Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-06-09 / 23. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, junius 9. (1328). Huszonhatodik évfolyam, ELŐFIZETÉS ÁBA: ^ Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ári. 15 kr. £ nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ZMIECKTEXjEIíTIX: ZMZOíTXJEaT T7\A.SA:R3>T.A.:F>. HIEDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó ntán i kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél 'nagyobb, avagy dlszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, ntán 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mények a kiadóhivatalhoz intézendők. A fogyasztási adó. — Ajánlva a föszolgabirák és a községi elöljárók figyelmébe. — Az adó szó a legvisszatetszőbb a magyar ember előtt, mégis az indirekt közterhek között legméltányosabbak az úgynevezett fogyasztási adó, ideértve az újabb keletű italadót is, mely a bor- és söritaladónál a régi fogyasztási adó és a korcs márlási jog megváltása folytán az államra hárult jogosítvány összetételéből keletkezett. E fogyasztási adók biztosítása, illetve beszedése tekintetében a községeknek, mint az állami végrehajtó hatalom orgánumainak azt az elsőbbséget biztosította a törvény, hogy méltányos feltételek mellett, az államkincstár helyébe léphetnek s az indirekt adók beszedésével járó törvényes kedvezményeket élvezhetik. Talán felesleges is mondanunk, hogy mig ebben egyrészt gazdasági és bizonyos mértékben alkotmányszerü szempontok vezérelték a törvény- hozást, addig másrészt az állam alkalmat akart nyújtani a községeknek saját jövedelmi forrásaik gyarapítására. Sok község, talán indokolatlan előítéletből, vagy meglehet, a kellő eszközök hiányában, eme törvényes kedvezményt igénybe nem veszi, de vannak, fökép nagyobb forgalmú községek, melyek pusztán tájékozatlanságból, sőt a kellő önbizalom hiányában mondanak le törvénybiztositotta elő jogaikról, mely eljárás nem ritkán a községre a szó teljes értelmében joghátránynyal is jár, a mennyiben a kincstár az ital- és fogyasztási adók biztosítása céljából, más módok és eszközók hiányában, kénytelen ezen indirekt adók kezelését, illetve beszedését a községre utalni, mely esetben az eredmény nagyon is problematikus szokott lenni. A községek tájékozására, melyek hajlandók »szabad egyezkedés folytán< a kincstártól az ifal- és fogyasztási adók beszedési jogát megváltani, esetleg az égetett szeszes italok kicsinyben való kimérésénél még ma is érvényben levő kizárólagos jogot bérbe venni: a belügyi kir. minister, egyet- értőleg a pénzügyi kir, ministerrel, közelebbről rendeletet bocsátott ki, melyben kijelenti, hogy ,az ital és fogyasztási adók beszedése tekintetében TÁKG A, Vágó Fái műtermében. — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Kedves Barátom l Hiszem, mert meggyőződtem róla, hogy lelkesedni tudsz minden oly dologért, ami az ember szellemi világát gyönyörködtetve betölti. Lapod, a »Zemplén« olvasói között is lesznek bizonyosan számosán, akik örömmel olvassák majd, hogy nemzeti ezredéves nagy ünnepünk nemcsak anyagi gazdaságunkban tett haladásunk bemutatásából fog állani, hanem valóságos nemzeti kegyelettel fogunk megemlékezni történelmünk nagy alakjairól és fényes eseményeiről is. Azért szives készséggel osztom meg azt az élvezetet, melyet a Vágó Pál által a milleniumunk ünnepére terveit és ezeréves történelmünk nevezetesebb eseményeit, nagy alakjait életre szólító költői képének látása és annak szellemes magyarázata nekem nyújtottak. De hogy elölről kezdjem, bemutatom rövidesen a művészt. Vágó Pál, Zemplén-vármegyéből, hol elődei Legényén és Géresen nemesi részbirlokokat bírtak, a Jászságba szakadt literáti Vágó-családból származik. Egy kedves, élénk tekintetű, 41—42 éves, középtermetű, barna férfiú, igazi magyar típus, akinek, ha leikébe tekintesz, mikor képét magyarázza, ott történelmünk iránt érzett kegyeletet és lelkes hazaszeretet fogsz