Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-03 / 5. szám

bontás részleteit s fökép Károlyi Sándor gróf előadását a szövetkezetek szervezéséről. Szülőföldem viszonyaira gondoltam és nem tudok többé elcsüggedni annak jövője fölött. Hisz a szövetkezetek szervezete oly egyszerű; nem kell ahhoz semmi, csak tiszta értelem, a viszonyok világos felfogása és az úri osztály részéről önzetlen érdeklődés a nép sorsa iránt.

Nos, a nép azon a vidéken lehet elmaradott ; de azt bátran kimerem mondani, hogy Zemplén és Ung úriosztályánál előkelőbb gondolkozású úriosztály nincs ez országban sehol. Ez nem is lehet másként. Oly fényes múltra tekint vissza ez a megye, hogy megbélyegezné önmagát, ha annak nemes, fenkölt hagyományaihoz hűtelen tudna lenni, A nagy múlt mindig kötelességet ró a jelenre: méltónak maradni ahhoz a múlthoz. És Zemplén e kötelesség elől sohasem volt hajlandó kitérni. A mely föld a szabadságharcok idejében Rákóczit, a nyelvújítás korában Kazinczyt, a rendi alkotmány ledöntésére Kossuthot s az államalapok kiépítésére Andrássyt adott a nemzetnek; az a föld, ahol Sárospatak üszkös romjai felett a Loránffi Zsuzsanna szelleme lebeg: az a föld meg fogja teremni most is azokat a jellemeket, a melyekre a nemzeti élet uj fejlődési fokán szükség van; meg fogja teremni azokat a tehetségeket, a melyek az újkori élet feladatainak megoldására képesek lesznek.

Ugyanaz az érzés, a mely Rákóczinak a kardot adta kezébe és halni küldte a Marmara partjára, ugyanaz az érzés tanította Kazinczyt a nyelv bübájára; ugyanaz lángolt Kossuth szivében, mikor egy nagy érzésben foglalta össze és forasztotta egybe, nemzetté mindazt, aki e hazának fia volt; ugyanaz sugalmazta Andrássynak lángeszű koncepcióját, amelyet Deák hiába keresett; s most, midőn a változó idők uj feladatok megoldása elé sodorták a nemzetet, ugyanaz az érzés fogja megtanítani Zemplén Károlyi Sándor grófjait is átértésére azon nemes kötelességnek, melyet a múlt ró a jelenre, melyet a múlt ró a gondolkozó, müveit rétegekre a nép iránt, a melyet immár ki kell emelni tudatlanságból, ma- gárahagyatottságból; amelyben föl kell ébreszteni az önbizalmat, erejének öntudatát; amelyet szerveznünk kell, felfegyvereznünk a mai élet küzdelmére, ha meg akarjuk menteni a magyar fajt a magyar nemzet számára.

Ismerem a mai kor áramlatát, tudom mennyire hatalmába kerítette az önzés a jobbakat is, de én azért nem tudom hinni, hogy bármily korszellem is képes lenne az emberi lélekből a nemesebb ösztönöket kiölni. En lehetetlennek tartom, hogy az a

a vonások ugyan épp azok maradtak, de valami biztos, öntudatos szépséget nyertek. A termet az a gyereklányos, szögletes termet, pedig hogy megtelt, mily édesen szép lett. A kis prémes bunda oly kedvesen simult hozzá. A szánon reáerőszakolt még egy takarót is, azután megkérte, hogy hallgasson. Meg találna fázni a csúnya szélben. Majd beszél ő.

De bizony időbe került mig szó jött az ajkára. Ekkor azután elmondta, hogy mikép került ide, mikép vállalkozott megmentésére, majd beszélt neki sorsáról, múltjáról, jelenéről, végül, mikor már kissé bátrabbnak érezte magát, megkísértette előhozni a múltat, közös emlékeiket is.

Megkérdezte tőle, hogy emlékszik-e még a kedves csónak-pártikra a kis tavon s a szép tervekre, melyeket akkor együtt szőttek.

Mariskától csak sokára kapott választ.

— Régen volt már az — szólt. Könnyen elfeledhettem.

Béla nem ezt várta. Haragosan csapott a lovak közé. De azért még egyszer megpróbálta.

— Hát a tűzoltó-majálisra sem emlékszik, a naphegyi tisztáson ? A csárdásra, a második, négyesre s arra a mit nekem akkor mondott.

— Gyerekség volt — vágott szavába Mariska és elhúzódott tőle.

Ezután nem szóltak többé egy szót sem. Béla azt hitte: Mariska haragszik reá és neheztel, hogy négy évig nem törődött vele, s bár nagyon érezte hibás voltát, nem esett kétségbe. Majd kiengesztelem, gondolta magában, és elhatározta

zempléni értelmiség, amely ily fényes múltra tekint vissza, közömbös tudna maradni a kötelesség hivó szavára.

