Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-16 / 24. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, junius 16. 24. (1326). Huszonhatodik évfolyam,

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN VARMEGYEIEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK L/EILTIDE3LT V^SAENjÄlP.

HIBDETÉ3 DIJA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, ntán 8 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések ős pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- hoz intőzendök.

________

ELŐFIZETÉS ÁEA:

Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám árc. 15 kr.

£ nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr.

Nagy öröm vár a vármegyére. Székvárosa S.-A.-Ujliely királyi vendéget fogad.

József főherceg O csász. és kir. Fensége, a m. kir. honvédsereg főparancsnoka, a városunkban állomásozó hondvéd zászlóalj megvizsgálása céljából f. hó 17-én este, Egerből jőve, a gyorsvonattal S. A.-Ujhelybe érkezik.

Őfensége az éjét városunkban tölti és másnap junius 18-án reggel tart szemlét a vitézhonvéd csapatok felett. D. u. a Kassa felé induló vonattal Ujhelyből Iglóra tovább utazik.

Bár Őfensége egészségi állapota úgy kívánja, hogy ez alkalommal polgári részről a zajosabb fogadtatás mellöztessék, ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy S.-A.- Ujhely a falai közé érkező legmagyarabb főherceget méltó és illő diszszel ne ünnepelje.

Evégből kívánatosnak látszik, hogy S.-A.-Ujhely főutcájának minden házán ott lebegjen a nemzeti szinü zászló. Ennél illőbb és méltóbb díszt nem is képzelhetünk: a nemzeti zászlók díszét, melynek látása bizonyára igaz örömet szerez a legmagyarabb főhercegnek, József főherceg ö csász. és kir. fenségének.

De meg, más tekintetben, habár Őfenségének határozottan kifejezett óhajtása is, hogy a vármegye és Ujhely város közönsége részéről, ez alkalommal, minden hivatalos fogadtatás mellöztessék: ez nem zárja el az útját annak, hogy az érkezés órájában nagy számmal ne menjünk az újhelyi vasúti állomáshoz József főherceg üdvözlésére. — Bizonyos dolog tehát, hogy Ujhely zászlódiszbe öltözötten várja és hódolatos tisztelettel fogja köszönteni a magyar nemzetnek igaz barátját: József főherceget.

Isten hozza a Fenséges urat!

Legyen üdvözölve és ünnepelve szerető körünkben !

A magyarok istene áldja és vezérelje!

A „Zemplén“ 100 ftos alapítványa.

A következő nyugtatót kaptuk:

Dongó Gy. Géza a , Zemplén« felelős szerkesztője és Éhlert Gyula, a .Zemplén* kiadótulajdonosa, a lap huszonöt éves fenál- lása emlékére az 1894. évi december hó 31-én kiadott jubiláns szám jövedelméből, a „Zemplén“ munkatársai nevében 100 ftos alapítványt tettek a s.-a.-újhelyi árvaház javára és az alapítványról kiállított 14,953. sz. s.-a.-ujhelyi tak. pt. betéti könyvet, az Alapszabályok értelmében leendő őrzés, illetve további kezelés céljából nekem a mai napon átszolgáltatták.

Midőn az emberszeretetnek eme szép nyilvánulásáért, a .Zemplén* munkatársainak alapítványáért, az árvák nevében hálás szívvel köszönetét mondok • egyszersmind kívánom, hogy kedves lapunk, a .Zemplén,* öregbedjék a közönség szeretetében.

Isten áldása legyen mindazokon, kik szellemi és anyagi közremunkálásukkal a .Zemplén* 100 ftos alapítványát létrehozták !

A »Zemplén* szerkesztője pedig, úgyszintén a kiadó-laptulajdonos fogadják lelkes munkájukért, önzetlen áldozatkészségükért baráti szives kézszoritásomat.

S.-A.-Ujhely, 1895. jun. hó 15-én.

Dólcns Gyula,

mint a s.-a.-ujhelyi árvaház és jótékonysági egyesület elnöke.

A közigazgatási bizottság üléséről.

— S.-A.-Ujhely, 1895. jún. 12. —

Elűlülő főispánunk Öméltósága d. e. 9-kor elfoglalván az elnöki széket, a kb. tagok üdvözlése után fölemlítette, hogy a varannai és a sztropkai járások szolgabirói hivatalait e napokban megvizsgálván, úgy az egyiket, mint a másik hivatalt ,a legnagyobb rendben« találta.

A közigazgatás állapotáról szóló alispáni jelentésből fölemlítjük, hogy a törvényhatósági útadó május havában gyengén folyt be. Az előterjesztett hátráléki kimutatások szemelőtt tartásával megjelöltettek azok a járások és községek, hol a hát- rálék aránylag igen nagy. Legnagyobb hátrálék van a tokaji és a szerencsi járásokban, hová a vármegye íöszámvevőjét oly utasítással küldötték ki, hogy az illető községekben megjelenvén, a községi útadófökönyvek felülvizsgálásával a hátrálékokat vegye számba s egyszersmind ott, ahol a behajtás körül mulasztásokat tapasztalna, az illető községek elüljáróit vonja felelősségre, minden esetre pedig a fenálló útadóhátrálékokat a mulasztó községi közegek ellenében biztosítván, a hátrálékok legerélyesebb behajtását szorgalmazza. — Amerikába kivándorolt a vármegye területéről az ez évi május hó folyamán 88 egyén, visszajött 58 egyén. — Zsidó zugiskolákat újabban nem találtak.

