Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-06-02 / 22. szám
Nyilvánvaló, hogy ezen a Latorcza vidékiekre előnyős változást:, mely habár nem is jelentékeny, de mégis számba vehető, részben a lad- raóczi és borsi bodrogi átmetszések kiásatása és kiképződése okozták. A Latorcza folyó Csapnál ápril i-én culmi- nált és 0’i9 méterre maradt alacsonyabb az 1888. évi legnagyobb árvizszinnél. Kiöntései ellen leginkább az ágcsernyi-csapi vonalon védekeztünk. Ág-Csernyőnél kénytelenek voltunk a vasúti hidakat eltömetni, hogy az árvize a Bodrogközbe el ne látogathasson. Apadása úgy, mint a bodrogi, kivételesen elég gyors volt. Fentebbi tapasztalatokból kiindulva, hivatkozom a társulat főmérnökének még 1889 évben benyújtott véleményére, mely szerint az 1888-ik árviz bodrogközi epochálisnak volt jelezve, nem lévén a természetben ugrás, hacsak ezt mesterségesen elő nem segítjük. Jelezve volt akkor, hogy Bodrogközön — feltéve, hogy felettünk újabb szabályozások nem eszközöltetnek — az 1888-ik árvíznél egyhamar magasabbat nem várhatunk, miután egészen kivételesen egy méterrel haladta meg a megelőző években tapasztalt legnagyobb vizeket, holott az alsóbb vidékekre vonatkozólag épen nem volt kizártnak jelezve, hogy ott az 1888-ik évinél magasabb vizek is elő fognak fordulni. Ezen alapból kiindulva, feleslegesnek nyilvánítottuk a bodrogi felső illetve a Ticze-parti töltéseknek az X888-ik évi árviz fölé 1 méterrel való felemelését, elégségesnek tartván, ha azok a jelenlegi és az 1888-ik év óta helyenkint újból emelt magasságban (o-75 méterrel az 1888-ik évi árviz- szin felett) meghagyatnak, mert nem vél ük indo- kolhatónak, hogy néhány centiméter emelés miatt a Ticzeparti töltéseket a hullámverések ellen első sorban megvédő gyeptől megfosszuk és a társulatot eme csekély emelések miatt újabb veszélynek tegyük ki. Igazolja ezen feltevésünket a Bodrog folyó felső részébe már is tapasztalt vizszin sülyedés, mely még fokozódni fog, mihelyt az összes átmetszések kiásva és kellőleg kiképződve lesznek. Nincs értelme annak, hogy ezen átalakulást figyelmen kivül hagyva mereven ragaszkodjunk az 1888-ik árvizekhez, melyek jövőre a változott viszonyoknak megfelelőleg egészen más alakban fognak jelentkezni. Kértük a még hiányzó átmetszések kiásatását és a meglévők kibővítését, melyek a jelen évben szerzett tapasztalatok után is előnyére fognak válni különösen a Latorcza vidékének ; sajnálattal kell azonban felemliteni, hogy a még hiányzó 3. átmetszés kiásatási költsége ez évre nincs előirányozva, a munkálat tehát megint szünetelni fog, megint visszafejlődést fogunk észlelni a félig elkészült munka mellett. Megsürgettük a Latorcza folyó alsó részének szabályozását a Csopán ér betömésétől kezdve lefelé. Ezzel szemben azonban mindennapi dolog, hogy ezen, a felsőbb s kormányilag engedélyezett szabályozások folytán veszélybe döntött községek bajaiért a Bodrogközi társulatot okolva, az egyedüli orvoslást is ettől várják és követelik ; pedig aki a társulat alakulását, működését s ezen vidék régibb viszonyait ösmeri, aki tudja, hogy a Latorcza vidék a Tisza árjától való megszabadulás révén jutott a társulat keretébe s a Latorczától annyira nem szenvedett, hogy ennek védelméül szolgált régi megyei töltéseket nemcsak hogy védelmezni nem kellett, de azokat, mint feleslegeseket, sok helyen felszántották, ez a jelenlegi viszonyokért a társulatot nem okolhatja. Nem pedig annál kevésbé, mert e vidék érdekében nemcsak a társulat, de egyesek is, a bajok