Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-03-17 / 11. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEOTELENIK HuEIZbTZDIE^ 'V.A.SAlRST.A.lE9. I I Sátoralja-Ujhely, 1895, március 17. H- (1316). Huszonhatodik évfolyam, EIEDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték izerine minden négyszög centim, után S kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőuyek a kiadóhivatalhoz intézendök. ELŐFIZETÉS ÁBA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bénnentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Meghívó. A felső-zempléni ev. ref. egyházmegye a múlt év december havában nagytisz- teletü Fejes István lelkész urat egyhangúlag espereséül választotta. A nagytiszteletü esperes urnák ünneplés székfoglalása a folyó hó 22-én tartandó egyházmegyei gyűlésen lesz, mely az újhelyi ev. ref. templomban d. e. 8 órakor veendi kezdetét. Midőn erről a t. közönséget és egyházunk tagjait értesítem, egyidejűleg tisztelettel kérem, hogy ezen az egyházi ünnepségen, aminöre s.-a.-újhelyi egyházunknak a múlt század óta most nyílik alkalma első Ízben, megjelenni szíveskedjenek. S.-A.-Ujhely, I895. március hó 15-én. Oókns Gyula egyházi ffigondnok. Öntözési berendezések és szivattyú telepek kérdése a bodrogközi Tiszaszabályozó társulat területén. I. A folyamszabályozás s ennek keretén létesített védelmi és vizlevezetési munkálatok iolyto- nos előre haladása, midőn egyrészt bizonyos megnyugvást szül, mert gazdaságilag biztosabb helyzetet teremt, másrészt azonban ezeknek fejlesztése folyamán oly kapcsolatos feladatok teljesítésének kérdését is előtérbe tolja, melyek elől — bár nem tartoznak a szorosan vett védelmi és szabályozási munkálatokhoz — elzárkóznunk nem lehet. Mert bár — félretéve minden kishitűséget — bizonyos önbizalommal viseltethetüuk is a már létesített alkotások iránt, — melyeknek nagyobb méretekbeni folytatása egyébbként a bodrogközi Tiszaszabályozó társulat egyik nehezen leküzdhető programmpontját jelenleg is képezi s érzékenyen belevág az anyagi konsolidátió terveibe: — azok korántsem elégségesek arra, hogy teljes megnyugvást keltsenek bennünk a jövőre nézve, T A B 0 Póla kikötö-város és vidéke. — A .Zemplén« számára — irta: Kiár István. Póla hadikikötő város közvetetlen a tengerparton, az isztriai félsziget egyik legdélibb pontján fekszik. A várost magát két részre lehet felosztani, úgymint a tulajdonképpeni városra, azaz a belvárosra és a kikötőre. A belváros nagy táblás kövekkel kirakott, szűk, girbe-gurba főutcája, az abba betorkolló lépcsős mellékutcák, a nagyobbrészt lapos háztetők és az azokon száradásra kiaggatott fehérruha-darabok, a legnagyobb fényűzéssel berendezett borbélymühelyek végtelen sorozata és az utcán nagyszámmal kóborló gazdátlan kutyák igen élénken emlékeztetik a szemlélőt a keleti városokra — és ha az utcákon nem a fedetlen fővel járó, tüzes szemű szinyorinákat látnám sétálni, akik élénk »bon giornóc-val (jó napot) vagy »bona será«-val (jó estét) köszöntik egymást, hanem egy pár sűrűn lefátyolozott és köpenybe burkolt hölgyet látnék a Via Sergid-n facipőkben végighaladni, akik közönyösen haladnak el egymás mellett: akkor inkább képzelném magam Sírd-ban vagy Te- nedó-ba.n, mint egy nyugati földrészen fekvő hadikikötőben. A belvárosnak, egy pár régi római emléken kívül, fölemlitésre érdemes nevezetessége még a hanem folytonos ébrenlétben s komoly megfontolással előre kell foglalkoznunk azzal, hogy az addig gazdaságilag elért eredmények biztosítása s fokozása céljából, mely teendők várnak még megoldásra, melyeket részint a közel jövőben, részint később, de minden bizonynyal dűlőre kell juttatnunk ! így, különös