Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, október 6. 40. (1334). Huszonhatodik évfolyam, Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. HIEDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések ős pőnzkülde- mények a kiadóhivatalhoz intézendök _____ ELŐFIZETÉS ÁB A: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árc. 15 kr. A, nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. ^Holló szárnyaival lebegett a zordon enyészet S pusztító erejét rád viharozta dühe . . .* (Sz. L.) A magyar szabadságharc le volt verve. A nemzet porba görnyedten hurcolta a rabság láncait. Ellenséges seregek vonultak végig az országon s pusztulás és nyomor jelölte a nyomot, melyen elhaladtak. A haza ifjai, kik nem találták meg a halált dicső harcaikban, besorozva, távol hazájuktól, idegen seregekben, idegen népek között vérzettek, mig honn maradt kedveseik hirt sem hallottak felőlük. Az ország jobbjai földönfutó bujdosók gyanánt rejtőztek e hazában, avagy menedéket kerestek a külföldön, magukkal vi- vén a hontalanság súlyos koldusbotját. A gazdag felégette kincseit, nehogy a tiltott magyar bankók a vértörvényszék elé juttassák. A szegény eltagadta nyelvét, megtagadta barátait, nehogy azok révén kockára tegye egyetlen kincsét, életét. A nemzetet letiprott zsarnoki hatalom diadalmámorában levetkezett minden emberi érzést. Megfeledkezett azokról a törvényekről, melyeket Isten s a legszentebb emberi jog szentesített. Keserves jaj lett a legyőzőiteknek. Mint a tigris, mely egyszer már vért Ízlelt, s vérszomjában határt nem ismer: úgy feledkezett meg mindenről a legyőző. Csak zsarnoki bosszújának kitöltése lebegett szemei előtt. És elkövetkezett 1849. október 6-ika. A legszomorubb nap e nemzet történetében, de legszentebb a nemzeti megváltás tragődiájában ! T Á B 0 k Zemplén-vármegyei kihalt főűri családok.*) — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Zombory G-edö. (Folyt, és vége.) A kövesdi várnak 1203-tól kezdve nagy szerepe volt nemcsak vármegyénk, de nemzetünk történetében is. Sőt igen hihető, hogy a kövesdi várban történt ama nagy dráma is, melynek hősei Bánkban és a királyné Gertrud voltak. Gertrud ugyanis a Galíciában és nem a Szentföldön harcolt férjéhez akart utazni, midőn a kövesdi várban Bánk és társai boszuja alatt elvérzett. Annyi bizonyos, hogy a meggyilkolt királyné testének felét Lele- szen, másik felét Pilisen temették a cisterciták templomában. A sok ágra szakadt Miczbánoktól vármegyénk életében a XIV. század elején a vezényletet a Drugethek veszik át. Istenem, ezek neve és hatalma is hova lett ?! . . . A Salernoból Róbert Károlylyal ide szakadt két tesvér egyike, Drugeth János, már 1322-ben Zemplén- és Ung-vármegye főispánja, Zemplén, Homonna, Makovicza és Regécz ura. 1327-ben nádor, hat vármegyében parancsol. O és utódai többnyire zempléni főispánok és nagyrangú or*) Mutató a f. hó i-én megjelent .Adalékok Zem- plén-vármegye történetéhez* c. havi folyóiratunk füzetéből, melylyel kapcsolatban felkérjük t. olvasóink figyelmét a lap mai számának .Hivatelos Rész*-ében olvasható ajánlásra is. Szert. A nemzet megváltóit egy közös néven ismeri a hagyomány: ,Az aradi tizenhárom.* Az aradi vár kertje és a budapesti Uj-épület udvara lett a Golgotha, melyet a nemzetnek emelt a fékevesztett katonai hatalom. — Aulich Lajos, Damjanich János, Nagy Sándor, Török Ignác, Láhner György, Vécsey Sándor, Knezics Károly, Schweidel József, Kiss Ernő, Pöltenperg Ernő, Mészáros Lázár, Dezsewffy Aristid és Lázár György, mind a tizenhármán magyar honvéd- tábornokok és Batthyány Lajos gróf, az első magyar ministerelnök, szenvedtenek e napon vértanúi halált — a magyar szabadságért. Felsoroltuk neveiket egyenkint, mert nem lehet azokat elégszer ismételnünk, hogy oda vésődjenek az ifjabb nemzedék szivébe, hogy folyton előttünk lebegjen az a dicső fény, mely a magyar szabadság vértanúinak fejeit körül ragyogja. Foglaljuk imáinkba neveiket, mert a magyar haza szabadságának alkonyát az ő vérük pirosította. Ma már több, mint négy évtized telt el történetünknek e szomorú napja óta. A munka, a haladás s a létért való küzdelemnek 46 nehéz esztendeje. Az idő a leg- • jobb balzsam a fájó sebekre; s ma már mert történelmünk sötét lapjai egyre fogynak, mi nem oly égetőn érezzük azt a sajgó fájdalmat, mely a rémhir hallatára az egész országon végig nyilait. De emlékezetüket megőrizte a fájó kegyelet. Történelmünk lapjaira véres betűkkel lett feljegyezve a nap. És valahányszor megújul az, mint ma is, visszatér a honfiak szivébe a fájdalom, de egyszersmind a megnyugvás is, tapasztalva azt, hogy a milliók részvéte és kegyelete ama nagyok, ama félistenek iránt ma is épp oly szágnagyok. János fia László volt az első, aki Horn on na várától felvette a Homonnay nevet. Ide költözött s az ungvári pálos szerzet megalapításával megvetette a mai püspökség alapját. Homonnay István a vármegyénk felső részében pusztító csehek ellen harcolva esett el. A csehek ekkor vették birtokukba Megyasszót, Monokot, ahonnan vármegyénk nagy részét adófizetővé tették. Hősi tettek, nagy erények jellemzik e családot. Itt birtokokat adnak vissza, ott erdők átengedésével könnyitenek a jobbágyok sorsán ; de hatalmukat úgy gyarapították, ahogy tudták. 