orvoslására egyedül illetékes és köteles kormánynál a lehető legnagyobb tevékenységet fejtették ki s fejti ki a társulat jelenleg is s mindaddig, mig csak a kért s sürgetett műveletek által a viszonyok előnyösen át nem alakulnak, s teljesen tájékozatlanságra mutat, hogy a Latorczán eszközölni kért műveletek kárt fognak a felső- társulatoknak okozni, ellenkezőleg, a létező bajok már rég óhajtott fenállását fogják eredményezni. S ezt, mint a társulat elnöke én óhajtom legjobban, hogy ezen sokat szellőztetett s legmesszebb menő részletekig megvitatott, hogy úgy mondjam, kimerített kérdés elvégre a napi rendről levétessék. Bobrogközre általában fontos tokaji szorulat elenyésztetését, a Tokaj alatti mederszakaszok rendezését s az ottani hidak kibővítését szinte kérelmeztük s megnyugvásunkra szolgálhat, hogy ezen munkálatok tervezeteinek elkészítése folyamatban van ; súlyos helyzetünk azonban megkivánja, hogy azok mielőbb végrehajtva is legyenek 1 Áttérve ezek után csatornáinkhoz és a bel- viszonyokhoz, újból emlékezetbe hozom, hogy a karádi és törökéri zsilipek március hó 7-én zárattak le. Ezen időben a Bodrogköz nagy része még hóval volt borítva és igy nagy részben elestünk azon ideig rendszerint tapasztalt előnytől, hogy társulatunknál az olvadások előbb vevén kezdetüket, a belvíz jelentékeny része már az árvizek bekövetkezte előtt levezettetett. A csengökuti, szophomoki, kollótói és a törökéri csatornához csatlakozó tiltok március hó 7-én, a bálványosi március hó 21-én zárattak el, mig a karádi zsiliphez csatlakozó csatornák tiltói ielülről lefelé követett sorrendben március hó 26-án lettek elzárva, amint ezt a zsilip és tiltókezelési szabályok előírják. Az olvadások bekövetkezte alkalmával első sorban a hóviz és a talajvíz jelentkezett, mely utóbbi a föld fagya elmúltával nagy részben elszivárog; később különösen a Latorczához közelebb fekvő területeken a földárja jelentkezett, melyet könnyen felismerhetünk, miután oly mély helyeken adja fel magát, melyekbe a hó és csapadékvíz össze nem gyűlhetvén, az olvadások alkalmával vízmentesek voltak. Mutatkoztak a Tisza és Bodrog magas vízállása alkalmával ázalgó és szivárgó vizek, melyek a töltések közelében helyezkedtek el és végre fakadó vizek, különösen a bodrogi töltések mentén a zsadányi. olaszi és halászhomoki erdőben, melyek a töltések mellett, az ottani talaj vizátbocsátó természeténél fogva, gyorsan feláradnak, de az árvizek elmúltával ép oly hamar eltűnnek. A társulat szűk viszonyai következtében a tiltók fából épülvén, a teljes biztosság elérhetése céljából és hogy átfolyások, vagy átszivárgások ne támadhassanak, előttük földgátak emeltettek, melyek gondos megőrzése és megvédésére kellő intézkedések megtétettek. Módjába állott a tiltókat mindenkinek megtekinteni és több község elöljárósága tényleg kör- utakat rendezve, alaposan meg is vizsgálta azokat; akik látták a berendezéseket, azok megnyugvással távoztak és nem isjhallottam panaszt ez irányban ; kivéve oly általános feltevéseken alapuló kifogásokat, melyek teljesen alaptalanoknak tűntek ki, vagy az illetők által soha nem is látott tiltókra vonatkoztak. Tiltó-rendszerünk mellett a csatornákat teljesen elgátolván, kétségtelen, hogy azon vizek is visszatartattak, melyek a régi időkben a természetes vizvezetö erekben szabad lefolyást találhattak az alsóbb fekvésű területekre. Ezen berendezésnek magában véve nem lehetett más következménye, mint hogy minél inkább lefelé haladtunk a csatornák mentén, annál kevesebb vizet