Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-03 / 5. szám

magával ragadta. Nyílt je’enetben is sok tapsot kapott. — Fényes öltézéke is hódított. — Németh alezredesnek (Magda atyja) komoly felfogása, vál­tozatos mimikája (csak alacsonyabb tónust hasz nálna !) elismerést érdemel. — Hozzá járultak az est sikeréhez Frank, Lomniezy, Havasi. Szerdán, a Tékozló, Raimund tündérregéje képekben. A darabról vajmi keveset mondhatunk, mert annak sem zenei, sem irodalmi értéke nincs. Az ügyesen összeállított betéteket csinosan adták elő. Mezey a Säckingen trombitásból Nemes egy (azt hiszem német) áriát, Petrik valami klasszikus va'cert nagyon csinosan és figyelemmel énekeltek. Dobó az 6 humoros magánjelenét elhagyhatta volna. Csütörtökön, harmadszor, a Bdnyamester. — A kedves primadonna már jobban énekelt, mint az eddigi előadásokban. Katarusa kezd szűnni 1 Pénteken, f hó i-én, zónában az Uj honpolgárt Kövessy Albert kacagtató fővárosi életképét adták zsúfolt ház előtt, a hálás publikum állandóan de­rült hangulata mellett. Goldstein Számi kitűnő ala­kítását a múlt év őszén Kövessy Alberttól láttuk a Rakoczay-társulatnál. Most Dobó direktor próbálkozott meg vele hatásosan s ügyesen. Gólya Frigyes alakítása Hegyessytől sikerült volt. Hegyessy kezdi magát jó komikusnak kinőni. Lomniezy, (Tavaszi Aladár) semmiképen sem tudja magát beletalálni azokba a különféle szerepekbe, melyekbe a direktor ur megfelelő erőhiányában belezuggerálja. L. B. Különfélék. (Személyi hírek.) Főispánunk Öméltósága Budapestről, hol ez alkalommal az új kormány el­nökénél és a belügyministernél tett látogatásokat, f. hó 30-án este S.-A. Ujhelybe visszaérkezett. Nagy örömmel értesítjük vármegyénk közönségét, hogy Öméltósága, engedve a kormánykörök kívánságának, elállóit attól a szándékától, hogy főispáni méltóságá­ról lemond. Molnár István tehát maradni fog to­vábbra is, aki volt: ami mindnyájunknak kedves főispánja. Isten so’ áig éltesse 1 — Az Árva-vár­megyébe tanfelügyelőnek kinevezett Kubinyi Mihály távozásával megüresedett a magyarnyelvterjesztó egyesületnek titkári állása is. Ezt a megüresedett ál­lást Beregszá8zy István tanfelügyelőségi tolnokkal töltötte be a választmány f hó i-én tartott ülésében. — Jung Henriette, okleveles óvónő, a n.-toronyai kisdedóvó vezetőjévé megválasztatott. (Búcsú est.) Az újhelyi olvasókör, az Árva- megyébe tanfelügyelővé kinevezett kubinyi Mihály­nak, a kör választmányi tagjának, tiszteletére a Takács féle kávéház emeleti helyiségeiben bucsu- estét rendezett, melyen a kör tagjai közül vagy negyvenen vettek részt. Ékes dikciókban, jó va­csora és éjfélutáuig elnyúló vig poharazás között vettek búcsút a jelenvoltak a/, olvasókörnek egyik régi és érdemes tagjától. Az uj tanfelügyelő e na­pokban végezte búcsú-látogatásait Ujhelyben. Jó barátai és ismerősei részéről a legöszintébb sze- rencsekivánatok kisérik uj állomására, — hol reá a magyar nemzeti népnevelés terén missió vár, — a vadregényes Árva vármegyének székvárosába, Alsó Rubinba. (Hófúvások.) Dacára annak, hogy a német viharpróféta meg nem jósolta, mégis »kritikus napok*at éltünk át e héten. Nem csak nálunk, de úgyszólván az egész ország területén hóviharok tomboltak. Itt, Ujhely vidékén, keddre viradó éjjel s egész nap tartott, mig kiadta az erejét. Már vasárnap éjjel decimeteres magasságú hó esett, melyet aztan fölkavart a vihar s mindenfelé tor­laszokat sepert össze köz- és vasutakon. A vona­tok elakadtak. Szünetelt a közúti közlekedés is, melynek utjából közmunkaerő kirendelésével kel­lett az akadályokat eltávolítani. Ujhelytől Patak felé menve, a némahegyi korcsmától egész a me­leg forrásig, még ma is csak nagy ügygyel-bajjal lehet közlekedni. — Á folyók vizén erős jég kép­ződvén : e héten, nagy sürgés-forgás közt, jégszüert is volt. (Társas