Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-26 / 21. szám
törvény tárgyalását megelőzőleg, együttes feliratukban a magas államkormány előtt kifejteni, hogy a magyar nyelvnek kötelező tanítása a népoktatási intézetekben, viszonyaink között, föltétlenül szükséges s hogy a rutén nép ezen kötelezettségnek törvény általi elrendelésében saját előhaladásának s szebb jövőjének biztosítékát fogja üdvözölni. Éppen azért, hogy a nemzeti aspirációk iránt egy évezreden át tanúsított loyalitásunk a jövő évezredben méltó folytatást nyerhessen, mellőzhetetlen hazafias kötelességünk a vezetésünkre bízott rutén népet minden kitelhető erőnkből a magyar nyelvnek, mint az állam hivatalos nyelvének ismeretére vezetni, hogy ekként a haza javának biztosabb munkálása érdekében szóban is megértsék egymást e hon ama fiai, kik érzelemben mindig egyek voltak. A feladat, - mely a nagyontisztelendö lelkész urakra, mint iskolaigazgatókra s egyházmegyém buzgó tanítóságára e tekintetben vár, kétségkívül nehéz. Megnehezítik e hazafias munkájukat a felvidékek topografikus viszonyai s rutén népünk ismert szegénysége, mely akadályok általán népnevelésünk útjában állanak. De az erős akarat s lankadatlan ügybuzgalom legyőz minden akadályt, mely emberileg legyőzhető; erős akaratukról s az ügy iránti lelkesültségükről pedig meg vagyok győződve. Ha eme irányú lelkes készségükön kívül számbaveszem még azt a körülményt, hogy a nép, melynek a magyar nyelvben való beható oktatására atyai szeretettel s hazafias érzületem egész hevével fölhívom, legnagyobb büszkeségét látja gyermekében akkor, ha ennek a magyarnyelvben előhaladását tapasztalja ; ha arra gondolok, hogy e hazafias törekvésünket a magas államkormány szükségszerű támogatása- s pártfogására fogja méltatni: minden akadálylyal s nehézséggel szemben, Istenben vetett hittel s a magyar állameszme vonzóerejébe helyezett bizalommal, bátran adok kifejezést annak a reményemnek, hogy a munkácsi egyházmegye e haza fennállása második évezredének első tizedeiben a fiatalabb nemzedékből százezerekkel fogja gyarapítani a magyar nyelvű honpolgárok kontingensét. Egyébiránt püspöki áldás adása mellett vagyok Ungvárott, 1893. november 4. Krisztusban szives atyjuk: Gyula püspök. Erős hazafiság, eszmék és érzelmek nemessége szól e remek levélből. Valóban: klasszikus magyarságban klasszikus haza- íiság. Csak természetes következés volt, hogy e főpásztori körlevél kibocsátása után Firczák Gyula püspök egy minden ízében magyar gk. főpap eszményi magasságára' emelkedett az ország színe előtt. Amint mi, magyarok, nem ösmerünk egy nyelv és nemzetiség szerint széttagolható Magyarországot, de igen is ösmerünk egy egységes, édes mindnyájunktól közösen szeretendő, mert minden hű fiát egyaránt boldogító hazát: éppen úgy Firczák Gyula püspök, Magyarország északi végein több százezernyi hívének egyházfejedelme, egyik kezében a négyágú keresztet, másik kezében a háromszínű lobogót tartva, apostolként jár elül, buzgón, lelkesen, hogy népét bevezérelje a közös haza szeretetébe, az egységes és örök időkig széttagolhatatlan Magyarországba, a jövendő ezredévnek ígéret-földjére. Engedje a magyarok istene, hogy népének Józsuája. legyen. — Engedje, hogy a szép álom, a nemzetiségeknek velünk szívben, lélekben, érzésben, gondolkozásban