találtunk. Hozzájárult ehez, hogy a belvizek leginkább a latorczai és felső bodrogi vonalon jelentkeztek a legélénkebben. A vizáilási jegyzékek igazolják, hogy aránylag legtöbb viz volt a Dobra, Bély, Lácza, Per- benyik, Cséke, Riese, Rozvágy és különösen az Őrös és géresi határokban, nevezetesen a mokcsai, láczai, gerecsei, nagyégési és különösen a karcsi tiltó felett, amint ezt a következő táblázatból láthatjuk : CSJ m u O Ül Tiltó megnevezése vízállás zsilip- nyitás előtt különbözet a tiltó alatt a tilró felett i Törökérizsilip 3'5° 6-97 + 3 47 2 Bálványosi tiltó 173 178 + 005 3 Kólló* 1 ’62 114 — 0-48 4 Csengökuti n 1*13 1.22 + 009 5 Árpáshomoki n 0 87 1-83 + 0-96 6 Karádizsilip 3'i4 8-23 + S-09 7 Sz. István palástja t. 1 88 2-i8 + 030 8 Garedkai tiltó i'*4 178-f 0-64 9 Gerecsei 073 173-P 1-00 10 Ricsei 098 169 + 071 11 Mokcsai > 072 1-52 4- o-8o 12 Láczai 0-58 1-52 + 0-94 13 Karcsi » 0-96 2-8 7- 1 91 * Jegyzet. Felette alacsonyabb volt a Kolló-tőban. Ezen táblázat világosan mutatja, hogy mig nagy magasságba tartottuk vissza a belvizet a felsőbb határokban, nyilvánvaló, hogy a fenti különbözetek, tiltók hiányában — vagy ha azok nem jól kezeltetnek — be nem állhatták volna. Voltak ezen határokban kisebb-nagyobb csapatokban helyi jellegű elöntések is, melyek részint abból származtak, hogy a magáncsatornák még nincsenek rendesen kiásva, részint mivel a meglévők nem felelnek meg a kívánalomnak, illetve rendeltetésüknek, vagy rosszul kezeltettek; mert ahelyett, hogy a vizeket a víztartó tóba engedték volna raktározódni, inkább eltömték csatornáik alsó részét, szántóföldjeiket árasztották el. Vannak továbbá még egyes vidékek, melyek belvizei csatornák és tiltok hiányában a vízvezető erekben szabadon tovább húzódva, az alsóbb vidéket károsítják és a mélyebb laposokat elöntve, tovább nem folyhatván, visszamaradnak, de ezen bajok orvoslásáról is gondoskodtunk, amennyiben a még szükséges mellékcsatornák kiásatását részben már is arról a nemzetközi nagyhatalomról, melyet a tudományos egyetemek összessége képvisel és amely diadalmas harcot folytat a tudatlanság ellen s győzni fog az egész vonalon...« Ezt (a disz-dipló- mára mutat) tekintem én az érdemjelek legdicsőbb- jének, s midőn ennek elnyeréséért hódolatteljes hálámnak adok kifejezést, kívánom, hogy tégedet kedves barátom 1 (Matolai Eteléhez fordulva szól) vármegyénk díszét, a páratlan szerénységet, a puritán jellemek példány-képét a magyarok istene még sokáig éltessen 1« (Nagy éljenzés.) Most következtek a tisztelgő küldöttségek. A városi képviselő-testület küldöttségét ve zette Újfalussy Endre főbíró, ki rövid beszéd előre- bocsájtása után átnyújtotta a küldöttség megbízójának hódolóiratát, — Schön dr., aki nemcsak mint orvos, hanem mint polgár is iparkodott hivatásának megfelelni, gazdag jutalmát látja maga előtt az eléje tett iratban polgártársai iránt mindig önzetlenül tanúsított készségének. Mély alázattal hódol a figyelemért s abbeli hő óhajának ad kifejezést, hogy a város minél gyorsabban és minél modernebbül fölvirágozzék úgy a közmívelődés, mint a közvagyonosodás téréin. . . . Az izraelita »status-quo« hitközség, iskolaszék és tanítóság hármas küldöttségét Németh Bertalan hitközségi jegyző vezette és „a község fejei és vénei nevében« nemcsak fiatalos tűzzel, de szónoki gyujtóhatással is szólott, miközben átnyújtotta azt a jegyzőkönyvi kivonatot, melyben a jubilánsnak, mint a hitközség egyik oszlopos tagjának a felekezeti ügyek körül szerzett kiváló érdemei vannak