mulatság.) Ujhely úri körének egy része, zártkörű mulatságát, mint értesülünk, a jövő febr. hó 9-én a Takáts-léle kávéház emeleti helyi­ségeiben fogja megtartani. (Batyubál,) Az újhelyi tüzoltó-egyesület ma egy hete tartotta batyubálját a városi színházban, melyet erre az alkalomra fényes táncteremmé alakították át. A mulatságot, sikerére való tekin­tettel, felruházhatjuk a legékesebb jelzőkkel. El­mondhatjuk, hogy fényes is volt, szép is volt, mert az ízléssel diszitett színháztermet, ideértve a páholyokat is, szép és intelligens közönség töl­tötte meg ; de kedvesnek és vidámnak is mond­hatjuk, mert a reggelig fáradhatatlan táncosok seregét kedves lányok és asszonyok szeretetre méltó jó kedve animálta. Hogy a jókedv heve magas fokra hágott, abban hatalmas része van annak a pazar mennyiségben föltálalt pompás vacsorának is (persze fáin borokkal), melyet ja bálozó közönség batyuzott össze erre az alkalomra. A dicsőség mindenesetre s főkép a rendezőségé, mely ezt a mulatságot oly sikerültté tette. Ebbéli fáradozásában még szép figyelmet is tanúsított, mi­kor a Dókus Gyuláné Öméltóságát a t. o. egyesület elnökének és juhász Jenőné őnagyságát a t, 0. e. főparancsnokának nejét diszes virágcsokrokkal lepte meg. (Izr. nőegyesületi bál) Az újhelyi izr. nő­egyesület jövő hó 17 iki mulatságára szóló meg­hívó következőkép szól: >Meghívó a s.-a.-ujhelyi izr. nőegylet áltál a városi színház termében 1895. évi február hó 17-ik napján megtartandó jótékony- célú zártkörű táncestélyre. A rendező-bizottság nevében: dr. Kellner Soma titkár, Lenkey Mi- hályné pénztárnok, Teich Zsigmotidné elnök. Kezdete 8 órakor. Személyjegy 2 frt, Családjegy 3 ft, Oldalpáholy 5 ft. Középpáholy 5 ít. Páholy­jegyek dr. Kellner Soma urnái válthatók. Szabad buffet. Felülfizetések a jótékonycél iránt való tekin­tetből köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyug­táztatnak. Belépti-jegyek csak a mnghivó előmuta- tása mellett szolgáltatnak ki*. (Temetés.) Fendrich Miksa volt városi taná­csosnak, a 48 —49-es szabadságharc vitéz hadna­gyának pormaradványát ma egy hete temették el az izr. temetőben. Temetésén, a nagy számban összegyűlt közönség soraiban testületileg jelentek meg a város elüljáróság és a 48—49-es honvédek, kiknek nevében Bajusz József ügyvédő mondott az elhunyt fölött megható búcsúbeszédet. (Hatóságilag bezárt templom.) Az újhelyi görög katolikusok ősrégi templomát, roskadozó állapota s veszedelmes voltánál fogva, Barthos József főszolgabíró, a kegyuraság képviselője Ambrózy Nándor ügyvédő, Miklósy István g. k. lelkész és Qsákó Imre gondnok közbejöttével, szakértő mér­nök véleménye következtében a múlt héten ható­ságilag bezáratta, úgy, hogy a templom teljes újjá­építéséig abban istentiszteletet tartani nem szabad. Gór. kát. atyánkfiái igy templom nélkül maradván, addig, amig uj templomjuk fölépül, a piaristákhoz fognak járni istentiszteletre. (A larczali ős-sirok,) melyekre lapunk tette figyelmessé a mürégészeket, immár föl vannak tárva. Hampet József dr., a magyar nemzeti Mú- zeom arheológiai osztályának őre, mint tudósítónk Írja, a tarczali hegy nyugatra néző lejtőjén föltárt egyik ezredéves sírban talált jelekből, u. m. kengyel­vasból, kardpengéből, sisak diszitésekből, ezüst csa­tokból és hasonlókból, melyeket, fájdalom, már előbb erősen megdézsmált a kapzsi önhaszonlesés, kétségtelenül megállapította, hogy ott a honfoglaló magyarság egyik vezéremberének s hadi ménjének csontmaradványai porladoztak. Hampel nyilatkozata szerint sok valószínűség szól amellett a föltevés mellett is, hogy az a sir magának Turzul vezér­nek, ki a honfoglaláskor, 7arczal várost alapította, lehetett a sirja. Tudósítónk fölemlíti még, hogy a sírban talált drágaságok nagy része a szőlő- munkások kezén át elkallódott, mert a város elüljárósága és a