leendő egygyé formálódása, ne maradjon csak álom, de szép valósággá legyen. — Engedje, hogy egymást mindig (mindenben megértő, egyetértő és összetartó nemzet hazája legyen a jövendő ezredév Magyar- országa. És engedni fogja, ha a nemzetiségeket és hitfelekezetieket Firczák Gyulák vezérlik a jövendő új ezredév irányában. Akkor és úgy teljesedik majd, ami Mátyás alatt teljesülendő volt: hogy lesz I egy konszolidált, egységes, hatalmas Nagy- Magyarország! A kristálytiszta hazafiság, fenkölt gondolkozás, mély tudományosság, emberszeretó nemes szív mintaképe, Firczák Gyula püspök Öméltósága, hivatásának csüggedetlen szolgálatában matuzsálemi évekig éljen! Isten hozta — isten vezérelje mindig szerencsésen 1 Őbenne és ővele kedves oroszajku testvéreinket szeretettel köszöntjük. A vármegye gyűlésieméből. — Május 18-iki közgyűlés. — Az első napi közgyűlésről szóló jegyzőkönyvek felolvasása és meghitelesitése után előterjesztették az időközben érkezett ministeri rendeletekre vonatkozó állandó választmányi határozati javaslatokat. E javaslatok, most már határozatok közül mindazok, amelyek közérdekűek, annak idején lapunk Hivatalos Részében a közönség tudomására fognak hozatni. A számonkérőszék jegyzőkönyvéből közreadjuk itten az 1895. évi febr. hó i-től ápril hó végéig terjedő tevékenységi kimutatást, mely szerint : közül, Schön Vilmos dr.-t választotta igazgató-főorvosának. Fő figyelmét akkor a kórházi állapot javítására fordította. A szabadságharc ideje alatt a lengyel légió orvosa volt. Nagy orvosi gyakorlata és sikeres tevékenysége mellett, mely idejének nagy részét igénybe vette, az ötvenes években rendelkézésére maradt szabad idejét a nyilvános népnevelés és tanítás- ügyének szentelte, mely ügyek emelését legkedveltebb feladatául jelölte ki. Abban a tudatban, hogy felekezetének igazi és egyedül maradandó kincse s emberi jogaiknak legbiztosabb óvószere a műveltség és az ezzel járó észszerű haladás: már az ötvenes évek elején teljes erejéből oda hatott, hogy a helyheli izr. hitközségnek serdülő ifjúsága alapos és modern oktatásban részesüljön. Több derék, egy alaposan müveit zsidóság magasztos eszméjétől áthatott férfiú közreműködésével sikerült neki a Kaesztenbaum-alapitványából még 1838-ban létesített izr. elemi népiskolával 1852-ben egyesített izr. alreáliskolát oly magas színvonalra emelni, hogy az akkor hazánknak bármely más hasonló iskolájával bátrait megmérkőzhetett. Az ő indítványára és az ő közbenjárására az intézet vezértanitójává a nagymiveltségü Heilpnn Mihályt, Szemere Bertalan 1848/49-i belügyminis- ternek volt titkárát nyerték meg. 1857 ben tanulmányai kibővítése céljából Parisba ment. Az 1861-ben neki felajánlott vármegyei főorvosi tisztet a közkórházban való elfoglaltsága miatt el nem fogadta. A 60-as évek elején ő is egyike volt azoknak a lelkes férfiaknak, kik a »Zemplén-vármegyei orvos- és gyógyszerész egyesület* eszméjét megpendítették, mely eszme aztán 1865-ben testet is öltött s ma is egyik legvirág- zóbb testületé az országnak tudományos és kulturális más ilyen intézményei sorában. 