figyelmet érdemel és a bodrogközi Tiszaszabályozó társulat illető közegei által is már tanulmány tárgyává tett: öntözés s a szivattyú telepek létesítésének kérdése, melyekről, különös tekintettel a bodrogközi Tiszaszabályozásra, egyetmást elmondani szándékozom. Előre bocsájtva azt, hogy ezen, meggyőződésem szerint kiváló fontosságú kérdések, melyek egyes szabályozó társulatoknál napirenden vannak, másoknál gyakorlati alkalmaztatásuk által megfejtést nyertek, — a bodrogközi társulatnál csak is az anyagi viszonyokhoz mérten s a fokozatos haladás törvényeihez képest kerülhetnek szóba. De épen a társulati érdekeltség jól felfogott anyagi helyzetének öregbítése szempontjából, a kérdés tanulmányozásával egyidejűleg szükségesnek látom annak elkerülhetetlenül bekövetkező gyakorlati alkalmazását a speciális viszonyok figyelembe vételével, a megfelelő előkészités stádiumába juttatni. A bodrogközi Tiszaszabályozó társulat a Tisza, Bodrog és Latorcza folyók által határolt 171,800 kát. holdnyi területre (u. n. Bodrogközre) terjed ki és 62. községet számlál. Általában véve sik lapály — egyes, kisebb- nagyobb homok dombokkal és a királyhelmeczi, szentesi, szerdahelyi és kövssdi hegyekkel. Legalacsonyabb részét azon többnyire töze- ges talajú, teknő alakú völgy képezi, mely a Tiszával — igen csekély esésben — majdnem egyenközüen halad lefelé, mely völgy az alsóbb részeken a bodrogmenti, inkább agyagos talajú, szintén teknő alakú második völgymélyedéssel egyesül. A szabályozások megkezdése előtti időben — a Tisza és Bodrog folyók gyakori kiöntései folytán — a mélyebben fekvő helyek egészen kiestek a művelés alól s amennyiben azokat tavak és mocsarak lepték el, leginkább csak halászatra és vadászatra voltak alkalmasak. De bekövetkezett a szabályozás első stádiuma, mely azon irányelven alapult, hogy az árvizek pusztításai ellen védtöltéseket emeltek és a Via Sergia, amely Pólában a főutcát képviseli. Ne gondolják azonban kedves olvasóim, hogy a Via Sergia egy gyönyörű palotasoroktól képezett és fakockákkal burkolt tágas utca, amelyen a villámos ivlámpák messzeható fénye oszlatja el az éjszaka sötétségét és amelynek széles aszfalt-gyalogjáróján ezernyi embertömeg nyüzsög, bámulva a tüzes paripáktól tovaröpitett fényes hintókat, a pazarabb- nál pazarabb fénynyel kiállított kirakatokat és egymással beszélgetve egymás közt vitatva meg a napi eseményeket töltik el a kellemes téli alkonyokat; ó ne gondolják, ne, mert ha azt hiszik, hogy igen : akkor éppen olyan kellemetlenül lesznek meglepve és éppen olyan nagyot fognak csalódni önök, mint én csalódtam, amikor a hadikikötő várost az ide- érkezésem után való napon egy vigkedélyű és bőbeszédű olasz bajtársammal végigjártam. A Via Serbia egy szűk és görbe utcácska, melyen a legnagyobb békességgel fér meg egymás mellett a modern építész Ízlésére valló stílben épült két vagy három emeletes palota és a pár évtizeddel ezelőtt épült viskó, amelyen az ékszerészboltok, borbélyműhelyek, halkereskedések, zsibárusok, cukrászboltok, vendéglők és pálinkás putikok minden rendszer nélkül sorakoznak egymás mellé és amelynek kövezetét délben csak rövid ideig éri a napsugár, mig a nap többi szakában folyton árnyékban van. Az utca majdnem négyzetméter nagyságú tábláskövekkel van kirakva, amelyek valószínűleg még egy fálszázaddal ezelőtt kerülhettek oda és azóta nem is igen tatarozhatták, mivel az egyik táblának a féloldala lefelé halad és a másikkal egy teknőt szabálytalan'kanyarulatokkal biró folyók vizeinek gyors levezetésére átmetszéseket létesítettek. — Noha a töltések ismételten emeltettek, a megújuló árvizek pusztításai újabb és újabb áldozatokat vontak maguk után s