megörökítve. Az egész közönségben nagy hatást keltett beszédre, az album-formáju hódolati jelvény átvétele után, Schön V. dr. meg- hatottan és »hálakötelezetten« válaszolt. Folytatás az I ső mellékleten Pár perc múltán, mialatt Kincsesay Péter gyógyszerész, egyesületi titkár, kihirdette, hogy a hódoló küldöttségek, számszerint tizenhárom, milyen sorrendben fognak az ünnepelt elé járulni, belépett Schön Vilmos dr., kit deputáns tagtársai kisértek a terembe, s minden oldalról felharsant éljenszó köszöntötte. Amint, mélyen meghatva, a számára föntartott karosszékhez ért, Lengyel dr. a következő üdvözlő beszédet intézte hozzá: Érdemdús Kartársunk, Barátunk 1 Életed látóhatárán hanyatlik a nap. Eljön az esthajnal, majdan beáll az éj és Te elmerengvén múltadon, előidézed hátrahagyott élet- utad mosolygó virágainak és szúró töviseinek emlékeit. Nyugodt és elégedett lehetsz, mert tisztes hosszú életpályádon kegyelő szellem vezérelt Tégedet; adott Neked áldásos orvosi hivatásodnak betöltésére kiváló testi és szellemi erőt; adott résztvevő, nemes szivérzetet s tántoríthatatlan honszeretetet; megajándékozott családi örömökkel és anyagi jóléttel, mig maga a társadalom is a méltó elismerés és igaz barátság láncaival csatolt magához. Mi, hü kartársaid és barátaid, igy érezünk, igy nyilatkozunk és kérünk Tégedet, hogy fogadd el tőlünk szívesen ezen szerény emléktárgyat, (Átnyújtotta a szépkivitelü emlék-albumot.SzerL) amelyet áldásos gyakorló orvosi pályád 50-ik évfordulója napján, mint Irántad való igaz szere- tetünknek és tiszteletünknek jelzálogát a magunk és a zemplén-vármegyei orvos-gyógyszerészi egyesület nevében ünnepélyed oltárára helyezünk, kérvén kegyelő szellemedet, hogy Téged családodnak, barátaidnak, a társadalomnak, hazánknak és az orvosi tudománynak örömére, javára s díszére az életéveknek még hosszú során át « boldogságban vezéreljen ! Percekre volt szükség, mig a zokogásig meghatott jubiláns, kinek könyező hangulata átragadt a jelenlévőségre is, annyi nyugodtsághoz jutott, hogy szólni kezdhetett. És kezdett szólani a következőképpen: »Csillapodjál le mélységesen meghatott szivem .. . hogy csak némileg is bírjam tolmácsolni érzéseidet*. . . Azután mindvégig hatása alatt maradva a jelenet magasztos, igéző erejének szólott hosszasan, szívből megköszönve a kitüntetést, melyben részesítették, a szeretett kor- és kartársaknak, majd fejtegetvén a homogén erőknek azt a csodálatossal határos hatalmát, mit azoknak az egészséges testületi szellem, ebben az a munkás elv, hogy »egy valamennyiért — valamennyi egyért« juttat osztályrészül... és szinte önfeledten monologizálván a szépmüvü album fölött, emelt hangon kívánta, hogy éljen és virágozzék örökké az orvos-gyógyszerész egyesület. Most Matolai Etele emelkedett löl és átnyújtotta az ünnepeltnek a világhírű bécsi egyetemtől számára érkezett doktori disz-diplomát, kívánván, hogy törhetetlen szellemi és testi erőben még évtizedeken át örvendhessen annak, — mire Schön Vilmos dr, ismét hosszasan válaszolt. Fájlalja, úgymond, hogy az orvosok közül, kik halandóság tekintetében mindjárt a bányászok után következnek, csak kevésnek jut osztályrészül ily magasztos alkalom, mint jutott őneki ötven éves szakadatlan orvosi működés után ... Két anya gyermekének érzi ő, úgymond, magát; az egyiknek, akit már eltemetett, határtalan szeretetét imádattal viszonozta; a másiknak, kinek emlőin fejlődött értelmileg, szaktudományilag, holtig hálára kötelezettje s ez a bécsi Alma mater. Azután szólott
