadalom fenyegetett nyugalma helyreálljon. Más nemzetekben, ahol a mieinkhez hasonló harcok zajlottak le, alig találni a hazafiságnak ily fényes példáját Ebben a pásztorlevélben mondhatni a nemzeti géniusz szárnyesattogását lehet hallani, ami meg kell, hogy nyugtassa azokat, akiknek szivében a legutóbbi idők egyes jelenségei azt az aggodalmat keltették, hogy Magyarország eddig érintetlen területein a »Kulturkampf« fogja játékait űzni. Mig a főpapoknak tanúsított bölcs mérséklete, párhuzamosan az államhatalom tapintatosságával, ki fogja a nehéz küzdésből a magyar nemzetet vezetni, úgy bátran azt mondhatjuk, hogy történelmünk második évezrede előnyös, sőt igazán — lehetne mondani — fényes körülmények között születik meg. De csakis igy. Nagy’feladatok várnak reánk a jövő évezred elején (Igaz 1 Úgy van 1), a nemzetiségi kérdésnek végleges megoldása, a gazdasági kiegyezés megújítása, a köz- igazgatás reformjának keresztülvitele. Mind oly kérdések, melyeknek sima lebonyolításától függ hosszú időre az irány, amelyben országunk ezentúl fejlődni fog. (Zajos helyeslés.) Sűrű helyesléssel találkozott és zajos élje- nektöl gyakran megszakított beszédét igy végezte : Eszméink kicserélése, megértetése a legjobb mód az ellentétek eltüntetésére. Ezért tehát azzal végzem szavaimat, hogy a minél gyakoribb viszontlátásra. (Hosszan tartó, szűnni nem akaró éljenzés.) A küldöttség tagjai ezután a kastély gyönyörű parkját és a park végén ékeskedő Andrássy-mau- zóleom külsejét tekintették meg, majd kellemes séta után a kastély szalonjában ebédre gyűltünk össze. A harmadik fogásnál felemelkedett Andrássy Tivadar gróf és felemlítve, hogy a jelenlevők, a kik között katolikus papokat, világiakat, reformátusokat, izraelitákat lát, hű tükrét képezik a magyar társadalomnak és az együttlét fényesen igazolja a köztük levő barátságot, a mely tükröt a múltban történtek némely helyütt elhomályosították : kívánja, hogy minél hamarább köszöntsön be az egységes, egymást mindenben támogató és összetartó magyar társadalom hajnala. (Élénk éljenzés.) A magyar nemzeti tradíciók egyik igazi képviselőjének, Molnár István főispánnak és vendégeinek egészségére ürítette poharát. — Görgey Gyula járásbiró Andrássy Tivadar grófot éltette. Perlsberg Ede tőke-terebesi rk. plébános, ZemplénWármegye főesperese, kegyes úrnőjét, a szegények és árvák valódi gyámolitóját Andrássy Tivadar grófné őexciáját éltette. — Dókus Gyula, vármegyei főjegyző cs. és kir. kamarás, tiltakozva az ellen, mintha Andrássy Tivadar grófot csak választó- kerülete vallhatná a magáénak, mert ő egyszersmind Zemplén-vármegyének, sőt Magyarországnak is egyik büszkesége, Andrássy Tivadar grófot éltette. — Molnár Béla dr., orsz. képviselő, szintén Andrássy Tivadar grófot, a ki országos gondjai között ráért a helyi bajokat is istápolni és azokon segíteni, köszöntötte fel. — Dókus Gyula, másodszor is szólván, özv. Andrássy Gyula grófnét, sz. Kendeffy Katinka grófnő őexciáját, — Péter Mihály nagy-azari ref. lelkész, a más felekezeteken levő lelkészeket, — Sárkány Imre galszécsi ev. ref. lelkész a házigazdát éltette, — Kende Miksa dr. járás-orvos, Andrássy Tivadar grói egészségére ürité poharát, kívánva, hogy családjához semmiféle orvos, mint ilyen, ne férhessen. A vendégek körülbelül három órakor, a legvidámabb hangulatban oszlottak széjjel. Egy jelenvolt. A vármegye