dacára annak, hogy a Bodrogköz töltésekkel volt körülvéve s ha töltésszakadás vagy vízbetörés nem történt, a körülvett területek vizzel nem is borittattak el, az elért eredmények a várakozásnak még sem felelhettek meg. A mentesített területeken képződött csapadék és a talajvizek épen a töltések által akadályozva, visszamaradtak s ezekből újabban mocsarak képződtek, melyek ott, a hol szétterültek, óriás károkat okoztak úgy, hogy időközönkint 60000 hold területet foglaltak el s vontak el a használat alól. Ezen »cseberből vederbe* esés megérlelte már az 1863-ik évben azon eszmét, hogy a szabályozás sikere érdekében a belvizek levezetéséről kell gondoskodni s noha e tekintetben az előkészítő lépéseken kivül tényleg csatornázás is történt, a végrehajtott munkálatok, melyek kellő fentartása iránt hatásos intézkedések sem léteztek, az általánosan óhajtott sikert nem eredményezték. — Az 1878-ik évi töltésszakadás volt kiinduló pontja azon uj korszaknak, mely az 1880—1883. években a nagyobb szabású munkálatok létesítése által, a szabályozásnak mintegy második stádiumába vezetett. A csatornázási tervek megállapításánál alapul szolgált a Bodrogköz talajának mély fekvése, mely körülmény miatt a belvizlevezetésnek a majdnem minden évben jelentkező árvizek alkalmával szünetelnie kell, a mely időszakokban tehát a zsilipek zárva tartatnak és a csapadék vizek a tavak, illetve természetes tartányokba vezettetnek. Ezen, körülbelül 1—3. méter mélységgel biró tavak (holt medrek és viz vezető erek) mintegy 5000 hold területet foglalnak el és 37,000,000 köbméter vizet képesek raktározni. Mindegyik vidék rendelkezik a saját víztartó medencéjével, melyek a belviz mennyiség szerint akként vétetnek igénybe, hogy a csapadék viz azokban a magassági viszonyok szerint egyes csoportokra megosztva, elkülönítve raktározódik, mely célra a lecsapoló csatornák a megfelelő helyeken kisebb zsilipekkel (tiltókkal) záratnak el. Az árvizek elmúlta után a tiszai és bodrogi zsilipek kapui és ezután az összes tiltok megnyittatnak, hogy a csatornák a tavakban összeképez, úgy, hogy még száraz időben is bajos állapot belelépni; a harmadik táblának a féloldala pedig fölfelé áll, úgy, hogy, ha az ember nem vigyáz, könnyen vigyázatlanságból eredő súlyos testi sértést követ el önmaga ellen; a negyedik ilyen tábla össze-vissza van repedezve; az ötödik táblának pedig már csak a háromnegyedrésze van meg, a kiegészítő egynegyedét valószínűleg egy védetlen idegen vette magához, hogy lábikráját megvédje azzal az utcákon csatongoló éhes kutyáktól vagy talán egy szorgalmas emlékgyűjtő turista vihette el magával pólai emlék gyanánt. Szóval a Via Sergia kövezete olyan, hogy messze elmarad a mi kisebb városaink kövezete mögött, amelyeket pedig ... no de »ne szólj szám nem fáj fejem.« A Via Sergid-n. van a korzó, ott uralkodik a legnagyobb élénkség, ott hullámzik az ezernyi embertömeg számtalan vegyülékben fel s alá, vidáman, nevetve és szorosan egymás mellé préselve; ott feltalálható a világon létező és emberekkel érintkező minden népfaj; ott lehet hallani mindenféle nyelven beszélni és ott található fel az úgynevezett bábeli zűrzavar, amely főképpen jellemzi a kikötő-városokat. Az egyik utcaszegleten egy indus mutogatja kígyóit, melyek egy fuvóhangszer hangja mellett taktusra mozgatják lapos fejeiket és taktusra öltö* getik kétágú nyelveiket. A másik utcasarkon egy arabs ül kétpúpú tevéjén, melynek minden púpjáról egy-egy majom vág komikusabbnál komikusabb pofákat a járó-kelőkre és az utca-gyerekek kezéből élelem helyett fölnyujtogatott kavicsokat dobálják a bámulok közé, mig a fehér burnusba burkolt gazZemplén mai száma nyolc oldal.