1876. óta a városi közegészségügyi bizottságnak buzgó elnöke. Midőn az 1868-ban Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter részéről összehívott magyar-zsidó kongresszus a magyar zsidóság közé az Erisz-almát dobta és a kebelében támadt meghasonlás következtében pártokra szakadt: akkor Schön dr. nálunk független állását és társadalmi kiváló helyzetét őszinte jóakarattal az akkori bonyolult helyzet tisztázására és a pártoknak valami uton-módon eszközölhető kiegyezkedésére törekedett, de őszinte törekvése zilált viszonyok közt eredményre nem vezethetett. — A zemplén- megyei, akkor úgynevezett »haladóparti izraeliták*-nak Eötvös miniszterhez 1868. évi március havában intézett, gyönyörűen fogalmazott bizalmi és hálafelirata az ő tollából került ki. E feliratra ő, mint a párt elnöke, a ministertől szép köszönő levelet is kapott. A 20 évvel ezelőtt alakult helybeli szegény izr. iskolázó gyermekeket segítő egyesületet fennállása óta bőkezűen gyámolitja és az ő nemes buz- gólkodása révén jött ez évben létre az izr. nép- konyhacgyesület, mely átéli hónapokban naponkint 25—30 szegény iskolásgyermeknek nyújtott tápláló ebédet. E jótékony egyesület létesítése körül szerzett érdemei elismeréséül őt választották meg lelkesedéssel annak elnökéül. A felekezeti érdekekért is mindenha őszintén buzgolkodó köztiszteletben és szeretetben álló jubilánsunk minden alkalommal bebizonyította, miként lehet és miként kell a haza iránt érzett szeretetet a felekezet iránt való hű ragaszkodással egyesíteni. Midőn félszázados működésének e rövid méltatását befejezem és az érdemes férfiút, kiben én is, mint az ötvenes években itten fenuállott izr. alreáliskola volt tanulója régi jóltevömet tisztelem s szivem mélyéből üdvözlöm : még csak annak az őszinte óhajomnak adok kifejezést, hogy őtet az Úristen igen sokáig éltesse 1 Knopfler Sándor. 1. az alispáni hiv. elintézendő volt 7619 ügydb., hátr. 69 db. a tiszti ügyészeinél . 970 . X3 >9 3 a pénztárnál . . 1802 3 3 844 3 a számvevőségnél . • ‘771 3 3 256 i> 5. a levéltárban . • 427 3 3 3 a tiszti főorvosnál. . 912 > 3 — 3 az árvaszéknél . . , • 5484 > 3 198 » az államépitészeti hivatalnál • 735 3 3 84 » a szerencsi szolgabirói hivat. • 2713 » » 26 3 to. a tokaji » » 3‘ 10 » 3 22 3 az újhelyi , > 4*37 3 3 81 3 a bodrogközi ^ 3*57 3 3 62 3 a gálszécsi ^ » 2043 3 » *7 3 a n.-mihályi 3 3 1890 3 > 3* » 15. a varannai > » 2140 3 » 16 a homonnai , 3 2408 ) 3 5 » a sztropkai » » 1162 1 3 7 * a szinnai , 3 ‘333 3 3 12 t 1—18. 43,81a ügydb., hátr. 1750 db. Az igen szép eredményről tanúskodó tevékenységet elnöklő főispán Öméltósága, mint a közgyűlés is, teljes megelégedéssel vette tudomásul. A vármegyei és a gy.-pénztár vizsgálatáról szóló jegyzőkönyvekből, melyek minden tekintetben megnyugtató rendről és pontosságról tanúskodnak, fölemlítjük, hogy a f. hó 13-án tartott vizsgálat alkalmával a vármegyei nyugdíjintézetnek tőke- készlete 114,055 ft 65 kr. volt; a jegyzői nyugdíjpénztár pedig 32,322 ft 50 krnyi tőke fölött rendelkezett. A 26 rendbeli ágazatra oszló vármegyei pénztárnak összes vagyonkészlete volt a vizsgálat napján 304,886 ft 65 kr., ebből takarék- betét: 192,981 ft 09 kr. A gyámpénztárban kezelt közvagyon értéke volt a vizsgálatkor 447,530 ft 43 kr., ebből közös pénztári takarékbetét: 196,311 ft 41 kr., letéti betet: 26,038 ft 59 kr., értékpapírokban : 220,904 ft 00 kr., ékszerek és drágaságokban : 4276 ft 43 kr. Magánadósoknál kihelyezett gyámpénztári