találni. Ez az alkotása is — a milléniomi diszmenet vázlata— melynek tervezéséhez évek kellettek, a rajongó hazaszeretetnek bizonysága. Mert hát, ha csak úgy futólag nézzük is meg az ő remek alkotását és annak csak felületes bírálatába bocsátkozunk is, dicjőnek fog a községek és a kincstár között létrejött megváltási és bérleti szerződések nem tekintetnek oly terhes szerződésnek, melyek az 1886, évi XXII. t. c. 24. b) pontja határozmányai alá esnek«, vagyis hogy a szóban lévő terhes szerződések nem tartoznak a törvényhatóság jóváhagyása alá. Ámbár a fogyasztási adók, mikép fentebb is említettük, az italadó életbeléptetése óta részben lényeges változáson mentek keresztül, az említett kormányrandelet félreérthetetlenül kijelenti, hogy az ezen adónemek tekintetében a községek és a kincstár között keletkezett megváltási (bérleti) szerződések oly természetűek, melyek csakis az állami adók biztosításának «és beszedésének módjait képezik s a községre nézve az aláírás napjától kezdve kötelezők, s érvényesség szempontjából a községi törvénynek a terhes szerződések törvényhatósági megerősítését érintő rendelkezései alá nem esnek Nehogy azonban egyes községek, megint csak tájékozatlanságból vagy a kincstár képviselőinek túlbuzgóságából, oly szerződést kössenek, melyek a községre érzékeny károsodással járhatnak : a kormányrendelet utal egy korábbi pénzügyi ministeri intézkedésre, melyszerint a pénzügyigazgatóságoknak kötelességükké lett téve, hogy a községekkel megindítandó egyezkedési tárgyald sokra a járási főszolgabírót is meghívják és ennek a tárgyalás folyamán tett észrevételeit a jegyzőkönyvbe felvegyék. A járások főtisztviselőinek pedig egyrészt az a feladatuk, hogy a pénzügyi hatóságot a valóságnak megfelelő adatok kinyomozásában támogassák, másrészt azonban hivatásuk, hogy a községeknek a pénzügyi közegek részéről netalán túlbuzgóságból támasztott túlságos igények ellenében oltalmat nyújtsanak, mindenek fölött pedig hogy arra felügyeljenek, vájjon erre a nagy felelősséggel járó szerződés megkötésére a község képviselő-testülete törvényesen kiállitott megha- talmazványnyal ellátta-é a kiküldött elüljárókat ? De vagyonfelügyeleti jogából kifolyólag feladata a törvényhatóságnak is szorosan ellenőrizni a községeket, a fogyasztási és Laladók kezelése körül követendő eljárásában és oly irányban figyelemmel kísérni, hogy a törvénynek ide vonatkozó juk azt találni; ha azonban figyelmesen szemléljük, részletesen elbíráljuk és a még ki nem dolgozott részleteket tőle meghalljuk: azt kell mondanunk, hogy ez az ember egy oly rendkívül nagy és alapos tanulmányt végzett, amelyhez kitartást csak a lángoló hazaszeretet és nemzete iránt érzett költői lelkesedés adhatott. Már a terv felosztása, a jeleneteknek hazai történelmünkből lett kiválasztása, nemcsak a magyar, hanem a szomszéd államok megfelelő korának buvárlatát is megkövetelték. Hát ha még az egyes jeleneteket ábrázoló emberek, állatok, fegyverek, eszközök és tárgyak alkalmazását, öltöztetését, felszerelését, díszítését, elhelyezését és csoportosítását nézzük: meg kell vallanunk, hogy ahhoz a régészet minden ágát át kellett tanulmányoznia. Szóval kalapot kellett emelnem, már mikor csak futólagosán is megnéztem ezt a 35—40 méter hosszú, kartonra festett történelmi képfogalmazatot. Még áprilisban, mikor szerény, de ezredéves honfoglalásunk fényét emelni célozó indítványom a napilapok utján Vágó Pál művészünk tudomására jutott, egy lelkes és kedves levelet írt hozzám, üdvözölve, mint rokongondolkozásu megyebelijét. Ebben a levelében közölte velem munka alatt álló tervét, kilátásba helyezve, hogy, rövid idő alatt elkészítve, a közönségnek bemutathatja vázlatait. Válaszomban megígértem neki, hogy rövid idő alatt felkeresem, egyrészt, hogy lássam alkotását, másrészt, hogy miként egyeztessük össze, esetleg miként illeszszük be az én indítványom folytán létrejövő, Árpád honfoglaló seregét jelképező