Az Andrássyak, a Senyeyek, a Mai- láthok, a Barkóczyak még nem haltak ki e vidéken; lehetetlen, hogy az ifjabb nemzedék most, mikor többé nem a közjogi, hanem a közgazdasági kérdések lettek életkérdései a nemzetnek, mondom, nem hiszem, nem tudom hinni, hogy ők e kérdések elől kitérnének. Az apák megállották helyüket annak idején tántorithatatlanul, tiszteletet keltve, még tévedéseikben is; nem volnának ők ez apák fiai, ha a nemzeti élet megváltozott követelményei elől meghátrálnának. De a kötelességek teljesítésében itt nem volt soha külörnbség a társadalom legfelső és középső rétege közt; az úri osztály mindig kivette belőle a maga részét és teljesítette híven; Kossuth hagyományai élnek benne most is. S akiket az ujabbkori fejlődés vetett felszínre : az a szakértelemben gazdag, műveltségben kiváló, magának a társadalmi életben számottevő állást kivívott gazdatiszti osztály, a derék, munkás, értelmes, gyakorlati észjárású jegyzői kar, tudom, hogy mindegyik méltóan meg fogja állani helyét a reá váró munkában. Végre, akiket először kellett volna említenem: a papság, Zemplénmegye hazafias érzésű, előitélet nélküli, fölvilágosodott papsága, mely a nemzeti elnyomatás sötét napjaiban oly hiven ápolta a hazafiság szent tüzét, fel fogja ismerni hivatását most is és vezetője lesz e népnek az uj idők feladatainak megoldása közben éppúgy, mint az elmúlt évtizedek politikai küzdelmeiben.

Vármegyei ügyek.

A pénzügyi kir. minister éjtesitette a vármegye alispánját, hogy a zólyom-brezói m. kir. vasgyár vezetősége utasittatott, hogy az állami hivatalok és közhatóságok tisztviselőinek és egyébb alkalmazottjainak a kir. vas- és edénygyárban készülő zománcozott edényeket tetemes árengedményekkel felajánlja. Az árengedmények, a kívül kék, belül fehérre zománcozott lemezedényetcnél 60%, a márványozott, vagy fehér lemezeknél 50%. E kedvezményeken felül, ha a számla utánvét mellett kiegyenlittetik, még további 3%-nyi engedmény jár. Különben pedig a számla ösz- szege három havi részletben fizethető azon köz- pénztár utján, honnan a tisztviselő évi jadalmazá- sát nyeri. A megrendelés levélformái, úgyszintén a képes árjegyzék vármegyénk számvevőségénél, vagy pedig a járások szolgabirói hivatalaiban megtekinthetők.

A kir. belügyi minister a szódavíz gyártásáról, elárusitásáról és felügyeletéről uj szabályrendeletet adott ki és intézkedett annak pontos végrehajtásáról. — A szabályrendelet szerint ezután a szódaviz gyártásához csak tiszta jó ivóvíz használható s a szénsav fejlesztésére füstölgő

keményen, hogy nem fog tágítani.

Némán fejezték be az utat. Fázva, kipirulva értek Törókék udvarába, hol a tornácon Gedeon bácsi már várta őket egy sereg kutya társaságában, melyek hangos csaholással adtak kifejezést örömüknek, úrnőjük megérkezése fölött.

Mig az öreg ur gyöngéden ölelte és csókolgatta lányát, Bélának volt ideje’ megbarátkozni a kutyákkal.

Ezután bementek a házba. Gedeon bácsi ut- közbén erősen hálálkodott Bélának és folyton szorongatta a kezét. Mariska ezalatt előre sietett. Mikor utolérték a tágas nappaliban, Béla egy ismeretlen férfit pillantott meg mellette. Mariska suttogva beszélt hozzá.

A férfi az idegen láttára felkelt a kényelmes karosszékről, melyen eddig ült, újságok közé temetve. Mariska a karjára támaszkodott, s úgy vezette Bélához, hogy bemutassa őket egymásnak.

— A férjem — szólt az ismeretlenre mutatva.

— Komlósy Béla.

Megszorították egymás kezét, de hogy ezután mi történt, arra Béla nem tudott soha tisztán visszaemlékezni. Iszonyú zavarban volt. A férj mintha háláról beszélt volna, ö is mintha felelt volna valamit, de hogy mit: azt nem tudta, csak nézett, bámult és borzasztó ostobának érezte magát.

Hát itt ö nélküle is történhetett valami ? Hát ezek négy esztendőn keresztül nem ezt a hófúvást várták, mely az ő eszébe jutassa ismét a szerelmét, mely hófúvás nélkül a leány talán pártában is maradt volna, folyton csak ő reá várva,

kénsavat és sósavat használni tilos. A szódaviz gyártására szolgáló helyiség, nemkülönben a gépek, készülékek, vezetékek, edények tisztán tartandók s a tisztaság követelményei a mellékhelyiségekre és az udvarra is kiterjednek. A vizsgálatok eredményéről a közigazgatási bizottsághoz havonkint jelentés teendő s a tilalom megszegői 25 —100 ftig terjedhető pénzbüntetássel büntetendők. A szabályrendelet f. hó i-én lépett életbe.