tőkék (kamatozó adóslevelek) értékmennyisége, az 1894. évi dec. 31-iki állapot szerint, 316,248 ft 37 kr. Meczner Gyula bizottsági tag indítványára s abból az esetből kifolyólag, hogy több folyamodást, melyben az illető és szerényebb javadalma- zásu vármegyei alkalmazottak némi segedelem utalványozásáért esedeztek, megfelelő pénztári alap hiánya miatt vissza kellett utasítani, elhatározta a közgyűlés, hogy bizonyos módozatok szerint u. n. »segély-alap<-ot létesít. A módozatok iránt teendő javaslat kidolgozásával az indítványozót, továbbá az alispánt, a főjegyzőt, főpénztárost és főszám- vevőt bízták meg. Ez a bizottság javaslatát a legközelebb tartandó közgyűlésnek fogja be mutatni. Az 1893I94. évi közúti pénztári számadások, úgyszintén az 1894 évi házipénztári számadás elfogadtatván s jóváhagyatván, felülvizsgálat alá fölterjesztettek az illető szakministeriomokhoz. Az erdészeti albizottság jelentése, illetve javaslata alapján elhatározta a közgyűlés, hogy amennyiben a községek, vagy pedig a volt úrbéresek közös tulajdonát képező erdőtestek üzemterveinek elkészítéséért és az azok ellenőrzésének gyakorlásáért az erdőtestek tulajdonosai részéről az államnak fizetendő évi dijak, melyekért a vármegye közönsége szavatosságot vállalt, késedelmesen folynak be és igy évröl-évre tetemes ösz- szegre rugó s közvetve a vármegyét is terhelő késedelmi kamatok keletkeznek: e visszás állapot megszüntetése iránt föliratot intéz a földmivelés- ügyi és pénzügyi kir. ministerekhez s az utóbb említett helyen azt is fogja kérni, hogy a szóban levő dijak a közadók módjára kezeltessenek és szükség esetében e dijak behajtása az állami adó- végrehajtókra bizassék. Az állami pótjavadalmazásnak miként leendő felhasználása kérdésében, egyebek között, javasolta az állandó választmány azt is, hogy a vármegyei számvevőségnél még egy harmadik alszámvevői állás rendszeresítessék. E javaslat fölött, vagyis inkább a fölött, hogy ezidőszerint a harmadik alszámvevői állásra vagy pedig az ötödik vármegyei aljegyzői állásra van-e nagyobb szükség: élénk eszmecsere után az aljegyzői állás mellett döntött a többség. Nem csak konzolációképpen, hanem hogy a nagy közönség is tájékoztatva legyen arról, mily rohamosan szaporodik a számvevőség ügyköréhez utasított darabok száma, tanúságul ide ig- tatjuk a következő statisztikai táblázatot: 1884-ben beérkezett 1961 ügydarab. — Szaporodás; — db. 1885-ben 3 2374 3 — » 413 » 1886-ban 3 2644 3 » 083 3 1887-bén 3 3010 3 . 1059 3 1888-ban 3 3642 3 — s 1681 3 1889-ben 3 4063 3 — j 2102 3 1890-ben 3 5**5 » » 3‘54 3 1891-ben 3 b°73 3 2 4112 3 1892-ben 3 7071 3 — » 5‘10 3 1893-ban 3 7l39 3 — , 5*78 3 1894-ben 3 8827 3 — » 6866 3 A szaporodás tehát xo év folyásán több mint háromszoros. 1884-ben volt a számvevőség létszáma 3 egyén, a szaporodás arányában kivántatnék oda 9 egyén, tényleg van 6 egyén : tehát a harmadik alszámvevői állas rendszeresítésére elodázhatatlan szükség van. A közgyűlés kilátásba helyezte, hogy addig is, mig a számvevőségnél uj alszámvevői állás rendszeresfttetnék, ottan még egy kisegítő munkaerő fog alkalmaztatni. A közigazgatási teendők lehető kevesbitése, különösebben pedig a kezelés egyszerűsítése és az ügyek elintézésének gyorsabbá tétele érdekében Folytatás az l-ső mellékleten