járás közigazgatási hatósága ügyet sem vetettek az ős sírokra. (A szerencsvidéki gazdatisztek) írják levele­zőink, jan. 26-án a Szerencsen létesítendő kisde- dovó javára fényesen sikerült táncvigalmat ren­deztek a szerencsi nagy szállónak villámosvilági- tásu dísztermében. A táncmulatság tombola-játék­kal volt egybekötve, melyre a lelkes hölgyek kézimunkákat s egyébb értékes tárgyakat adomá­nyoztak, hogy a jövedelmet emeljék A mulatni vágyók diszes csoportja kö ött jelen volt Budapestről Bernáth Béla országos képviselő is és kedves neje. Az első négyest a terem szűk térfogata miatt csak 70 pár táncolta, s többen nézni voltak kény­telenek. Á »soupee-csárdás«-t ötször ujrázták meg. A tiszta jövedelem körülbelül 400 ft 1 Adjon az isten más helyeken is ilyen, a népnevelés ügyéért önzetlenül buzgolkodó lelkes hölgyeket s hazafia­kat vármegyénknek. (Kapás-bál Mádon.) A végére siető század utolsó évtizedébe lépve, kétségbeejtő balsors ne­hezedett a világhírű Hegyalja lakosságára, amidőn is hazánknak e kincsekkel vetekedő bort termett vidéke a filokszera miatt teljesen tönkre jutott. A hol azelőtt megelégedetten folytatta verejtékes, de kedvelt munkáját a szorgalmas, munkás nép, a 80 as évek végén kétségbeesve tapasztalta, hogy az áldott föld, a kincses bánya, mely 'ősapját boldogan jólétben eltartá, elzárta kenyerét az unokáktól, a szükség és nyomor könyjeit fakasztva szemeikben. A vidám, kedélyes hangulat helyett a Halottak-napjának bánatos szomorú érzete ült az arcokra. A farsang, a tavasz mulatságok nél­kül, a lakadalmak többnyire zene nélkül folytak le. De a gyászos siralom könyjei száradoznak, a sötétség oszlóban van. Nagyobb birtokosaink, kik eddig óvatos, konzervatív magatartást tanúsítot­tak a ripáriázással szemben s nem akartak csak úgy neki menni a költséges munkának, immár megtalálták a vezető fonalat a kopár szőlők re­konstruálásához, felismerték a nekünk való fajt. És a múlt ősz alkonyain haza törekvő, fáradt mun­kások hosszú sorai már a legjobb cáfolatául szolgál­tak ama ráfogásnak és vádnak, melylyel bennünket illettek, hogy ,Mád még mindig alszik.« Hajna- lodik már 1 Áz azelőtt elvándorolt családok szál­lingóznak vissza itt hagyott fészkeikbe. Nem is ül köny a szemekben, nem borítja már a Halot­tak napja borúja az arcokat. Alig léptünk be január hóban a farsangba, már is megjelentek utcáinkon a »Szőlömives (kapás) Társulat« cifra csákóju daliás vőfélyei, öt év öta most először, kik házrul házra járva már a megjelenésükkel bá'i hangulatba ejtett lakosságot a január 20. s 22 ikének éjjelein tartott mulatságra, a kapás-bálra hívogatták. A kapás-bál\ Speciális régi mulatság községünkben. Van egy eredeti tánca. Ez az úgynevezett osztó, melynek külön zenéje is van, és épp oly elengedhetetlen e bál táncrendjéből, mint akár az utolérhetetlen finom izü csigaleves vagy a töltött káposzta népünk lakadalmának menüjéből. Kor, rangbeli különbség nem vétetik az osztó nál figyelemben; akit kioszt a cifra csá- kós vőfély s a kinek táncost hoz a vőfély, föl kell lépnie az osztó-ban. Szép látvány aztán, mi­dőn ősz fejű öregeinket az erőtől duzzadó, piros képű fiatalsággal, az intelligenciát a munkásnéppel egy sorban látjuk az osztó sajátszerü s különféle figuráiban sasirozni. Megszűnik e bálban a rang. a vallás, a kor szerint jelentkezni szokott különb­ség. Nyoma sincs a feszességnek és luxusnak. Itt egy a jelszó: mulatni 1 Az intelligencia min­dig szívesen keresi fel ezt a népies, karakteriszti­kus mulatságot. Az idei kapás-bál minden tekin­tetben szépen sikerült. (Bukni különben soh’se szokott, bár három éjjel szokott tartani azelőtt.) A mulatságot a ref. egyház szőlőjének betelepítésé­hez szükséges költségek fedezetének megszerzése céljából rendezte a társulat. Szép vonása s érdeme ennek a társulatnak, mely oly