Az ezredéves országos kiállítás igazgatósága értesítette főispánunk Öméltóságát, miként abbeli óhajának, hogy az 1896-iki ezredéves országos kiállításon a tokaj-hegyaljai borok külön szerepeltessenek, készséggel tesz eleget ; egyszersmind a kiállítás alkalmával mód fog nyujtatni arra is, hogy a bortermelők boraikat a kiállítást látogató közönséggel kicsinyben való kimérés utján megismertetvén, rendelkezésre álló készletüknek jó áron való értékesítését eszközölhessék.

Idegen hangzású köz-égnevek megmagya- rositása. Máramaros-vármegye jeles alispánja, Kutka Kálmán, mint a >Máramarosi Lapoki-ból olvassuk, becses munkálatot fog a vármegyei közgyűlés elé terjeszteni oly értelmű inditvány- nyal. hogy a zffez-ű^arar-vármegyében lévő idegen hangzású községnevek az ezredéves nemzeti ünnep alkalmára megmagyarosittassanak. Szebb ajándékot — Írja nevezett laptársunk — alig is nyújthatnának községeinknek a millenium alkalmával, mintha lehetővé teszszük, hogy idegen hangzású neveik helyett visszanyerjék magyar hangzású, régibb neveiket, vagy pedig cserébe jobb hangzású neveket. A vármegyének igaz hazafiságtól áthatott lakossága örömmel fogadja a községek neveinek megmagyarositását, mert ez által is még jobban bizonyítást nyer az, hogy a vármegye lakossága nemcsak hazafias érzelemben, de a közös édes haza nyelvében is mindjobban egyesülni óhajt.

A törvényhatósági egészségügyi bizottság S.-A,-Uhelyben, folyó hó i-én d. e. 10 órakor, Matólai Etele alispán elnöklete mellett, ülést tartott. Az ülés tárgya volt: a nyugdíjazás folytán megüresedett gálszécsi járásorvosi állásra folóa- modott Kende Miksa dr. kérvényének s mellékleteinek átvizsgálása. A kinevezés már ténynyé vált. Gratulálunk !

Hírek a nagyvilágból.

Erzsébet királyasszonyunk Mentonéban, Fránciaországnak Alpesvidéken, igen kellemesen tölti az időt. Kíséretével együtt naponként fárasztó hegyi sétákat végez. A király február 11-én érkezik Mentonéba.

Sándor, szerb király, Párizsban Faure elnöknek személyesen nyújtotta át a feher sasrend jelvényét.

Giers Miklós, orosz külügyminister, ideges szivelgyongülés folytán, életének 75. évében meghalt. II. Miklós cárt a külügymmister halála mélyen megrendítette, mert jól tudta, hogy Giers volt az, aki az elhunyt cár békés szándékait megvalósítani segített. Giers valóban egész miniszterkedése alatt a bölcs mérsékletnek volt szószó lója, képviselője és végrehajtója annak a külügyi irányzatnak, melynek békés alapgondolatát kiemelni és hangsúlyozni III. Sándor cár soha el

Folytatás a mellékleten.

mint a mesebeli kirá'yleány a tündér királyfira . . .

Mikor az után magához tért, távozni készült. Persze nem akarták semmikép sem elengedni.

— Ha már pár napig nem maradhatsz itt, édes öcsém, szólt az öreg, de vacsora nélkül el nem engedünk. A vonatod úgy sem indul reggelnél hamarább.

De Bélának semmi kedve sem volt ott maradni.

A podgyászom kint van a vasúton. Könnyen ellophatják, pedig fontos iratok vannak benne.

— Majd kiküldünk a podgyászért — szóltak egyszerre apa és vő.

— Nem, nem — szabadkozott tovább Béla, nem merem bízni másra. Kimegyek magam, aztán majd inkább visszajövök.

— De siess ám, mert várunk a vacsorával, szólt még Gedeon bácsi, aztán újra befogatott a szánba.

Béla most kocsist is vitt magával. Azt mondta, hogy fázik a keze, nem tudna már hajtani. Ezzel a kocsissal pedig az állomástól visszaküldte a szánkót, szépen tiszteltette a háziakat, kezét csókoltatta a nagyságos asszonynak, és bocsánatot kéretett, hogy nem vacsorázhatik velük, de a vonat mindjárt indul és ő neki sürgős a dolga.

Azután reggelig, mig a vonat csakugyan elindult, ott virasztott az állomás tőszomszédságában, akis korcsmájában, egy pislogó olajlámpa és egy álmos korcsmáros társaságában.