1492-ben elvették a jászói és leleszi prépostság birtokait. Drugeth János, a Szapolyay Krisztina férje, hogy leányának, Krisztinának, a Drágfi János arájának, megszerezze a klas- trom birtokában levő ékszereket: feldúlta a lech- niczi klastromot s kardra hányatta a szerzeteseket. Leghatalmasabb volt köztök Homonnay Bálint, Rákóczi Erzsébetnek a Rákóczi Zsigmond leányának férje. Mikor Rákóc i Zsigmondot Szerencsen erdélyi fejedelemnek választották, leánya az atyját, lábai elé borulva kérte, hogy ne fogadja el a fejedelemséget, mert az ő férje akar erdélyi fejedelem lenni. De a rendek nem tágítottak, az ago- főúr r o ' 00 szomorúan szólott: — Nagy terhet raktatok reám, koronát adtatok, de elvettétek, ami nekem olyan könnyű, olyan édes volt: a leányom szeretetét. Homonnay Ferenc egy zord kényur 1595 körül szerelemféltésből titkárát, Tussay t, kidobta a terebesi vár ablakából. . . . Pedig talán mindkettő ártatlan volt 1 . . . De hát ki ne szerette volna a szép Herényi Erzsébetet ?! Homonnay György 1610-ben a róm. kát. vallásra tért át, elhagyva a ref. valláshoz szívósan nagy, s látva azt, hogy azok az eszmék, melyekért ők küzdöttek, melyekért ők vértanúi halált szenvedtek, már ma, ha nem is egészen úgy, miként ők óhajtották, de megtestesülve vannak. A közszabadság vértanúi dicső emlékének áldozunk e napon. Áldozunk egy szerény kis virággal. Melléje tűzzük a koszorúnak, melyet a nemzeti kegyelet fon e napon a dicsők sírjaira. A vármegye gyülésterméböl. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottsága szept. 30-án és okt. hó i-én tartotta ez évi, úgynevezett őszi rendes közgyűlését. Az első napi közgyűlés lefolyásáról a következőkben adunk tudósítást. Főispán Öméltósága meleg szavakban megemlékezve arról az egész nemzetet ért szomorú eseményről, amely József főherceg ő császári és királyi fenségét és családját fiuk, László kir. herceg elvesztése következtében sújtotta, a közönség közrészvételének kifejezéséül a mindnyájunktól szeretett kir. herceg elhalálozása felett érzett részvétnek a vármegye részéről jegyzőkönyvi kifejezését és a részvétnek Ófenségeik előtt feliratban leendő tolmácsolását indítványozta. Főispán Öméltóságának indítványa közhelyesléssel találkozván, a törvényhatóság közgyűlése László kir. herceg emlékét jegyzőkönyvben megörökíteni és részvétét József főherceg és Klotild főhercegnő őfenségéik előtt feliratban kifejezni elhatározta. A felirat, melyet a vármegye rendszerinti főjegyzője szövegezett, így szól : Császári és Királyi Főherceg! Császári és Királyi Főhercegnő! Fenséges Urunk és Asszonyunk! A hírre, hogy Fenségtek szeretetének féltett virága, László cs. és kir. főherceg elhalálozott, az őszinte fájdalom vett rajtunk erőt, a mikor hozzánk jutott; — mert a megboldogult hagyományos családi jellemvonásból és egyéni érzésből hazánkat és népét őszintén ragaszkodó Drugethek családi hitét, hogy országbíró lehessen. Ezért Bethlen Gábor minden zempléni birtokát lefoglalta. Amiért is ő 1619-ben Forgách Zsigmonddal Bethlen Gábort megtámadta, de Bethlen tönkre verte. Majd Rákóczi György ellen harcolt, de 1629-ben Lengyelországba menekült, ahol egy év múlva meghalt. Fia János leverte Császár Péter, a »parasztkirály« »pun- kösti király« porhadát s ezért visszakapta ugyan zempléni birtokait, de a Homonnay Drugethek régi nagy hatalma már alászállott, fénykövük szétoszlott. Az utolsónak, Homonnay Zsigmondnak, 1684-ben Kassán Thököly fejét vétette s ezzel a Drugethek életfáklyája kialudt. A Drugeth-Homonnayak nemcsak családi összeköttetésben, de legtöbbször ellenségeskedésben is voltak a Perényi-ekks\. 1532-ben Homonnay Ferenc, zempléni főispán, Herényi Gábortól, akinek nővére volt a felesége, erőszakkal akarta elfoglalni Terebest, de megveretett s futtában egy fába ütközve olyan sebet kapott, hogy nemsokára belehalt... A Herényiek őse, Dobos Orbán, még III. Endre királytól kapta Abonyban Perényt s ettől kezdve a Perényiek hire, gazdagsága rohamosan emelkedett, 1552 körül már zempléni nagybirtokosok, Sztropkón laknak. Herényi János zempléni főispán, de a legönkényesebb olygarcha, szembeáll Mátyás királylyal. Ezért elveszti Sztrop- kót s Terebesre költözik. Fia István a csehekkel szövetkezve visszavette ugyan, de Lábatlan András, Mátyás király parancsára onnan ismét kiűzte. Egészen más ember volt ennek fia, Herényi Imre, a nádor, siklósi gróf, szent birodalmi herceg, aki Mohácsnál esett el. Ö nagygyá és tisztelné tette a Perényi nevet. Ennek fia a nagy Herényi A Zemplén mai száma tíz oldal.