sokszor gyakorolta már a jótékonyság erényét, hogy a tevékeny szel­lemű lelkésznek indítványozó egyetlen felszólítá­sára, mint kezdeményező lépett föl az említett szőlő ujraültetesének munkájában, melynek ered­ménye lett, hogy már a múlt év őszén több száz ölnyi terület került forgatás alá a hivek önkéntes közremunkálása nyomán, az egyház pénztárának legkisebb igénybevétele nélkül, társadalmi utón. A rigolirozás folytatása tavaszszal a bál tiszta jövedelméből: a 100 ftból fog eszközöltetni. Midőn szőlögazdáink, szőlőmiveseink ily hévvel karolják fel az egyházi szőlő rekonstruálásának ügyét, ör­vendetes jelét adják annak, hogy az a közöny, melylyel eddigelé a szőlőmivelésnek uj módja iránt viseltettek, immár megszűnt s helyet adott a jó belátásnak. Ha ehez hozzáveszszük azt, hogy népünk a birtokos osztály részéről is megkezdett szőlőmunkák segítségével ismét kereseti forráshoz jut, ruházatot, élelmet, telt kamarát szerez és igy minden körülmény kedvezőleg alakul arra nézve, hogy mihelyt népünk hozzá juthat a szükséges és a kormánytól sürgetett amerikai szölőveszszők vagy kész ojtványok kívánt mennyiségéhoz, ál­talánossá fog válni határunkban a szőlőültetés és telepítés nagy munkája: bátran elmondhatjuk, hogy a Hegy alj a szivében, Mádon, is hajnalodik már . . . megmozdult az élet / K. K. (Munkácsi Mihály) örökbecsű művészi alko tásának, a Honfoglalás-nak hü másolatait háromféle utánzatban elkészítette a »Könyves Kálmán* ma­gyar irodalmi és könyvkereskedési részvénytársa­ság (Budapest, Vili. kerepesi-ut 19.) A művészies becscsel biró és pompásan színezett másolatoknak bemutatásával most foglalkozik Jámbor Ernő, a »Könyyes Kálmán« megbízottja. Ujhelyben, hol eddig húszán tettek rendelést. Á Honfoglalás fest­mény utánzatai ma délután megtekinthetők letsnek a kaszinónak olvasó-termében. (Megrémült község.) Barancs községbe, Írja tudósítónk, a szomszédos falvak egyikéből éjnek idején egy veszett kutya vetődött, a községben több kutyával összemarakodott, sőt másnap reggel egy szegény özv. asszonyt is, a ki vízért ment, csúnyán összemarcangolt. A szerencsétlen asz szonyt, kit Genyonénak hívnak, késedelem nélkül Budapestre szállították Pasteu-intézetébe. A ha­tóság 40 napi zárlatot rendelt a barancsi kutyákra. Ezek történte óta a község lakói oly rémületben vannak, hogy amint sötétedik, már nem mernek a házból kimozdulni, sőt nappal is vasvillákkal fölfegyverkezve járnak kelnek a faluban. A ve­szett kutya, mint hírlik, Kelecsenyben is bajt okozott. Azt beszélik, hogy ottan két ökröt is meg mart volna. Hiba, hogy a községekben nem tartanak »hivatalos fegyverte., melylyel elejét le­hetne venni az efajta szerencsétlenségeknek, r. I. (Dinamit-mutatvány.) T.-Terebesről frja le­velezőnk : Egy Polyaczki nevezetű gazda-ember e napokban a Dargó hegyen járt fáért, hol az ahhozértők épen a vastag fák szétrobbantásával foglalkoztak s e célra dinamitot használtak. Po­lyaczki, hogy-hogy nem, hozzájutott egy darabka dinamithoz s azt magával haza hozta Terebesre. Itthon aztán nagyra volt vele, hogy ő már tud a dinamittal is bánni. A házánál több falusi asszony jelenlétében magyarázgatta és mutatni kezdte, hogyan kezelik ezt a durranó portékát, már hogy t. i. a dinamitot. A produkciónak szomorú ered­ménye az lett, hogy a durranástól az anyókák közül többen megsiketültek, egy özvegy asszony­nak pedig, aki legközelebb furakonott a botcsinálta pirotekníkushoz, az egyik szemét teljesen kilökte a dinamit. A szerencsétlenül járt asszonynyal, hosz- szas rimánkodás után, 200 azaz kétszáz o. é. forin­tokban egyezkedett ki Polyaczki-uram, akiről már is kezdi beszélni a közmondás : »Ért hozzá, mint Polyaczki a. dinamithoz.« —r. I. (Négy hétig hó sírban,) Négy hét múlva most akadtak Maczkó János 55 éves isztáncsi lakos

Next

/
Thumbnails
Contents