gyűlésieméből. (Folyt, és vége.) A második napi, okt. hó i-én tartott közgyűlésről, lapunk jelen számának nagyon kimért térbeli viszonyai miatt, reterádánkat dióhéjba szorítjuk a következőkben: A trencséni átiratot, főispánunk Öméltósága indítványára, ki megjegyezte, hogy »aki idegen léttére a mi magyar dolgainkba és a mi nemzeti ügyeinkbe, legyen az egy Aglidrdi, vagy akárki más, beleavatkozik, megérdemli, hogy a legerélyesebben visszaútasittassék, — és hogy Bánffy ministerelnök hazafiúi és alkotmányos kötelességét teljesítette, midőn a pápai nunciust hatáskörének túllépésére figyelmeztette,« — mondom, a trencséni átiratot, minden nagyobb érzelmi emóciók nélkül »helyesléssel tudomásul* vette a közgyűlés. Az alispán felhatalmaztatott, hogy milléniomi országos bizottsággal egyetértőén a bandériom zászlóvivője részére szükséges személyi és lófersze- relést, valamint két varmegyei huszárnak felszerelését megrendelhesse és a milléniomi kölcségekre megszavazott pótadóból befolyt alap terhére 1500 ft erejéig utalványozhasson, — minthogy pedig a társtörvényhatóságoktól beérkezett válaszokból a vármegyei bandériomoknak szervezése és az ezredéves nemzeti ünnepen leendő szereplése immár biztosítottnak vehető: májushóban tartott közgyűlésünknek idevonatkozó határozata alapján Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun-vármegye főispánja az iránt, hogy a vármegyék megbízott képviselőit a részletek megbeszélése és a prográm megállapítása céljából alkalmas időben hivja össze — felkéretni határoztatott. A vármegye székházának és a főorvosi lakás nak villámos világításra történendő berendezése iránt eddig tett intézkedésekről szóló alispáni jelentés helyesléssel tudomásul vétetvén, a 2421 ft 25 krra rúgó költségvetés jóváhagyatott. — A törvényhatósági távbeszélők felállítására irányuló intézkedések felsőbb jóváhagyásban nem részesültek. — Tudomásul vétetett, hogy a kitelepülő Szelepka község az újonnan építendő községet, Andrássy saját énjét, a költő segélyével, más helyzetekbe és viszonyokba viszi át, de soha sem tagadja meg önmagát. Szóval ő azt mutatta, hogy : én, ha a viszonyok ebbe vagy abba a helyzetbe sodornának, eszerint viselkedném. Ezt vettem ki alakításából, különösen a III. felvonás ama jelenetében, mikor Athenais intrikáját kénytelen hallgatni és azután, mikor megleckézteti őt. A magába fojtott harag folytán a keble li- hegése oly természetes volt, hogy meglepett. Egy-egy pillantással, fejbiccentéssel vagy kézmozdulattal sokat tudott mondani. Ez alatt a jelenet alatt is az arc ideges rándulása, a keztyü ideges húzása és különösen a kéz gyakori ökölbe szorítása : mind hűen megmagyarázták a lélek belső vívódását. Pedig ily alkalommal szokott a chab- lon-szinész leginkább nevetséges lenni. És ő ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy a közönség frenetikus tapsviharral felelt. Éppen ez Miklósy-nak a legerősebb oldala. Illetve, mikor hallgat és a kezével, szemével, szóval, mikor gesztussal és mimikával beszél. A mimikái képzettsége, eltekintve egykét helytől, melyre visszatérek, művészi nívón áll, majdnem tökéletes. Sohsem csap nevetséges túlzásba, egész egyszerű eszközökkel keresi a hatást. Ezt különösen abban a jelenetben láttuk, midőn Derblay átnyújtja neki a névnapi ajándékot, melyet anyja hozott. Úgy lesi urától a gyöngédséget, mikor ez azt mondja: »Fogadja ezen névnapi ajándékot." És milyen keserű csalódással, kedvetlenül veszi át, midőn Derblay folytatja : »melyet édes anyja választott Önnek.