és Őfelsége személyes kíséretére szolgáló vármegyei bandériumot az ő művészi koncepciójába ? A múlt hó 28-án, délután, épen akkor, amikor Andrássy Tivadar gróf, a képzőművészeti társulat elnöke, ki az ő ösmert lelkesedésével támogatja Vágó tervének kivitelét, Dániel Ernő keintenciói megvalósulást nyerjenek, vagyis, hogy 3 község az ital- és fogyasztási adót az erre köteles felektől pontosan beszedje és hogy az elöljáróság mulasztásából a községre vagy az államra kár ne háramoljon. Az adótárgyak kihasználását célzó adóztatásnak azon jól felfogott alapelve, hogy az adóalap jövedelmezősége ki ne merittessék: a fogyasztási és italadónak is egyik törvényesített főszempontját képezi. így nevezetesen a törvény (1892. XV. t -ez. 9 §.) ráutalások eseteire nézve határozottan elrendeli a beszedhetetlennek bizonyult ital- és fogyasztási adóösszegek leirásbahozalalát, ezzel mintegy demonstrálván azt, hogy a kincstárnak legkevésbbé sem áll érdekében, hogy a községek kárán gazdagodjék. A községi elöljáróság lelkiismeretességétől függ tehát a jogszerű ital- és fogyasztási adó beszedése és az alapnélkül ráutalt összegek töröltetéséről való gondoskodás az esetben, ha ezen adók beszedésére a község kényszer utján köteleztetnék. A szabad egyezkedés utján megváltott beszedési jognál, természetesen, nincs helye a törlésnek, mi okból a községnek többszörös feladata a jogszerű adó beszedése körül éber figyelemmel eljárni. Ha a kincstártól a község által megszerzett adóbeszedési jog hasznosítása iránt ez utóbbi a kezelés, illetőleg az albérlet tekintetében egyesekkel létesít jogügyleteket, ezen az jogügyletek már a törvényhatóság megerősítése alá bocsátandók; mert a község és egyes magánfelek között kötött szerződéseknél nem forog fönn az a különleges viszony, rni a község és kincstár között létre jött szerződéseknél kivételesen fenn áll. B—s. Vármegyei ügyek. A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén- vármegyében terjesztő egyesület f. é. május hó 10 én, délután i1/^ órakor, a vármegyeháza kis termében választmányi gyűlést tart. Szolgabirói hivatalok vizsgálata. Főispánunk Öméltósága, mint értesülünk, titkára kíséretében ellátogatott Varannóra és onnan Sztropkóra oly reskeÖelmi ministert a vázlatok megtekintése és a kormány támogatásának kieszközlése céljából á művészhez elvitte, — kerestem én is fel a korcsolya csarnokot, ahová a vázlatok, a hiányzó részek kiegészítése és az egésznek színes kidolgozása végett, a Stróbl műterméből áthelyezve lettek. A nagy idea még csak vázlatában van elkészítve, de már ebből is megérthető, mily felséges, emlékezetes és dicső lesz a kivitelben. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a mester a maga költői ihlettségével magyarázta meg előttem terveit. Előadásával, mely majd 3 óra hosszan tartott, oly mértékben ragadta magával lelkemet, hogy csak a művész előadásának hatása alatt veszek bátorságot e költői alkotásnak, a milléniomi diszmenetnek, leírásába belekezdeni. A diszmenet, mely valószínűleg a Ludovikától fog kiindulni az Üllői-ut, a Muzeum-körut, Károly- körút, Váczi-körut elején az Andrássy-úton fog végighaladni, számításom szerint, 3 kilométer hosszú lesz, 3000 személy, sok ló és több fogatból fog állani. A megnyitó kép »Magyarország« szimbolizálva. Elül, fényes nemzeti díszben, könnyű hun lovasok, kürtösöktől és zászlósoktól kísérve mennek, utánuk 3 lovas az ország címerét viszi, majd egy hosszúkás, hajóalakú díszkocsi következik, amelyet az Attila kincseinek aranyleletéről vett motívumok fognák díszíteni. Hátulsó része egy székely kaput ábrázol, a főhelyen Hungária női alakja bíbor köpenyében, fején a koronával, ül, körülvéve az allegorikus fehér selyem ruházatba öltöztetett női alakoktól. A kocsi után a Szent-István koronája alá tartozó nemzetiségeket képviselő fényes menet és 200 fehérruhás leány halad. Itt kezdődik tulajdonképen a történelmünk Zemplén mai száma nyolc oldal.