Az állami anyakönyvi kerületek beosztását, úgy^amint azt a közig, bizottság javasolta, a belügyi kir. minister jóváhagyván s megerősítvén, kihirdetés végett leküldötte. A közérdeklődéssel várt kerületi beosztás lapunkban közzététetni rendeltetvén, ide igtatjuk, amint következik :

A m. kir. belügyminister f. évi 27,031. sz. alatt Zemplén-vármegyének állami anyakönyvi kerületekre való beosztását az 1894. évi XXXIII.

t.-czik 3. §-a alapján megállapította. A beosztás a következő :

o

U*

Az anyakönyvi kerület székhelye

Az anyakönyvi kerületbe tartozó községek.

Sátoralja-Ujhelyi járás.

1. S.-alja-Ujhely nk. S.-alja-Ujhely nk.

2, Sárospatak nk. Sárospatak nk.

Népesség

13017

6350

TAB Oá

Zombori csárda.

Zombori csárda :

Hej de tüzesb még

Bort mérnek

A párja 1

Benne az utasBomlik a vendég

Félének.

Láttára.

Fürge menyecske

A ki csak ránéz

Szolgál ki;

Elkábul

Az ura ráér —

Csalfa szemének

Pipázni.

Lángjátul. —

Járogat abba

Zombori csárda,

Sok vendég

Vén csárda!

Fogy is ám ott a

Költenek ilyen

Bor mindég 1

Hirt rája:

A bora tűz a

Hogy az asszonya

Csapiárnak,

Nagy csalfa,

S az ivók attól

S férje urát megNótáznak.

Megcsalja 1

Ezért oly sok ott A vendég Ezért fogy ott a Bor mindég 1

Kovács Zsigmond.

Clemence.

—• A »Zemplén« eredeti tárcája. —

Irta: Ifj. Dereinó István.

Egybehangzóan beszélt róla a hír mindenütt: Clemcnce-nak hívták, szép volt, nagyon szép volt, mint a tavasz istennője, hullámos barna fürtökkel, rózsapiros arccal és igéző mosolylyal ajakán. Szenvedélyesen járta a csárdást, szerette a likőrt és rajongott a tubarózsákért. . . .

*

A gőzölgő téa füstje barátságos párázatban emelkedett a menyezet felé, mint egy engesztelő áldozat utolsó lehelete.

Káldor Gyula, kit a famíliájában közönségesen >a jó Gyuci«-nak hittak, egykedvűen dörzsölte élénksárga trabukóját a hamutartóhoz. A téa melege és ereje a szívéig hatott már. Nagyon beszédes és bizalmas volt. Egyszerre fölnyitotta előttem érzelmeinek túlfeszített zsilipjét és érzelgéseinek árja zúgott, mint a Niagara. Nagy ideálista és puhaszivű gyerek volt, aki kétszeresen érzett mindent. Ami mást csak boszantott, az neki kétszeresen fájt. . . .

A szerelméről beszélt. Négy ideállal végzett már, most a »barnafürtű, rózsapiros arcú, bájos kis Clemence* következett volna. Itt azonban egyszerre megállott a nyelve és gondolkozva nézett a gőzölgő téás csészébe.

Ösmervén természetét, nógatni kezdtem, hogy mondja el a történetét ennek is. Tudtam, hogy megkönnyebbül az ő gyermekes szive, ha baját elpanaszolhatja.

Mikor aztán szinültig megtöltöttem ismét a csészéjét s annak cukros tartalmát Jamaika speciális nektárával fűszereztem, engedni kezdett.

Rám nézett. Erőltetett mosoly futott végig az arcán.

— Azt mondják, nem illik az embernek a maga kuzinjába belehabajodni. Látod, drusza, velem pedig már ez a malőr is megesett. Ne nevess ki, kérlek, belátom, hogy bolond s az émelygésig ábrándos voltam, de tehetek-e róla, hogy olyan puha szivem van, mint a viasz ? . . . Fogadd meg, hogy nem fogsz kinevetni.

— Fogadom. Beszélj egész bizalommal.

Káldor nagyot lélegzett, aztán vontatott hangon folytatta:

— Még akkor nyár volt, augusztusi forróság, mikor a házunkhoz jött, anyámmal és Vilma nővéremmel, kik a balatoni fürdőről tértek haza s magukkal hozták öt is, mint előre jelezte anyám, a »legbájosabb kuzinom‘-at. Nem voltunk még teljesen elkészülve fogadtatásukra, a szobában bútorporozás volt, a kertben pedig almaszedés járta. Én szegfűt kerestem a virágágyakban, mikor a kerti-ajtó előtt kocsi állott meg. ók voltak. Anyám ő és a nővérem. Egyszerű fekete ruhában volt, arca mélyen lefátyolozva.

— Isten hozott, szépséges kuzinom I

— Szervusz Gyula 1 . . .

— Napról-napra erősbödött a barátság közöttünk. Együtt voltunk mindig, mint a jó testvérek a játéknál, együtt sétálgattunk a kertben, a fák gyümölcsös gályái alatt. Hű árnyéka, kísérője voltam lépten-nyomon. Úgy tiszteltem, mint egy középkori lovag tisztelte hölgyét.

A Zemplén mai száma tíz oldal-