* Ezt a hirtelen változást két szemjáték kisérte, mely szép volt, művészi és igaz. A legtökéletesebb volt, midőn anyja kérése folytán Derblay a nyakára teszi az ajándék-ékszert. A félig lehunyt, kéjeseu rezgő szempillák és a testnek diskrét, alig észrevehető rándulásából szinte éreztük, mennyire élvezi ezt a pillanatot, midőn férje — ki eddig nem közeledett hozzá — most ujjait az ő nyakán nyugtatja. Szép volt, mintha a Lancret vagy Boucher asszony képei egyikéről szállott volna alá. Mielőtt befejezem cikkelyemet, visszatérek egy pár tévesen felfogott momentumra és egy pár kezdetleges fogyatkozásra. Első, a maszk. A kisasszony a második és következő felvonásokban nagy on erősen volt festve. Ez mindenesetre nem az ő hibája, csak gondatlanság. Nem gondolta meg, hogy most nincs nagy színházban és a festés alaptónusának kissé hal ványabbnak kell lenni, amint ezt egy kisebb színház, igy az újhelyi is, megköveteli. Azután : a széken ül, midőn Athenais tudtára adja, hogy az ő (Alhenais) vőlegénye nem más, mint az ő (Claire) volt vőlegénye : Bligny herceg. Ez a hir tőrdöfés Claire szivének, de Miklósy nem tudta jól megjátszani. Nagyon színpadiasán emelkedik feljebb a széken és rósz mozdulattal kap a ruhája fodrához. Ez a játéka ter- mészstellenes volt és csak azért említem fel, hogy máskor el ne rontsa ezzel szép összjátékát. Továbbá, mikor megáll az ablak előtt és kitekint a tóra. Keserűségében elgondolja milyen jó volna oda lenn a tó fenekén nyugodni és elfeledni mindent. Ezt a szép poétikus részt egészen elejtette. Azután ablakot nem szabadna ilyenkor becsapni, hanem rezignációval, lassan betenni. Hiszen Claire erős lélek, tűr és felveszi az élet harcát, melyet neki a jövő kínál. Ez az ablakbecsapás itt Ízléstelen, komikus és azt akarná elhitetni velünk, hogy a színésznő annyira beleélte magát a szerepbe, hogy azt sem tudja, hol Dénes gróf iránt való hálás tiszteletének kifejezéséül, Dénesfalvá nok szándékozik elnevezni, — a nemesszivü grófhoz pedig közgyűlésünk .hazafias üdvözlettel* köszönőiratot intézett, mely igy szól: Uéltoságos Gróf ur I Vármegyénk törvényhatósági közgyűlése, Szelepka község kitelepítése ügyének tárgyalása alkalmával, örömmel értesült és győződött meg Méltóságodnak e község válságos helyzetbe jutott köznépe iránt tanúsított emberbaráti szere- tetének bőkezű áldozatkészségéről és hazafias lelkesedéssel határozta el köszöneté és elismerése nyilvánítását. — A segélyre szorult nép hálája mellett tehát logaddja Méltóságod a vármegye közönségének üdvözletét és gazdagítsa jótékonyságának ezeket a hervadhatatlan emlékeit a jövőben is hasonló nemes cselekedetekkel. Pűzy Károly, vármegyei pénztári ellenőrnek hat heti szabadsága november hó végéig meghosz- szabittatott, — Horváth István szinnai szolgabiró- nak pedig 6 heti szabadság adatott. A sókuti körjegyzőséghez tartozó községek utasittattak, hogy a jegyző számára természetben kiszolgáltatandó lakásról és irodahelyiségről haladéktalanul gondoskodjanak. Szmolnik község nevének Zemplén-Szomolnokra kért átváltoztatása törvényhatóságilag jóváhagyatott és a képv.-testület határozata a belügyi minis- terhez megerősítés céljából felterjesztetett. Csanád-vármegyének a népoktatás államosítása iránt az országgyűlés képviselőházához inté zett felirata hasonló szellemű felirattal pártoltatott. A számonkéröszéki ülésről felvett jegyzőkönyv tudomásul vétetett, — a pénztárvizsgálati jegyzőkönyvek a belügy.ministerhezifeltcrjesztettek. A vármegye szervezési pótszabályrendeletét a belügyi minister jóváhagyta. — O.-Liszka, mint erkölcsi testület s a volt úrbéresek között vitássá vált vagyonjogi kérdések rendezésére vonatkozó törvényhatósági határozatot III. fokban a belügyi minister megerősítette. Hosszan tartó nagy vitára szolgáltatott alkalmat több újhelyi háztulaldonosnak képzelt, vagy valóságos sérelemből eredő felfolyamodása, kik azt panaszolták, hogy ők a Kossuth-wtca szabályozása következtében jogtalan károsodást szenvedtek. A vitában Schön Vilmos dr., bizottsági tag, úgyis, mint S.-A.-Ujhely szépészeti bizottságának elnöke, továbbá Meczner Gyula és Bajusz József bizottsági tagok, úgyis mint a Koisulh-utca rendbeszedése alkalmával magánjogaikban kisebb- nagyobb rövidséget szenvedett háztulajdonosok érdekeinek szószólói, továbbá főispánunk Öméltósága, Dókus főjegyző, Mizsák István tiszti főügyész és Horváth József tb. főjegyző vettek részt felszólalásaikkal, az érdekellentéteket kiegyenlíteni és az összeütközéseket enyhíteni óhajtván, Öméltósága, Molnár főispán, a vita anyagát összegezvén, a »quid consilii« kérdésére vonatkozó megállapodásul kijelentette, hogy először: ami előlegesen nem történt, t. i. az utcarendezésnél érdekelt háztulajdonosok megkérdezése és meghallgátása, az most utólagosan eszközöltessék;*) másodszor: hogy azok a háztulaj*) Ezt a jogi elvet Bajusz bátyánk, az Ő tősgyökeres, kuruc-magyar jogérzetével ügy stilizálta, hogy: #Fel kell akasztani az embert, de ki kell hallgatni.« Szerk. Folytatás az l-ső mellékleten. áll a feje. Pedig aki a színművészet történetével foglalkozik, tudja azt, hogy Salvinit, ki azt az elvet vallotta, hogy a színésznek bele kell élnie magát szerepébe, elhallgattatta Diderot-nak »Paradox sur le comédien« munkája. (Ez a munka Alexander Bernát dr. magyar fordításában nem sokára megjelenik.) Diderot itt számtalan argumentummal védelmezi azt a tételt, hogy a színésznek nem szabad teljesen beleélni magát szerepébe, illetve elragadtatnia a szerepben. Éppen az a fontos, hogy mikor egy-egy külső behatás éri, ne jöjjön zavarba, hanem tudjon önmagán uralkodni. Azért kedves Claire ne tessék máskor az ablakot annyira becsapni. Összevetve a controversiákat : legnagyobb dicséret illeti Miklósy kiasszonyt, hogy szakított ama megrögzött szokással, mely szerint nálunk egyes színészek világért sem játszanák a szerepet máskép, mint ahogy a »le créateur du role* azt megjátszotta. Láttam Clairet hires művésznőktől, de Miklóssy, ha azokhoz a művészi nívókhoz csak útban van is, utánozni senkit sem utánzott. Meg kell még dicsérnem Miklósyban, hogy kerülni igyekszik azt, hogy »star«-nak látszassák ; tudja, hogy harmónia kell a színpadon és nem tolakodik a színen előre, mikor nem őt illeti az első hely. Én akarom hinni, hogy Miklósynak ez nem force-szerepe, tud ö még ebben a szerepkörben több hurt is szépen megpendíteni. Ha el nem forgácsolja a tehetségét és azon a körön halad, melyre rátermett, reményiem, hogy szebb helyen találkozunk még vele és a vidéki vándorlás Kal- vária-utja után elérkezik arra az útra, mely a művészet rózsájával és a dicsőség babérjaival van behintve.